Poszttraumás  növekedés  combat  veteránok  körében

Tedeschi, R. G. (2011). Posttraumatic growth in combat veterans. Journal of Clinical Psychology in Medical Settings, 18(2), 137-144.

Készítette: Vásárhelyi Dorottya

Absztrakt

A combat veteránok és családtagjaik nem csak a megküzdés területén néznek szembe jelentős kihívásokkal, hanem az alapvető hiedelemrendszerük tekintetében is. A traumatikus élmények megrendíthetik a maghiedelmeket, azonban olyan kognitív folyamatokat is elindíthatnak, amely a poszttraumás növekedéshez vezetnek (PTN). A klinikusok egy szisztematikus terápiás megközelítésen belül elősegíthetik a PTN-t, úgy, hogy közben szakértői kíséretet nyújtanak a leszerelt katonáknak. Jelen tanulmány a katonák poszttraumás növekedéséről, és a jelenség felhasználhatóságáról szól a Comprehensive Soldier Fitness intervenciós program bemutatásán keresztül.

Bevezetés

Poszttraumás növekedés: pozitív személyes változások, melyek a traumával való megküzdésből, és ennek pszichológiai következményeiből fakadnak.

A poszttraumás növekedés modellje

A trauma által összetört és átalakított világkép mögött három fő folyamat van: erő a szenvedésen keresztül, egzisztenciális újraértékelés és pszichológiai felkészültség. A szelf megerősödése magabiztosságot nyújt a jövőbeli nehézségekkel szemben, míg az egzisztenciális újraértékelés bölcsesség érzést, az élettel való elégedettséget és célt adhat az életnek. A felkészültség nyomán olyan újjáépített világkép jöhet létre, mely ellenállóbb lesz a jövőben. A modell legfontosabb összetevője azonban a kognitív feldolgozás, ami először intruzív, automatikus ruminációként jelenik meg, később pedig szabadabb, reflektívebb lesz, ami a reziliensebb maghiedelmeket építi újra. Ezt segíti a támogató mások bevonása, és az önfeltárásra való reakciójuk (szakértői kíséret). A modell további változói: a szociokulturális kontextus, melyben a trauma történt, és ahol a feldolgozása zajlik, a trauma túlélő egyéni diszpozíciói és az egyéni reziliencia mértéke.

A nagy szakirodalom ellenére néhányan megkérdőjelezik a valódi növekedést az adott helyzetekben (pl. Bonanno, 2004; Hobfoll és mtsai, 2007; Tennen és Affleck, 2009). A legnagyobb ellentmondás szerintük az, hogy a beszámolók már eleve reziliensebb személyektől származnak. Ennek ellenére a reziliens személyek kisebb PTN-t tapasztalnak (Levine, Laufer, Stein, HamamaRaz és Solomon, 2009), pont az erősebb megküzdési hajlamaik miatt. Mindezek alapján a trauma közvetlen hatását vizsgálva azt találjuk, hogy eleinte a PTG és a reziliencia negatív kapcsolatot mutat, de pozitívat a trauma bekövetkeztét követő elég idő eltelte után, amikor a feldolgozás már megvalósulhatott.

A PTN mérése a Global Assessment Tool-lal történik.

Módszer

Poszttraumás növekedés program katonáknak – a Comprehensive Soldier Fitness program keretein belül

A program egy lehetséges út a PTN és a reziliencia felé. Alapelvei és fázisai más intervencióban, pszichoedukációban és önsegítő programban is eredményesen felhasználhatóak. Alaptételei:

·         tisztelet a trauma túlélők iránt, amely nem csak nyitottságot feltételez, hanem a terapeuta változási hajlandóságát is

·         alázatos tanulás, „szakértőség” helyett

·         a poszttraumás tapasztalat egyes részleteiből való rávilágítás a növekedés lehetőségére

·         olyan közös narratív kialakítása, mely egyrészt tiszteletben tartja a trauma horrorját, ugyanakkor teret nyit a változásra és fejlődésre is

·         bátorítás a trauma élmény paradox természetének értékelésére, pl. a sebezhetőség erő, a veszteség pedig változás, mely pozitív is lehet

A program öt fő pontból áll:

1. A traumaválasz megértése a PTN előzménye

A később megjelenő PTN alapja az egyén hiedelmei magáról, másokról és a jövőről, és ezek befolyásolják a trauma felbolygató természetét is. A katonáknak fontos megérteni, hogy a harcokra adott fiziológiai és pszichológiai reakció nem jelent abnormalitást a személyiségükben vagy képességeikben.

2. Az érzelmi szabályozás fokozása

E fázis fő célja a szorongás csökkentése, amit különböző relaxációs gyakorlatokkal, és a betolakodó gondolatok és képek kontrolljával érnek el. Így több kapacitás jut a konstruktívabb folyamatokra, mint például megérteni és értékelni a traumatikus eseményt és következményét a reflektáló ruminációkon keresztül.

3. Konstruktív önfeltárás

Minden ilyen jellegű intervenció alapja az önfeltárás és az érzelmi támogatás, melyek segítenek egy koherens trauma narratíva kialakításában. Ahogy a katonák el kezdenek megnyílni a traumával kapcsolatban a fókusz általában az utóhatásokra tevődik: hiedelmeikben, kapcsolataikban és az identitásukban bekövetkező változásokra. Ha a bűntudat is előjön, a klinikusnak a megbocsájtás intervenciója felé kell terelni az ülést, amely a PTN lehetőségeit hangsúlyozza. Az önfeltárás során a társas válaszok új sémákra világíthatnak rá, melyek a megváltozott nézetek alapjaivá válhatnak, valamint az önfeltárás segít érzelmileg jelentős kapcsolatokat kialakítani, mely szintén a szelf és mások észlelésének alapja lehet.

4. Egy trauma narratíva létrehozása

A PTN változói segítenek a reménykeltésben és valamiféle célt fogalmaznak meg a jövőre nézve a katonák és családjaik számára. Ahhoz hogy idáig eljussanak dialektikus gondolkodásra van szükség, amit a klinikusnak végig modellálnia kell a kezelés során. Ezen felül a PTN modell egy nyitott, komplex, kognitív megközelítést hangsúlyoz, mely során a túlélők konstruktívan fel tudják dolgozni az új valóságot, amivel szembe kell nézniük. A kreatív gondolkodást is bátorítják, főleg az olyan tényeknek a megértését, mint, hogy a veszteség a nyereség katalizátora lehet, vagy a sebezhetőség elismerése erőssé tehet minket, illetve az elfogadás hasznosabb válasz lehet a nehézségekre, mint a küszködés.

5. Az olyan életelvek fejlesztése, melyek a rezilienciát erősítik

E folyamat során a kétséget, a bűntudatot és a fájdalmat átalakítják, és beágyazzák egyfajta elvrendszerbe, mely, mint útmutató szolgálhat a jövőbeni döntésekben és kihívásokban. Ez maga a reziliencia. Eleinte a PTN és a reziliencia kapcsolata negatív irányú, de ahogy múlik az idő ez a viszony pozitívvá válik. Ekkor a katona felismeri a személyes erőt, aminek segítségével sikert ért el a traumával való megküzdésben. A PTN gyümölcsei tehát a reziliencia és a már fentebb említett pszichológiai felkészültség. Ez a fajta reziliencia az altruizmust, a növekedés elfogadását bűntudat nélkül, és egy új társas identitás létrehozását jelenti. A katonák és családtagjaik beszámolója szerint könyörületesebbnek és bölcsebbnek, illetve valamennyire elkülönültnek érzik magukat a többi embertől, akik nem éltek át hasonlókat.

Megbeszélés

A poszttraumás növekedés elősegítése combat veteránok és családtagjaik körében, biztosíthatja a rezilienciát és a pszichológiai felkészültséget, valamint a PTSD tüneteit csökkentheti. Ez nem jelenti azt, hogy minden veterántól elvárnánk a PTN-t, vagy, hogy problémára adhat okot az olyan leszerelt katona, aki nem mutatja a PTN jeleit. Azonban a pozitív kimenetek jól ismertek, így a klinikusoknak továbbra is explorálni kell a növekedéshez vezető lehetőségeket. A PTN modell, amit az évek alatt folyamatosan átdolgoztak és javítottak, jó alapot nyújt a klinikai intervencióknak, mivel megállapítható általa, hogy a trauma túlélő éppen melyik fázisban van, és, hogy milyen behatások fogják elősegíteni a következő lépéseket ebben a nehéz, de végül eredményező utazásban.