A súlycsökkenés és a megnövekedett fizikai
aktivitás relatív hatásai a glükohemoglobin (HBA1c) szintjére: javaslatok
viselkedéses szintű diavétesz kezelésekhez
Annesi, J. J., & Johnson, P.
H. (2013). Relative effects of reduced weight and increased activity on
hemoglobin A1c: Suggestions for behavioral treatments. International Journal of Clinical and Health Psychology, 13,
167-170.
Készítette:
Jámbor Krisztián
Absztrakt
A viselkedésesszintű
kezelések gyakran sikertelenek a diabétesz kezelésben, éppen ezért rendkívüli
haszonnal bírhat, ha jobban megértjük a két, igen alapvető pillérjét a
vércukorszint szabályozására: a súlycsökkentést és a fokozott fizikai
aktivitást. A túlsúlyos és elhízott cukorbeteg felnőttek (N=59, M=60 év), akik
magas glikohemoglobin szinttel jellemezhetők vettek részt egy olyan 6 hónapos
viselkedéses kezelésben, mely a szocio-kongitív elmélet és az én-hatékonyság
elképzelés elvein alapult. A kezelés hatásáraa vizsgálati személyek
szignifikánsabb nagyobb fizikai aktivitással, valamint csökkent BMI-vel és
HBA1c szinttel voltak jellemezhetőek. (p <0.001). A BMI-ben és fizikai
aktivitásban bekövetkező változások igen nagy részben magyarázták a HBA1c
változásában tapasztalható varianciát. R2=.13, p=.023. A fizikai aktivitásban
bekövetkezett változás B=-.36, p=.007 (de nem a BMI-ben B=-.03, p=.792)
szignifikánsan hozzájárultak a HBA1c-változások varianciájának magyarázatához.
A résztvevők nemét tekintve nem találtak lényeges hatásokat.
Elméleti háttér
A cukorbetegség viselkedéses szintű
kezelése számtalanszor sikertelennek és kihívásokkal telinek bizonyul. A
túlsúly csökkentését (mely nélkülözhetetlen a vércukorszint szabályozásához)
megcélzó lépések általában két módon valósulnak meg: megfelelő étrenddel és
fizikai aktivitással. Számos kutatás igazolta már a kapcsolatot az elhízás és
az emelkedett vércukorszint között. Más kutatások eredményei pedig bizonyították
a fizikai aktivitás prediktív szerepét a javuló vércukorszintre
cukorbetegeknél. Boulé és mtsai (2003) kutatásukban kimutatták a fizikai
aktivitás hatását a glikohemoglobin (HBA1c) szintjére. Mind étkezési
szokásaink, mind fizikai aktivitásszintünkkel kapcsolatos reprezentációink
rendkívül merevnek mondhatók a változásokkal szemben. Erre bizonyíték, hogy az
amerikai lakosság csaknem kétharmada túlsúlyos vagy elhízott és kevesebb, mint
4% végzi el a minimálisan ajánlott heti fizikai aktivitást. Azonban azt még nem
sikerült tisztázni, hogy minek van nagyobb fontossága a diabétesz
menedzselésében: a súlycsökkenésnek vagy pedig a növekedett mértékű fizikai
aktivitásnak.
Jelenlegi kutatás célja az volt,
hogy felmérje a relatív előnyeit a súlycsökkenésnek és a fokozott fizikai
aktivitásnak a vérglükóz szint csökkentésében, mégpedig túlsúlyos/elhízott
cukorbeteg felnőttek esetén. Például, ha az eredmények azt mutatják, hogy a
súlycsökkenésnek van a legnagyobb prediktív hatása a vércukorcsökkenésre, akkor
egy olyan strukturált viselkedéses kezelés kidolgozása lehet az elsődleges,
amely fókuszában az egészséges táplálkozás áll. Ha pedig a fokozott fizikai
aktivitás bizonyul a legnagyobb prediktív mutatónak, akkor egy olyan kezelési
protokoll kialakítása lenne a legelőnyösebb, amely evidence-based módon
támogatja, hangsúlyozza a fizikai aktivitás jótékony hatásait.
Módszer
Résztvevők
Egészségügyi
szakértők által beazonosított, cukorbeteg és túlsúlyos/elhízott kanadai
felnőtteket vizsgáltak. A beválasztási kritériumok a következők voltak: 18 év
feletti életkor, nem végez rendszeres fizikai aktivitást (önbeszámolón alapult,
az előző éves átlagot tekintve kevesebb, mint heti 20 perc fizikai aktivitást
végzett), túlsúlyos vagy elhízott (testtömegindexe nagyobb, vagy egyenlő, mint
25kg/m2), valamint HBA1c értéke megfelel a cukorbetegek nemzetközi, sztenderd
HBA1C értékének (nagyobb, vagy egyenlő, mint 6,5%). A résztvétel orvosi
egészségügyi engedélyhez volt kötve. A résztvevők írásbeli tájékoztatásban
részesültek, a kutatás összes lépése megfelelt a Helsinki Nyilatkozatban
előírtaknak. A mintát 59 fő alkotta, a nemeket tekintve 38 nő és 21 férfi. A minta
átlagéletkora M=59,8 év (SD=3.4), etnikai összetételét tekintve 90% kaukázusi,
10% pedig egyéb etnikai csoportba tartozó. A szociökonómiai státuszt illetve a
többség az alacsonyabb és a középosztályba volt sorolható.
Mérőeszközök
Fizikai
aktivitás: a testmozgás mértékének becslésére a Godin Szabadidős Testmozgás
Kérdőívet használták, melynél a kitöltőnek különböző intenzitású
mozgásformáknál kell beszámolnia arról, hogy heti rendszerességgel mennyit
gyakorolja őket (15 percnél több/alkalom/mozgásforma). A válaszokat
megszorozzák 3-mal, 5-tel és 9-cel metabolikus ekvivalensüket tekintve (a
legkimerítőbbeket 9-cel, a mérsékelt intenzitásúakat 5-tel, a könnyedeket
3-mal), majd az értékeket összeadva születik meg az adott egyén összpontszáma.
Teszt-reteszt reliabilitása 2 hetes újraméréskor 0.74, konstruktum validitását
számos más mérőeszközzel kimutatott korrelációja igazolja.
Glikohemoglobin
(HBA1c): a glikohemoglobin szint nagynyomású folyadékkromatográfiával lett
mérve, mely százalékos értékben fejezi ki az összes hemoglobin közül azokat,
melyekhez glükózmolukeula kötődik. Ennek az értéknek a segítségével lehet
következtetni az adott személy utóbbi 3 hónapban tapasztalható átlagos
vércukorszintjére (ideális érték cukorbetegeknél: 6,5-8%).
BMI (testtömegindex):
a súly és a testmagasság értékéből lett kiszámolva, kg/m2-ben kifejezve.
Eljárás
Minden egyes
résztvevő egy okleveles életmód tanácsadónak be lett mutatva, aki egy
strukturált étrenddel és fokozott fizikai aktivitásra ösztönző protokollal
látta el őket. Összesen 6 hónapon keresztül, havi egyalkalmas, 30 perces
üléseken. Az ülések olyan magánrendelőkben zajlottak, melyek egészségpromotáló
közösségi centrumokban voltak találhatók. A résztvevők az ülések során számos
önszabályozó módszerrel ismerkedtek meg (pl.: disszociáció, ingerkontroll,
kognitív újrastrukturálás) annak érdekében, hogy átlépjék azokat a gyakori
akadályokat, amelyek a fizikai aktivitás és az egészséges életmód fenntartását
hátráltatták. Ezek a módszerek Bandura szocio-kognitív és én-hatékonyság
elméletein alapultak és olyan terápiás eszközöket alkalmaztak, mint a közös
célkitűzés, valamint a pozitív visszajelzés, méghozzá annak érdekében, hogy
tovább növelje az egyén én-hatékonyság és kompetencia érzését. A
kognitív-viselkedéses kezelést egy számítógépes applikációval egészítették ki,
melynek segítségével jobban tudták szemléltetni a fizikai aktivitás és az
egészséges étrend pozitív hatásait, segítve a rövid távú célok kitűzésében.
Relapszus prevenciós módszereket is alkalmaztak annak érdekében, hogy az
adherencia sérülése esetén könnyebb legyen fenntartani a résztvevőnek az
együttműködést, valamint újra elköteleződni a megfelelő viselkedésformák iránt.
A testmozgásra vonatkozó tervek a résztvevő bevonásával születtek, melynél a mozgásformát
maga választhatta ki. Mindegyik tervezet tartalmazott legalább három, enyhe
kardiovaszkuláris aktivitást fokozó mozgást, melyek hossza körülbelül 20-30
perc volt. Az étrend kialakításánál szintén figyelembe vették az adott személy
preferenciáit. Azonban az egységes volt mindenkinél, hogy csökkentették a
zsírok, viszont növelték a zöldségek és gyümölcsök bevitelét. Természetesen
végig figyelembe véve a résztvevők orvosainak javaslatait. Az egyéni
azonosításra alkalmas adatok az analízis megkezdése előtt eltávolításra
kerültek, biztosítva az anonimitást.
Adatelemzés
A kezelést a
résztvevők 71%-a csinálta végig. A statisztikai szignifikanciát p=0.05 értéknél
határozták meg, Bonferroni-korrekciót alkalmaztak. Független mintás t próba
segítségével mérték fel a csoportokon belüli értékek változását. A BMI-ben és a
fizikai aktivitás mértékében bekövetkezett változás prediktor hatásait a HBA1c
változásra többszörös lineáris regresszióval vizsgálták.
Eredmények
A BMI, a fizikai
aktivitás szintje, valamint a HBA1c szintje is szignifikánsan javult. A
hatásmértékek alacsonyak voltak a BMI és HBA1c változások esetén, és
mérsékeltek a fizikai aktivitásnál. A BMI és fizikai aktivitás változások a
HBA1c változások varianciájának jelentős részét magyarázták, R2=.13,
F2,58=4.05, P=.023. A fizikai aktivitásban bekövetkezett változás B=-.36,
p=.007 (de nem a BMI-ben B=-.03, p=.792) szignifikánsan hozzájárult a
HBA1c-változások varianciájának magyarázatához. Ezek az eredmények nem mutattak
jelentős eltérést abban az esetben, mikor a BMI és HBA1c baseline értékeket
kontrollálták. A résztvevők nemét tekintve nem találtak lényeges hatásokat, nem
növelték a megmagyarázott varianciát. A résztvevők életkora homogenitást
mutatott, ezért nem lett beemelve az analízisbe. A fokozott fizikai aktivitás
és a csökkent BMI közötti kapcsolat szignifikáns volt.
Diszkusszió
Az eredmények támogatják a fokozott fizikai aktivitás kiemelkedő hatását
a vércukorszint csökkenésére, ellentétben a súlycsökkenéssel. Ez klinikailag
mindenképpen szignifikáns eredmény, hiszen a találtak hangsúlyozzák a fizikai
aktivitás prioritását a súlycsökkentő diétákkal a diabétesz viselkedéses szintű
kezelése esetén. Azonban, mivel az alkalmazott kezelés csak kismértékű (3%)
súlycsökkenésre törekedett és inkább a fizikai aktivitás fokozására fókuszált,
ez befolyásolhatta az eredményeket (torzító hatás). A HBA1c kismértékű hatása
arra enged következtetni, hogy a klinikailag jelentős javulásokhoz
elengedhetetlenek a viselkedéses változások fenntartása a diabétesz menedzselés
során. Habár az eredmények konzisztensek más kutatásokban találtakkal, fontos
megjegyezni, hogy jelen kutatás jövőbeli, jelentős változtatásokkal
végrehajtott replikációja fontos lenne az eredmények általánosíthatóságának
érdekében. Például érdemes lenne nagyobb és reprezentatívabb mintát vizsgálni,
valamint a kezelés hosszú távú hatásait longitudinális kutatásban
tanulmányozni. Ezenkívül, erősebb kísérleti kontroll is szükséges lenne az
adherenciára (így a fokozott fizikai aktivitás és az étrend betartására)
vonatkozóan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése