A társas kedveltség korai
serdülőkorban előrejelzi az alkoholfogyasztás megnövekedését, de a dohányzásét
nem
Van Ryzin,
M. J., DeLay, D., & Dishion, T. J. (2016). Being well-liked predicts
increased use of alcohol but not tobacco in early adolescence. Addictive
Behaviors, 53, 168–174. http://doi.org/10.1016/j.addbeh.2015.10.017
Összefoglalta:
Luczay-Pénzes Réka
Absztrakt
Bár
a szerhasználat tradicionálisan a deviáns viselkedéshez van kötve, párhuzamosan
egy olyan vonal is kibontakozott, ami a kortársak között betöltött szociális
státusz (kedveltség) hatását vizsgálja. Az a feltételezés, hogy azok a
serdülők, akik magasabb szociális státusszal rendelkeznek könnyebben
anticipáják a szociális normákban bekövetkezett változásokat és korábban
és/vagy nagyobb mértékben fogják megváltozatni a viselkedésüket, mint a kevésbé
kedvelt társaik.
Ebben
a kutatásban megvizsgáltuk a reciprok kapcsolatot a szociális státusz és a
szerfogyasztás között. Három éven át gyűjtöttünk adatokat nyolc amerikai
(Pacific Northwest) iskolából (middle
school). A szociális hálózat analízis lehetővé tette, hogy feltérképezzük a
sztenderd hatásait a hálózatnak, valamint a hálózat specifikus hatásait a
viselkedésre (pl. megnövekedett szerhasználat a népszerűség hatására); és a
viselkedés hatását a hálózatra (pl. jobb szociális státusz a szerhasználat
hatására).
Az
eredmények szignifikáns kétirányú hatást mutattak az alkoholnál, de nem kaptunk
szignifikáns eredményt a dohányzással kapcsolatban.
Bevezetés
A
serdülőkor az a periódus, amikor sokan elkezdenek kísérletezni a dohányzással
és az alkoholfogyasztással, aminek hosszútávú következményei lehetnek az
egészségre és a jóllétre. A fiatalon elkezdett szerhasználat megnöveli a
szerabúzus és a függőség kockázatát késő serdülőkorban és felnőttkorban. Ezt a
hatást mind az alkoholnál, mind a doháynál kimutatták. Az eddigi kutatások
leginkább a deviáns kortársak hatására fókuszálnak, akik sokszor a társas
nyomás segítségével facilitálják a
szerfogyasztást; ezért a legtöbb prevenciós program ennek a kivédésére
fókuszál.
A
társas befolyásolás forgalma az interperszonális folyamatoktól arra terelődött,
hogy implicitebb, makordinamikai megfontolásokat is figyelembe vegyen, pl. a
szociális státusz. Kulcsfontosságú a magasabb státusz eléréséhez a kortársak
között, hogy a személy tudja ’olvasi’ és igazodjon a változó normákhoz. Így
tehát, amikor a normál affelé változnak, hogy elfogadottabb lesz a
szerhasználat a magasabb pozícióban lévő fiatalok feltételezhetően jobban igazodnak
majd ehhez.
Ebben
a kutatásban a szociális státuszt a társas kedveltség tükrében definiáltuk.
Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy ezt elkülönítsük a népszerűségtől
(popularity), mivel a korábbi kutatások azt mutatják, hogy ezt proszociális és
antiszociális magatartásokkal egyaránt összefüggsébe lehet hozi. Allen és
társai 2005-ös kutatásukban felvetették, hogy a ’kedveltségi választások’ nagy
száma (liking nominations), egy eddig
fel nem fedezett rizikófaktor lehet a szerhasználat megnövekedéséhez
serdülőkorban.
Allen
hipotézisét szeretnénk megvizsgálni modern szociális hálózat kutatási
módszrekkel, amely nem csak at egyének közötti interdependenciát méri, hanem
azzal egyidőben modellezi a változásokat az egyéni viselkedésben és a hálózati
folyamatokban (pl. státusz, kedveltség).
A
következő kérdésekre keresünk választ:
1) Megnövekedett
alkoholfogyasztáshoz és dohányzáshoz vezet-e a kedveltség a kortársak között az
iskolások (middle school) körében?
2) Nagyobb
kedveltséghez vezet-e a kortársak köráben ha valaki dohányzik és alkoholt
fogyaszt?
Módszer
Eljárás
Minta
1289
iskolást (middle school) vizsgáltunk 8 iskolából Amerikában (Pacific
Northwest). A mérések három éven át tartottak 2000-től kezdve minden évben
egyszer,ősszel. A minta 82%-a vett részt mind a három etapban. A hálózatok
iskolánként átlagosan 129 – 230 tanulót foglaltak magukban (M=165). A vizsgálati személyek 53.2 % -a nő, 77.4 %-a
férfi, átlagosan 12.14 éves a vizsgálat kezdetekor
Mérőeszközök
A
szerhaszálat felmérésére megkérdezték mindkettőről, hogy az elmúlt hónapban
hányszor fogyasztották őket ( alkohol, dohánytermék). A választási lehetőségek
között volt, hogy egyáltalán nem, 1-3 alkalommal, 4-6 alkalommal, 7-9
alkalommal, 9-nél többször.
Szociometria
Megkérdeztük
a taulókat, hogy nevezzék meg az évfolyamukban azokat a társaikat akikkel
együtt szeretnének lenni egy csoportban. Annyi embert sorolhattak fel amennyit
csak akartak.
Demográfiai adatok
Nemre
vonatkotkozó kérdés, és etnikumra vonatkozó kérdés (Európai-Amerikai vagy nem
Európai-Amerikai ).
Elemzés
A
szocimetriát az Rsiena programmal elemezték, ahol kontrollálva vannak a standar
hálózati hatások (reciprocitás, tranzitivitás). Mivel kevés olyan kutatás volt
még, ahol ’ kedveltségi választásokat’ tettek a személyek ezeket a hatásokat
végül nem tartottuk kontroll alatt.
Eredmények
Először
az alkoholfogyasztással kapcsolatos eredméyeket vizsgáltuk, amik azt mutatták,
hogy az alkoholfogyasztás hozzájárult ahhoz, hogy valaki kedvelt legyen a
társai között (p=0.01), és fordítva, a kedveltség hozzájárult az
alkoholfogyasztáshoz (p=0.02). Az alkoholfogyasztás mértéke általánosságban
alacsonynak bizonyult (linear shape p<0.001), viszont az eredmények azt
mutatják, hogy akik fogyasztanak azok idővel megnövekedett mértékben ittak (
quadratic shape p<0.001). Azok akik bevallásuk szerint fogyasztanak italt
inkább azokat választották ’kedveltnek’ akik szintén isznak (p=0.01).
Ezek
után a dohányzással kapcsolatos eredményeket vizsgáltuk. Sem az arra vonatkozó
eredmény, hogy a dohányzás hozzájárul ahhoz, hogy kedvelt legyen a személy
(p=0.52), sem az, hogy a kedveltség hozzájárult ahhoz, hogy valaki dohányozzon
(p=0.78) nem bizonyult szignifikánsnak. Azok akik bevallásuk szerint
dohányoznak azokat választották ’kedveltnek’ akik szintén dohányoznak
Diszkusszió
Kutatásunk arra az
eredményre jutott, hogy a kedveltség valóban befolyással lehet a
szerhasználatra, de csak az alkohol esetében, a dohányzásnál nem. Ezen felül az
is bebizonyosodott, hogy az alkoholhasználat befolyással bír arra, hogy
mennyire kedvelt egy bizonyos személy de ez a dohányzásra szintén nem igaz.
Ezek az eredméyek jelentősen kibővítik a
társas befolyásolás elméletét azzal, hogy a szocializációs folyamatok
rizikófaktorként működhetnek az alkolfogyasztás megnövekésére, és potenciálisan
más rizikóviselkedésekre is amik népszerűek a serdülők körében.
Azok
a prevenciós programok amik a visszautasítási készségekre fókuszálnak
lehetséges, hogy nem tudják felmérni azt a rizikót amit a kedveltség hordoz.
Elképzelhető, hogy ehelyett a prevenciós programoknak arra kellene
fókuszálniuk, hogy a változó kortársak közti normákra való egyéni választ
tudják módosítani. Egy másik alternatíva, hogy a prevenciós programok a
normákat próbálják megváltoztatni az absztinencia irányába, azzal, hogy ’szer
nélküli ’ programokat promotálnak.
Limitációk
Ebből
a kutatásból csak korlátozottan vonhatóak le következtetések a kortársak közötti
szocializációs folyamatokról. Osgood (2013) egy alternatív hipozézissel állt
ellő Allennel szemben, miszerint a népszerűbb egyének nagyobb valószínűséggel
töltenek időt olyan szociális szituációkban, ahol elérhető alkohol, így tehát a
megnövekedett fogyasztás inkább az elérhetőségnek köszönhető, mint a társas
folyamatoknak.
Az
eredmények csak óvatosan és korlátozottan generalizálhatók, mivel kis etnikai
diverzitású mintán végeztük a kutatást, emelett nem lehet biztosan
feltételezni, hogy az alkholfogyasztásra kapott eredmények általánosíthatók
egyéb szerekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése