A hipnotikus szuggesztió: Összefoglaló a hipnózisról a kórházi sürgősségi ellátás számára

A hipnotikus szuggesztió:

Összefoglaló a hipnózisról a kórházi sürgősségi ellátás számára

Iserson, K. V. (2014). An hypnotic suggestion: review of hypnosis for clinical emergency care. The Journal of emergency medicine, 46(4), 588-596.

Az összefoglalót készítette: Fehérvári Dóra

Absztrakt – Háttér: A hipnózist már közel 250 éve alkalmazzák az egészségügyben. Ennek ellenére a gyógyító személyzet aligha használja a sürgősségi osztályokon és a kórházba szállítás ideje alatt.

Célkitűzés: A cikkben bemutatásra kerül a hipnózis fogalma, rövid története, egészségügyi alkalmazása, egy rövid indukciós technika, szerepe a sürgősségi ellátásban; illetve az, hogy miért nem terjedt el még széles körben a kórházakban.

Megbeszélés: Limitált számú kutatás áll rendelkezésre a témában, de ezek is bizonyítják a hipnózis széles körben alkalmazható a sürgősségi ellátás területén belül, például: meglévő fájdalom és szorongás csökkentése; fájdalomcsökkentés és szedáció biztosítása kellemetlen beavatkozások előtt; kooperáció növelése; stb.

Összegzés: Annak ellenére, hogy a hipnózis biztonságos, gyors, költséghatékony módszer, nem elég elterjedt a sürgősségi ellátásban dolgozók körében. Ennek egyik oka a hipnózist körüllengő tévhitek érvényesülése. A másik oka a képzés és a gyakorlati lehetőségek hiánya. További kutatások kezdeményezésére van szükség, hogy a hipnózis elfoglalja méltó helyét a sürgősségi ellátás főáramában.

Bevezetés

Mi az a hipnózis?

Annak ellenére, hogy a görög hypnos szó jelentése alvás, a hipnózis valójában egy magasan fókuszált figyelmi állapot (módosult tudatállapot). A hipnózis fogalma gyakran összekapcsolódik a meditáció és az imagináció különböző típusaival, a vallásos extázissal és a szuggesztív terápiákkal. Sőt, hipnotikus transz olyan hétköznapi tevékenységek közben is kialakulhat, mint egy magával ragadó könyv olvasása vagy film nézése, illetve monoton aktivitás végzése, például futás, biciklizés (aktív-éber hipnózis), és az álmodozás.

Az egészségügyben a hipnózis növeli a betegek elfogadását és együttműködését az orvossal és a vizsgálatokkal kapcsolatosan. Segít fókuszálni a figyelmet, így csökkentve a fájdalmat, a szorongást és a kellemetlen tüneteket.  Az akár előre felvett hanganyag formájában kapott hipnózis is alkalmas felkészülést jelent egy műtétre, aminek hatására a beavatkozáskor alacsonyabb a szorongásszint, a vérnyomás, a vérveszteség, és elősegíti a posztoperatív jóllétet: kevesebb hányinger, hányás, kórházban töltött nap, gyorsabban helyreálló bélmozgás.

A hipnózis rövid története

A hipnózis már több ezer éve jelen van a gyógyítók és hitgyakorlók körében csak mindig más-más névvel illették. Az ókori egyiptomiak például szent alvásnak nevezték, míg az ókori görögök alvótemplomokban gondozták betegeiket. A modern egészségügyi hipnózis története 1778-ban kezdődik Franz Anton Mesmer nevével, aki Franciaországban gyógyította a betegeket animális magnetizmusnak nevezve el a jelenséget. A 19. században két sebész, John Elliotson és James Esdaile, már több száz komplett műtétet végzett hipnózisos altatásban viszonylag alacsony halálozási aránnyal. A 20. század hajnalán egy orvos pszichoterapeuta, P. P. Podiapolsky sérült katonákkal dolgozva fedezte fel a hipnózis jótékony hatását. Később a kloroform felváltotta a hipnózist, mint a műtéti altatás eszközét, így a módszer a pszichiátriai gondozásban került alkalmazásra. Ám 1960-as évektől kezdve egyre több kutatási eredmény és általános egészségügyi jelentés látott napvilágot, melyek kimondták, hogy a hipnózis különösen alkalmas orvosi és fogorvosi alkalmazásra, széleskörűen alkalmazható az egészségügy minden területén, illetve konkrétan: egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy a hipnózis csökkenti a rákbetegség esetén megjelenő fájdalmakat.

Megbeszélés

Valódi-e a hipnózis?

Neuropszichológiai kutatások is igazolták a hipnózis működését és hatékonyságát; bizonyították, hogy eltér az imaginációtól, a placebo-hatástól és az alvástól is. Pozitronemissziós tomográfiával (PET) vizsgálva kiderült, hogy a hipnózis állapota láthatóan hat az anterior cinguláris kéregre (különösen a jobboldali, hanginger és szuggerált hanginger esetén), a midcinguláris kérgen keresztül a kortikális kapcsolatokra, aminek hatására jelentősen csökken az érzelmi válasz a fájdalomérzékelésre. Funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálatokkal (fMRI) igazolták, hogy szignifikáns aktivitás és konnektivitás észlelhető az agy alaphelyzeti hálózatában (default mode network) és egyéb területein hipnózisban lévő személyeknél. Az előbbiekkel párhuzamba állítható eredményekkel szolgáltak az elektorenkefalográfiás (EEG) vizsgálatok is. 

A hipnózis alkalmazása a sürgősségi ellátásban

Az eddigiek alapján a hipnózis különösen alkalmas intervenció a sürgősségi ellátásban való alkalmazásra, ugyanis biztonságos, gyors, könnyen hozzáférhető, költséghatékony, minimális a személy- és eszközigénye, nincs kockázata, valamint bármely nemnél és korosztálynál alkalmazható. A hipnózis alkalmazása leggyakrabban a fájdalomcsillapításban, a szedációban, és a szorongásoldásban jelenik meg. Goldie (1956) két hónapon keresztül alkalmazta a hipnózist egy sürgősségi gyermekellátó osztályon, és sikeresen segített több száz bemetszésnél és becsövezésnél, idegentest-eltávolításkor, sebvarráskor, törés és ficam helyrerakásakor. Hasonlóan eredményesek voltak korábban Sampimon és Woodruff (1946), akik a második világháború végén végeztek hipnózissal támogatott beavatkozásokat rabkórházakban. Goldie-hoz hasonlóan Bierman (1989) és Kohen (1986) is a gyermekellátásban alkalmazta a hipnózist nagy sikerrel (sikeres együttműködés, fájdalom- és szorongásmentesség). Wain és Amen (1986) kimondottan a fájdalomcsökkentésre fektette a hangsúlyt mind felnőttek, mind gyermekek esetében, sikeresen. Dabney M. Ewin (1986) égési sérülések kezelésére dolgozott ki hipnoanalgéziás szöveget. Leghíresebb esete: egy 14 éves fiú forró sütőzsírt borított kezére és alkarjára, illetve egy pár centiméteres területen a vállára. A szuggesztiókba belefoglalt kéz és kar 17 nap alatt fájdalommentesen meggyógyult, a vállon lévő, szuggesztiókból kihagyott területnek hat és fél hónapra volt szüksége a teljes regenerációra.

A hipnózisindukció

A hipnózist kiváltó technikák széles tárházából válogathatnak a szakemberek. Sokan önkéntelenül is használnak ilyen elemeket munkájuk során, ám itt most bemutatásra kerül egy mindenki számára nagyon könnyen tanulható változat, amelyet, mint relaxációs módszert mutathatunk be a beteg számára, ezzel is elkerülve a hipnózissal kapcsolatos tévhitek felszínre törését. Először a megfelelő raport kialakítására kell koncentrálni, nyíltan beszélni az orvos-beteg kapcsolatról, szövetségre lépni a beteggel. Az egész folyamat során azt kell erősíteni a páciensben, hogy csak és kizárólag a szakemberre és annak hangjára figyeljen, cserébe a szakembernek is erőteljesen kell beszélnie, kizárva a külső zavaró zajokat, hangokat. A hipnózisba foglalt szuggesztiók bevezetik a relaxációt, otthon is tapasztalható álmosságot idéznek fel, utalnak először a szemhéj és a végtagok elnehezedésére, ellazulására, melegségére, ahogy ez az érzés felkúszik a testben a lábujjaktól egyre feljebb, egyre mélyítve a relaxált állapotot. A mélyítéshez olyan célzott szuggesztiókat használnak, amelyek által szabadon szárnyalhat a beteg képzelete, pl. kedvenchely (laughing place) szuggesztió. Emellett alkalmazható a lépcsősoron való lesétálás vagy az egyszerű számolás szuggesztió is. A hipnózissal elért fájdalomcsillapításhoz specifikus szuggesztiók szükségesek. Ezek lehetnek nagyobb koncentrációt igénylő, gondolatban történő problémamegoldás, kedvenc tevékenység végzése fejben, a légzésritmus összekötése izomfeszítéssel és lazítással. Hasznos lehet emellett a zenehallgatás, tévénézés és videojátékozás. Különösen szuggesztibilis betegek esetében alkalmazható a hipnózis a fájdalmas terület teljes elérzéstelenítésére is. A hipnózis állapotából az éber állapotba való visszatéréshez szintén alkalmazható a számolás technikája, amibe érdemes poszthipnotikus szuggesztiókat beépíteni, például a további fájdalommentességről és a gyors gyógyulásról.

Hipnábilitás

Általánosan elterjedt tévhit az, hogy csak azok a hiszékeny emberek hipnotizálhatók, akiknek alacsony az intelligenciájuk. Ez tévedés. A valóságban csak azok hipnotizálhatók, akikben megvan az erős koncentrációsképesség. A hipnábilitás – hipnózisra való fogékonyság – az egyik jelzője a lelki-mentális egészségnek. Azok az emberek, akiknek nagyon alacsony az intelligenciája, skizofréniájuk van, drog- és/vagy alkoholfüggők, illetve szervi elváltozás található az agyukban, rendszerint nem hipnotizálhatók. A sürgősségi osztályon rendszerint nincs idő osztályozni a beérkező betegeket, és azt sem mondhatja meg senki biztosan, hogy a beteg valóban hipnózisban van-e – és ebben az esetben milyen mély a relaxáció - vagy csak úgy csinál. Amennyiben a beteg reakciói az mutatják, hogy nincs relaxált állapotban, a szakember nyugodtan próbálkozhat egy másik indukciós technikával.

Miért nem alkalmazza a gyógyító személyzet a hipnózist?

Felmerül a kérdés az eddigiek alapján, hogy miért is nem alkalmazzák a sürgősségi betegellátásban a hipnózist? Elsősorban azért preferálják még a szakemberek a farmakológiai szedációt és érzéstelenítést, mert számtalan hatásvizsgálat ellenére a hipnózis még az alternatív gyógyászattal, az okkultizmussal és a kuruzslással asszociálódik. A betegek szempontjából az általános tévhitek számítanak a legnagyobb visszatartó erőnek, például az, hogy nem tudnak ellenállni a hipnotizőr által adott szuggesztióknak. Az igazság az, hogy a páciensek csak azokat a szuggesztiókat hajtják végre, amelyeket valóban akarják, a hipnózis állapotából is bármikor kiléphetnek. Emellett sok szakember és páciens is azt hiszi, hogy a hipnózist csak csendes, nyugodt környezetben lehet végezni, ám már ezt is rengeteg – sürgősségi osztályon végzett – kutatás megcáfolta. A hipnózis elterjedésének valódi gátjai két kategóriába esnek: a biztos hatás és a gyakorlat kérdéskörébe. A biztos hatás kérdéskörébe tartozik a szakemberek szkepticizmusa a módszerrel kapcsolatban. Megtanulni bárki képes a módszert, de még a tapasztalt hipnotizőröknek sincs receptjük arra, hogy legyen minden kétséget kizáróan elég mély a relaxált állapot. Amikor fájdalmat és/vagy szorongást csökkentnek hipnózissal, akkor a hatás azonnal megfigyelhető. Ám, amikor egy beavatkozásra készítik elő a pácienst, és előre adnak fájdalom- és szorongáscsökkentő szuggesztiókat, csak akkor bizonyosodhatnak meg a hipnózis hatékonyságáról, mikor már elkezdődött maga az orvosi folyamat. Hagyományos, gyógyszeres anesztézia esetében, ha nem volt elég az első dózis és a páciensnek szüksége van rá, egyszerűen csak megnövelik a hatóanyagok mennyiségét. Pont ugyanezt lehet tenni a hipnózissal is: a szakember egy ilyen esetben egyszerűen csak megismétli az indukciót és/vagy áttér például egy más modalitásra. A gyakorlat kérdéskörébe tartozik az a sajnálatos tény, hogy a hipnózis, a hipnotikus szuggesztiók alkalmazása nem része a sürgősségi osztályon dolgozó orvosok, nővérek, illetve mentőorvosok képzésének, hiszen ha tanítanák nekik, és látnák gyakorlatban a működését, akkor minden bizonnyal használnák is ezt a technikát a munkájuk során.

Leendő hipnóziskutatások a sürgősségi ellátás területén

Feltáró kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy pontosan meg lehessen vizsgálni a hipnózis alkalmazásának lehetőségeit a sürgősségi ellátásban. Páciensfüggő kutatások rávilágíthatnak arra, hogy melyek azok a faktorok, amelyek nagy befolyással vannak a betegek hipnábilitására sürgősségi helyzetben. Módszertani kutatások alapján összeállítható lenne egy olyan pontos, specifikus módszer, amely kimondottan a sürgősségi ellátás számára van kidolgozva, illetve fel lehetne mérni a hipnózis használatával kapcsolatos attitűdöket és igényeket. Továbbá vizsgálandó az is, hogy a hipnózis és a gyógyszerek kombinációjával megnőne-e az igény a módszer használatára. Nagy szükség volna arra is, hogy biztos visszajelzést kapjon arról a szakember, hogy a relaxáció elég mély-e vagy sem, különböző technikák különböző környezetekben mennyi időt vesznek igénybe és, milyen gyógyszeres támogatásra van szükség abban az esetben, ha a hipnózis önmagában nem elég a páciens számára.

Összefoglalás

Összegzésképp láthatjuk, a hipnózis, mint biztonságos gyógyszermentes eszköz, milyen hatalmas előnyt jelenthet a sürgősségi ellátás területén. Kutatásokat kell kezdeményezni a leghatásosabb technika kidolgozására, a különböző felhasználási helyzetek meghatározására hatékonyság szerint. Megfelelő szervezeti támogatás mellett biztosítani kell tanulási és gyakorlási lehetőséget a szakemberek számára. Minden tudományos elmélet átesik a klasszikus folyamaton: először megtámadják, hogy abszurd az egész; aztán elfogadják, hogy igaz; végül olyan fontossá válik, hogy a kezdeti ellenzői állítják, hogy ők találták fel. Hogy melyik ponton áll ebben a folyamatban a hipnózis alkalmazása a sürgősségi ellátásban? Sajnos még nem az utolsón.