Nemi különbségek az adherencia és metabolikus kontroll tekintetében rosszul kontrollált 1-es típusú cukorbeteg fiatalok körében

Nemi különbségek az adherencia és metabolikus kontroll tekintetében rosszul kontrollált 1-es típusú cukorbeteg fiatalok körében

Naar-King, S., Idalski, A., Ellis, D., Frey, M., Templin, T., Cunningham, P. B., & Cakan, N. (2006). Gender differences in adherence and metabolic control in urban youth with poorly controlled type 1 diabetes: the mediating role of mental health symptoms. Journal of Pediatric Psychology, 31(8), 793-802.

Készítette: Csurgai Anna

Absztrakt

A kutatás céljának az adherencia és a metabolikus kontroll esetében fennálló nemi különbségek vizsgálata nevezhető meg alacsony jövedelmű, rossz metabolikus kontrollal rendelkező afoamerikai fiatalok körében. A vizsgálatba 119 fiatalt és gondozójukat vonták be. Az eredmények alapján a fiúk rosszabb adherenciával rendelkeztek, viszont a glikohemoglobin (HBA_1C) tekintetében nem találtak nemi különbséget. A fiúknál több externalizáló zavar, míg a lányoknál a szorongás dominált, depresszió tekintetében nem találtak a nemek között eltérést. A nem és az adherencia között az externalizáló zavarok mint mediátorok voltak jelen az SEM modell alapján.

Elméleti bevezető

Az 1-es típusú diabétesz az autoimmun betegségek egyike, mely során magas vércukor áll fenn az inzulin termelés hiánya miatt. A kórkép a harmadik legelterjedtebb komoly, krónikus betegségnek számít. Kezelése összetett napi rutin kialakítását és fenntartását igényel, melynek része az inzulin bevitel, a vércukor szint mérés, folyamatos testedzés, és a diéta. A kijelölt kezelés betartása, az adherencia számos fiatal számára problémát jelent. Az alacsony adherencia  alacsony metabolikus kontrollhoz vezethet, mely rizikófaktor az egészségmegőrzés szempontjából. A korábbi kutatások alapján az internalizáló zavarok prevalenciája a pubertás lányoknál magasabb (Birmaher és mtsai, 1996), míg az externalizáló zavarok előfordulása a fiúknál magasabb (Dekovic, Buist és Reitz, 2004; Leadbeater, Kuperminc, Blatt és Hertzog, 1999).

A kérdéskör irodalma a diabéteszhez kapcsolja a depressziót és az alacsony metabolikus kontrollt felnőttek esetében, viszont az nincs tisztázva, hogy a depresszió hat-e az adherenciára vagy a metabolikus kontrollra vagy mindkettőre. Lehetséges, hogy háttérbene egy harmadik, biológiai változó hat a depresszió és a metabolikus kontroll mértékére.

A metabolikus kontroll, az adherencia és mentális egészség tünetei közötti kapcsolat kevésbé tisztázott gyermekek és pubertások körében a felnőttekhez viszonyítva. Dantzer és munkatársai (2003) az elmúlt évtized szorongással és depresszióval kapcsolatos kutatásait nézték át, s 8 tanulmány számolt be kapcsolatról az internalizáló tünetek és a metabolikus kontroll között. A legtöbb vizsgálatban kimutatták a szorongás és a metabolikus kontroll viszonyát. Emellett néhány kutatás mind az internalizáló mind az externalizáló tünetekhez kötötte a rosszabb metabolikus kontrollt. Bár nincs alátámasztott kapcsolat az externalizáló zavarok és a metabolikus kontroll között, valószínűsíthető, hogy az agresszió és magatartásproblémák akadályozhatják a személyt abban, hogy a kezelési előírásokat kövesse.

Tehát feltételezhető, ha a férfiak körében az externalizáló zavarok magasabb arányban fordulnak elő, akkor alacsonyabb adherenciával és metabolikus kontrollal rendelkezhetnek. Grey és munkatársai (1997) azt találták, hogy a fiúk rosszabb metabolikus kontrollal és adherenciával rendelkeztek önbeszámolós kérdőívek alapján. Azonban La Greca és munkatársai (1995) vizsgálatában a nőknél találtak alacsonyabb metabolikus kontrollt.

A korábban említett kutatásokba bevont személyek általában középosztálybelik voltak, viszont alacsonyabb szocioökonómiai státuszban levő egyéneknél feltételezhető, hogy az externalizáló zavarok, tünetek jobban fogják bejósolni a rossz egészségi állapotot mint az internalizáló zavarok. Kevés kutatás keletkezett idáig a belvárosi fiatalságról rossz metabolikus kontrollal a külvárosi pubertásokhoz képest akiknek a HBA_1C értéke alacsonyabb.

A kutatás elsődleges célja, annak kiderítése volt, hogy a fiúk rosszabb adherencia és metabolikus kontroll értéket kapnak-e egy főképp afroamerikai, alacsony jövedelmű egyénekből álló mintán. Másrészt, hogy a fennálló  nemi különbségeket nem-e az externalizáló zavarok eltérő előfordulása mediálja.

Hipotézisek:

1.      A férfiak alacsonyabb metabolikus kontrollal és adherenciával rendelkeznek.

2.      A férfiak magasabb pontszámot kapnak az externalizáló tünetek mentén, míg a nők az internalizálók esetében.

3.      A magasabb pontszám az externalizáló tünetek mentén erősebb összefüggést mutat az alacsony adherenciával és metabolikus kontrollal, mint a magas internalizáló pontszám.

4.      Az adherenciában és metabolikus kontrollban található nemi különbségeket az externalizáló zavarok mediálják.

Módszer

Vizsgálati személyek

A minta olyan személyekből állt, akiket legalább 1 éve 1-es típusú cukorbetegséggel diagnosztizálták és a jelenlegi HBA_1C értéke 8% vagy afölött mozog, s az évközben az átlag értéke pedig 8% körül volt. A vizsgálati személyek életkora 10 és 16 év között mozgott. Kizárási kritériumok közé a súlyos mentális zavar és pszichózis került. A végső mintába 119 fiatal és családjaik kerültek be.

119 résztvevőnek az 51%-át férfiak adták, 67% afroamerikai, 26% fehér, 13% spanyol ajkú, ázsiai vagy kevert etnikumú volt. Az átlag életkor a mintában 13,3 év volt. Az elsődleges gondozót a családok 85%-ban a biológiai szülő jelentette.  A fiatalok 53%-a két szülős háztartásban élt. A diabétesz diagnózis meglétének átlagos hossza 4,9 év volt. A résztvevők 94%-a inzulininjekciós kezelést alkalmazott, 6%-uk használt inzulinpumpát.

Eljárás

A mintagyűjtés levélben való megkeresés, otthoni telefonszám felhívása vagy nagyobb városok kórházainak endokrinológia osztályán tett látogatások által történt. Az adatfelvételre ha a családok nem voltak hajlandók a kórházba bejönni, akkor az otthonukban került sor.

Mérőeszközök

Mentális egészség tünetei

A kutatásban The Behavior Assessment System for Children (BASC; Kamphaus, Huberty DiStefano és Petoskey, 1997; Kamphaus, Petoskey és munkatársai, 1999) kérdőív önkitöltős és a gondviselői változatát alkalmazták. A 10-11 éveseknél a gyermek, míg a 12 és annál idősebb fiatalok körében a pubertás verzió felvétele történt meg. Mivel két verzió került alkalmazásra a szerzők az életkor által normalizált t értékeket alkalmaztak az elemzésekhez a pontok összehasonlítása végett.

A BASC gondviselői változata 13 skálából tevődik össze, s három nagyobb témakör köré szerveződik a viselkedési tünetek, externalizáló zavarok, és internalizáló zavarok. Az internalizáló zavarokhoz tartozó skálák közül a szorongást és a depressziót mérő alskálákat alkalmazták, s az önkitöltős változat esetén is így tettek. A BASC-on elért 60-69 közötti t érték rizikót jelez, míg az ennél nagyobb pontszám klinikailag jelentős problémára hívja fel a figyelmet.

Adherencia

Az adherencia méréshez egy 25 tételből áll kérdőív, a Diabetes Self-Management Scale (DMS; Frey és Denyes, 1989; Schilling, 2002), felvétele történt meg. A mérőeszköz a gondviselői támogatást, az adherenciával kapcsolatos tevékenységeket mint a diéta betartását, a vércukor szint folyamatos ellenőrzését, a testedzést is méri. A jelenlegi kutatásban az önkitöltős változat esetében a Cronbach alfa 0.86, a gondviselői változatban 0.83 értéket vett fel.

Metabolikus kontroll

A HBA_1C értékeket a vérmintákból kapták meg a kutatók. HBA_1C egy retrospektív mérőeszköznek feleltethető meg, mivel az értékéből az utóbbi 2 és 3 hónap átlagos vércukorszintjére lehet következtetni, s magasabb értékek rosszabb metabolikus kontrollra engednek következtetni. A cukorbetegek között a 7% alatti érték megfelelőnek mondható.

Statisztikai elemzési terv

A strukturális egyenlet modellezés (SEM) segítségével látens változók hatását is ki lehet mutatni, miközben a mérési hibát csökkentjük. SEM megfelelőbbnek tűnik a hagyományos többváltozós elemzésekhez képest a mediáció mérésére (Shrout és Bolger, 2002).

Eredmények

Demográfiai különbségek

Az afroamerikaik és az alacsonyabb jövedelmű családból származó fiatalok körében a HBA_1C érték magasabbnak bizonyult más etnikumokhoz és magasabb jövedelmű családokból származó egyénekéhez képest.

Nemi különbségek az adherencia, metabolikus kontroll és mentális egészség tünetekben

A fiatalok jelentős hányada esett a magas rizikójú csoportba a gondviselői változat alapján. A férfiak esetén a  gondviselők rosszabb adherenciáról és externalizáló tünetekről tettek jelentést. A lányok magasabb szorongás pontszámokat adtak az önkitöltős változatban. Nem volt szignifikáns különbség nemek között a depresszió és HBA_1C érték esetében.

Kapcsolat az adherencia, metabolikus kontroll és mentális egészség tünetei között

A szerzők az adherencia s a HBA_1C érték között nem találtak kapcsolatot. Az önbeszámolt adherencia szignifikáns kapcsolatban állt az önbeszámolt szorongással, depresszióval és externalizáló viselkedéssel és a gondviselői változatban a depresszióval és az externalizáló viselkedéssel. A HBA_1C szignifikáns összefüggést mutatott az önbevallott externalizáló viselkedéssel. A BASC magas pontszáma szignifikánsan korrelált az alacsony adherenciával és metabolikus kontrollal ha a nem kontrollálva volt.

Strukturális egyenlet modell (SEM)

A kutatók mediáció teszteléséhez a strukturális egyenlet modellezést alkalmazták. A nem a HBA_1C értékez és az adherenciához nem kapcsolódott közvetlenül. Közvetetten viszont igen az externalizáló tünetek mint mediátorok viselkedtek az adherencia, a HBA_1C érték és a nem között. A közvetett hatás szignifikánsnak minősült (bootstrappelt kiértékelésben). A szorongás mind mediátor nem bizonyult szignifikánsnak az adherencia, a HBA_1C érték a nem között.

Diszkusszió

A kutatás során az adherencia és metabolikus kontroll közötti nemi különbségek vizsgálatára került sor, s annak meghatározására, hogy a mentális egészség tünetei alacsony szocioökonómiai mintában mediátorként működnek-e az eltérésekben. Az eredmények alapján elmondható, hogy a férfiak alacsonyabb adherencia pontszámot kaptak a gondviselő változatban, viszont a nemi eltéréseket a HBA_1C értékeket tekintve nem találtak a kutatók. A második hipotézis alapján nemi különbségeket feltételeztek a szerzők a mentális egészség tüneteiben. A férfikanál az externalizáló zavarok, a nőknél a szorongás pontszámok voltak magasabbak, a depresszió esetében nem találtak eltérést a két nem között. A normatív mintákhoz képest a depresszió és externalizáló zavarok tekintetében magasabb pontszámokat adtak a jelenlegi kutatásban résztvevők.

A SEM által kialakított modell alapján elmondható, hogy az externalizáló zavarok mediálták a nem és az adherencia közötti kapcsolatot. Az eredmények konzisztensek két másik kutatással,  külvárosi mintákban az adherencia meghatározásában az externalizáló zavarok jobb indikátornak bizonyultak az internalizálókhoz képest (Cohen és mtsai., 2004; Leonard és mtsai, 2002).

Limitációk

A kutatás limitációi közé sorolható az önkitöltős kérdőív használat, emellett a szerzők megjegyzik, hogy hasznos lenne a jövőben egy szofisztikáltabb adherencia kérdőívet alkalmazni a kérdéskör vizsgálatára. Továbbá az adatok 71%-a egy klinikai osztályhoz köthető, s a kutatásba belépést elutasító családok miatt is az eredmények generalizálásának keretei szűkek. Végül pedig a kutatás keresztmetszeti volta miatt, érdemes lenne a mediációt longitudinális keretek között is vizsgálni.