Az egyéni magatartáson alapuló, dohányzásról leszokást segítő viselkedésváltozási technikák rendszerének kifejlesztése

Michie, S., Hyder, N., Walia, A., & West, R. (2011). Development of a taxonomy of behaviour change techniques used in individual behavioural support for smoking cessation. Addictive Behaviors, 36(4), 315–319. http://doi.org/10.1016/j.addbeh.2010.11.016

Készítette: Kiss-Leizer Márton

Absztrakt

Az egyéni magatartás támogatása a dohányzásról való leszokásban hatékony eszköznek bizonyult, azonban keveset tudunk arról, hogy melyek ennek az aktív összetevői. Az első lépés ennek meghatározásához egy világos terminológia kialakítása, amely leírja az intervenciók tartalmát. A tanulmány célja elsőként kifejleszteni az egyéni magatartáson alapuló, dohányzásról leszoktató viselkedésváltozási technikák megbízható taxonómiáját. Kezelési kézikönyvek kódolásával a viselkedésváltozási technikák négy alapvető funkciója különíthető el: 1) közvetlenül a motivációval foglalkozók, 2) az önszabályozó kapacitás maximalizálását elősegítők, 3) segítő tevékenységeket támogatók, 4) egyéb viselkedésváltozási tevékenységeket biztosítók. Az eredmények azt mutatják, hogy van lehetőség egy megbízható taxonómia kifejlesztésére, ami egy jó kiindulási alap lehet az intervenciós eszközök és a kimenetelek közötti kapcsolat vizsgálatához.

Bevezetés

Számos országban elérhetők a viselkedéses támogatást és a gyógyszeres kezelést ötvöző, leszokást segítő technikák, amelyek amellett, hogy nagyon hatásosak, költséghatékonynak is mondhatók. A viselkedéses segítségnyújtás általában tanácsadás, beszélgetés és bátorítás formájában zajlik, azonban az elmúlt húsz évben a technikák hatásosságának fejlődésére nincs empirikus bizonyíték.

Az előrelépés elsődleges feladata egy olyan szisztematikus rendszer kialakítása lenne, amelybe belefoglalhatók a különböző viselkedéses támogatás technikák. A megbízható taxonómia hiánya amellett, hogy akadályozza az előrelépést a leszokás kezelésében, a viselkedésváltozási technikák gyakorlatba ültetését is nehezíti, hiszen nem tudjuk mi az, ami valóban növeli a leszokás sikerességét. A kezelések eredményessége általában összhangban van az elvárttal, nem világos azonban, melyik magatartásváltozási módszer segít leginkább a dohányosoknak letenni a cigarettát. A tanulmány célja épp ezért kifejleszteni az egyéni magatartáson alapuló, dohányzásról leszoktató viselkedésváltozási technikák megbízható rendszerét.

Az egészségfejlesztő intervenciókon belül más területeken léteznek jól működő, kialakított taxonómiák. A testsúlynövekedés megakadályozására például a viselkedéses beavatkozások feloszthatók „önmonitorozásra”, „értékelt feladatokra” és „az utasítások használatára”. Hasonlóképpen a fizikális aktivitást segítő technikák a „célmeghatározó”, „a költségeket, akadályokat, előnyöket megtárgyaló”, és a „önmegerősítő beszédet serkentő” kategóriákba oszthatók be, de megemlíthetők a HIV prevenció „óvszerhasználati készség fejlesztő”, „tényszerű információkat közlő” és a „hozzáállást tárgyaló” osztályozási rendszerei is.

Fontos, hogy a létrehozott rendszerek elméleti alapokra helyezve alakuljanak ki. A jelen tanulmány a PRIME motivációs teóriát veszi alapul, amely értelmében a magatartásváltozási módszerek elsődleges feladata az impulzusok és a gátlások egyensúlyba billentése lenne, vagyis minimalizálni a dohányzás és maximalizálni a leszokás motivációját, emellett maximalizálni az önkontroll képességét, a leszokást segítő gyógyszerek használatának optimalizálása mellett. Ezeket számos úton elérhetjük: tervek készítésével, megváltoztatni a jóról és rosszról alkotott felfogást, megváltoztatni a biológiai hajtótényezőket vagy csökkenteni a kiváltó ingerek megjelenésének gyakoriságát. A kérdés, hogy vajon a viselkedéses technikák egy megbízható osztályozási rendszer keretében is érvényesülnek-e.

Módszer

A tanulmány kiindulási pontja olyan forrásdokumentumok azonosítása volt, amelyek tartalmazzák a leggyakrabban alkalmazott viselkedésváltozási technikákat. Ezeket kódolók elemezték, a folyamat során jelölték az ilyen technikákat tartalmazó dokumentumokat, viselkedésváltozási módszer alatt pedig a következőt értették: „a dohányzási viselkedés megváltoztatását célzó intervenciók”. A technikák bizonyos mértékig különböztek abban, hogy milyen mértékben célozzák meg a viselkedés megváltoztatását. A legközvetlenebb hatások általában a motivációt és az önszabályozó kapacitást célozták meg, míg a legkevésbé direkt beavatkozásnak a segítő aktivitásokat és az általános beavatkozásokat nevezhetjük.

            A kialakult taxonómia az English Stop Smoking Services-től származó negyvenhárom kezelési kézikönyv tanulmányozása során alakult ki. A kódolók az egyes mondatokat megegyezés alapján sorolták be egy kódolási kézikönyv segítségével, a munkát a négy kódoló párban vagy egyénileg végezte. A kódolók közötti reliablilitást az elemzés során százalékos egyetértéssel értékelték, de vezették az eltérő vélemények alakulását is, melyeket utólagosan egyeztettek. Utolsó lépésként a szerzők az eredményeket a funkciók alapján négy kategóriába osztották a fent említett motivációs teóriával összefüggésben.

Eredmények

A negyvenhárom útmutató elemzése során az eredmények azt mutatták, hogy tizenkét esetben az intervenciók meglehetősen hasonlítottak az egészséges étkezést és a mozgási aktivitást fókuszba állító beavatkozásokhoz. Az eredmények egyrészt magas reliabilitást mutattak a kódolók között, de az egyetértési mutatók is legalább 86%-osak voltak és 95%-ig terjedtek. A kódolási technika alkalmazhatóságát mutatja, hogy a tapasztalatlan és a tapasztalt kódolók is hasonló szinten teljesítettek. Sőt, az első 28 kézikönyv kódolása után az egyetértés mértéke olyan magas volt, hogy a későbbi munkát a kódolók egyénileg végezték. Az utólagos munkák során a kódolásban felmerült diszkrepanciák többsége a közös megbeszélés után a legtöbb esetben eltűntek.

Diszkusszió

Az eredmények az egyéni magatartáson alapuló, dohányzásról leszoktató viselkedésváltozási technikák rendszerének kifejlesztését tették lehetővé egy olyan megbízható módszert, amely alkalmazható a különböző kezelési eljárások kódolásában, illetve egy osztályozási taxonómia a létrehozásában, amellyel besorolhatók a területen használt különböző magatartásváltoztatási módszerek. Tizenkét kézikönyv esetében a kialakított rendszer megegyezett a mozgást és az egészséges étkezést megcélzó taxonómiákkal, ami arra utal, hogy megvalósítható lenne a különböző viselkedésváltozási technikák esetében egy közös nyelv, ami összefogja az egészséggel kapcsolatos viselkedéses intervenciós eszközöket.

Az intervenciók specifikus technikák szerinti meghatározása lehetővé teszi a vizsgálatát annak, hogy a módszerek mely összetevői működnek valójában és azt is, hogy ezek milyen mechanizmus által működnek. Ezáltal azonosítani lehet a különféle hatásmechanizmusokat és az elméleti összefüggéseket az intervenciók, a feltételezett mediáló tényezők és a kimenetelek között, különböző kutatási tervek vagy meta-regressziós elemzések bevonásával.

A jelen tanulmány csupán egy alapkövet biztosít a dohányzásról való leszokásban segítő viselkedéses módszerek megcímkézésében és osztályozásában, hiszen a vizsgált kézikönyvek és útmutatók pusztán egyetlen ország, adott időben mért állapotát írják le. Mivel a kezelési technikák eltérnek alkalmazhatóságukban és specifitásukbam meglehet, hogy az itt tárgyalt módszereket bizonyos esetekben érdemes lenne kisebb egységekben kategorizálni, míg más helyzetben az általánosabb osztályozás lenne célszerűbb megoldás.

Fontos lenne azt is meghatározni, hogy a különböző kódolók milyen biztonsággal tudják használni az említett taxonómiát, illetve, hogy az mennyire ültethető át a viselkedéses technikákkal kapcsolatos randomizált kontrollált vizsgálatokba. Felmerül a kérdés, hogy vajon az információgyűjtés, amit a jelen tanulmány még magatartásváltoztatási technikának nevez - hiszen hozzájárulhat a viselkedés módosításához - nem lenne-e használhatóbb, ha a támogató technikák közé sorolnánk.

Fontos felismerni, hogy az itt bemutatott gyakorlat értéke elsősorban abban rejlik, hogy lehetővé teszik, hogy meghatározzuk a viselkedésmódosító módszerek tartalma közti homogenitást, amely később jó eséllyel bejósolhatja az intervenciók sikerességét. Ezt a jelen tanulmány mellett, csak egy kutatás kísérelte meg, amely a fizikai aktivitást és egészséges étkezést célozza meg. Bár az eredmények meglehetősen ígéretesek, a jövőben a területen mindenképp további kutatásokra lenne szükség.