Az orthorexia nervosa prevalenciája evészavaros páciensek körében kezelés után

Az orthorexia nervosa prevalenciája evészavaros páciensek körében kezelés után

Segura-Garcia, C., Ramacciotti, C., Rania, M., Aloi, M., Caroleo, M., Bruni, A., Gazzarrini, D., Sinopoli, F., & De Fazio, P. (2014). The prevalence of orthorexia nervosa among eating disorder patients after treatment. Eating and Weight Disorders. DOI: 10.1007/s40519-014-0171-y.

Készítette: Kovács Petra

Absztrakt

Az egészséges ételek fogyasztása dicséretes szokás. Ez az attitűd azonban patológiássá válhat, amennyiben a személy annyira aggódik az egészséges tápanyagok bevitele miatt, hogy ez válik a legfontosabbá életében, fontos étkezési megszorításokhoz, funkcióromláshoz vezethet. Ez a viselkedés az orthorexia nervosa (ON), ami hasonló jellemzőket mutat az anorexia nervosával (AN) és bulimia nervosával (BN). A tanulmány célja megvizsgálni az ON előfordulását olyan nők körében, akik evészavarral (EDs) küzdenek, és feltárni, hogyan változott az evészavar terápiája hatására.

A vizsgálatban 32 anorexia nervosás vagy bulimia nervosás nő vett részt, akiket az ORTO-15, a Yale-Brown-Cornell Eating Disorder Scale (YBC-EDS) és az Eating Attitude Test (EAT-26) értékeltek a kezelés előtt (t0), majd három évvel a kezelésük után (t1). Nemben, korban és BMI index alapján illesztett kontrollcsoporttal hasonlították össze három évvel később.

Szignifikánsan többen értek el pozitív eredményt az ORTO-15 kérdőíven a vizsgálati csoport tagjai (t0 28%, t1 58%), mint az egészséges kontrollcsoport tagjai (6%). YBC-EDS és EAT-26 pontszámok is magasabbak, mint a kontrollcsoportban, de csökkentek a két mérés között.

Bevezető

Az egészséges étkezés alapvetően egy pozitív attitűd, különösen, ha valamilyen betegség megelőzésére szolgál, például emésztési zavarok, vagy a káros összetevők kerülése a szempont, mint például a tartósítószerek, genetikailag módosított termékek, vagy éppen valamilyen betegség miatt követ diétát a személy. Előfordul olyan esetben is, amikor egészséges embereknek jó fizikai teljesítményt kell nyújtani (például táncosok, atléták), vagy kellemes fizikai megjelenést szeretnének (például modellek, színészek), vagy éppen azok körében, akik ismerettel rendelkeznek a gyógyhatású ételekről (például orvosok, dietetikusok, ápolók).

Amikor  aggodalmak jelennek meg a megfelelő étel választása miatt, vagy a helyes diéta válik a legfontosabbá az életben, ez az attitűd patológiássá válik (egész nap azon gondolkozik a személy, hogy mit fog enni, honnan szerzi be, hogyan készíti el, és a többi), ez szociális és egészségügyi funkcióromláshoz vezethet. Bratman (Bratman & Knight, 2000) vezette be az ON fogalmát erre a viselkedésre. Nagyobb eséllyel vezet pszichológiai distresszhez (magányosság, elkerülés), mint fizikai veszélyhez, azonban vannak olyan esetek, amikor egészségügyi komplikációt eredményez (Park et al., 2011; Moroze, Dunn, Craig Holland, Yager & Weintraub, 2014).

Annak ellenére, hogy a tünetek jól meghatározottak (Teixeire et al., 2011; Donini, Marsili, Graziani, Imbriale & Cannella, 2004), nemrég új kritériumot fogalmaztak meg a viselkedés keretének meghatározására (Moroze et al., 2014). A szakirodalom szerint az orthorexia jelensége tekinthető egy folyamatnak az egészséges viselkedéstől indulva a a patológiás érdeklődésig az egészséges ételek iránt (Varga, Dukay-Szabó, Túry & van Furth, 2013). A kifejezést a patológiás állapotra kellene csak használni.

Az ON nem mentális betegség, tehát nem tartozik az evészavarok közé, vagy az OCD-hez a DSM-IV TR (American Psychiatric Association, 2000) és a DSM-5 (American Psychiatric Association, 2013) alapján. A legfőbb különbség az evészavarok és az ON között, hogy az anorexia- és bulimia nervosa esetén inkább az étel fogyasztás mennyiségéhez kapcsolódik a zavar (Heaner & Walsh, 2013), míg az orthorexia nervosa esetén a minőségéhez. Az evészavarral küzdő személyek az ideális testre vágynak, míg az orthorexiások a „tiszta testre”.

Habár a különbség egyértelmű, a kapcsolat az evészavarok és az ON között összetett. Az ON megelőzheti, követheti, vagy elméletileg akár egyszerre is jelen lehetnek. Nem ritka, hogy az evészavarral diagnosztizált nők nagyobb valószínűséggel választanak ételt az egészségessége miatt, mint a kontroll csoport tagjai (Dellava et al., 2011). Ez az orthorexikus viselkedés eltakarhatja az igazi okot, miszerint azért esznek jó minőségű ételeket, hogy kontrollálják a tápanyag bevitelt.

A fent leírtak alapján azt feltételezték a szerzők, hogy az ON gyakori tünet evészavar esetén, különösen a kezelés után, hogy elfedjék a valódi szükségét annak, hogy kontrollálják a tápanyagokat és így a súlyukat. Tehát a tanulmány célja, hogy  megvizsgálja az ON gyakoriságát evészavaros nők körében, és feltárja vajon változik-e a zavar kezelése után.

Módszerek

Résztvevők

A vizsgálatot kettő csoport összehasonlításával végezték el. A vizsgálati csoportba a DSM IV-TR alapján (American Psychiatric Association, 2000) diagnosztizált anorexia nervosás és bulimia nervosás betegek kerültek. Az első alkalommal felvették a teszteket, majd egyéni 12 hónapos intervenciót kaptak (Segura-Garcia, Chiodo, Sinopoli & De Fazio, 2013), végül legalább 3 év múlva történt meg a második tesztfelvétel. A másik csoportba egyetemista és főiskolás lányokat toboroztak, akiket korban és BMI index alapján illesztettek a vizsgálati csoporthoz. 

A részvétel önkéntes volt, bizalmasan kezelték az adatokat, valamint a hallgatók nem kaptak semmilyen extra kreditet a részvételükért.

Eszközök

Az orthorexia nervosa értékelése

Az ORTO-15 olasz nyelvű verzióját (Donini et al., 2005) használták az ON megállapítására. Ez egy többválasztásos teszt, ami az étel kiválasztására, vásárlására, elkészítésére és elfogyasztására vonatkozó kérdéseket tartalmaz. A válaszokat 4-fokú Likert-skálán kell bejelölni, az alacsonyabb pontszám jelzi az orthorexikus tendenciát, míg a magasabb a normális evési szokásokat. Eddigi tanulmányokban a szerzők (Donini et al., 2005; Ramacciotti, 2011) különböző ponthatárokat használtak (például <35, <40), azonban a 35 pont alatti meghatározás esetén volt magasabb a szenzitivitás (86,5%), a specificitás (94,2%) és a negatív prediktív érték (91,1%). Egy korábbi kutatásra alapozva (Segura-Garcia et al., 2012), a legszigorúbb pontszámot használták a szerzők (ORTO-15<35), így a Cronbach alfa értéke 0,81.

Az obszesszív-kompulzív tünetek értékelése

A tünetek súlyosságát a Yale-Brown-Cornell Eating Disorder Scale (YBC-EDS) (Mazure, Halmi & Sunday, 1994) segítségével mérték fel. Két részből áll a skála, első egy átfogó lista 21 fő gonddal és 44 rituáléval, a másik egy 19 tételes 4-fokú Likert-skála, ahol a magasabb pont jelzi a súlyosabb helyzetet. A jelenlegi kutatásban a skála Cronbach alfa értéke 0,882.

Az evészavarok értékelése

Az abnormális étkezési/evési szokások és a súly miatti aggodalom megállapítására az olasz nyelvű (Dotti & Lazzari, 1998) Eating Attitude Test (EAT-26) szolgált. Ez a kérdőív 26 tételt kérdést tartalmaz, 4-fokú Likert-skálán kelle kifejezni az egyetértést, három faktor különül el: diéta, bulimia és étel probléma, orális kontroll. A Cronbach alfa együttható értéke 0,795. Korábbi kutatások eredményei alapján a 20 pont alatti érték klinikai rendellenesség rizikóját jelenti.

Eljárás

A kísérleti csoport kitöltötte az ORTO-15, YBC-EDS és EAT-26 teszteket tartalmazó battériát a járóbeteg ellátáson (t0), majd minimum 36 hónappal a kezelés befejezése után szintén kitöltötte (t1). A kontroll csoport egyszer töltötte ki, a kísérleti csoport kezelése után 36 hónappal (t1).

Statisztikai eljárás

Az adatokat a Statistical Package for the Social Science 21.0 (SPSS Inc., Chicago, Illinois) verziójával dolgozták fel. Egyutas elemzés alkalmazásával összehasonlították a csoportokat a t próba átlagai alapján, illetve páros mintás t-próbával elemezték a folytonos változókat. A statisztikai szignifikancia szintje p<0,05.

Eredmények

A vizsgálati csoportban 18 anorexia nervosában, 14 bulimia nervosában szenvedő beteg vizsgálatára került sor. Ez a csoport szignifikánsan alacsonyabb pontszámot ért el az ORTO-15 kérdőíven, mint az egészséges személyek. A legalacsonyabb pontszámot a második tesztfelvételkor mutatták. A csoport magasabb pontszámot ért el a YBC-EDS és az EAT-26 skálákon az első tesztfelvételkor, s bár a második tesztelés alkalmával már nem volt patológiás, még mindig szignifikánsan magasabb volt a kontrollcsoporthoz képset.

Megvitatás

Ez az első longitudinális tanulmány, ami értékeli a hosszú távú változásokat az orthorexia nervosa tüneteiben egy illesztett kontrollcsoporttal szemben, egy validált és standardizált kérdőív segítségével. Már korábban is azt találták, hogy azok körében gyakori, akik sokat foglalkoznak a testükkel, és hogy jó fizikai megjelenésük legyen (például atléták, balett-táncosok, jóga gyakorlók, egészségügyi dolgozók). Az eremények azt mutatják, hogy komorbid (28%) az anorexia és bulimia nervosával, és különösen emelkedik evészavar terápiája után (53%). Különbség az anorexiásokhoz képest, hogy az orthorexiás személy nem a súlya miatt aggódik, nem akar karcsú lenni, és nincs zsír fóbiája, hanem spirituális vonatkozásai vannak („tisztaság” érzése, egészségesnek és természetesnek lenni). Inkább a kényszeresség és hipochondria jelenik meg náluk, mint a tökéletes test hajszolása. A súly fóbia egy kultúra specifikus jelenség, és nem kellene, hogy diagnosztikus kritérium legyen sem anorexia, sem evészavarok esetében általában (Ramacciotti et al., 2002). Más pszichopatológiai motivációk is tetten érhetők, például a túlkontrollálás, érési félelmek.

Ha transzdiagnosztikus megközelítésben az ON az evészavarok spektrumába tartozik, akkor a terápia során ennek is csökkenie kellett volna, azonban a kutatás eredményei nem ezt mutatják. Az ON-t fennmaradó tünetknek kellene tekinteni, kiváltképp azoknál, akiknél már kezdetben is kimutatták. Ebben az esetben ez tekinthető a kognitív viselkedésterápia eredményének, ami bár csökkentette a forma és testsúly kontrollt, nem eredményezett változást az önkontrollban. Csökkenti a fóbiás jelentését az ételnek, így az étel válik gyógymóddá, így a személyek megtanulják más úton szabályozni a testsúlyukat (Garner & Dalle Grave, 1999; Dalle Grave, 2004).

Manapság az egészséges étkezési szokások és életmód elfogadott, kívánatos, sőt támogatott jelenség, azonban a nem megfelelő értelmezés újabb szenvedélyhez vezet (Mathieu, 2005). Azonban amikor az elhízás az elsődleges egészségügyi probléma, nehéz azt állítani, hogy az egészségesen étkezés lehet probléma. Ezért nagyon fontos, hogy az ON hátterében állhat a kontrollálás, ami alapvető probléma evészavarok esetén, így segítheti annak fennmaradását.

A vizgálat egyik limitációja, hogy a kontrollcsoportban egyszer történt vizsgálat, így nincs adat a korábbi lehetséges ON viselkedésről. A diagnosztikus kritériumrendszer csak nemrég került elfogadásra. Ezek ellenére a tanulmány alapján megállapították, hogy magas az ON prevalenciája AN és BN személyek körében, és az evészavar kezelése után ez még növekedett.

Gyakorlati alkalmazása szempontjából, ezek az eredmények megerősítik azt, hogy szükség van a félelmek és tünetek felismerésére más evészavaros páciensekkel összefüggésben. Olyan új operacionalizált diagnosztikus kritériumrendszerre van szükség az orthorexia nervosa azonosítására, amit a gyakorlatban is könnyen tudnak használni a szakemberek.