A magas önkontroll előrejelzi a pozitív egészségmagatartást és a fogyás sikerességét

A magas önkontroll előrejelzi a pozitív egészségmagatartást és a fogyás sikerességét

Crescioni, A. W., Ehrlinger, J., Alquist, J. L., Conlon, K. E., Baumeister, R. F., Schatschneider, C., & Dutton, G. R. (2011). High trait self-control predicts positive health behaviors and success in weight loss. Journal of Health Psychology, 16(5), 750-759.

Készítette: Fekete Zsófia Flóra

Absztrakt

 Mindeddig meglepően kevés tanulmány vizsgálta az önkontroll és a fogyás közti kapcsolatot. Jelen tanulmányban egy 12 hetes testsúlycsökkentő program keretében követték a résztvevők diétáját, testmozgását és súlyvesztését. Kiinduláskor a magasabb önkontrollal rendelkező résztvevők súlya kevesebb volt és több tornagyakorlatot elvégzéséről számoltak be, mint az alacsonyabb önkontrollal rendelkező társaik. A vizsgálat eleji különbségektől függetlenül, a magas önkontrollal rendelkező személyek összességében kevesebb kalóriát vittek be (igaz ez a specifikusan zsírokból származó kalóriákra is), több kalóriát égettek testmozgással, s több kilót vesztettek a program keretében, mint az alacsony önkontrollal bírók. A kapott adatok arra utalnak, hogy az önkontroll, mint vonás, fontos előrejelzője az egészségmagatartásnak.

Bevezető

Egy felmérés szerint az amerikaiak 34 százaléka volt elhízott 2007-ben. Az lehízásnak fizikai, szociális és pszichológiai következményei vannak, beleértve a krónikus betegségek előfordulásának kockázatát, társadalmi megbélyegzést, csökkent attraktivitást. Bár a túlsúlyos és elhízott emberek nagy része megpróbál lefogyni, ez sokszor csak korlátozott sikerrel jár a kívánt súly elérése és megtartása tekintetében. Ennek egyik legnagyobb akadálya az alacsony önkontroll a kívánatos, magas kalóriatartalmú ételek elfogyasztásával szemben. Fontos leszögezni, hogy az elhízást nem lehet csökkenteni pusztán akaraterővel. A súlyleadás sikerét több fontos tényező befolyásolja, amely felett az ember nem tud kontrollt tartani, illetve fontos figyelembe venni az egyéni különbségeket a genetikai hajlam, fiziológiai tényezők és szocioökonómiai státuszt illetően.

Akiknek alacsonyabbönkontrollal rendelkeznek, azok könnyebben döntenek az egészséges alternatívák helyett a magas kalória tartalmú ételek mellett, mint azok, akik könnyebben tudják táplálkozási magatartásukat fogyási céljaikkal összhangba hozni.

Egy személy önkontrolljának szintje meghatározó lehet abban a tekintetben, hogy mennyire képes a irányítani, megváltoztatni viselkedését egy adott elvárás érdekében. Az önkontroll különösen fontos tényező olyan szituációkban, mikor ellen kell állni egy kísértésnek egy hosszú távú kívánatos cél érdekében. Tehát az önkontroll releváns az egészséges táplálkozást illetően (mikor ellen kell állni a hizlaló ételek csábításának), illetve a megfelelő mennyiségű testmozgás elvégzését illetően. Kiemelten igaz ez abban az esetben, ha azt vesszük, hogy a fogyás a diétától, testmozgástól, önkontrolltól függ. Korábban már megállapították, hogy a magas önkontrollal bíró személyek nagyobb sikereket érnek el testedzés terén, mint a többiek. Az önkontroll az evés szabályozásában is szerepet játszik: egy vizsgálat szerint a magasabb önkontroll egészségesebb étkezési szokással járt együtt pl. rendszeres reggelizéssel, s az egészségtelen édességek kerülésével. A magas önkontrollal rendelkezők kevésbé hajlamosak evés zavarokra, beleértve a vékonyságra való erős késztetést, bulimiát és érzelmi evést. Az önkontroll megléte nem mindig jár együtt egészséges táplálkozással, sőt a nagyobb önuralom együtt járhat az étkezés visszaszorításának egészségtelen formáival, pl. az anorexia nervosa esetében. Azonban mégis úgy tűnik, hogy a az önkontroll fontos eszköze a finom, de hízlaló ételeknek való ellenállásnak. Talán az önkontroll-étrend-testmozgás közötti kapcsolat az, ami miatt alacsonyabb testtömeg indexszel rendelkeznek a magasabb önkontrollt tanusítók. Kézenfekvő feltevés tehát, hogy a magasabb önkontroll az egészségesebb táplálkozáson és több testmozgáson keresztül segíthet a fogyásban való siker eléréséhez. Azonban igencsak kevés kutatás foglalkozott eddig hasonló kérdéssel. Mindössze két vizsgálatot említhetünk, de ezek önkitöltős, retrospektív kérdőívekre támaszkodtak. Ezen vizsgálat eredményei is azt sugallták, hogy van némi kapcsolat az önkontroll és az egészségmagatartás között, azonban a súlyveszteségre gyakorolt hatást nem vizsgálták még. Továbbá említendő két longitudinális vizsgálat eredménye, miszerint az alacsony önkontrollal rendelkező gyerekek nagyobb valószínűséggel híztak el.

A jelenlegi vizsgálat elsődleges célja az volt, hogy igazolja azt, hogy az önkontroll, mint vonás, fontos előrejelzője lehet a fogyásnak. A hipotézis szerint a longitudinális fogyókúrás program keretében a magas önkontrollal rendelkező személyek több súlyt vesztenek, mint az alacsonyabbak. A program fontos részei a heti találkozók, megbeszélések, online vezetett étkezési és edzési naplók. Továbbá arra számítottak, hogy a magas önkontrollal rendelkező személyek jobban fogják követni a diétára és testmozgásra vonatkozó tanácsokat. Azt feltételezték, hogy a magas önkontrollosok több heti megbeszélésen vesznek rész, kevesebb kalóriát visznek be, több testmozgást végeznek, így ezek következtében többet fogynak, mint az alacsony önkontrollosok. A fő elképzelés tehát az volt, hogy az önkontroll előrejelzi az egészségmagatartást a célokért való aktivitáson keresztül.

Módszer

Résztvevők

 86 személy vett részt a vizsgálatban, 70,9% nő. 52,3% fehér, 18,6% fekete, 16,3% spanyol, 4,7% kevert, 8,1% nem nyilatkozott hova tartozásáról. 

Életkoruk 18-60 év között mozgott, medián 21, átlag 26,56 szórás: 10,77. 

Testsúly: 59,87kg-190,51kg (medián: 86,18, átlag: 89,414, szórás: 22,84. BMI: 25.01 és 53.92 érték között (Medián = 29,13, átlag = 31,30, SD = 6,33).

 66,3% -a a résztvevőknek diákokból állt.

Kiindulási értékek diéta és testmozgás alapján

Vizsgálat előtt két hétig beszámolót kértek a diétás és testmozgási szokásokról. A résztvevőket megkérték, hogy nyilatkozzanak a magas zsírtartalmú ételek fogyasztásának gyakoriságáról. Így képet kaptak az alanyok kalória beviteléről, ezen kívül arról is információt szereztek, hogy egy átlagos héten mennyi testmozgást végeznek az alanyok.

Testsúly csökkentő program

12 hetes program keretében zajlott a vizsgálat, melybe diabétesz prevenciós program is benne foglaltatott; ennek keretén belül hangoztatták az egészséges étkezés és fokozott fizikai aktivitás szükségességét. A program górcső alá vett egyéb pszichológiai és társadalmi tényezőket (pl.: problémamegoldás mikéntje, kognitív sémák átalakítása), melyek befolyásolják az életmódváltást. Az önkontroll mérésére Tangney és munkatársai által szerkesztett 13 tételes tesztet használtak. A vizsgálat arra összpontosított, hogy mik azok a dolgok, amikre a résztvevők fókuszt helyeztek a súlyvesztés érdekében, illetve miket hagytak el a fogyás megvalósulásáért. Ezt hetente kérdőívekkel vizsgálták. A résztvevőknek naponta be kellett jelentkezni egy weboldalra, ahol rögzíteniük kellett az összes étkezéssel (mely étkezés alkalmával és mit evett) és testmozgással kapcsolatos tevékenységüket (típus, időtartam). A honlap segítségével lehetőség volt a bevitt és elégetett kalória kiszámolására is, melyeket a heti találkozókon összesítettek. A vizsgálatvezetők kalkuláltak az adatokkal, hetente számolták a zsírból bevitt kalóriát. Mivel a résztvevők nem jegyeztek fel minden étkezést, így egy átlag kalória bevitellel számoltak.

Eredmények

Jelen tanulmány az önkontroll vonásának prediktív erejét vizsgálta egy 12 hetes testsúlycsökkentő program során. A biztos eredmény érdekében az önkontroll tesztet hat alkalommal vették fel a résztvevőkkel, így ez alapján számoltak személyenként egy átlagpontszámot az önkontrollra vonatkozóan. Ezen mintában a nők valamivel magasabb önkontrollal rendelkeztek, ugyanígy a magasabb életkorúak is.

Önkontroll hatása a kiindulási egészségmagatartásra

A magas önkontrollal rendelkező személyek már a program megkezdése előtt is egészségesebb diétát folytattak, több testmozgást végeztek, s alacsonyabb BMI indexszel rendelkeztek. Azonban az önkontroll és a zsírból nyert kalória bevitel között nem volt kapcsolat a kezdetekkor. Továbbá, az edzés és a súly között sem volt szignifikáns kapcsolat, ha kontrollálták a vonás önkontrollt.

Önkontroll hatása az egészségmagatartásra a kitűzött cél elérése során

Azt feltételezték, hogy a magas önkontrollal rendelkezők nagyobb eséllyel állnak ellen a kísértéseknek a fogyás érdekében, aktívabban fognak testmozgást végezni, s így ők több súlyt adnak le a program végére. Az étrend, mozgási szokások, testsúly megváltozásának vizsgálatához egy többszintű Singer és Willett-féle modellt használtak, mely segítségével az összes adatot fel tudták használni, azon résztvevőékét is, akik nem csinálták végig a 12 hetes programot (így minden személy adata súlyozva volt a programban való részvétel aránya szerint).

A magas önkontrollal bírók szignifikánsan több megbeszélésen vettek részt (t (81) = 2,24, p <0,05), valamint szignifikánsan kevesebb kalóriát fogyasztottak specifikusan zsírokból (t(57)=-2,07, p<0,05), valamint általánosan is. Azonban a program alatti kalória bevitel mértékének változását nem befolyásolta az önkontroll. A résztvevők a program alatt összességében kevesebb kalóriát fogyasztottak, mint a program kezdete előtt. 

Az magasabb önkontrollal rendelkezők szignifikánsan több kalóriát égettek testmozgással a program alatt, mint a többiek (a magas önkontrollosok heti átlag 900 kcal-t égettek, míg az alacsonyabbak csupán 553-at).

Önkontroll hatása a fogyásra

Hetente megmérték a résztvevők súlyát, s visszajelzést adtak az alanyoknak százalékos súlyveszteségükről. A 12. hét végére a magasabb önkontrollal rendelkezők szignfikiánsan több súlyt vesztettek (2,45%), mint az alacsonyabb önuralommal bírók (0,26%). ( t (45.23) = 2,11, p <0,05).

Végezetül egy többszintes modellel azt vizsgálták, hogy az önkontroll súlyvesztésre való hatását a diéta vagy testmozgás mediálja-e. Bár a résztvevők önkontroll szintje bejósolja a diétát és a testmozgást, az önkontroll hatása a fogyásra nem közvetlenül ezeken az egészségmagatartáson keresztül valósul meg. 

Diszkusszió

 Ezen vizsgálat szolgáltatja az első szilárd bizonyítékot arra, hogy az önkontroll bejósolhatja a fogyás sikerességét. A kutatás túlmutatott ezen két változó kapcsolatának vizsgálatán, hiszen kiderült az is, hogy a magas szintű önkontrollal rendelkező személyek több konzultáción vették részt a program folyamán, több kalóriát égettek el testmozgással, s kevesebb volt a kalória bevitelük. Így látható, hogy az önkontroll milyen fontos szerepet játszik egy nehéznek tűnő cél elérésében. Bár további vizsgálatokra lenne szükség a pontos ok-okozati viszonyok feltárását illetően, továbbá más egyéb fogyást befolyásoló változók szerepeit is szükséges lenne feltárni, mégis releváns, és új felfedezés ezen vizsgálati eredmény az egészségpszichológia területén.

Az eredmények tehát azt mutatják, hogy az önkontrollnak nagy jelentősége lehet arra nézve, hogy bizonyos viselkedéses változások (egészséges életmódra való váltás, diéta betartása, testmozgás végzése) elérhetőek legyenek, illetve tágabb perspektívából nézve az önkontroll bejósolhatja egy viselkedés terápia sikerességét is.