Testmonitorozás (’body checking’) mechanizmusainak hatásai a

’binge  eating’ jelenségre

Dakanalis, A., Carrà, G., Timko, A., Volpato, C., Pla-Sanjuanelo, J., Zanetti, A., ... & Riva, G. (2015). Mechanisms of influence of body checking on binge eating. International Journal of Clinical and Health Psychology, 15(2), 93-104.

Készítette: Papp Lilla

Absztrakt

Annak ellenére, hogy a testi ellenőrzés, monitorozás folyamata a ’binge eating’ jelenségben betöltött szerepében elméletileg megalapozott, befolyásoló mechanizmusai még nem tisztázottak. Az étkezés patológiájának modell-elméleti szerepei alapján a szerzők megvizsgálták a testkép miatt érzett szégyen, a külső miatti szorongás és a diéta során megjelenő önuralom hatásának útvonalát a ’body checking’ és a ’binge eating’ között. Az összegyűjtött adatokat nagy mintán – bulimia evészavar diagnózisával rendelkezők körében (N=801) strukturális egyenletek modellezési módszerével elemezték. Az eredmények azt mutatták, hogy függetlenül az egyes DSM-V diagnosztikai kategóriáitól a ’body checking’ viselkedés közvetett módon kapcsolódik a ’binge eating’-gel a diétában megjelenő önuralmon, a külső miatti szégyenérzeten és a szorongáson keresztül, míg a diéta során fenntartott önuralom közvetlen kapcsolatban állt a ’binge eating’-gel. Az eredmények alkalmazhatóak a klinikumban, mivel mélyebb betekintést nyerhetünk általa, hogy a különböző testkép miatt végzett tevékenységek hogyan járulhatnak hozzá akár indirekt módon a mértéktelen falás jelenségének kialakulásához.

Bevezető

A body checking magába foglalja azokat a viselkedéseket, melyek megcélozzák a test méretéről/alakjáról, tömegéről (mint a bőrredő alapján mért testzsírszázalék vagy a túlzott súly) való információszerzést, tartalmazza a folyamatos másokkal történő összehasonlítást, valamint az ismételt ritualizált méréseket. A korábbi kutatások azonban nem vizsgálták bulimiával diagnosztizált (ED) betegek körében a body checking binge eating-gel (azaz a túlevés egy fajtáját, mely étkezés közben mutatkozó kontrollvesztéssel jár) való összefüggéseit, annak ellenére, hogy a kutatások szerint rendszeresen mutatnak a személyek body checking fogalma alá tartozó viselkedéseket. A bulimia nervosa során jellemző tünetként megjelenő túlevés nem tisztázott mechanizmusai miatt érdemes vizsgálni a testmonitorozás, a body checking és a binge eating közötti kapcsolatokat. A bulimia nervosában szenvedők ismételt body checking viselkedései során fokozódnak negatív érzelmeik a saját testképük irányába, mely alapján feltételezhető, hogy a body checking közvetlen kapcsolatban áll a binge eating-gel, mely folyamatot az emocionális állapot mediálhatja. A folyamatban pedig a korábbi kutatások szerint az étrend betartása (diétás korlátozások) mediátorként jelenhetnek meg. A diéta során megjelenő önuralom mértéke, mely a binge eating-gel is kapcsolatban áll, feltételezett szignifikáns összefüggést mutat a body checking-gel is. Az objektifikációs modell alapján a test miatt érzett szégyen és szorongás, valamint a diéta miatti önkorlátozás lehetnek a body cheking és a binge eating kapcsolatában a közbenső láncszemek, mely elméletet a korábbi kutatások még nem tesztelték klinikai mintán. Jelen tanulmány célja tehát, hogy megvizsgálja a bulimia nervosa mintáján és változataiban is fellelhető mediációs kapcsolatokat a body checking és a binge eating között, az objektifikációs modell mentén. A kutatás azt várja, hogy a feltételezett modell illeszkedése megfelelő, a depresszió pontszám kovariánsként való beléptetése és a BMI-érték kontrollálása mellett. A hipotetikus modell érvényességének tesztelésére két rivális modellel való összehasonlító elemzést is végeztek. Az elsőben a body checkinget prediktálta a testkép miatti szégyenérzet és a külső miatti szorongás, míg a body checkinget tekintették a diéta miatti önkorlátozás és a binge eating prediktorának. A második rivális modellben a diétás önkorlátozások és a binge eating jósolták be a body checking-et, ami a testkép miatti szégyenérzetet és a külső miatti szorongást prediktálta, mint ahogy a hipotetikus modellben is.

Módszer

A vizsgálatban résztvevő személyeket öt közepes és nagy evészavarokra specializálódott olasz egészségügyi ellátóhelyről gyűjtötték 2011 márciusa és 2013 júniusa között, így lett a mintaelemszám 1001 fős. A kutatásban résztvevő személyeket a DSM-IV kritériumai szerint bulimia nervosa (N=318) vagy bulimiás típusú evészavarral diagnosztizálták (N=483). Kizárási kritériumok közt jelölték meg a súlyos pszichés zavar jelenlétét (pl. pszichózis), az értelmi akadályozottságot, a testképzavarral való egyidejű kezelés meglétét és az olasz nyelv ismeretének hiányosságait. Italian Structured Clinical Interview for DSM-IV Axis I Disorders volt a diagnosztizálás alapja (a kapott eredményeket végül a DSM-V kritériumaira rekategorizálták), amit megerősítettek az Italian Eating Disorder Examination-Interview-12.0D 2 felvételével, amivel regisztrálták a binge eating epizódok gyakoriságát és a diétában mutatott önuralom mértékét. A mintába végül 801 vizsgálati személy került, akik kimerítették a DSM-V kritériumait is diagnózisuk tekintetében, akik bulimia nervosa (BN=345), bulimia típusú evészavar (EDNOS=267), valamint binge eating zavar (BED=189) diagnózissal vettek részt a mintában.

A vizsgált változók között szerepeltek: a diéta során mutatott önuralom (olasz EDE; Mannucci et al., 1996), binge eating (Binge Eating Scale; Ricca et al., 2010); body checking (olasz Body Checking Questionnaire; Calugi et al., 2006). A külső megjelenés miatti szorongás (olasz Appearance Anxiety Scale rövid változata; Dakanalis, 2014); testkép miatt érzett szégyen (Italian Objectified Body Consciousness Scale felhasznált 8 Body Shame iteme; Dakanalis, 2014), BMI (test és súlyadatok alapján) és depresszió értékek (BDI; Beck, Steer, és Brown, 2006). A vizsgált eszközök megbízhatósága a mintán minden esetben ≥ 0.89.

Minden vizsgálatban résztvevő ellátó központban az interjúkat felvevő szakemberek legalább tíz év tapasztalattal rendelkeztek az evészavarok kezelésében. A vizsgálatban résztvevő személyeket írásos beleegyező nyilatkozatban tájékoztatták részletesen a kutatásról, mielőtt a kezelési programot megkezdték az adott intézményben, melyet a helyi etikai bizottság is jóváhagyott minden esetben.

Diszkusszió

Jelen tanulmány eredményei szerint a body checking viselkedés tekintetében összefüggés mutatkozik a megnövekedett test miatti szégyenérzettel és a külső miatt érzett szorongással, amik a megnövekedett binge eating mértékével és a diétás önuralommal álltak kapcsolatban. A binge eating és a diétás korlátozások között közvetlen utat tártak fel. Az objektifikációs elmélettel a felépített hipotetikus modell pedig jól illeszkedett, melyet alátámasztott, hogy a két további rivális modellnél jobb illeszkedés volt detektálható. Egy kivétel tekintetében (fent említett direkt út), a többi alkalmazott változó kapcsolatát a modellel a DSM-V alapján különböző kategóriákra osztott csoportok között nem mutatkozott meg különbség. Ez utóbbi azért is fontos eredmény, mert egyre növekvő erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy az étkezési zavarok közt fellelhető etiológiai különbségeket leírják a diagnosztikában, emellett a patológiák specifikálásától eltekintve a közös pszichés jellemzőket megtalálják, melyek mentén intervenciókat tudnak kialakítani. Az eredmények tehát összhangba hozhatók az étkezési patológiák objektifikációs elméletével, ami feltételezi, hogy a binge eating szabályozó funkció szerepet tölt be, mellyel a személy a fizikális külső miatt tapasztalt negatív érzelmek csökkentésére tesz kísérletet. A kutatás során kapott adatok összhangban állnak továbbá azokkal a tanulmányokkal, melyek nem találtak szignifikáns kapcsolatot a body checking és a binge eating között bulimiás típusú evészavarban küzdők körében. Az az eredmény, mely szerint a body checking kapcsolatban áll a szégyen és szorongás érzésének mediáló hatásán keresztül a diétázással, igazolja azokat az eredményeket, melyek szerint a test folyamatos monitorozása negatív érzelmek növekedéséhez vezet a külső megjelenés tekintetében, ami prediktálni fogja a később megjelenő fogyókúrás gyakorlatok mértékét. A DSM-V diagnosztikai kategóriái közt szignifikáns különbség mutatkozott a közvetlen kapcsolatok tekintetében a diétás önuralom és a binge eating között, gyenge pozitív volt például a BED csoportban az összefüggés, ami megerősíti, hogy a fogyókúrás önuralomra törő folytonos próbálkozások jellemzőek ebben a patológiában. A vizsgálat korlátai között érdemes megemlítni, hogy az elrendezés keresztmetszeti, így okozati kapcsolatok vizsgálatát feedback folyamatok feltárása nélkül nem teszi lehetővé.

Az étkezési zavarok kezelésére gyakran alkalmazott kognitív terápiás eljárások kiszélesítésére is jó alapot adhatnak a jelen kutatásban vizsgált változók, a kapott eredmények. Minthogy a CBT nem foglalkozik kiemelten a fizikai megjelenés miatt tapasztalat érzelmekkel (szégyen és szorongás), ezek bevonása jó kombinált terápiás kiegészítői lehetnek az étkezési zavarokban szenvedők kognitív terápiájának. Az így alkalmazott kombinált megközelítésű terápiák a testképpel és a testtömeggel való foglalkozáson túl hatékonyabb lehetőséget nyithatnának a binge eating csökkentésére is, mellyel a kezelések kimenetelét is javíthatnák.