A hipnoterápia hatékonyabb  kezelési mód a dohányzásról való leszokásban, mint a nikotin-helyettesítő terápia: egy randomizált, kontrollált vizsgálat eredményei

Hasan, F. M., Zagarins, S. E., Pischke, K. M., Saiyed, S., Bettencourt, A. M., Beal, L., Macys, D., Aurora, S. & McCleary, N. (2014). Hypnotherapy is more effective than nicotine replacement therapy for smoking cessation: Results of a randomized controlled trial. Complementary Therapies in Medicine, 22, 1-8.

Készítette: Süttő Patrícia

Absztrakt

A dohányzásról való leszokás segítése gyógyszeres módszerekkel egy gyakran vizsgált téma, így jól dokumentáltnak mondható. Azonban manapság új, alternatív kezelések is kezdenek figyelmet kapni, az egyik ilyen a hipnoterápia. Jelen tanulmány szerzői összehasonlították a hipnoterápiát a nikotin-helyettesítő terápiával (Nicotine Replacement Therapy = NRT) hatékonyság szempontjából, olyan dohányzó betegeknél, akik kórházi kezelésre szorultak szív- vagy tüdőbetegség miatt. Az eredmények alapján, a hipnózis feltételben résztvevő páciensek nagyobb valószínűséggel voltak nem dohányzók 12 héttel és 26 héttel a hospitalizációt követően (hasonló eredményt kaptak annál a csoportnál, akik hipnózist és NRT-t is kaptak).

Bevezetés

            A dohányzás (és következményei) vezető haláloknak számít az USA-ban, valamint nagyon erős rizikófaktor számos súlyos betegségre nézve. Amerikában a dohányzók kétharmada vágyik a leszokásra, ám csak egy töredékük jár sikerrel. A leszokást segítő programok a legköltségesebb vállalkozások között vannak, melyek az egészségfejlesztésre és a halálozási arány csökkentésére irányulnak. Nagyon sok ilyen program koncentrál a nikotin kémiai összetételének és hatásmechanizmusának megértésére, így gyógyszeres kezelést kínál, mely azonban mellékhatásokkal jár együtt. A segítségnyújtáshoz fontos megérteni a motivációs hátteret, mely személyenként igen eltérő és komplex lehet. Egyre többet keresnek alternatív lehetőséget (a nikotin-helyettesítés helyett vagy mellett), és a hipnoterápia hatékonynak tűnik, ám erre vonatkozó pontos kutatási eredmények (a cikk keletkezésekor) még nem állnak rendelkezésre. A szerzők ezt kívánták vizsgálni, hipotézisük szerint a hipnózis hatékonyabb segítség a leszokásban, mint az NRT (Nicotine Replacement Therapy).

Módszer

Minta

Minden résztvevő a vizsgálat kezdetekor dohányosnak vallotta magát, 18 és 75 év közöttiek voltak, s kórházban tartózkodtak szív- vagy tüdőelégtelenség miatt, amit orvosilag ki lehetett mutatni. A résztvevőket egy intézményből gyűjtötték, felmérték, hogy hány cigarettát szívnak naponta, hány dobozt jelent ez éves szinten és egy énhatékonyság kérdőív segítségével azt is vizsgálták, hogy mennyire motiváltak és mennyire tartják magukat képesnek a leszokásra.

Eljárás, intervenciók

            Három kezelési csoportot alakítottak ki random módon a vizsgálat részvételébe beleegyezők közül, ezek a következők: csak NRT, csak hipnózis, mindkettő feltétel. Ezen kívül, azok, akik nem akartak sem hipnózist, sem NRT-t kapni, egy negyedik (nem random) csoportot alkottak, mint önállóan leszokók. A kísérleti csoportok egyéni terápiában részesültek a kórházi kezelésük alatt, utána pedig bizonyos időközönként telefonon keresték őket, és érdeklődtek felőlük.

            NRT: az NRT csoportba sorolt páciensek egy hónapos ingyenes nikotintapasz-ellátmányt kaptak, a dózist a korábbi önbevallás alapján határozták meg, hogy hány szál cigarettát szívtak naponta. Továbbá, nikotinrágót is kaptak, hogy csökkentsék a dohányzási vágyat. Bátorították őket, hogy a kórházi kezelést követően még legalább két hónapig folytassák az NRT-t.

            Hipnoterápia: a hipnózis csoport tagjai egyéni, 90 perces hipnoterápiában részesültek, a szuggesztiók kifejezetten a dohányzásról való leszokásra fókuszáltak, tartalmazott egy beszélgetést egy specialistával és relaxációs technikák tanulását is. Minden résztvevő módosult tudatállapotba került a hipnózis hatására, és megtanították őket önhipnózis technikákra is.

Az elsődleges kimeneti változó egy 7 napos, a dohányzás-absztinenciára vonatkozó prevalencia érték, amit 26 héttel a hospitalizációt követően vizsgáltak. Az önbevallást egy objektív méréssel, vizeletvizsgálattal támasztották alá. Ezen kívül méréseket végeztek a 12. héten is, amit összehasonlítottak a végleges (26. heti) eredményekkel.

Eredmények

            Összesen 164 páciens felelt meg a beválasztási kritériumoknak, akik közül 42 nem vállalta a terápiák egyikét sem, tehát 122 személyt osztottak be a három kezelési csoportba. A demográfiai jellemzők és a dohányzó előélet tekintetében nem találtak jelentős eltéréseket a csoportok között. A szívbetegségek közül a legjelentősebb az ischaemiás szívbetegség (szívproblémák 86.5 %-a). A tüdőbetegségek közül a leggyakoribb a tüdőgyulladás volt (80%). Az elemzések alapján, a hipnoterápiában részesülő két csoport nagyobb valószínőséggel volt absztinens a 26. héten, mint az NRT csoport (H: 36.6% vs. NRT: 18%; p = 0.06). A 12. héten történt mérésekkor minden csoportban kicsit nagyobb volt az absztinensek száma, tehát néhányan visszaestek a 26. hétre, de ez az eltérés nem jelentős mértékű.

Diszkusszió

            A tanulmány tehát alátámasztja azt a feltételezést, hogy a hipnoterápia hatékonyabban segíti elő a dohányzásról való leszokást, mint a nikotin-helyettesítő, farmakológiai módszer. Továbbá, az is kiderült, hogy a hipnózis és NRT kombinálása nem hoz jelentősebb eredményt, mint a hipnoterápia önmagában történő alkalmazása. A mechanizmus nem teljesen tisztázott, hogy miként érhető el a viselkedésváltozás a hipnózis segítségével, de az bizonyos, hogy a szuggesztiókkal megnövelhető a páciens önbizalma és motivációja, amely együtt jár a dohányzás iránti vágy csökkenésével. Kulcselemnek ezek a szuggesztiók tekinthetők tehát, mely feltételezést más vizsgálatok is alátámasztják, ahol a hipnózist egy másik relaxációs technikával hasonlították össze, mely utóbbi azonban szuggesztiókat nem tartalmazott. Előbbi jóval hatékonyabbnak bizonyult ezen eredmények alapján.

            A korlátok közé tartozik, hogy a randomizált, kontrollált vizsgálatokban a vakság biztosítása miatt heterogén módszertant kell alkalmazni, így megkérdőjelezhetővé válik az összehasonlítás más kutatásokkal. Azonban, a szerzők megemlítenek néhány korábbi vizsgálatot, amelyek az övékhez hasonló eredményekre jutottak. További fontos tényező a betegség milyensége, súlyossága, következményei. Jelen tanulmányban például a szívbeteg páciensek nagyobb hajlandóságot mutattak a leszokásra, sikeresebbek voltak benne, mint azok, akik tüdőprobléma miatt kerültek a kórházba. Maga a hospitalizáció is egy olyan választóvonal lehet az emberek életében, amely időszakban könnyebbé válik viselkedésváltozást előidézni náluk. Különbségek mutatkozhatnak a vizsgálati személyek individuális jellemzőiben is, például azok, akik visszautasították az NRT-t és a hipnózist is, valószínűsíthetően más személyiségvonásokkal rendelkeznek, mint akik vállalták a kezelést. Ez mindenképpen további vizsgálódásra érdekes kérdés lehet.

            Összességében a cikk jól összefoglalja, hogy napjainkban mennyire jelentős probléma a dohányzás kérdésköre, nem csak az USA-ban, de globális szinten is. Úgy gondolom, jól megragadta azt a kulcstényezőt a leszokásban, hogy sokan szeretnék abbahagyni, még talán próbálkoznak is vele, de mégsem járnak sikerrel. Ilyen helyzetekben egy olyan élethelyzetbe kell kerülni, mint például egy súlyos betegség, hogy az ember ténylegesen felismerje a dohányzás káros következményeit, és ne legyen képes tovább tagadni azokat. Ekkor azonban már megtette a destruktív hatását, és a cél az lenne, hogy még a súlyos tünetek jelentkezése előtt is képesek legyenek az emberek a leszokásra. Ehhez fontos támogató forrás lehet a farmakológiai kezelés, mint az NRT, de a pszichológiai vágyódás ennyivel nem szüntethető meg. Ezért fordultak a kutatók is az alternatív, kiegészítő kezelési formák keresése felé, amelyek pszichés szinten, az énhatékonyságon, önbizalmon és motiváción keresztül változtatják meg a viselkedést. Erre jó példa lehet a hipnózis, ahogy a tanulmány is alátámasztja, kevésbé költséges megoldás, mely mellékhatásokkal sem jár együtt. Hiányoltam a kutatás leírásában a hipnábilitás mutató meghatározását, mivel aki szélsőségesen magas hipnábilitással rendelkezik, érzékenyebb a szuggesztiókra is, ezáltal természetesen hatékonyabb nála a hipnoterápia. Azonban azok, akik egyáltalán nem, vagy nagyon alacsony szinten hipnábilisek, lehetséges, hogy immunisak az ilyenfajta kezelésre. Előfordulhat tehát, hogy pusztán azért nem szoktak le a dohányzásról, mert nem volt náluk hatékony a módszer, ez pedig befolyásolhatja az eredményeket. Tehát mindenképpen további elemzés szükséges a témában, többféle módszert meg kell vizsgálni és összevetni, hogy egy átfogóbb képet kaphassunk arról, miért is dohányoznak az emberek, és a hatékonyság érdekében egyénileg ehhez kell igazítani a leszokást elősegítő módszereket, terápiákat.