A szociális idegtudomány perspektívái a serdülők rizikóvállalásában

A szociális idegtudomány perspektívái a serdülők rizikóvállalásában

Felhasznált irodalom: Steinberg, L. (2008): A social neuroscience perspective on adolescent risk-taking. Developmental Review, 28, 78-106.

Az összefoglalót készítette: Alföldi Péter

Absztrakt

Ez a szöveg egy alapot kínál arra azokra az elméletekre és kutatásokra, amelyet az idegtudomány fejlődése váltott ki. Jelen kutatás két alapvető kérdése az, miért növekszik a kockázatvállalás gyermekkor és serdülőkor között, és miért csökken serdülőkor és felnőttkor között. A kockázatvállalás gyermekkor és serdülőkor közötti növekedése az agy szocio-emocionális rendszerében bekövetkező változásoknak is köszönhető. Ez vezet a megnövekedett jutalomkereséshez, különösképpen a kortársak jelenlétében, melyben szerepet játszik az agy dopaminerg rendszere is. A kockázatvállalás csökken serdülőkor és fiatal felnőttkor között, főként az agy kognitív kontroll-rendszerének változása miatt. Ez javítja az egyén képességét az önszabályozásra. A strukturális és funkcionális változások eltérő ideje teszi a serdülőkort erősen hajlamossá a kockázatos és meggondolatlan viselkedésre.

Bevezetés – A serdülőkori rizikóvállalás mint társadalmi probléma

Az iparosodott társadalmakban széles körben elfogadott, hogy a fiatalok helytelen életvitele megelőzhető lenne. Autóbalesetek (a fiatalok haláleseteinek 50%-a), erőszak, drog- és alkoholfogyasztás, szexuális kockázatvállalás – ezek mind a fiatalokat veszélyeztető faktorok közé sorolhatóak. A serdülőkori „önállóság” nem jár együtt nagyfokú elköteleződéssel, így ez a korosztály hajlamos nagy mértékben a rizikóvállalásra. Ennek megelőzése elsősorban oktatási programokon keresztül folyik. Arról, hogy ezek a programok mennyire hatékonyak, eléggé megoszlanak a vélemények. Egy felmérés szerint minden amerikai serdülő kapott virtuálisan oktatási jellegű figyelemfelhívást. Ennek ellenére az amerikai fiatalok 30%-a utazott ittas sofőrrel, 25%-a jár olyan buliba, ahol alkoholt fogyasztanak, 25%-a rendszeresen dohányzik, minden harmadik serdülő nem védekezik szexuális együttlét során. Az USA-ban egy milliárd dollár felett van az az összeg minden évben, amit arra költenek, hogy felhívják a figyelmet a dohányzás, az alkohol és az ittas vezetés veszélyeire. Mi lehet a különbség a serdülők és a felnőttek döntései között? Tévhit, hogy a serdülők információfeldolgozása irracionális, az ő következtetésük, gondolatmenetük a kockázattal kapcsolatban különbözik a felnőttekétől. Az sem igaz, hogy a serdülők nem érzékelik a veszélyt, hajlamosak sebezhetetlennek gondolni magukat. A serdülők nem rosszabbak a kockázat érzékelésében és sebezhetőségük felmérésében. A serdülők tanulékonyabbak, logikusabban gondolkodnak, valóság-orientáltabbak és precízebbek, ami a rizikós tevékenység megítélését illeti. Fontos szétválasztani azokat a faktorokat, amik hozzájárulnak az eltérő korosztályok rizikóvállalásához. Azok a tényezők, amik kockázatos cselekedetekre vezetik a serdülőket, társadalmiak és emocionálisak, nem pedig kognitívak. A serdülők agyi fejlődésével kapcsolatos egyetértés azt sugallja, hogy az éretlenség ezen a területen a fejlődéssel jár és változtathatatlan. A rizikóvállalás megelőzésére vagy csökkentésére tett erőfeszítéseknek az összefüggések változására kéne koncentrálniuk

A fejlődő idegtudomány

Az előző évtizedben hatalmas érdeklődés volt az agyszerkezet fejlődése iránt. Ezt elősegítette a hozzáférhetőség növekedése, az MRI és egyéb képalkotó technikák (DTI) költségeinek csökkenése. Az agy alaktani és funkcionális változásainak felfedezéseit összekapcsolták a viselkedés változásával. Ugyanakkor az összekötő kapcsok megértése felülmúlja a tudásunkat az agy struktúrális változásáról.

Két agyi rendszer

Két alapvető kérdés a serdülők rizikóvállalásával kapcsolatban: miért nő a gyerekkortól a serdülőkorig, és miért csökken a serdülőkortól a felnőttkorig? A pubertáskori változás eredményeképp növekszik a kockázatvállalás, aminek oka az agy szocio-emocionális rendszere. Ez növeli a jutalomkeresést, különösen a kortársak körében. A felnőttkorig tartó időszakban csökken a kockázatvállalás, aminek oka az agy kognitív kontroll-rendszere. Ezek azok a változások, amik növelik az egyén kapacitását az önszabályozásra. Ezeknek a változásoknak eltérő az előfordulási idejük. Mindezek teszik olyan sebezhetővé a serdülőket a kockázatos és vakmerő viselkedésre.

A kockázatvállalás növekedése

Ebben a korban a kockázatvállalás növekedése az érzékelés keresésén alapszik, ami összekapcsolódik a dopaminerg aktivitás mintázatának változásával. A dopaminerg rendszer változásai formálják a társas-érzelmi fejlődés folyamatait, ugyanis a szociális és érzelmi információk feldolgozása rá van utalva azokra az alapvető rendszerekre, melyek az érzelmi és motivációs folyamatokat kódolják. Ezeknek a hálózatoknak a kulcsa áll: az amygdalából, a nucleus accumbensből, az orbito- és prefrontális cortexből és a superior temporal sulcusból. A dopamin kiemelkedő szerepe az élménykeresésben, hasonlóan a dopaminreceptorok aktivitásához.

Az élménykeresés és az elismertség iránti vágy változásai a serdülőkorban

Egy életkori különbözőségekkel kapcsolatos kutatásban a változások fejlődési dinamikáját vizsgálták (N=935 fő, életkor: 10-30 év). Összefüggést találtak az életkor és azon vélemény között, miszerint a kockázatos cselekedetekből származó előnyök meghaladják a hátrányokat. Különböző, önbevalláson alapuló módszerek segítségével azt találták, hogy az élménykeresés, a kockázatvállalás és az elismertség iránti vágy nem magyarázható csupán általános pszichoszociális érési folyamattal. Egyezés található a neurobiológiai modellel, mely szerint a gyermekkorban a negatív hatású következmények előrelátása, serdülőkorban a pozitív hatású következmények előrelátása a jellemző.

Az oxitocin szint változásának a szerepe

A dopaminerg rendszer átalakulása során kockázatvállalás nő. A gonadális szteroidok erős hatást gyakorolnak a szociális információkkal és kötődésekkel kapcsolatos memóriára, és ezeket a hatásokat befolyásolják az oxitocin-receptorokat serkentő gonád-sztreoidokra gyakorolt hatások a különböző limbikus rendszerekben, mint pl. az amigdala és a nucleus accumbens (az oxitocin neurotranszmitterként is működik). Az oxitocinnak fontos szerepe van a szociális kötődések kialakításában. A gonád-hormonoknak jelentős hatásai vannak az érzelmi-szociális rendszer működésére, és ezáltal befolyásolja a szociális hatásra bekövetkező érzelmi és magatartás-reakciókat a serdülőkorban. Ezek a hormonális változások magyarázatul szolgálhatnak a serdülőknek érzelmi és szociális hatásra bekövetkező, a gyermekekhez és a felnőttekhez képest magasabb limbikus, paralimbikus és a középső prefrontális agyi területi aktivációjára, pl. az érzelmek kifejeződése az arcon.

A szociális-érzelmi rendszer aktivizálódása a pubertás korban

Egyértelműen bizonyított, hogy a pubertáskori átmenet összefüggésben van a jelentősen megnövekedett élménykereséssel, amely az elismerés iránti vágy növekedésével magyarázható, utóbbit pedig a szociális-érzelmi működésért felelős agyi régiókban a biológiailag irányított dopamin-anyagcsere megváltozása okozza: dopamin-anyagcsere változása az agyban - elismerés iránti vágy – megnövekedett élménykeresés.

Számos hatás módosítja és befolyásolja a nagyobb kockázatvállalásban megjelenő élménykeresést, mint pl. az érési idő, az antiszociális kockázatvállalási helyzetbe kerülés lehetősége, és az olyan időszakos hajlam, amely gyengíti vagy erősíti a potenciálisan veszélyes magatartás kialakulásának valószínűségét.

A kockázatvállalás csökkenése

Két neurobiológiai folyamat felelős a kockázatvállalás csökkenéséért. Egyrészt a változások a dopaminerg rendszerben - megváltozik a jutalom érzékenység, csökken a jutalomkeresés. Másrészt az önszabályozás, az önkontroll mértékének a fejlődése – magasabb szintű megismerés, elvont érvelés, a serdülőkori kognitív kontroll-rendszer érése. Serdülőkorban három fontos szerkezeti változás megy végbe az agyban:

1) A prefrontális területen csökken a szürkeállomány

Ez tükrözi a szinaptikus metszést, azt a folyamatot, melyen keresztül a használaton kívüli idegi kapcsolatok megszűnnek. Ezeknek az idegi kapcsolatoknak a megszűnése főleg korai serdülőkorban történik. Jelentős fejlődés az alapvető információ feldolgozásban és a logikai gondolkodásban. Bár ezek a javulások a kognitív képességekben folytatódnak a huszadik életévig, a serdülőkor közepétől a változások szerény mértékűek, és általában a tanulmányoknak tudhatók be.

2) A fehérállomány növekedése (mielinizáció)

A serdülőkor második felében zajlik a mielinizáció. Az alapvető információfeldolgozás 16 éves kor után már nem fejlődik. Néhány végrehajtási funkciót mérő teszt egyidejűleg aktiválta a dorsolaterális és ventromediális régiókat. A kizárólag a ventromediális régiókat aktiváló feladatokban a felnőtt szintet korábban érik el, mint a csak a dorsolaterális régiókat aktiváló feladatokban. Következésképpen a ventromediális prefrontális kortex érése fejlődéstanilag különböző folyamat, mint a dorsolaterális prefrontális kortex érése.

3)Növekedési kapcsolatok a kortikális területek között

Különösen a prefrontális régiók ill. a limbikus és paralimbikus területek (amygdala, nucleus accumbens, és hippocampus) között található megnövekedett kapcsolat. Ez az anatómiai változás összefüggésben lehet az érzelmek és a kogníció (megismerés) megnövekedett koordinációjával. Kifejeződik a nagyobb mértékű érzelmi szabályozásban is, amit elősegít a megnövekedett kapcsolat az érzelmi és szociális információkat feldolgozó fontos agyi területeken. Ezzel megegyezően megnövekedett önkontrollt tapasztalunk.

Összefoglalás – A serdülők és fiatal felnőttek kognitív kontrolljának fejlődése

Kockázatvállalás csökkenésének serdülő- és felnőttkor között 3 oka van:

1) A kognitív kontroll rendszer fejlődését a prefrontális kortex szerkezeti és működési változásai bizonyítják. Segíti a hosszú távú tervezés képességének kifejlesztését és gátolja a lobbanékony viselkedést.

2) A kortikális területek közötti, és a kortikális és szubkortikális régiók közötti kapcsolatok fejlődése segíti a a kogníció és az érzelmek koordinálását, ami segít a személyeknek a szociális és érzelmi hajlamokat koordináló folyamatokban.

3) Fejlődési változások a neurotranszmissziós folyamatokban a serdülőkorban, ami az elismerés iránti vágyat is megváltoztatja.