Pszichológiai distresszt kiváltó Ártalmas Gyermekkori Tapasztalatok (ACE) és a felnőttkori dohányzási szokások kapcsolatának nemek szerinti vizsgálata

Pszichológiai distresszt kiváltó Ártalmas Gyermekkori Tapasztalatok (ACE) és a felnőttkori dohányzási szokások kapcsolatának nemek szerinti vizsgálata

 

Strine, T. W., Edwards, V. J., Dube, S. R., Wagenfeld, M., Dhingra, S., Prehn, A., … Croft, J. B. (2012). The mediating sex-specific effect of psychological distress on the relationship between adverse childhood experiences and current smoking among adults. Substance Abuse Treatment, Prevention, and Policy, 7(1), 30. http://doi.org/10.1186/1747-597X-7-30

A kivonatot készítette: Bukovenszki Emőke

Absztrakt

Kutatások bizonyítják, hogy az ACE (Adverse Childhood Experience, Ártalmas Gyermekkori Tapasztalat) tartós hatást gyakorol a gyermek viselkedésére, érzelmi és kognitív fejlődésére; illetve a keletkező problémák feldolgozásához a gyermek egész életén át egészségtelen coping stratégiákat mozgósít. Jelen tanulmány nemek szerint igyekezett megvizsgálni a pszichológiai distresszt okozó ACE és a felnőttkori dohányzás kapcsolatát. Az adatokat a Kaiser Permanente nonprofit betegellátó szervezet (San Diego, Kalifornia) klienseitől gyűjtötték 1997 áprilisa és októbere között. A vizsgálat eredményeként kiderült, hogy a nők körében a pszichés distressz magyarázza az ACE (21%-ban érzelmi bántalmazás, 16%-ban fizikai bántalmazás, 15%-ban fizikai elhanyagolás, 10%-ban szülői különélés vagy válás) és a dohányzás közötti kapcsolat nagy részét. A férfiak esetében az ACE és a dohányzás között nem volt szignifikáns kapcsolat. Ezen eredmények arra engednek következtetni, hogy a nők esetén a gyermekkori traumák megértésének szerepe lehet a dohányzásról való leszokást támogató stratégiák kialakításában.

Háttér

Az ártalmas gyermekkori élmények (ACE) hatásai, melyek magában foglalják a visszaélést (érzelmi, fizikai és szexuális), elhanyagolást (érzelmi és fizikai) és a családi működés zavarát, rendkívül gyakoriak a gyermekek körében. /Csak 2010-ben 695.000 amerikai gyermek számolt be rossz bánásmódról./ A ACE-ről szóló legnagyobb vizsgálatban a felnőttek több mint 60%-ának (17.337 felnőtt) kórtörténetében szerepelt legalább egy ACE. Kutatások azt mutatják, hogy az ACE tartós hatást gyakorol a gyermek viselkedésére, érzelmi és kognitív fejlődésére. Ezen problémák egészségtelen copingot, valamint maladaptív pszichológiai működést vagy pszichológiai distresszt eredményeznek. A dohányzás, annak vélt szorongásoldó és nyugtató tulajdonságai – képes hangulatmódosításra, rossz közérzet kezelésére, csökkenti a szorongást és javítja a koncentrációt – miatt jó megküzdési módnak bizonyul. Vizsgálatok kimutatták továbbá, hogy a dohányzás csökkenti a dühöt, az ellenségeskedést és a depressziós tüneteket. Kimutatták azt is, hogy a depresszió, viselkedési zavarok, szorongás, különösen a PTSD növelheti a későbbi dohányzás kockázatát, illetve a skizofrénia és az ADHD a dohányzás rizikófaktorainak minősülnek.

Annak ellenére, hogy a dohányzás továbbra is vezető halálok az Egyesült Államokban, az ACE és a dohányzás közötti összefüggéseket csak most kezdik feltárni és megérteni. Kutatások igazolják, hogy az ACE összefüggésbe hozható a dohányzásra való rászokással, ritkább és rendszeres dohányzási szokásokkal, továbbá kockázati tényezője a kábítószer használatnak. Mivel a jelenlegi kutatások szerint a gyermekbántalmazás és elhanyagolás a nők és férfiak stressz megélésére eltérő módon hat, ennek következtében a dohányzási szokásaik is eltérőek lehetnek.  Mindezekből következően jelen tanulmánynak 3 célja van:

1. Az ACE, a pszichológiai distressz, és a felnőttkori dohányzás közötti összefüggés vizsgálata
2. Nemi különbségek meghatározása az ACE, a pszichológiai distressz, és a felnőttkori dohányzás tekintetében
3. Eldönthesse, hogy van-e pszichésen közvetített kapcsolat az ACE és a felnőttkori dohányzás között nemek szerint tekintve

Módszer (minta, mérőeszközök, eljárás)

A jelenlegi vizsgálat a nagy ACE tanulmány II. hullámának adataira épül, mely adatokat 1997 áprilisa és októbere között gyűjtöttek. A résztvevők a Kaiser Permanente Medical Care Program átfogó orvosi vizsgálaton átesett tagjai voltak: 3895 nő (54,0%) és 3315 férfi (46,0%). Az átlagéletkor 55,9 év; a résztvevők közel háromnegyede fehér (cikkből átvett megjelölés). A részvétel önkéntes volt. Az orvosi vizsgálat előtt értékelték a résztvevők egészségét és jóllétét (San Diego MAB szabvány egészségügyi értékelés és kérdőív (SF-36) a pszichológiai distressz vizsgálatához. A fizikális vizsgálat után a betegek postán kapták meg a Family Health History (FHH), 168 elemből álló kérdőívet, mely a gyermekkori élmények és aktuális egészségi viselkedés széles körét öleli fel. A dohányzási státuszt két kérdés nyomán vizsgálták: 1. Életében elszívott legalább 100 cigarettát?, 2. Jelenleg dohányzik?

Mediációs elemzést végeztek, hogy azonosítsák és magyarázzák az ACE és a felnőttkori dohányzás kapcsolatát.  /A pszichológiai stresszt és ACE-t mint független változót, a felnőtt aktív dohányzást mint függő változót, a pszichés distresszt pedig mint potenciális közvetítő változót kezelték./

Eredmények

Az eredmények közzétételénél a tanulmány külön elemezte az ACE típusait nemekre bontva, felderítette a kapcsolatot az ACE és a felnőttkori dohányzás között, a dohányzás prevalenciáját nemek és az ACE típusai szerint, az ACE és a pszichés distressz közötti kapcsolatot, a pszichés distressz és a felnőttkori dohányzás közötti kapcsolatot, a pszichés distressz közvetítő szerepét az ACE és a felnőttkori dohányzás kapcsolatában.

Lényeges megállapítások: a nők nagyobb valószínűséggel lesznek érzelmi és szexuális visszaélés és érzelmi elhanyagolás áldozatai, míg a férfiak nagyobb valószínűséggel számolnak be fizikai bántalmazásról és elhanyagolásról. Az ACE-t átélt személyek esetén a felnőttkori dohányzás legalább 1,4-szer nagyobb a nők körében. Van kapcsolat az ACE, a pszichológiai distressz és a felnőttkori dohányzás között nemenként vizsgálva: a nők, különösen azok, akik érzelmi vagy fizikai bántalmazás, fizikai elhanyagolás, vagy szülői különválásnak gyermekként elszenvedői voltak, veszélyeztettek a felnőttkori dohányzás kapcsán. A depresszió és a felnőttkori dohányzás között is kapcsolat áll fenn, mely a nők esetén erősebb.

Korlátok

Az ACE vizsgálati adatok alapján való elemzés korlátai: keresztmetszetiek és nem gyűjtenek külön információt az időbeliségről. Ok-okozati kapcsolat feltárására nem alkalmasak; fontos tény továbbá az is, hogy a gyermekkori bántalmazás ténye gyakran alulreprezentált, hisz feltehetőleg sokkal több történik, mint amennyit sikerül feltárni önbeszámolós kérdőívek segítségével. Összességében az ACE, a pszichológiai distressz és a felnőttkori dohányzás kapcsolatának tisztázásához és egy átfogó munka megalkotásához további longitudinális vizsgálatok szükségesek.

Következtetések

Számos újabb tanulmány igazolja, hogy az ACE-vel élők nagyobb valószínűséggel fognak dohányozni, mint akik nem rendelkeznek negatív gyermekkori tapasztalattal, ám ennek pontos közvetítő mechanizmusai egyelőre nem ismertek. Jelen kutatás bizonyítja, hogy a nők körében az átélt pszichológiai distressz magyarázhatja az ACE és a felnőttkori dohányzás kapcsolatát. Jelen tanulmány fontos előremutatásul szolgálhat a trauma fókuszú beavatkozások, prevenciós programok és kutatások elvégzéséhez; illetve fontosnak tartja az ACE és a dohányzás szélesebb körű vizsgálatát, az ACE-hez vezető okok feltárását, valamint a későbbi fejlődést segítő módszerek kidolgozását. A bántalmazott gyermekek pozitív társadalmi támogatása csökkentheti a dohányzási szokások kialakulásának gyakoriságát. További kutatások szükségesek a pontos összefüggések feltárásához, beleértve az időbeliséget, környezeti körülményeket, genetikai hatásokat, dohányzási szokásokat és a mentális betegségek meglétét.