Dohányzásra vonatkozó intenzív intervenció ausztráliai és Torres-szigeteki bennszülött, várandós nők körében – egy randomizált, kontrollált kísérlet

Dohányzásra vonatkozó intenzív intervenció ausztráliai és Torres-szigeteki bennszülött, várandós nők körében – egy randomizált, kontrollált kísérlet

Eades, S. J., Sanson-Fisher, R. W., Wenitong, M., Panaretto, K., D’Este, C., Gilligan, C., & Stewart, J. (2012). An intensive smoking intervention for pregnant Aboriginal and Torres Strait Islander women: a randomised controlled trial. Medical Journal of Australia, 197(1).

Összefoglalta: Török Ágoston

Absztrakt

Cél: Egy intenzív, dohányzásról való leszokással kapcsolatos intervenció hatékonyságának meghatározása a dohányzási ráták segítségével ausztráliai és Torres-szigeteki bennszülött, 36 hetes terhes nők körében.

Módszer: Randomizált, kontrollált kísérlet.

Környezet és résztvevők: Ausztráliai és Torres-szigeteki bennszülött, terhes nők (n=263), akik először látogatták meg a kiválasztott három bennszülött közösségi terhesgondozási klinika egyikét 2005 júniusa és 2009 decembere között.

Intervenció: Általános orvosok és más egészségügyi dolgozók egyénre szabott tanácsokat és támogatást nyújtottak dohányzásról való leszokással kapcsolatban olyan nőknek, akik először látogattak el a terhesgondozásra. A konzultáció során kézzelfogható bizonyítékokra támaszkodtak, illetve nem csak a terhes nőre, de partnerére, vagy más, környezetében lévő felnőttre is próbáltak hatással lenni a leszokást elősegítendő. Nikotin helyettesítő terápiát két sikertelen leszokási próbálkozást követően ajánlottak fel. A kontrollcsoport tagjainak („szokásos” ellátásban részesülők) a dohányzásról való leszokást javasolták, majd az általános orvos a többi, szülést megelőző vizit alkalmával további támogatást és tanácsot adott ezzel kapcsolatosan.

A kísérlet eredményének fő mérőeszköze: Saját bevalláson alapuló dohányzási státusz (a vizelet kotinin szintjének mérésével igazolva) a 36 hetes terhességtől a szülésig.

Eredmények: Az intervencióban résztvevők (n=148) és a kontrollcsoport (n=115)

rátái alapvetően hasonlóak voltak, kivéve, hogy több nő szokott le a dohányzásról a közelmúltban az intervenciós csoport résztvevői közül. A 36. hétnél nem volt számottevő különbség a dohányzási ráták között az intervenciós (89%) és a kontrollcsoportban (95%). Ez az arány hasonló maradt, amikor a dohányzásról nem régen leszokott nőket kizárták az elemzésből.

Következtetés: Az intenzív, dohányzásra vonatkozó intervenció nem volt hatásosabb a szokásos ellátásnál a terhes ausztráliai és Torres-szigeteki nők körében. Ehhez az eredményhez hozzájárulhatott az intervenció természete, illetve annak kontaminációja.

Bevezetés

A dohányzási ráta a terhes ausztráliai és Torres-szigeteki bennszülöttek körében magas (52%), jóval magasabb, mint a nem bennszülött ausztráliai nőknél (15%). Kvalitatív kutatások során kiderült, hogy a terhes bennszülött ausztrál és Torres-szigeteki nők leginkább a stresszt jelölik meg a dohányzásuk okaként.

Általánosan elmondható, hogy a dohányosok száma a magasabb jövedelemmel rendelkező országokban csökkent, így a dohányzás mindinkább a hátrányos szociális helyzetű népességhez lett köthető. Egy, a terhesség alatti dohányzásról való leszokással kapcsolatos intervenciókkal foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy az intervenciós módszer jelentős mértékben hozható összefüggésbe a dohányzásról való leszokással a terhesség késői fázisában lévő nők körében; és szorgalmazta az intervenció finomítását a hátrányos szociális helyzetű populáció igényeire való tekintettel.

A tanulmány célja egy intenzív, dohányzásról való leszokással kapcsolatos intervenció hatékonyságának meghatározása a dohányzási ráták segítségével ausztráliai és Torres-szigeteki bennszülött, 36 hetes terhes nők körében.

Módszerek

A kutatás három, közösségi egészségügyi szervezetnél zajlott Queenslanden és Nyugat-Ausztráliában. Azokat a terhes, ausztráliai és Torres-szigeteki dohányzó, ill. a dohányzásról nemrég leszokott bennszülött nőket célozták meg, akik első látogatás alkalmával érkeztek a terhesgondozásra, 20 hetes, vagy annál korábbi terhességi stádiumban voltak, valamint minimum 16 évesek, vagy annál idősebbek voltak és a környéken laktak. A dohányzást nemrég (a terhesség miatt) abbahagyó résztvevőkre azért volt szükség, mert bizonyított, hogy az ilyen nők gyakran újra rászoknak, vagy még a terhesség alatt, vagy a szülés után. A kísérlet 2005 júniusa és 2009 decembere között zajlott.

A résztvevők, miután beleegyeztek a kísérletbe, egy kérdőívet töltöttek ki, amely szociális és demográfiai státuszukat regisztrálta, illetve a dohányzási szokásaikra kérdezett rá. A válaszok alapján „jelenleg is dohányzók” és „a dohányzást nemrég abbahagyók” nevű csoportokat különítettek el.

Egy Excel program határozta meg, hogy egy adott héten az adott klinika látogatói az intervenciós vagy a kontrollcsoportba tartozzanak, így biztosítva a randomizációt.

Az intervenció alapjai a következők voltak:

·         kulturálisan érzékeny és specifikus módszer,

·         az általános orvos egyszer és mindenkorra javasolja a terhes nőknek a dohányzásról való leszokást, nem pedig a cigaretta fokozatos letételét támogatja,

·         az orvos megkéri a résztvevőket, hogy önszántukból hagyják a klinikán a cigarettájukat távozás előtt,

·         a résztvevők partnereit és/vagy közeli hozzátartozóit is bevonták, megkérve őket, hogy ők is próbáljanak leszokni a dohányzásról és terhes hozzátartozójukat is támogassák ebben,

·         az egészségügyi dolgozók (ausztráliai vagy Torres-szigeteki bennszülött nők és bábák) írásos eszközökkel, tanácsokkal és praktikákkal látják el a terhes nőt arra vonatkozóan, hogyan csillapíthatják a cigaretta utáni vágyukat,

·         a korai nikotinmegvonásos tünetekkel rendelkező nők számára támogató gyűléseket szerveznek,

·         azokat a nőket, akik visszaszoknak dohányzásra, újra megkérik a cigaretta letételére még a terhesség alatt,

·         nikotin helyettesítő terápiát ajánlanak azok számára, akik kétszer is sikertelenül próbálkoztak meg a leszokással.

A szokásos ellátásban részesülő kontrollcsoport az általános orvostól egy rövid, dohányzás ellenes intervencióról szóló program alapján kapott javaslatokat a leszokásra vonatkozóan.

Az eredmények mérése

Az intervenció eredményességét a 36. hét és a szülés közötti időszakban mérték fel a nőknél. Azoktól a nőktől, akik a dohányzásról való leszokásról számoltak be, vizeletmintát kértek a kotinin szint meghatározásához.

Statisztika

            A kutatás készítői dohányzást abbahagyók alacsony száma miatt logisztikus regressziót használtak. A relatív rizikót és a 95%-os konfidencia intervallumot Mantel-Haenszel technikával számították ki.

Eredmények

A 263 nő közül, aki beleegyezett és alkalmas volt a kísérletre, 148 tartozott az intervenciós csoportba, a kontrollcsoport pedig 115 főt számlált. Összességében a nők két harmada (176 [67%]) jutott el a végleges kiértékelésig: 98 fő (66%) az intervenciós csoportból és 78 fő (68%) a szokásos ellátásban részesülők közül.

A terhes nők két csoportja hasonló volt a naponta elszívott cigaretták számának és a terhességük előrehaladottságának szempontjából. Az intervenciós csoportban kissé alacsonyabb százalékban volt a nőknek partnerük, mint a kontrollcsoportban, valamint utóbbiban kevesebb volt a dohányzást nem régen abbahagyók száma.

Az általános orvosok több, mint 64%-a számolt be arról, hogy követték az intervenciós utasításokat, és a kísérlet alapelvei szerint jártak el. Ennél kevesebb volt azon ápolók és egészségügyi dolgozók aránya, akik ugyancsak ragaszkodtak a program útmutatásához.

A nők 36. hetes vizsgálatánál nem volt kimutatható számottevő különbség a dohányzási rátákat illetően a két csoport között. A végleges kiértékelésig eljutott nők 89%-a dohányzott az intervenciós csoportból, míg a kontrollcsoport 95%-a volt hasonló módon jellemezhető. Nem lett szignifikáns a különbség akkor sem, amikor a kísérlet kezdetekor „a dohányzást nemrég abbahagyók” csoportjába sorolt személyeket kizárták az elemzésből.

Értelmezés

A kutatók előzetes becslése szerint az intervenciós csoportban 20%-kal magasabb kellett volna legyen a dohányzásról végelegesen leszokók aránya a szokásos ellátásban részesülő csoporténál. Ezt az előfeltevést többek között arra a tanulmányra alapozták, amely szerint a terhes ausztrál bennszülöttek nagy százaléka mutatott hajlandóságot a dohányzásról való leszokásra más felnőttek viszonylatában.

A kísérlet korlátozottságához hozzájárult a résztvevők több, mint 30%-ának lemorzsolódása a végső kiértékelés előtt, valamint a csoportok közötti kontamináció is. Az egészségügyi személyzet nagyarányú változása, cseréje is közrejátszhatott a kísérlet eredménytelenségében.

A kísérlet megmutatta a hasonló jellegű kutatások nehézségeit, hátrányait. Figyelembe véve azonban a dohányzás komoly veszélyeit az adott csoportban, a kutatások folytatása a területen sürgős feladata a szakmának.