A párkapcsolati erőszak hatása a nők reproduktív egészégére

A párkapcsolati erőszak hatása a nők reproduktív egészégére

Pallitto, C. C., García-Moreno, C., Jansen, H. A., Heise, L., Ellsberg, M., & Watts, C. (2013). Intimate partner violence, abortion, and unintended pregnancy: results from the WHO Multi-country Study on Women's Health and Domestic Violence. International Journal of Gynecology & Obstetrics, 120(1), 3-9

Készítette: Péceli Magdolna

Bevezetés

A párkapcsolati erőszak (IPV) egyre elterjedtebb globális egészségügyi probléma. Az alulról jövő kezdeményezések – mint az aktivisták, kutatók vagy a rendőrség munkája– nemzetközi figyelmet vívtak ki a problémának, és erőszak prevenciós valamint nőket támogató programok fejlesztéséhez vezettek. Emellett azonban az IPV definiálásában és mérésében fellelhető nemzetközi különbségek nehézzé teszik a fogalom általános meghatározását, gyakoriságok összevetését, valamint nőkre és gyermekeikre gyakorolt hatásának vizsgálatát a kultúrákon átívelő kutatások számára.

Válaszul a fent említett hiányosságokra, a WHO nemzetközi és helyi partnerekkel együttműködve, egy nagyszabású, 10 országot érintő, kultúrközi kutatásra vállalkozott, 15 régióból származó, 24 000 nőt magába foglaló reprezentatív minta segítségével. A kultúrközi vizsgálatok kezdeti eredménye szerint a 15-49 év közötti nők (akik valaha párkapcsolatban éltek) 15-71%-a élt át élete során fizikai vagy szexuális erőszakot. A legtöbb régióban ez a szám 30 és 60% között volt. Továbbá az erőszaknak áldozatul esett nők kimutathatóan többet küszködnek egészségügyi problémákkal, gyengébb önértékeléssel, több fájdalommal, és distresszel élnek, magasabb az öngyilkossági hajlamuk, mint azoknak a nőknek, akik nem szenvedtek erőszakot. További vizsgálatot igényel, hogy a párkapcsolati erőszak milyen hatással van a nők reprodukciós képességére a vizsgálati tartományokat tekintve és hogy az összefüggések hogyan változnak ezen tartományokban.

A jelen tanulmány 15 vizsgálati tartomány statisztikai analízisét tartalmazza, mely a fizikai és szexuális erőszak és a nem kívánt terhesség és abortusz közötti kapcsolatot tárja fel a többségében alacsony és közepes bevételű országok esetén. A hipotézisek szerint a félelem és a túlzott kontroll, csakúgy, mint a szexuális erőszak az abúziv kapcsolatokban a nők tehetetlenségét okozhatja a terhesség megelőzés, illetve a fogamzásgátlás tekintetében, nem kívánt terhességhez vezetve ezzel.

Amennyiben a hipotézisek igaznak mutatkoznak, az erőszak visszaszorítása a nem kívánt terhességek előfordulását is csökkentené, csakúgy, mint a nem biztonságos abortuszt, az anyák megbetegedését és halálát. A jelen tanulmány a párkapcsolati erőszak csökkentésének lehetséges következményeit tárgyalja.

Módszer és eszközök

Az abortuszra terjedő vizsgálatban 17 518 olyan nő vett részt, aki életében esett már valaha teherbe.  A vizsgálati alanyokat arról kérdezték, hogy terhességük spontán vetéléssel, halva születéssel, szándékolt terhesség megszakítással végződött-e. A vizsgálatban a bántalmazás és a nem kívánt terhesség kapcsolatát 8922 fős alminta segítségével igyekeztek feltárni. Ezeknél az eseteknél azt vették figyelembe, hogy a vizsgálat idejétől számított 5 évvel azelőttig vártak-e gyermeket, és ha igen, milyen attitűddel: „A teherbeesése idején, szándékában állt teherbe esni, vagy várt volna későbbig, vagy akár egyáltalán nem szeretett volna (több) gyermeket? A bántalmazás tekintetében a párkapcsolatban elkövetett erőszak különböző formái definiálásra kerültek a fizikai esetén pl. fojtogatás, rúgás, fegyverrel való megfenyegetés; szexuális esetén pl. szexuális aktusra kényszerítés. A vizsgálatok kitértek a bántalmazás gyakoriságára és előfordulási idejére egyaránt.

A tanulmány etikai vonatkozásait a WHO ilyen irányú szervei, illetve a helyi etikai bizottságok is jóváhagyták. A párkapcsolati erőszak következményeinek feltárására különböző statisztikai módszereket alkalmaztak, mint például kétváltozós analízisek, többszörös regressziós modell, vagy klaszteranalízis.

Eredmények

Az eredmények többek között megmutatták, hogy az utóbbi 5 évben más állapotban került nők között a félreidőzített (később szerettek volna gyermeket), vagy nem kívánt terhességek aránya átlagosan 38% volt. A nem kívánt terhességre vonatkozó eredmények igen eltérőek voltak régiónként: Samoaban 13%; Peruban 68% volt kimutatható. Az eredmények szerint Samoa kivitelével az összes régióban a nem kívánt terhesség szignifikánsan gyakoribbnak mutatkozott a bántalmazott nők körében, mint a nem bántalmazottak között. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a fizikai vagy szexuális erőszaknak áldozatuk esett nők körében nagyobb valószínűséggel fordul elő terhesség megszakítás. A szignifikáns különbség a 15 régióból 12-ben állt fenn. Nagy eltérések voltak emellett megfigyelhetők régiónként, a terhesség megszakítás gyakoriságának tekintetében. Ez összefüggésben állhat az abortusz nyilvánosságával, legalitásával, a terhesség megszakítási lehetőségek stigmatizáló hatásával és az etekintetben megfigyelhető kultúrák közti különbségekkel. Miközben például az abortusz előfordulásának gyakorisága az összes régió figyelembevételével 11% volt, Samoaban, Etiópiában, ez csak 2%-ot mutatott.  A legtöbb abortuszról Szerbiában (51%) és Japánban (15%) illetve Banglades városaiban (15%) számoltak be.

Mivel terhesség megszakításra vonatkozó adatok hitelessége az abortusz illegalitása és stigmatizáló hatása miatt megkérdőjelezhető, számításba kell vennünk azt a tényt, hogy az erre vonatkozó adatok vélhetően alulbecsültek. Megvizsgálva annak lehetőségét, hogy a tényleges abortuszok egy részét a résztvevők spontán abortuszként vagy halva születésként említették, arra jutottak a kutatás vezetői, hogy ezekből egy összesített változót hoznak létre, mely mindhárom terhesség megszakadási lehetőséget tartalmazza. Miközben a spontán abortusz önmagában is kapcsolatban állt az IPV változóval, a szándékolt abortusz volt felelős a bántalmazott és a nem bántalmazott nők közti nagy különbségekért. Az elemzések során az is megállapításra került, hogy az erőszakot elszenvedettek közül háromszor annyian számoltak be abortuszról és kétszer annyian nem kívánt terhességről, mint a kontrollcsoportnál.

Diszkusszió

A kutatás eredményei szignifikáns összefüggést mutatnak a párkapcsolati erőszak és a nem kívánt terhesség és/vagy abortusz között. Jelen tanulmány nagyfokú konzisztenciát mutat ki ezen eredmények között, az alacsony, közepes és magas jövedelmű országok városait és falvait magába foglaló reprezentatív minta segítségével.  Az alacsony és közepes jövedelmű országokat tekintetbe véve, az ott élő nők többsége olyan körülmények között él, ahol az abortusz feltételei igen korlátozottak. Érdekes megfigyelés, hogy a törvényi korlátozások nemhogy csökkentenék az abortusz gyakoriságát, hanem növelik a nem biztonságos megoldások alkalmazásának valószínűségét, amelyek súlyos egészségügyi komplikációkhoz vezethetnek. Az abortuszok 19.7 milliós becsült előfordulása világszerte nagy arányban (19.2 millió) köszönhető az alacsony jövedelmű országok kétségbeesett nő tagjainak.

A szignifikáns eredmények részletezésén túl a tanulmány szót ejt a vizsgálat feltételezett torzító tényezőiről. Többek között említi, hogy bár a WHO komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a kultúrközi vizsgálathoz szükséges standardizált és összehasonlításra alkalmas adatokat képezzen, mégis akadtak kiküszöbölhetetlen különbségek (pl. kulturális területen), melyek az eredményekre torzító tényezőként hatottak. Ezen kívül a vizsgálatban használt adatok hitelességét torzíthatta az is, hogy a kérdések meglehetősen intim témákat érintettek (pl. szexualitás, gyermek tervezettsége stb.), amely olykor gátlólag hathatott a vizsgálati személyekre. Továbbá, annak ellenére, hogy a kutatás együttjárást mutatott ki a párkapcsolati erőszak és a nem kívánt terhesség illetve abortusz között, a faktorok közt fennálló ok-okozati viszony csupán feltételezett. Az abortuszt átélő nők esetében nem bizonyítható tény például, hogy az őket ért erőszak megelőzte a magzatelhajtást, és a nők a bántalmazás hatására fordultak ehhez a megoldáshoz.

Ahogyan a népességalapú előzetes számítások megvilágítják, a párkapcsolaton belüli erőszak csökkentése szignifikáns változásokat eredményezhet a nők egészségügyi állapotában. Nem elhanyagolható a férfiakkal, párokkal és közösségi körben végzett intervenciók hatása az erőszak csökkentésében, többek között a férfi és női egyenrangúság hangsúlyozásán keresztül. Amennyiben a párkapcsolati erőszak visszaszorul, az ahhoz társítható nem kívánt következmények előfordulása is csökken. Így tehát remélhetjük a nem kívánt terhességek és abortuszok számának csökkenését, mi több az egészséget veszélyeztető terhességelhajtási módszerek előfordulásának csökkenésével közvetlenül a betegség és halálozási mutatókra lehetünk hatással. A tanulmány tehát javaslatot tesz megelőző programok beindítására, melyeken keresztül jelentős előrelépés várható a nők reprodukciós egészségének területén.