Alkoholfogyasztás és kezdeti visszacsúszások a dohányzásról való leszoktató kezelésben résztvevő nagyivók körében

Kahler, C. W., Spillane, N. S., & Metrik, J. (2010). Alcohol use and initial smoking lapses among heavy drinkers in smoking cessation treatment. Nicotine & Tobacco Research, 12(7), 781–785. http://doi.org/10.1093/ntr/ntq083

Összefoglalta: Tóth Kálmán Péter

Absztrakt

A jelen tanulmány célja számszerűsíteni a mérsékelt és a nagyfokú alkoholfogyasztáshoz kapcsolt kockázatot az absztinenciával szemben, olyan nem függő nagyivók körében, akik a dohányzásról való leszoktató kezelésben vesznek részt. A vizsgálatot egy 236 fős mintán végeztük el, akik közül 178-an számoltak be visszaesésről, 41,5%-uk alkoholfogyasztás kapcsán. A vizsgálat eredményei szerint az alkoholhoz köthető visszacsúszások minőségi különböznek a józan visszaesésektől, és kis mennyiségű alkohol fogyasztása is nagyban megnövelheti az ismételt dohányzás kockázatát.

A dohányzás abbahagyását célzó kezeléseknek fel kéne hívnia a nagyivók figyelmét a visszaesés kockázatára a kezelés alatti alkoholfogyasztásban.

Bevezetés:

Dohányzásról leszoktató kezelési mintákban a visszaesések körülbelül egynegyede alkoholfogyasztáshoz kapcsolódik. Korábbi vizsgálatok kimutatták a leszokásban való megcsúszás és az alkohol kapcsolatát. A vizsgálatokból azonban nem derül ki, hogy a nagymértékű és a mérsékelt alkoholfogyasztás kockázatnövelő hatása eltér-e, illetve, hogy egy ivással töltött nap mennyivel növeli a kockázatot egy józan naphoz képest.

E tanulmány célja számszerűsíteni a mérsékelt és a nagyfokú alkoholfogyasztáshoz kapcsolt kockázatot, megvizsgálni továbbá, hogy ezen kockázatok vajon mérséklődnek-e egyéni különbségek által, mint például a nem, a dohányfüggőség mértéke, és hogy az olyan dohányzásról leszoktató kezelés, amely felhívja az alkoholfogyasztásra, mint a visszaesés esélyét növelő kockázati tényezőre a figyelmet, vajon hatékonyabb-e.

Résztvevők

236 nagyivó dohányos, akik a dohányzásról szerettek volna leszokni. Randomizált klinikai próbában hasonlítottuk össze a sztenderd dohányzásról leszoktató kezelést (ST) olyan kezeléssel, amely rövid alkoholintervenciót is magában foglal (ST-BI).

A résztevők mind betöltötték 18. életévüket, legalább napi 10 szál cigarettát szívnak, és nem használnak más dohányterméket, vagy nikotinpótló terápiát, további nagy mennyiségben fogyasztanak alkohol a National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism meghatározásai szerint.

Abban az esetben zártunk ki résztvevőket, ha a DSM-IV kritériumrendszere szerinti szerabúzus vagy dependencia állt fent náluk (kivéve a nikotint és az alkoholt), ha affektív zavarban szenvedtek, pszichotikusak voltak, vagy fenn állt az öngyilkosság veszélye; kizártuk továbbá a terhes vagy terhesség előtt álló résztvevőket is. A minta 45% nő, 90,7% fehér, és 33% házas. Az átlagéletkor 41,5 (SD=12,0), az átlagos oktatásban eltöltött idő 14,0 (SD=2,6) év. A résztvevők 21,3 (SD=9,4) szál cigarettát szívtak átlagosan naponta, és a Fragerström Nikotindependencia Teszten (FTND) átlagosan 5,0 (SD=2,2) pontszámot értek el. A résztvevők saját bevallása alapján a lehetséges napok 54,7% (SD=27,3) fogyasztottak alkohol, és 16,5 (SD=11,9) italt ittak hetente.

A folyamat

A kezelés négy, hetente tartott személyre szabott tanácsadó ülésből állt, melyben a leszokás napja a második ülésre esett. ST-BI elrendezésben a párbeszéd az alkoholhasználatra fókuszált, beleértve visszajelzést az alkoholhasználat kockázatáról a visszaesésben, továbbá célokat tűztek ki az alkoholfogyasztással kapcsolatosan. Minden résztvevő kapott bőr alá ültetett nikotintapaszt (21 mg 4 hétre, 14 mg 2 hétre, és 7 mg az utolsó 2 hétben). Utánkövetés történt a leszokásra kijelölt nap után 8, 16, és 26 héttel.

 

Mérőeszközök

Úgynevezett TLFB interjútechnikával mértük fel a résztvevők alkohol és cigaretta fogyasztását: A vizsgálati személyek beszámoltak az elfogyasztott cigaretta és alkoholmennyiségről két interjú között. Az interjúkat a leszokást követően 2, 8, 16, és 26 héttel vettük fel. Az önbevalláson felül megvizsgáltuk az alveólusokban a CO-t, illetve kotinin analízis is történt nyálmintákból.

Mikor a vizsgálati személyek megcsúszásról számoltak be, interjút vettünk fel a körülményekről, beleértve az alkoholhasználatot, a jelenlévőket, az elfoglaltságot, és a cigaretta meggyújtása előtti érzéseket.

Az alkoholfogyasztáshoz köthető illetve az attól független visszaeséseket t-próbával és chi-négyzet próbával hasonlították össze.

 

Eredmények:

Összességében 184 (78,0%) résztvevő számolt be a leszokást követő 26 hét alatt megcsúszásról, akik közül 178 fejezte be a visszaesést vizsgáló interjút. A megcsúszás és az interjú között eltelt napok mediánja 7 volt, nagy szórással (0-162). A visszacsúszók közül 41,5% számolt be arról, hogy a visszaesés idején alkoholt fogyasztott. A nem alkoholhoz köthető visszaesésekhez viszonyítva, az alkoholhoz köthető visszaesések többnyire baráti társaságban, evés közben, éttermekben vagy bárokban, szociális összejöveteleken történtek, jó hangulat mellett. Kevesebbszer fordultak elő munkatársak mellett, munkában, vagy általánosan negatív érzések vagy elvonási tünetek miatt. A visszaesés módja és az eltelt idő között nem volt szignifikáns összefüggés.

216 résztvevőtől sikerült TLFB adatokat kinyerni. Azonban, közülük hatan nem számoltak be visszaesésről, de a vizsgálatok azt mutatták, hogy rágyújtottak legutóbbi interjújuk óta. Ezt a hat vizsgálati személyt kizártuk az analízisből. A maradék 210 résztvevőből 178 számolt be visszaesésről, 18 (10,1%) közülük már a dohányzás feladására kijelölt napon. A visszaesők közül 67% számolt be ivásról a visszaesés napján (nem feltétlenül megegyező időben), és 30,2% számolt be jelentős mértékű alkoholfogyasztásról a visszaesés idejében. A visszaesést megelőző napon csupán 33.3% számolt be ivásról, amelyből 8,7% volt jelentős mennyiség.

Azokban a túlélés analízisekben, ahol az alkoholfogyasztás, mint időfüggő változó szerepel, a mérsékelt alkoholfogyasztási napokban majdnem négyszer nagyobb a kockázata a dohányzási visszaesésnek, mint az alkohol fogyasztástól mentes napban, és a nagymértékű alkoholfogyasztás megduplázta a visszaesés kockázatát a mérsékelt alkoholfogyasztáshoz képest.

Az egyéni jellemzők, mint a nem, életkor, FTND pontszám nem voltak szignifikáns hatással a visszaesés valószínűségére.

Diszkusszió:

Az eredmények azt sugallják, hogy az alkohollal kapcsolatos visszaesések minőségileg különbözőek az alkoholhoz nem köthető visszaesésektől. Továbbá azon nagyivók körében, akik a dohányzásról leszoktató kezelésben vesznek részt, a mérsékelt alkoholfogyasztás is megnövekedett dohányzási kockázathoz köthető, melyben az ivás mennyiségének növekedése növeli a kockázatot.

Jelen tanulmány korlátai

A tanulmány fő limitációja az volt, hogy mint a TLFB interjútechnika, mind a leszokásban bekövetkező megcsúszásokról szóló beszámolók retrospektív jellegűek. Ecological momentary assessment (EMA) technikával pontosabb becslések lennének nyerhetőek az alkoholhoz kötött megcsúszások kapcsán.

Következtetések

A leszoktató kezelésben részt vevő nagyivók között, bárminemű alkoholhasználat nagyban növeli a visszaesés kockázatát. Az, hogy ez a hatás mennyiben tudható be magának az alkoholnak, és mennyiben függ az ivás körülményeitől, jövőbeni vizsgálatok kérdése lehet. Annak megértése, hogy hogyan befolyásolja a nagymértékű alkoholfogyasztás a visszaesés kockázatát a mérsékelt alkoholfogyasztáshoz képest, szintén kívánatos és a jövőbeni kezelések kifejlesztésében fontos lehet.