2016. május 20., péntek

Reziliencia fejlesztésének lehetősége meddő pároknál - a meddőségspecifikus distressz és életminőség romlás megelőzésére

Reziliencia fejlesztésének lehetősége meddő pároknál
- a meddőségspecifikus distressz és életminőség romlás megelőzésére

Herrmann, D., Scherg, H., Verres, R., von Hagens, C., Strowitzki, T., & Wischmann, T. (2011). Resilience in infertile couples acts as a protective factor against infertility-specific distress and impaired quality of life. Journal of Assisted Reproduction and Genetics, 28(11), 1111–1117.

Készítette: Péceli Magdolna

Bevezetés
Vitathatatlan tény, hogy a meddőség diagnózisa és terápiája egyaránt súlyos lelki és fizikai terhet ró a legtöbb betegre. Sok szerző úgy véli, hogy a meddőség komoly életkrízist okozhat az érintettek számára. Mások úgy vélik, hogy a páciensek életének legstresszesebb eseménye lehet, mely könnyen vezet váláshoz, vagy az egyik fél korai elhalálozásához. A krízis leküzdésére a pácienseknek gyakran elengedhetetlen a változtatás és újra kell szervezniük életüket, életmódjukat.
A vizsgálatokból úgy tűnik, hogy a legtöbb meddő páciens számára ez nem okoz hosszú távú hatást az élettel való elégedettségre, mégis lokálisan problémát okoz, a diagnózis és a későbbi terápia idején. Például Wischmann és munkatársai azt találták, hogy a nem kívánt gyermektelenség jelentős veszteséget jelent az életminőség szempontjából. Ebből az okból a legtöbb szerző azt állítja, hogy az életminőség javítása egyik elsődleges célja kell hogy legyen a pszichoszociális tanácsadásnak, függetlenül attól, hogy a későbbiekben a gyermek iránti vágy teljesül-e vagy sem.
A meddőség diagnózisa nehéz érzelmi terheket ró a párra, de ez nem feltételezi azt, hogy ezek a párok általában kétségbeesettek és reményvesztettek lennének.  Átlagban csupán 20-25%-a a pároknak vesz igénybe pszichológiai tanácsadást. A többiek számára elégnek bizonyulnak saját megküzdési forrásaik ahhoz, hogy viszonylag sérülésmentesen túléljék a meddőség okozta válságot. Ezen erőforrások feltérképezése még módszeres vizsgálatokat kíván, azonban ezek hátterében jó megküzdési repertoárra, megfelelő szociális támogatásra és néhány specifikus pszichológiai erősségre gyanakodhatunk.
Ebben a megközelítésben a reziliencia jó kontextussal szolgálhat. A fogalmat individuális pszichológiai képességként definiálhatjuk, mely segít ellenállni és alkalmazkodni a nehéz életeseményekhez, vagy dinamikus pozitív adaptációként is tekinthetjük, a jelentős kihívásokkal szemben. A sebezhetőség pozitív megfelelőjének is nevezhetjük. Habár a reziliencia sok definíciója létezik az ilyen személyeket általában rugalmasság, és megfelelő önbecsülés, magas énhatékonyság, jó problémamegoldó képességek és kielégítő interperszonális kapcsolatok jellemzik. Ha ezt a fogalmat meddő személyekre alkalmazzuk, azt mondhatjuk, az érintettek a meddőség tényével ellentétben jó életminőséget és magas pszichológiai stressz toleranciát mutatnak.
A fent ismertetett tényeket figyelembe véve, a következő kérdéseket tették fel a vizsgálat vezetői:
1.      Megfigyelhető-e különbség az életminőség tekintetében meddő és normál minta között?
2.      Az életminőség és a meddőség specifikus distressz korrelál-e a gyermek iránti vágy intenzitásával, vagy inkább a meddőség megélt terhével?
3.      Jelen van-e pozitív kapcsolat a reziliencia és az életminőség között, vagy negatív kapcsolat a reziliencia és a meddőség specifikus distressz között?
4.      Van-e kapcsolat a terhesség előfordulása és az életminőség, meddőségspecifikus distressz intenzitása és a reziliencia között?
Módszer és eszközök
2003 márciusa és augusztusa között a Meddőségi Tanácsadó Szolgálathoz (heidelbergi egyetemhez tartozó Women’s Kórház keretein belül) forduló párokat az alábbi standardizált kérdőívek kitöltésére kérték:
1.      WHO Életminőség kérdőív (WHOQOL BREF, rövid verzió)
A kérdőív 24 ötpontos tételből áll, melyek négy területet mérnek: „fizikai” (7 tétel), „pszichológiai” (6 tétel), „szociális kapcsolatok” (3 tétel), „környezeti” (8 tétel), és két tétel a globális életminőségre vonatkozóan. kérdőívet német mintán, 2432 fővel standardizálták, a kérdőív reliabilitás mutatója 0,7 lett.
2.      Fertilitási Problémák kérdőív (FPI)
Az FPI 46 hatpontos tételből áll, melyek a meddőség által okozott distresszt hivatottak feltérképezni.  tételeket hat skálára oszthatjuk: „szociális problémák”, „szexuális problémák”, „kapcsolati gondok”, „a gyermeknélküli élet elutasítása”, „szülőségre való igény”, és „globális distressz” skálák. A skála reliabilitása  korábbi vizsgálatok alapján 0,77 és 0,93 között mozog.
3.      Reziliencia Skála (RS)
A kérdőív 25 hétpontos tételből áll, melyeket jelen vizsgálatban egy skála mentén értelmeznek.
Kiegészítésként a vizsgálat szociobiográfiai adatokat kért a résztvevőktől, mint a kor, végzettség, a meddőség fennállásának ideje, kezeléstörténet és párkapcsolati adatok. Emellett megkérdezték a párokat a gyermek iránti vágyuk intenzitásáról (5 fokozatú skálán értékelték 0-4-ig), és a gyermektelenség okozta szenvedés mértékéről (7 fokozatú skálán értékelték, 0-6-ig). Az eloszlások figyelembevételével e két skála mentén ketté osztották a résztvevőket, a magas és alacsony pontszámúakat elkülönítve. A meddőség okára vonatkozó orvosi adatok figyelembevételére is sor került, melyeket a kórházi kartonokból nyertek.
Három hónap elteltével, azokat a párokat, akik írásos beleegyezésüket adták, újra megkérdezték aktuális állapotukról (esetleges terhességről, spontán vetélésről, terápia megszakításról).
Továbbá egy 126 fős, random minta egészségügyi és szociobiográfiai adataival egészítették ki a vizsgálatot, mely kontrollcsoportként szolgált.
A hipotézisek tesztelésére a vizsgálat csoportok összehasonlításához független mintás t-próbát és  varianciaanalízist alkalmazott. A kérdőívek eredményeinek elemzéséhez standardizált z-értéket használtak, amely normális eloszlást követett. Az eredmények jelentőségének becsléséhez hatásméret mutatót is számoltak. Egyéb kapcsolatok vizsgálatakor Pearson-féle korrelációs együtthatót adtak meg.
Eredmények
930 kiküldött kérdőív közül 436 érkezett meg a vizsgálat vezetőihez. A kitöltők közül azonban kizárásra kerültek a hiányos kérdőívet beküldők, illetve azok a párok, akiknél már sikeres terhesség volt folyamatban. A végső mintában így 199 pár maradt (398 kitöltött kérdőívvel).
A vizsgálatba bevont párok egynegyedénél a meddőség okának vizsgálata hiányos volt (csak az egyik felet vizsgálták), így nem beszélhetünk megerősített diagnózisról. A megerősített diagnózist kapott párok 63%-nál találtak problémát a férfinél, és a résztvevők 71%-a rendelkezett primer meddőséggel.
A vizsgálatban résztvevő nők átlagéletkora 33 év, s férfiaké 35.6 év volt. A párkapcsolatok időtartama átlagosan 9 év és 10 hónap volt. A párok átlagosan 4 és fél éve vágytak gyermekre és kezelésben körülbelül két óta részesültek.
A minta az átlagpopulációhoz képest felül-edukált volt, háromszor-négyszer annyi egyetemet végzett résztvevő volt, mint az átlagpopulációban.
Életminőség (WHOQOL) eredmények
A „pszichológiai jóllét” skála tekintetében a tanulmányban a nők szignifikánsan alacsonyabb értékeket értek el, mint a normál minta (p≤0.01, alacsony ES mellett). A „környezeti” skála esetén a vizsgálati csoport a nő (alacsony ES) és a férfi (közepes ES) tagjai szignifikánsan jobb életminőségről számoltak be, mint a kontrollcsoport (p≤0.01).
A gyermek iránti vágy intenzitása/gyermektelenség okozta szenvedés és az életminőség kapcsolata
Az életminőséget nézve nem mutatkozott különbség a gyermek iránt jobban és kevésbé vágyakozó csoport között. Ugyanakkor, a nők esetében kimutatható volt, hogy a gyermektelenség miatt jobban szenvedők  életminősége alacsonyabb, a legtöbb életminőség dimenzióban (kivéve a „szociális kapcsolatokat”).
A meddőségspecifikus distressz skála (FPI) eredményei
A férfiak magasabb pontszámot értek el a „gyermek nélküli élet elutasítása” (p≤0.01) és a „szülőségre való igény (p≤0.1) skálákon, illetve magasabb meddőségspecifikus distresszről számoltak be. A kezelések időtartama és az FPI értékei közötti összefüggések feltárására alkalmazott variancia analízis a „kapcsolati gondok” esetében mutatott ki különbségeket, nőknél. A kapcsolati elégedetlenség a kezelés időtartamával együtt nőtt (1 évtől M=19.07; 2 évtől M=20.65; több mint 4 évtől M=25.07; p≤0.05).
A reziliencia, életminőség, és meddőségspcifikus distressz összefüggései
Összehasonlítva a nők (0.19±0.70; p≤.01, nincs ES) és a férfiak (0.70±0.58; p≤.001, közepes ES) alkotta kontrollcsoportot a kísérleti csoporttal, a meddő párok magasabb reziliencia értékekről számoltak be. A magasabb reziliencia pontszám nőknél és férfiaknál egyaránt magasabb életminőséggel korrelált, a WHOQOL kérdőív összes skáláján.  Továbbá nőknél a magas reziliencia alacsony FPI skálapontszámokkal volt összefüggésben, ugyanakkor férfiaknál alacsonyabb korreláció volt megfigyelhető, amely a „gyermeknélküli élet elutasítása” és „szülőségre való igény” skálák esetén nem is bizonyult szignifikánsnak.
A terhesség és a pszichológiai korrelátumok vizsgálata
A sikeres terhességet „elért” pároknál nőknél és férfiaknál egyaránt magasabb életminőség mutatók voltak megfigyelhetők, mely hatás egyedül a fizikai jóllét skálán nem mutatkozott meg.
Megbeszélés
Életminőség, a gyermek iránti vágy intenzitása és a gyermektelenség okozta szenvedés
Az életminőséget érintő eredmények két területen különböztek a kísérleti csoportnál. Az egyik a „pszichológiai jóllét”volt, ahol a gyermektelen nők szignifikánsan alacsonyabb pontszámot értek el, mint a kontrollcsoport. Ez az eredmény összhangban van korábbi kutatások eredményeivel, melyek szerint a meddőség jelentős pszichológiai terhet jelent, elsősorban nőknek. A „környezeti jóllét” skála magasabb szintje a kísérleti csoportban a minta magasan edukált jellegzetességével lehet összefüggésben, ugyanis ez a skála többek között financiális helyzetet is mér. A gyermektelenség miatt erősen szenvedőkre a vizsgálatban igazoltan alacsonyabb életminőség mutatók voltak jellemzőek, amelyet szintén alátámasztanak a korábbi eredmények. Érdekességként megfigyelhető volt, hogy a fizikai jóllét szintjére nem voltak befolyással a nőket érintő meddőségi kezelések. Ebből arra következtetnek a szerzők, hogy a meddőség ténye önmagában erősen befolyásolja a fizikai elégedettséget. Az egyetlen életminőséget érintő terület, amelyen nem volt megfigyelhető negatív hatás meddő nőknél, az a szociális kapcsolatok világa volt. Greil és McQuillan és Newton és munkatársai publikációi alapján következtethetünk arra, hogy ez a szociális támogatás keresésével mint megküzdési stratégiával függhet össze. Jelen tanulmányban kapott eredmények azt sugallják, hogy a szociális támasz igénybevétele meddő nőknél jelentős, és független a meddőségspceifikus distressz nagyságától.
Férfiak esetében nem mutatkozott különbség az életminőség és a gyermektelenségtől való szenvedés tekintetében. Newton és munkatársai azt állítják, hogy a férfiak hajlamosabbak alábecsülni szorongásukat és pszichológiai problémáikat. Egyrészről ez magyarázatul szolgálhat a jelenségre, másrészről annak a lehetőségét is fel kell vetnünk, hogy a gyermektelenség okozta szenvedés a férfiaknál akutan jelentkezik és nincs általános befolyással az életminőségükre.
Reziliencia
A vizsgálat eredménye, mely szerint a gyermektelen párok magasabb rezilienciával, pszichológiai stabilitással bírnak, összhangban vannak a szakirodalom azon szempontjával (Greil és mtsai, Gibson és mtsai), hogy csak az érzelmileg stabil párok képesek magukat alávetni ilyen megterhelő orvosi beavatkozásoknak, a reproduktivitásuk érdekében. Az eredmények azt sugallják, hogy elengedhetetlen lenne új tanácsadási stratégiákat kidolgozni, melyek a reziliencia fejlesztését célozzák a magas rizikójú csoportok esetében.
A vizsgálat lehetséges korlátai
A vizsgálat lehetséges korlátai közé tartozik, az a torzítás, hogy a vizsgált párok mind szakellátásban résztvevők voltak, akiknek speciális jellemzőik és jellegzetességeik lehetnek, többek között a pszichológiai tényezők tekintetében. Emellett fontos megemlíteni, hogy a kiküldött kérdőívek csupán 47%-a érkezett vissza a kutatókhoz, amelyek így feltételezhetően egy meglehetősen motivált alcsoportját jelenthették a meddő populációnak.
A vizsgálatban résztevő pároknál a férfi okozta meddőség átlagtól eltérő magas aránya magyarázható azzal a ténnyel, hogy a heidelbergi egyetemi klinika profiljába a férfi meddőség kezelése (speciális beavatkozások) is igen nagy szerepet kap. Így a vizsgálatba bevont párok meddőségi diagnózisa nagyban torzíthat, a nagy meddőségi populációval összehasonlítva.
Gyakorlati vonatkozások
Ahogy jelen tanulmányban bizonyításra került, a reziliencia protektív faktorként léphet fel a meddőségspcifikus distresszel szemben, elsősorban nők esetén. Ez az eredmény bizonyságul szolgál amellett, hogy a meddőségi terápiákban elengedhetetlen lenne az olyan védőfaktorok, mint a reziliencia, fejlesztése. Továbbá prospektív intervenciós kutatások térképezhetnék fel, hogy a reziliencia mely aspektusai fejleszthetőek erőforrás-orientált konzultációkon és terápiákon keresztül, mely hosszútávon az életminőség javulását eredményezhetné gyermektelen, meddő párok esetén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése