Egy SMS- alapú dohányzásról való leszokást segítő program értékelése: tapasztalatok a fiatal felnőttek részére kialakított „Stop My Smoking” programmal

Egy SMS- alapú dohányzásról való leszokást segítő program értékelése: tapasztalatok a fiatal felnőttek részére kialakított „Stop My Smoking” programmal

Ybarra, M. L., Holtrop, J. S., Prescott, T. L., & Strong, D. (2014). Process evaluation of a mHealth program: Lessons learned from Stop My Smoking USA, a text messaging-based smoking cessation program for young adults. Patient education and counseling, 97(2), 239-243.

készítette: Csermák Katinka

Bevezetés

A dohányzás jelentős társadalmi és közegészségügyi probléma, így a leszokást segítő programok elterjedése szükségesnek látszik. A fiatal felnőttek korosztálya különösen veszélyeztetett a dohányzás káros hatásait tekintve, azonban az ő célcsoportjuk számára kevés intervenciós vagy leszoktató program áll még rendelkezésre. A felnőttek elérésének egyik lehetséges módja a technika kihasználásával pl. internetes, telefonos, vagy SMS/üzenetes leszoktató programok elindítása lehet. Amerikában a 18-24 évesek 92%-a használ és fogad szöveges üzeneteket, egy nap pedig kb. 50 üzenetváltásra kerül sor.  Az SMS –alapú intervenciós programok pedig hatékonyabbak lehetnek a hagyományos programokkal szemben a hozzáférhetőség, a szolgáltatás és személyes kontaktok problémáinak kiküszöbölése révén. Az üzenet küldés továbbá költséghatékonynak is tekinthető, egy SMS ugyanis kb. 2 cent-be kerül, és megspórolhatóak a program helyszínének technikai költségei, és a résztvevők részéről az utazás költségei is. Az internetes leszokást segítő programokkal szemben az SMS-alapú szolgáltatás kényelmesebb és elérhetőségileg jobbnak bizonyul: a személyeknél állandóan jelenlévő telefonra érkeznek az üzenetek, nem igényel a folyamat sem internet-elérést sem bejelentkezést, és valószínűbben elolvassák a személyek az érkező sms-eket, mint az internetes oldalakat.

Az üzenet-alapú leszokást támogató lehetőséget kihasználva kifejlesztették a „Stop My Smoking” („SMS”) amerikai fiatal felnőtteknek célzott leszokást segítő programot.  A 6 hetes program első 2 hetében az üzenetek segítenek a személyeknek megérteni miért és mikor dohányoznak és alternatív lehetőséget dolgozhatnak ki a dohányzás-mentes időre.  A második szakaszban, 4 héten át a személyek dohányzásról való leszoktatás és az absztinencia megtartásában nyújt a program lehetőséget.  „Kilépés”-ként azt definiáljuk amikor a személy befejezi a programot és úgymond leszokott a dohányzásról. A kilépést követő 2 . és 7. napokon azonban lehetősége van a személyeknek válaszolni arra a kérdésre, hogy dohányzott-e a kilépése óta. Akik igennel válaszoltak azok további üzeneteket kaptak a dohányzás letételével kapcsolatban,  az üzenetek pedig segítenek kontrollálni a dohányzásukat.  Az absztinens résztvevőknek a program biztosítja az alternatív lehetőségek számbavételét,, amelyeket a kontrollcsoport időtöltése alapján dolgoztak ki: a dohányzási idő helyett jó módszer lehet pl. alvás vagy edzési idő beiktatása.

Egy randomizált kontrollált kísérleti elrendezésű pilot vizsgálatban 164 fő, 18-24 év közötti résztvevő esetén az intervenciós csoport 39% , az illesztett figyelmi-kontrollcsoport esetén 21% fejezte be a részvételt a 4. hetet követő „kilépés” során. A jelenlegi kutatáshoz ez az elővizsgálat szolgál alapul.

A kutatás céljai

Az üzenetküldő programok („mHealth”) tehát alkalmasak a viselkedésváltoztatás eléréséhez, akár a dohányzásról való leszoktatás kapcsán is. A résztvevők élményei alapján pedig  finomíthatóak a program jellemzői. Ez alapján a kutatás célja az említett előfelmérés eredményei alapján a módosításra vonatkozó tanulságok kísérleti ellenőrzése volt. A kutatás során a programban résztvevők élménybeszámolói alapján értékelhetőek a program egyes elemei, amely közül az alábbiak vizsgálatára került sor a jelenlegi összefoglaló tanulmányban:

-          a kutatás jellemzőinek hatása a viselkedésváltozásra pl. az üzenetek száma; az üzenet-típusok hatékonysága

-          a program iránti elkötelezettség szempontjai pl. az ún. SMS-barát mennyiben tudta támogatni a személy leszokását

-          fejlesztések javaslása a résztvevők szempontjai alapján

-          a vizsgálatból kilépő, dohányzó felnőttek esetén a  kilépés oka, módja és a nehezítő tényezők feltárása, a kilépés folyamatának lezajlása

Ezek az adatok az mHealth program hatótényezőinek megállapításához szükségesek, illetve a program esetleges fejlesztési pontjai feltárhatóak lesznek, egy nehezen elérhető célcsoport körében is.

Módszer

A kutatásban való részvétel feltételei az alábbiak voltak: 18-25 év; mobiltelefon birtoklás; egy hét alatt minimum 24 szál cigaretta elszívása ; az elmúlt 30 napban többször megfordult a fejében a leszokás ötlete; beleegyezik a kutatásban való részvételbe és a baseline adatfelvételt elvégzi. A résztvevőket online felhívások által érték el, akik SMS-ben jelentkezhettek a kutatásra majd egy telefonos beszélgetés során megegyezhettek a kutatás koordinátorával.  A telefonos interjú által került sor a beválasztási kritériumoknak való megfelelés vizsgálatára, illetve az etikai keretek megvitatására, majd a résztvevők szóbeli beleegyezésére. A személyek ezután egy leszokási intervallumot határoztak meg, amelyre céljukat teljesíthetik, ez az időtartam minimum 15 és maximum 30 nap lehetett.  A napi 10 szálnál többet dohányzóknak a kutatási csoportosítástól függetlenül felajánlották a farmakológiai lehetőségek használatát. A randomizáció során 2:1 arányban osztották be a pácienseket az üzenet-alapú leszoktató csoportba és a figyelmi-kontrollcsoportok egyikébe. A program az alacsony és magas dohányzókat egyenlő arányban osztotta el a két csoport között, így kikerülve a torzítás lehetőségét. A vizsgálati személyek az alapkérdőívet a kutatás elején online töltötték ki.  A leszoktató program lezárását követő 4 és 12 hét múlva egy telefonos interjú során nyílt-végű kérdésekkel a résztvevők élményeit, tapasztalatait gyűjtötték össze. A válaszokat független szakértők vizsgálták és összegyűjtötték a legfontosabb tartalmi elemeket, amelyeket egy közös értékelés során összegeztek.

Eredmények

A három hónapos intervallum alatt 1916 jelentkezőből 36% (n=211) felelt meg az elvárásoknak, végezte el a szűrőteszteket majd kezdte el a programot. A résztvevők ötöde azonban nem tudta sikeres abszinenciával lezárni a leszokást elősegítő programot. (n=47). Az utánkövetés módjára irányuló vizsgálat szerint amennyiben a személyek 10 dollár értékű jutalomban részesültek és sms-ben kellett egy 10 tételes kérdőívben pontozniuk a vizsgálat jellemzőit nagyobb arányú volt a válaszadás (89%), mint ha a jutalmat előre kapták, vagy ha interneten keresztül kellett a kérdőívet kitölteni.

A szöveges üzenetek tartalmát tekintve 8 különböző üzenet-típus különíthető el: a leszokásban való segítségnyújtás; leszokás hasznának hangsúlyozása; megküzdési módok ajánlása; a kellemetlenséggel való megküzdésre adott tippek; általános bátorítása; ösztönzés; leszokás kezelésére tanácsok; visszaesés elleni tanácsok.  A legtöbb résztvevő a támogató üzeneteket ismétlődőnek érezte, annak ellenére, hogy nem voltak teljesen azonos tartalmú üzenetek. A beszámolók alapján nem tűnnek hasznosnak a leszokásról szóló üzenetek ugyanis azzal, hogy az üzenet emlékezteti őket, hogy leszoktak, vágyat érezhetnek a cigarettázásra.  A program részeként egy „SMS-barát” is rendelkezésére állt a pácienseknek, aki egy másik személy volt aki támogatásával megerősítette a programban résztvevő személyt. A legtöbben azonban problémásnak érezték ezt ugyanis az időeltolódás, eltérő napirend miatt az „SMS-barát” nem akkor állt rendelkezésükre amikor ők igényelték volna, egyesek pedig kifejezetten rossznak tartották ezt a lehetőséget, arra hivatkozva, hogy így is elég támogató van a  környezetükben.  

A program javítására vonatkozó javaslatok közül érdemes kiemelni a szociális kapcsolatok bővítését, vagyis, hogy a résztvevők ne csak sms-ben kommunikáljank a támogatókkal hanem Facebook-on, telefonon vagy chat-szobákon keresztül.  Továbbá a résztvevők kiemelték, hogy hatékonyabb lehetett volna a program ha a saját céljaikhoz igazodnak az üzenetek és ha maga a program hosszabb ideig tartott volna. Az üzenetek számát tekintve azonban a résztvevők egyik fele túl soknak, másik fele túl kevésnek ítélte azt, ez pedig a már említett egyénhez igazított program kérdését veti fel.

A leszokás útvonalait figyelembe véve látható, hogy a dohányzási státusz a kilépés után 2 és 7 nappal az alábbiak szerint alakult: 49% nem dohányzott a két időpontban; 14% két nappal később újra dohányzott de hét nap múlva már nem; 17% nem dohányzott két nap után, de hét nappal később igen,  4% mindkét időpontban dohányzott és 13% nem válaszolt a kérdésekre. Ez az eredmény mutatja, hogy az egyének különböző leszokási módszereket alkalmaznak, és a visszaesés kockázatával számolni kell. További jelentős eredmény, hogy a visszaesést, kilépést kiváltó tényezők között említhető a kísérleti és kontrollcsoport esetén is a stresszes életesemények jelenléte;  a párkapcsolati, munkahelyi problémák, az alkoholfogyasztással kapcsolatos szituációk és dohányzásra buzdító szociális nyomás.

Összefoglalás

A dohányzással összefüggésbe hozható morbiditás és mortalitás csökkentése érdekében hasznos a leszokást segítő programok fejlesztése és terjesztése. Az eredményekben összefoglalt módosításai felvetések segíthetnek a hasonló elven működő programok kialakításában. Azonban látható, hogy a programban résztvevők eltérő „leszokási-utat” járnak be, tehát eltérő ütemben képesek lemondani a dohányzásról, és egyesek esetén visszaesés is várható amelyet szintén kezelni kell. A leszokást támogató intervenciók kialakításakor törekedni kell tehát a rugalmasságra, a személyhez-illeszthetőségre, amelyhez az üzenet-alapú elrendezés megfelelő alapot biztosíthat. A program mellett a súlyosabb dohányosok különböző farmakológiai módszereket is alkalmazhatnak a dohányzásról való leszokás elősegítéseként, azonban az eredmények alapján ezek nélkül is sikeresen véghezvihető a program. A módszer hasonló az „ajtóba tett láb technikához”, tehát az ismételt felhívások nagyobb motivációt és kitartást eredményezhetnek, mint amit például egy internet-alapú módszerrel nyerhetnénk. Az ilyen jellegű kutatások új módszere lehet a telefonos applikációkon keresztüli elérés, számos ilyen lehetőség is felbukkan, azonban ezek hatásmechanizmusa még kevésbé feltárt. A cikk tehát a telefonon keresztüli üzenetküldéses dohányzásról való leszoktatás hatásosságát bizonyítja és további elveket, útmutatókat kínál a hasonló programok kialakítására vonatkozóan.