Kisállat terápia mentális betegségben szenvedő idősek körében

Kisállat terápia mentális betegségben szenvedő idősek körében

Moretti, F., De Ronchi, D., Bernabei, V., Marchetti, L., Ferrari, B., Forlani, C., … Atti, A. R. (2011). Pet therapy in elderly patients with mental illness: Data from an Italian case-control study. Psychogeriatrics, 11(2), 125–129.

Készítette: Podina Ivett

Absztrakt

Jelen kutatás a kutyákkal végzett pszichoterápiás munka eredményességét vizsgálja idősek körében. A házi kedvencekkel való kapcsolat kognitív funkciókra, hangulatra és az életminőség szubjektív megítélésére gyakorolt hatását egy olaszországi idősek otthonában vizsgálták. A kutatásban olyan páciensek vettek részt, akik a demencia, pszichózis, vagy hangulatzavarok problémáitól szenvednek. A kísérlet készítői 15 itemes Geriátriai Depressziós Skála (Geriatric Depression Scale - GDS) és Minimentál (Mini-Mental State Examination - MMSE) tesztet, illetve egy önbeszámolós észlelt életminőség kérdőívet alkalmaztak. A kísérletben 21 pszichiátriai betegségben szenvedő személy vett részt (20 nő és 1 férfi, átlagéletkor: 84.7 év), 10 személy kutyás kísérleti csoportba és 11 személy kontroll csoportba került. A kutyás tréning 6 hétig tartott (heti egyszer, 90 perces időtartammal). A résztvevők a teljes tréninget megelőzően és azt követően töltötték ki a kérdőíveket. Az adatok elemzése alapján a Minimentál és a GDS átlagok mind a kontroll, mind a kísérleti csoportban növekedtek, emellett szignifikánsan javultak a GDS átlagok (kevésbé mutatkoztak depresszív tünetek) a kisállat terápia csoport esetében a kontrollhoz képest. Az eredmények alátámasztják a feltételezést, hogy a házi kedvencekkel végzett terápia hatásos a depresszió és a kognitív funkciók hanyatlását kezelő ellátás segítésére a hosszú távú intézményes gondozásban részesülő pácienseknél.

Bevezetés

Az állati jelenlét jótékony hatása minden életkorban ismert jelenség, ahogy azt korábbi kutatások már igazolták. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a módszer terápiás jellege. A házi kedvencekkel végzett terápia segíti a páciensek rehabilitációját, de az általános jóllét növekedését is serkenti. Az állatok pszichoterápiába való bevonása Boris Levinson nevéhez kapcsolódik és az 1960-as évekig nyúlik vissza. A 70-es évek végén elveszett a terápia kutatási fókusza, ennek fő indoka, hogy nehéz az efféle terápiás kísérletek megszervezése.

A témában végzett megfigyeléses vizsgálatok jórészt idősek körében zajlottak, hiszen ők a hangulatzavarok, szorongás és pszichózis gyakori elszenvedői között vannak számon tartva. Az említett korosztály különösen alkalmas az affektív-emocionális motiváció serkentésén alapuló terápiákra. Sajnálatos módon eddig kevés a kezelési módszer hatékonyságát vizsgáló kutatás született. Ez annak a korábban is említett nehézségnek köszönhető, hogy az állatokkal végzett pszichológiai terápia eredményességét megfigyelő kutatások validitását nem könnyű garantálni.

A cikkben két korábbi kutatás eredményeire hivatkoznak. Az első tanulmány alátámasztotta az állatokkal folytatott terápia demens (BPSD) betegekre irányuló jótékony hatását. Az eredmények alapján a nem-emberi interakció szignifikáns hatással volt a személyek viselkedésére. Egy másik kutatás ezzel szemben nem talált különbséget a kutyás terápiában résztvevő kísérleti csoport és a kontroll csoport között, azonban a szociális interakciók megnövekedtek mindkét csoportban, ahol állatok közelében voltak a betegek.

Jelen kutatás célja megfigyelni a kutyás terápia hatásait egy idősek otthonában élő személyekből verbuvált mintán. A résztvevők valamilyen pszichiátriai betegségben szenvednek és egy olasz szeretetotthon lakói. A kutatás során a kognitív funkciók, hangulat és az életminőség szubjektív megítélését vizsgálták.

Módszerek

Minta

A terápiás instrukciókat egy előzetes találkozó alkalmával ismertették, ahol az idősek otthonában lakó gondozottak, hozzátartozóik és az intézmény személyzete vett részt. A mintába kerülés feltételei: 65 év feletti életkor; a személy az intézmény tagja legalább 2 hónapja; rendelkezik valamilyen BNO-10 által besorolt mentális betegséggel (Alzheimer kór, demencia, másodlagos demencia, hangulatzavar, pszichotikus zavarok). Kizáró körülménynek számított, ha az illető hallás-, vagy látássérült, illetve, ha bármely egyéb okból képtelen a személyzettel való kommunikációra. A kezdetben 25 elérhető személyből egy visszalépett, 3 pedig kizárásra került, így a végső minta 21 főként nőből álló idősek otthonában élő személy. 10 személy a kisállat terápiás csoportban került (9 nő és 1 férfi), 11 személy a kontroll csoportot képezte. A minta kiválasztásakor igyekeztek szociodemográfiailag és klinikai jellemzőiket tekintve hasonló csoportokat létrehozni.

Eljárás

A kognitív funkciók és a depresszió alapszintjének felmérése érdekében felvételre került a Minimentál teszt (Mini-Mental State Examination - MMSE) és a 15 tételes Geriátriai Depressziós Skála (15-items Geriatric Depression Scale - GDS). A tesztben könnyen megválaszolható, idősek által is érthető kérdések szerepeltek. Azt is fel szerették volna mérni, hogy a személyek mennyire elégedettek intim kapcsolataikkal, barátaik támogatásával, alvásuk illetve étkezési szokásaik minőségével. A kísérlet munkacsoportja egy orvosból, négy kutyaoktatóból és egy pszichológusból állt. A kutatás engedélyezésre került a helyi etikai bizottság által és a kísérletben résztvevők informált beleegyező nyilatkozat aláírása után vettek részt a kísérletben. A kutyák gondozottak, a velük való bánásmód az olasz nemzeti állattartás elveinek megfelelnek (Carta Modena, 2002).

Kisállat terápiás beavatkozás

A terápiás tréning 6 hétig tartott, amelynek helyszíne egy olaszországi idősek gondozására fenntartott állami intézmény területe (kültéren és beltéren egyaránt). Az ülések hetente egyszer 90 percig tartottak, ekkor a kísérleti személyek kontaktusba kerülhettek az erre a célra betanított kutyákkal. A kísérleti csoportban a személyeknek különféle interakciókban kellett részt venniük az állatokkal: kézben tartani, simogatni, sétáltatni, beszélni hozzájuk és játszani velük, mindezt a kutyaoktatók felügyelete mellett. A kontroll csoport személyei ezzel szemben csupán láthatták, hogy állatok érkeznek az intézménybe, de nem kellett velük semmilyen interakcióba lépni - habár az informális kontaktus nem volt megtiltva.

A kutyák (három Golden Retriever és egy Pincsi) temperamentuma, egészségi állapota és aktuális oltásaik ellenőrzésre kerültek, megfelelőnek bizonyultak. Előzetes kiképzésben részesültek a tréningben való részvétel érdekében, így alapvető parancsok teljesítésére alkalmasak, valamint különlegesen nyugodtan reagáltak a nem várt zajokra, hozzászoktak a higgadt, alkalmazkodó viselkedéshez, a durva cirógatáshoz és erős öleléshez. A kutyák korábban is találkoztak már szomatikus vagy mentális zavarral rendelkező emberekkel és mozgássérült személyekkel.

Adatelemzés

A kutyás tréning kezdete előtt került kitöltésre a Minimentál és GDS teszt, valamint egy életminőséget vizsgáló kérdőív. A tréninget követően ismételten megtörtént az adatfelvétel, amely ekkor egy terápiás intervencióra reflektáló kérdőívvel egészült ki. A kutatási csoport tagjai (kutyaoktató, pszichológus, orvos és az intézmény dolgozói) nem tudták, hogy a tesztkitöltők melyik csoportba lettek besorolva, így ez nem befolyásolhatta az értékelést.

Eredmények

A páciensek körében a demencia volt a leggyakoribb diagnózis (47.6%), majd a pszichotikus zavar (33.3%) és a depresszió (19.0%). A hangulatzavarok esetében a GDS pontszám javulása volt megfigyelhető mindkét csoportnál. Ehhez hasonló növekedés látható a kognitív funkciók esetében is, amit a Minimentál teszttel mértek a kisállat-terápia előtt és után. Az MMSE pontnövekedés azonban nem volt szignifikáns. A kísérleti csoport 5 résztvevőjénél, a kontroll csoport 2 személyénél az észlelt életminőség javulása tapasztalható. Az elégedettség kérdőív adatai alapján az állatokkal végzett terápia után minden páciens érdekesnek és élvezetesnek tartotta a foglalkozást. 10-ből 9 személy beszámolt arról, hogy az állat közelsége nyugtató hatással volt rá, 1 személynél pedig nosztalgikus emlékeket hívott elő. Minden résztvevő lelkesen ajánlotta más idős emberek számára is, hogy próbálják ki az általuk megélt tapasztalatot. Végezetül az is regisztrálásra került, hogy a résztvevők 80%-a szívesen folytatná a terápiát.

.

Befejezés

Számos terápiás módszer létezik idősek számára a gyógyszeres kezelésen kívül. Ide sorolhatjuk a visszaemlékezés terápiát és a kognitív rehabilitációt. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a Minimentál teszt átlagpontszámai magasabbak a kisállatokkal foglalkozó csoportban, mint a kontroll esetében. Az önmaguk által értékelt életminőség nagyban növekedett. A kutatás tovább erősíti azokat a tanulmányokat, amelyek a kisállatokkal végzett terápia jótékony hatása mellett érvelnek pszichiátriai betegségben szenvedő időseknél. Eszerint a depresszív tünetekre pozitív hatással van a terápia, mind az egészséges idősekre és mind az életkorral összefüggő krónikus betegségekben szenvedő idősekre.

Eddig még csak egyetlen vizsgálat figyelte meg 8 demens páciens esetében az állatokkal végzett terápia hatását a Geriátriai Depresszió Skála pontszámaira. Jelen kutatás szintén talált klinikailag releváns eredményeket a kisállat terápia kognitív funkciókra gyakorolt hatásait tekintve. Ezek alapján a kutyás csoportban 4,5 átlagos pontemelkedés látszott a Minimentál tesztben a terápia után az előzetes méréshez képest. A korábbi eredményekkel összhangban, ebben a mintában is kimutatható volt, hogy a 10 idősek otthonában élő kísérleti személy kognitív funkcióiban és érzelmi, motivációs funkcióit tekintve is javulást mutattak a kisállat terápia után. Habár más kutatások nem mutattak összefüggést a kognitív funkciókkal, talán a különféle szociodemográfiai helyzettel és klinikai jellemzőkkel bíró populációk közti különbség kiküszöbölésével megfeleltethetőek lennének a körülmények a kutatás kívánalmainak.

Jelen kutatásnak vannak limitációi. A kettős vak elrendezés és a véletlenszerű minta kiválasztása hiányzott, illetve a kutatók nem figyelték meg a pszichiátriai betegségek viselkedéses változóit, így csak neuropszichológiai eredményekre hagyatkoztak az elemzéskor. Emellett nem ellenőrizték utólagosan, hogy a GDS pontszám változik az idővel vagy sem. Mivel a kutyákkal való kapcsolat elválaszthatatlanul magával hozta a gazdával való interakciót is, nem tudjuk teljes bizonyossággal azt állítani, hogy az elért hatás a kutya terápia műve. További limitáció, hogy a résztvevők többsége nő volt.

A kapott eredményeknek több különféle magyarázata közül az egyik lehetséges, hogy affektív-emocionális rendszer válaszreakciója indul be a kutya-ember kapcsolat során. A kortikoszteroid hormonok indukálta artériás nyomáscsökkenés relaxáló hatású. A játék elméleti megközelítés szerint a kutyákkal való játék növeli a védelmi potenciált, és erős érzelmi, pszichológiai bástya révén segítséget nyújt a pszichoszomatikus problémák ellen.

Összegzésként elmondható, hogy ezek az eredmények bizonyítékul szolgálnak a kognitív zavarban és pszichiátriai betegségben szenvedő páciensek hatékony kezelésére háziállatokkal végzett terápiában.