Igaz-e, hogy a meditáció mindig pihentető hatású?
A szívritmus, a szívritmus-variabilitás, az átélt erőfeszítés mértéke és a kellemesség érzés vizsgálata három különböző típusú meditáció tréningjének során
A szívritmus, a szívritmus-variabilitás, az átélt erőfeszítés mértéke és a kellemesség érzés vizsgálata három különböző típusú meditáció tréningjének során
Lumma, A., Kok, B. E., Singer, T. (2015). Is
meditation always relaxing? Investigating heart rate, heart rate variability,
experienced effort and likeability during training of three types of
meditation. International Journal of
Psychophysiology 97, 38–45.
Készítette: Fenyves Laura
Absztrakt
A meditációt általában a nyugalommal és az
ellazulással hozzuk összefüggésbe, pedig egyfajta mentális feladat, gyakorlat
is egyben. Ha ebből a nézőpontból tekintünk rá, akkor a meditációt
kisebb-nagyobb mértékben a mentális erőfeszítés és a fiziológiai arousal is
jellemzi. Így tehát megállapítható, hogy a mentális erőfeszítés, illetve a
gyakorlás mértékének függvényében a különböző meditációs típusok
szív-érrendszerre gyakorolt hatása eltérő lehet.
Ebben a kutatásban a szerzők három meditációs típust
vizsgáltak: egy, a légzésmegfigyelésen alapuló meditációs módszert (breathing
meditation), az ún. szerető-kedvesség meditációt (loving-kindness meditation)
és egy, a gondolatok megfigyelésén alapuló meditációs módszert
(observing-thoughts meditation). (Egyezményes magyar kifejezések hiányában az
összefoglalómban a szerető-kedvesség
meditáció, a gondolat megfigyelés
meditáció és a légzés meditáció kifejezéseket fogom használni.) A rögzített adatok
a szívritmus (SZR), a magas-frekvenciájú szívritmus-variabilitás (MF-SZRV), a
megtapasztalt erőfeszítés és kellemesség érzés voltak. A kutatás egy hosszútávú
projekt (ReSource project) keretében zajlott le. A résztvevők mind a három
meditációs típust három-három hónapon át napi rendszerességgel gyakorolták.
Az előzetes elvárásoknak megfelelően az SZR és az
erőfeszítés mértéke a szerető-kedvesség meditációnál és a gondolat megfigyelés
meditációnál nagyobb volt, mint a légzésmeditációnál. A gyakorlási idő során az
SZR és a kellemesség érzés növekedett, az MF-SZRV és a megtapasztalt erőfeszítés
pedig csökkent. A gyakorlási idő elteltével a szerető-kedvesség és a gondolat
megfigyelés meditáció esetében nagyobb mértékű volt az SZR növekedése és az
MF-SZRV csökkenése, mint a légzésmeditáció esetében.
Az eredmények megmutatják, hogy vannak olyan
meditáció típusok, melyek, a meditációról alkotott általános elképzeléseinkkel
ellentétben erőfeszítést igényelnek és fokozott fiziológiai arousal-al járnak.
A témakör további kutatása nagyon hasznos lehet, mivel az eredmények alapján
specifikálni tudjuk, hogy mely személyekhez és igényekhez mely meditációs
típusok illeszkednek a legjobban.
Bevezetés
Manapság széleskörűen elfogadott tény, hogy a
meditáció egy pihentető időtöltés, mert egy nyugodt testi működéssel és
lecsendesült, de éber mentális állapottal jár együtt. Ezzel az állítással
szemben az elmúlt időkben egyre több kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy
mindez függ a meditáció típusától és a meditációs tapasztalat szintjétől is. Felmerül
tehát az igény az olyan empirikus kutatásokra, melyek fényt derítenek arra,
hogy mely meditáció típusok nyugtató, melyek serkentő hatásúak, és ez hogyan
változik idővel, az adott módszer gyakorlásával.
Ezen kutatási rés betöltésére született meg ez a
kutatás, mely három alap meditációs technikát vesz górcső alá: a légzés meditációt,
a szerető-kedvesség meditációt és a gondolat-megfigyelés meditációt. Ezek a
technikák mondhatóak a legelterjedtebbeknek és legismertebbeknek a Buddhista
gyakorlatok közül. A légzés meditáció a ki- és belégzésre való fókuszáláson
alapul, mely gyakorlat a koncentrációt és a belülre figyelést fejleszti. A
szerető-kedvesség meditáció több kognitív folyamatot is magában foglal, mivel
különböző képzeleti képekre, mondatokra való koncentrációból áll. Emellett affektív
folyamatokat is tartalmaz, mivel pozitív érzelmek keletkezésére és
fenntartására helyezi a hangsúlyt. A gondolat megfigyelés meditációs technika
olyan mentális folyamatokat foglal magában, mint a gondolatokra való
fenntartott figyelem, a gondolatok kategorizációja, mentális tudatosság
kifejlesztése és fenntartása. Mindennek megfelelően feltételezhető, hogy a légzés meditáció kisebb szubjektív
erőfeszítéssel jár, mint a másik két technika.
A meditáció a buddhizmusban egy mentális gyakorlatnak
tekinthető, mely olyan kognitív készségeket fejleszt, mint a koncentrációs
készség, munkamemória és más végrehajtó funkciók. Ebből következően a rendszeres gyakorlás nyomán a szubjektív
erőfeszítés mértéke csökkenő tendenciát kell, hogy mutasson. Továbbá a
kutatások arra is rámutatnak, hogy ha valaki olyan feladattal foglalkozik, mely
leköti a figyelmét, erőfeszítést igényel, de teljesíthető, az fokozottan
kellemes érzésekkel jár együtt (flow élmény). Ezek alapján a szerzők feltételezik,
hogy a rendszeres gyakorlás hatására a
kellemesség érzése növekedni fog.
A mentális erőfeszítést sokszor a fiziológiai
arousal-al is összefüggésbe hozzák. Minél több mentális erőfeszítést igényel
egy feladat, annál nagyobb mértékben aktiválja a vegetatív idegrendszert. A
vegetatív, vagy autonóm idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus részre
bontható. Az előbbinek a szívritmus (SZR), az utóbbinak a
szívritmus-variabilitás (SZRV) jó jelzője. A szimpatikus aktivitás során az SZR
nő, paraszimpatikus túlsúly esetén pedig az SZRV mértéke nő. A kutatás
szívritmus-variabilitás magas frekvenciájú komponensét használja változóként
(MF-SZRV), mivel az eddigi kutatási eredmények alapján ez a legjobb jelzője a
paraszimpatikus működésnek. Tehát, ha valaki mentális erőfeszítést tesz,
várható, hogy SZR-je növekedni fog, MF-SZRV-je pedig csökkenni. Az előzőek
alapján a szerzők elvárása, hogy gyakorlással,
ahogy csökken a mentális erőfeszítés mértéke, úgy fog csökkenni az SZR, az MF-SZRV
pedig ezzel párhuzamosan növekedni fog. Az ezzel kapcsolatos kutatási
eredmények alapján pedig azt is feltételezik, hogy a szívműködés változása a meditáció típusától, és a gyakorlás mértékétől
is függeni fog.
Jelen kutatás - amely egy 9 hónapos longitudinális
mentális tréning vizsgálat, az ún. ReSource projekt része - lehetővé teszi a
fent tárgyalt állítások tesztelését, a szubjektív érzések és az objektív
fiziológiai adatok összevetését. A résztvevők a három meditációs technikát rendre
egy 3-3 hónapos időszak alatt sajátították el. Ennek során a meditációt napi
szinten gyakorolták otthon audió fájlok hallgatása révén, melyeket tapasztalt
oktatók állítottak össze. A vizsgálat során rögzítették a személyek SZR-jét,
mint a szimpatikus aktivitás jelzőjét, az MF-SZRV-t, mint a paraszimpatikus
aktivitás mutatóját, továbbá mérték a személyek által megélt mentális
erőfeszítés mértékét és a meditáció kellemességét is. A mérésekre mindhárom
tréning modul során a 3. és a 13. héten került sor. A résztvevők két csoportra
bomlottak, mindkét csoport tagjai először a légzés meditációt sajátították el,
majd a másik két módszert felcserélt sorrendben.
Összefoglalva tehát a szerzők hipotézisei a
következők voltak:
1) A
szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés meditációs típusok nagyobb szubjektív
erőfeszítéssel fognak járni, mint a légzés meditáció. Tehát az SZR és a
szubjektív erőfeszítés értékei az előbbi kettőnél magasabbak lesznek, mint a
légzés meditációnál.
2) A
gyakorlás során, a 3.-tól a 13. hétig az SZR és a szubjektív erőfeszítés
mértéke csökkenni, az MF-SZRV és a kellemesség érzés növekedni fog.
3) Mivel
a három meditációs technika több aspektusban is különbözik, ezért feltételezhető,
hogy az SZR, az MF-SZRV, az erőfeszítés és a kellemesség érzés a gyakorlási
idővel eltérő mértékben fog változni. Konkretizálva, a szerető-kedvesség és a
gondolat megfigyelés meditáció esetén az SZR és a szubjektív erőfeszítés
csökkenése, az MF-SZRV és a kellemesség érzés növekedése kisebb mértékű lesz,
mint a légzés meditációnál (mivel az előbbiek több kognitív és affektív
folyamatot igényelnek, így gyakorlással lassabban változnak a mutatóik).
Módszer
Minta
A minta a ReSource projekthez
toborzott személyek közül került ki. A toborzás 2013 áprilistól 2014 májusáig
tartott Lipcsében és Berlinben. Mindkét városban 80-80 fő egészséges felnőtt
személyt vettek be a vizsgálatba. A beválasztás több ellenőrzés mentén történt,
többek között feltétel volt, hogy a személynek nincs komoly előzetes meditációs
tapasztalata. Így összesen 156 fő (63 férfi, 93 nő) vett részt a kutatásban,
átlagéletkoruk 41 év volt (szórás: 9,34). A kutatást etikai bizottság
engedélyezte, a résztvevők beleegyező nyilatkozat aláírásával jelezték
szándékukat a részvételt illetően.
Eljárás
A résztvevők három meditációs technikát
sajátítottak el három modul keretében: a légzés meditációt, a szerető-kedvesség
meditációt és a gondolat megfigyelés meditációt, mindegyiket 13-13-13 héten át
gyakorolták. A tanulást minden személy a légzés meditáció elsajátításával
kezdte, mivel ez egy alapgyakorlat a meditációhoz. Ezután pedig a résztvevők
két csoportra bomlottak, és a másik két meditációs technikát eltérő sorrendben tanulták
meg. Minden modul kezdetén sor került egy 3 napos intenzív oktatásra, ahol a
személyek megismerkedtek az adott módszerrel. Ezután, a 13 hét során a
résztvevőket arra instruálták, hogy minden nap gyakorolják az épp aktuális
meditációs technikát, illetve hallgassanak meg egy 20 perces audió fájlt
hetente 5-ször. Ehhez be kellett jelentkezniük egy internetes felületre, így a
látogatási gyakoriságuk regisztrálva volt. Emellett a résztvevőknek hetente egy
2 órás gyakorlási alkalmon is meg kellett jelenniük, ahol egyrészt egy vezetett
meditációt végeztek, másrészt gyakorlati tanácsokban részesültek, illetve
feltehették kérdéseiket is a meditációt oktatóknak. A mért adatok rögzítésére
az ilyen, kötelező alkalmakon került sor a 3. és a 13. héten.
Mérőeszközök
A megélt erőfeszítés mértéke és a
kellemesség érzés mérése 10 pontos Likert-skálával történt, melyet a 3. és a
13. héten lévő heti alkalmakon, a meditációs gyakorlat befejezte után
rögzítettek. Az SZR-t és az MF-SZRV-t szintén ezeken az alkalmakon mérték
meditáció közben elektrokardiogrammal (Zephyr Bioharness 3).
A rögzített EKG felvételekből az
elemzésekhez a meditációs gyakorlás középső 10 perceit vágták ki és használták
fel minden személy esetén. Egy szoftver automatikus ellenőrzést végzett az
anyagon a műhibák kiszűrése céljából, ezt követte egy asszisztens általi
vizuális ellenőrzés is. A túl zajos felvételeket kizárták a vizsgálatból.
Összesen a felvételek 95,3%-a volt használható az elemzéshez.
Eredmények
Meditációs típusok közti
különbségek
A meditációs típusok között szignifikáns eltérés
mutatkozott az SZR-t, az erőfeszítést és a kellemességet illetően, az MF-SZRV tekintetében
viszont nem volt jelentős különbség. Az SZR és az erőfeszítés mértéke a légzés meditáció
alatt szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a másik két meditáció típusnál. A
kellemesség érzés szignifikánsan nagyobb volt a légzés meditációnál, mint a
szerető-kedvesség meditációnál, azonban a gondolat megfigyelés meditációhoz
viszonyítva nem volt statisztikailag jelentős a különbség megfigyelhető ilyen
téren.
A gyakorlás során bekövetkező
változások
A 10 hét gyakorlás során a megtapasztalt erőfeszítés
mértéke szignifikánsan csökkent, a kellemesség érzése pedig növekedett. Emellett
az SZR növekedése és az MF-SZRV csökkenése volt megfigyelhető.
Tesztelve, hogy a 4 mért változó hogyan korrelál
egymással, összesen egyetlen szignifikáns korrelációt kaptak: a 13. heti SZR és
a 13. heti erőfeszítés közti pozitív együttjárást. A többi önbeszámoló jellegű,
illetve fiziológiailag mért változó között nem volt kapcsolat.
A gyakorlási idő során létrejött
változások a különböző meditációs típusoknál
A meditáció típusát és a gyakorlási időt illetően a
fiziológiai változók esetén találtak csak interakciós hatást. A pszichológiai
változóknál nem volt interakciós hatás.
A szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés
meditációnál a gyakorlás során az SZR szignifikánsan emelkedett, az MF-SZRV
pedig csökkent; a légzés meditációnál egyik sem volt megfigyelhető.
A szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés
meditációnál az SZR növekedése és az MF-SZRV csökkenése szignifikánsan nagyobb
mértékű volt, mint a légzés meditációnál.
Diszkusszió
Összefoglalva, a kutatás célja a három meditációs
módszer során mért pszichológiai és fiziológiai jellemzők különbségeinek,
gyakorlással bekövetkező változásainak a feltárása volt.
Az első
hipotézis igaznak bizonyult: azaz az SZR és az átélt erőfeszítés mértéke
tényleg kisebb volt a légzés meditációnál, mint a másik kettő módszernél.
Továbbá a szerető-kedvesség meditációt kevésbé kellemesnek ítélték a
résztvevők, mint a légzés meditációt. Ezek az eredmények alátámasztják azt,
hogy a légzés meditáció kevésbé megterhelő, kellemesebbnek bizonyul szubjektív
élmény szinten elsőre, mint a másik két típus, amely kognitív és affektív
szinten is megterhelőbb.
A második
hipotézis részben, azaz csak a pszichológiai változókat illetően bizonyult
igaznak. A gyakorlással, 10 hét elteltével a megtapasztalt erőfeszítés mértéke
csökkent, a kellemesség érzése nőtt. Ez egybecseng az eddigi kutatási
eredményekkel. A fiziológiai mutatók kapcsán viszont az előzetes hipotézis
ellentéte jött ki: gyakorlással az SZR szignifikánsan nőtt, az MF-SZRV csökkent.
Ezt azt jelenti, hogy a személyek minél többet meditáltak, annál inkább
aktiválódott a szimpatikus idegrendszerük meditáció során, emellett pedig egyre
kellemesebbnek is érezték a gyakorlást. Ez arra utalhat, hogy a résztvevők
egyre több mentális erőfeszítést végeztek, egyre jobban igénybe vették kognitív
és figyelmi kapacitásaikat, és ezzel párhuzamosan elkezdték egyre jobban
élvezni is ezt a tevékenységet. Ez a tendencia illeszkedik a flow elmélet kapcsán
találtakhoz, miszerint egy kihívást jelentő feladatba való teljes belemerülés
pozitív érzelmi élményekhez vezet. Továbbá azt is megmutatja, hogy a meditáció
gyakorlásával az éberség és a tudatosság növekedése érhető el. Ezek az
eredmények viszont arra is engedhetnek következtetni, hogy a személyek
szubjektív beszámolói nem igazán csengenek egybe a fiziológiai mérésekkel. A
13. heti mérésnél találtak csak pozitív korrelációt az SZR és az erőfeszítés
között, ami jelentheti azt, hogy a gyakorlással a szubjektív és az objektív
mutatók egyre koherensebbé válnak.
A harmadik
hipotézis nem bizonyult igaznak. Interakciós hatások a meditációs típusok
és a gyakorlási idő közt csak a fiziológiai mutatók esetén jelentkeztek. Az
elvárttal ellentétben a mutatók nagyobb változást mutattak a szerető-kedvesség
és a gondolat megfigyelés meditáció esetén, mint a légzés meditációnál. Azaz az
SZR az előbbi kettőnél nagyobb mértékben nőtt, az MF-SZRV pedig nagyobb
mértékben csökkent. A légzés meditációnál ezen mutatók nem változtak
statisztikailag jelentős mértékben.
Az eredményeket összefoglalva a kutatás alapján
elmondható, hogy nem mindegyik meditációs típushoz kapcsolható kifejezetten a
nyugalom és a pihenés. Megállapítható, hogy gyakorlással a személyek a meditációt
egyre jobban élvezik, egyre kevesebb erőfeszítéssel végzik, miközben a
szimpatikus aktiváltságuk egyre nagyobb mértékű, ami a koncentrációs és
figyelmi folyamatok fejlődésére utal. Emellett elmondhatjuk, hogy a meditációs
módszerek különböznek a kellemesség és az erőfeszítés szempontjából, illetve a
gyakorlás során bekövetkező fiziológiai változások terén is eltérőek. Az egyik
meditációs típus kellemesebb, kevesebb erőfeszítést igényel, míg a másik a
kezdetekkor nehezebb és kevésbé pozitív élményt ad, viszont idővel nagyobb
fejlődés és változás lehetőségét hordozza. Ezen eredmények fontos gyakorlati
implikációkkal bírnak: a személyek céljait, jellemzőit, igényeit figyelembe
véve tudunk számukra tanáccsal szolgálni azt illetően, hogy mely meditáció
típussal érdemes elsősorban foglalkozniuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése