Élelmiszer utáni sóvárgás az étel addikcióban: A pozitív megerősítés különböző szerepei

Élelmiszer utáni sóvárgás az étel addikcióban: A pozitív megerősítés különböző szerepei

Meule, A., & Kübler, A. (2012). Food cravings in food addiction: the distinct role of positive reinforcement. Eating behaviors, 13(3), 252-255.

Fordítást készítette: Fekete Zsófia Flóra

Absztrakt

Az adott anyagra irányuló sóvárgás lényeges jellemzője az addiktív viselkedésnek. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy az élelmiszer utáni sóvárgás és a túlzott élelmiszerfogyasztás is hasonló addiktológiai folyamatoknak köszönhető. A közelmúltban az addiktív étkezési minták azonosítására kialakították a Yale Élelmiszerfüggőség Skálát (YFAS). Az általunk végzett online vizsgálatban (N=616 fő, 75,8% nő) a résztvevők a YFAS skálát töltötték ki, utána pedig az Étel utáni Sóvárgás Kérdőívet (Food Cravings Questionnaire-Trait, FCQ-T). Az eredmények szerint, akik magasabb pontszámot értek el az Élelmiszerfüggőség skálán, azok szintén magas pontszámot értek el minden élelmiszer sóvárgási alskálán, kivéve az étel okozta pozitív megerősítés alskálát. Regresszió analízis vizsgálat során azt az eredményt kaptuk, hogy az összes élelmiszer utáni sóvárgás alskála pozitívan bejósolta az élelmiszer-függőséget, míg az evés okozta pozitív megerősítés negatív prediktornak számított.

Hasonlóan a többi addikciós viselkedéshez, az eredmények azt mutatják, hogy az élelmiszerfüggő személyek jelentős sóvárgást élnek át az ételekkel kapcsolatban, azonban nem várnak pozitív megerősítést általa.

1. Bevezető

A sóvárgás tulajdonképpen egy égető vágy, mely különböző anyagokra irányulhat, például alkohol, dohány, kábítószer, élelmiszer. Utóbbival kapcsolatban az étel utáni sóvárgás intenzitása az, ami megkülönbözteti ezt a fajta túlzott vágyat a szokásos éhségérzettől. A táplálkozási viselkedés és a sóvárgás összefüggésbe hozható az étel túlzott fogyasztásával, az önmegtartóztatás nehézségével, csakúgy, mint kábítószer fogyasztás esetén. Az élelmiszer addikcióhoz társulhat a falástól való félelem is, valamint a sikertelen fogyókúra. Továbbá azt találták, hogy az élelmiszersóvárgás pozitívan korrelál a testtömeg indexszel. A kórosan elhízott betegek több élelmiszer utáni sóvárgásról számoltak be az FCTQ-T alapján, mint a kontrollcsoport, azonban kevésbé számoltak be az evés okozta pozitív megerősítésről.

Az elmúlt évtizedben rengeteg vizsgálat jelent már meg arról, hogy a túlzott élelmiszerfogyasztás, az elhízás, vagy mértéktelen evés hogyan kapcsolódik az addiktív viselkedéshez, bár felmerültek kritikák ezek klinikai érvényességét és hasznosságát illetően. Nemrégiben kifejlesztettek egy élelmiszer-függőség modellt, mely alapján megalkották a Yale Élelmiszerfüggőség Skálát, mely segítségével azonosítani lehet ezt a fajta függőséget.

Az egyik legszembetűnőbb hasonlóság az étel és drog addikció között, az a sóvárgás, amit gyakran kísér a kontroll elvesztése, ami a sóvárgás tárgyát képező anyag vagy élelmiszer elfogyasztását eredményezi. Hasonló agyi strukturális működést azonosítottak be az élelmiszersóvárgás és drog utáni sóvárgás között: például az insula aktivációja szerepet játszik az élelmiszer utáni sóvárgásban, s szintén kulcsfontosságú szerepe van kényszeres betegségekben és a drogfogyasztásban. A Yale Élelmiszerfüggőség Skálát használva azt kapták, hogy az élelmiszerfüggőség tünetei korrelálnak a jutalmazó rendszer (elülső cinguláris, orbitofrontális kéreg és amygdala) túlzott aktivitásával, mely az élelmiszer elfogyasztásához vezet. Hasonló aktivitási mintázatok jelentek meg különböző sóvárgásokat vizsgálva, például nikotin, alkohol vagy kokain felhasználók esetében. Ezen felül az élelmiszerfüggőség tünetei erősen korreláltak az élelmiszersóvárgás viselkedési tapasztalataival.

Jelenlegi kutatás során részletesebben vizsgáltuk az ételfüggőség és az élelmiszer utáni sóvárgás kapcsolatát. Pontosabban a YFAS kérdőíven kimutatott tünetek számát és a diagnózist vetettük össze az FCQ alskáláival. Feltételeztük, hogy az ételfüggők magasabb pontszámot érnek el az élelmiszer utáni sóvárgás alskáláin, mint a nem függő résztvevők. Ezen felül azt vártuk, hogy az élelmiszer sóvárgás alskálái pozitívan megjósolják az ételfüggőség tüneteinek mértékét, s hogy ez a kapcsolat független lesz az aktuális testtömegtől.

2. Módszer

2.1. Résztvevők:

Az adatok felvétele online történt, a különböző kérdőívek segítségével, melyek az étkezési szokásokat vizsgálták, illetve ezen túl egyéb konstrukciókat is, pl.: impulzivitást. Német egyetemi hallgatókkal vettük fel a kapcsolatit email-ben, s kértük, hogy terjesszék levelezőlistákon a kérdőívcsomag internetes elérhetőségét. Ösztönzésképp azok között a résztvevők közt, akik a teljes kérdőívcsomagot kitöltötték (N= 617 fő), 5ször 50 euro nyereményt sorsoltunk ki. A kérdőívcsomag kitöltése kb. 25 percet vett igénybe. A résztvevők többsége nő volt (75,8%, n=467). A résztvevők többsége egyetemi hallgató  (80,9%) és német állampolgár (95,5%) volt. Egy résztvevőt kizártunk valótlan adatok megadása miatt. A résztvevők beszámoltak életkorukról (év), testsúlyukról (kilogrammban), magasságukról (méterben). BMI indexet úgy számoltuk, hogy a súlyt osztottuk a magasság négyzetével. Az átlag BMI 22,3 kg/m 2 (SD+-3,3). A résztvevők átlagéletkora 24,5 év volt.

2.2. Mérőeszközök:

2.2.1. Étel Utáni Sóvárgás Kérdőív

Az élelmiszer iránti sóvárgást az étel utáni sóvárgás kérdőívvel (Food Cravings Questionnaire-Trait, FCQ-T) mértük, mely 39 itemből áll. A kitöltőknek 6 fokú Likert skálán kell jelölni, hogy milyen gyakran tapasztalnak étel iránti sóvárgást (kezdve a sohától a mindigig). Az FCQ-T több alskálából áll: a szándék skála az ételfogyasztási szándékot méri, a pozitív megerősítés skála az ételfogyasztás pozitív megerősítésére vonatkozik, megkönnyebbülés skála a negatív állapottól való mentesülés érzésére vonatkozik evés után. További alskálák: evés feletti kontrollálatlanság, az étellel való foglalatoskodás, sóvárgás, mint pszicgológiai állapot: éhség, kulcsingerek, melyek kiváltják az éhséget: kiváltók, sóvárgásból fakadó bűntudat: bűntudat.

A kérdőív jelzi a gátolatlan evés és evési zavarok tüneteit egészséges személyeknél és evészavaros betegeknél is. A kérdőív segítségével megkülönböztethetőek a sikeres és sikertelen fogyókúrázók, vagy az anorexia és bulimia nervosa altípusai is.

Az angol kérdőív belső konzisztenciája: alfa= 0,81-0,94. Jelen tanulmány belső konzisztenciája: alfa=0,96 az egész kérdőívre vonatkozóan, alfa= 0,72-0,92 alskálákat tekintve.

2.2.2. Yale Élelmiszerfüggőség skála (YFAS)

Az élelmiszerfüggőség tüneteit a Yale Élelmiszerfüggőség skáláján értékeltük. 25 itemből álló kérdőív, mely tartalmaz Likert-skálán osztályozandó kérdéseket, illetve eldöntető kérdéseket is. A kérdőív által beazonosíthatóak az addiktív evési magatartások; 0-7 darab tünetet lehet beazonosítani. Az ételfüggőség diagnózis megállapításához legalább 3 tünetnek  fenn kell állnia, és ez klinikailag jelentős szenvedéssel kell járjon. A YFAS magasan korrelál az Étkezési Attitűd Teszttel (Eating Attitudes Test), meg lehet állapítani vele az érzelmileg és a kívülről motivált evést, illetve megjósolja a nagyevő magatartást (falást). A BMI indexszel csak gyenge összefüggést találtak, de az ételfüggőség diagnózisa jelentősen nőtt az elhízottak körében. Angol nyelvű változat Cronbach alfája: 0,86, jelen tanulmányban alfa= 0,83.

2.3. Statisztikai eljárás:

Élelmiszerfüggő résztvevő 48 fő volt, nem függő pedig 569 fő. Nem parametrikus tesztet választottunk (miután elvégeztük a kétmintás Kolmogorov-Smirnov próbát), mivel egyenlőtlenek voltak a mintaméretek, s normálistól eltérő volt az eloszlás. Ezt követően a linerális regresszió analízist végeztünk, melyben a YFAS skálán számított tünetszám volt a függő változó, az FCQ-T kérdőív alskálái pedig a független változók.

3. Eredmények

3.1. Csoportkülönbségek:

A csoportok nem különböznek kor vagy BMI alapján. Ételfüggő diagnózist kapók magasabb FCQ összpontszámmal rendelkeztek, illetve alskálánként is magasabb pontot értek el, kivéve a pozitív megerősítés alskálát.

3.2. Étel utáni sóvárgás alskála és az élelmiszerfüggőség tünetei:

Az általános statisztikai modell szignifikáns volt (F(3,612)=173,55 p<0,001), a prediktorok szignifikánsan jósoltak be. A pozitív megerősítés alfaktor a többivel ellentétben negatív irányban jósolta be az ételfüggőséget! Tehát a jelentős szignifikanciák szerint az élelmiszerfüggőség tüneteit bejósolja az étel utáni sóvárgás, viszont a pozitív megerősítés változó pont hogy negatív irányban jelzi előre ezt.

4. Diszkusszió

Jelen vizsgálatnál azt találtuk, hogy azok az egyének, akiknél megjelennek az addiktív étkezési magatartás jelei, több dimenzióját tapasztalják meg az étel utáni sóvárgásnak (ételfogyasztás szándéka, ételről való gondolkodás, sóvárgás kiváltotta negatív érzések, éhség, bűntudat a sóvárgás miatt stb.), sőt az élelmiszerfüggőség jeleit pozitívan bejósolták az  ételsóvárgás alfaktorai, illetve negatív bejóslója a pozitív megerősítés alfaktor.

Ezek az eredmények összecsengenek egy korábbi kutatással (Abilés et al, 2010), melyben kórosan elhízott betegek esetében több ételsóvárgást találtak a kontrollcsoporthoz képest, a pozitív megerősítés azonban ebben az esetben is kivétel volt.

Tanulmányunkban az ételfüggők és nem ételfüggők között nem volt eltérés a BMI indexet illetően, lehet azért, mert túlnyomó részt normál súlyú és nem klinikai esetek voltak a mintában. Azonban az eredmények azt sugallják, hogy a sóvárgást illető különbségek mögött különféle bejóslók lehetnek, pl.: a BMI, ezért lehet az, hogy az élelmiszerfüggők között több a kórosan elhízott személy.

Bár azok a résztvevők, akik magasabb pontszámot értek el a YFAS skálán, fokozottan magukhoz akarják venni az ételt, mégsem várnak tőle pozitív megerősítést. Az ételfüggő emberek inkább csak sóvárognak az étel után, szeretnék megízlelni azt, azonban elfogyasztásuk után nem érzik jobban magukat. Inkább bűntudatot érezhetnek utána, ugyanúgy, mint a sóvárgás következtében. Tehát jelen tanulmány a sóvárgás ambivalens jellegét támasztja alá. Ez az ambivalencia kiemelten hangsúlyosabb az ételfüggő egyéneknél. Továbbá az eredmények megfelelnek annak az elképzelésnek is, miszerint az étel megevése inkább negatív érzelmekhez vezethet, mint pozitívhoz a táplálkozási zavarok esetében.

Eredményeinket általánosítását korlátozza, hogy a vizsgálatban túlnyomórészt normál súlyú nők vettek részt. Indokolt lenne a vizsgálat megismétlése elhízott személyekkel. További korlát, hogy a vizsgálat keresztmetszeti, így nem vonhatunk le ok-okozati összefüggéseket, szükség lenne további longitudinális vizsgálatra. Ezen felül szintén torzító tényező lehet az önbevallásos kérdőívek használata, érdemesebb lenne interjús technikákat is alkalmazni.

Összegezve, az élelmiszer-sóvárgás egy jelentős részét képezi az étel addikciónak. Hasonlóan a krónikus kábítószer függőséghez, az élelmiszerfüggők sem számítanak pozitív megerősítésre az étel elfogyasztása után. Minden más dimenziója az étel utáni sóvárgásnak pozitívan bejósolja az élelmiszerfüggőséget. Ezáltal eredményeink hozzájárulnak az élelmiszerfüggőség fogalmának kibontásához. Jövőbeni kutatások lennének szükségesek az addiktív táplálkozás, az élelmiszer utáni sóvárgás és a testtömeg közti részletes összefüggések feltárására. Ez azért is lenne érdekes, mivel a szigorú diéta és a súlyvesztés csökkentik az étel utáni sóvárgást. Ennek megfelelően tanácsos lenne longitudinális vizsgálat keretében feltárni a fogyás és étel addikció kapcsolatát, valamint azt, hogy milyen szerepet játszik ebben az étel iránti sóvárgás.