Dohányzásra vonatkozó intenzív
intervenció ausztráliai és Torres-szigeteki bennszülött, várandós nők körében –
egy randomizált, kontrollált kísérlet
Eades, S.
J., Sanson-Fisher, R. W., Wenitong, M., Panaretto, K., D’Este, C., Gilligan,
C., & Stewart, J. (2012). An intensive smoking intervention for pregnant
Aboriginal and Torres Strait Islander women: a randomised controlled trial. Medical
Journal of Australia, 197(1).
Összefoglalta:
Török Ágoston
Absztrakt
Cél: Egy intenzív,
dohányzásról való leszokással kapcsolatos intervenció hatékonyságának
meghatározása a dohányzási ráták segítségével ausztráliai és Torres-szigeteki
bennszülött, 36 hetes terhes nők körében.
Módszer:
Randomizált, kontrollált kísérlet.
Környezet és résztvevők:
Ausztráliai és Torres-szigeteki bennszülött, terhes nők (n=263), akik először
látogatták meg a kiválasztott három bennszülött közösségi terhesgondozási
klinika egyikét 2005 júniusa és 2009 decembere között.
Intervenció:
Általános orvosok és más egészségügyi dolgozók egyénre szabott tanácsokat és
támogatást nyújtottak dohányzásról való leszokással kapcsolatban olyan nőknek,
akik először látogattak el a terhesgondozásra. A konzultáció során
kézzelfogható bizonyítékokra támaszkodtak, illetve nem csak a terhes nőre, de
partnerére, vagy más, környezetében lévő felnőttre is próbáltak hatással lenni
a leszokást elősegítendő. Nikotin helyettesítő terápiát két sikertelen
leszokási próbálkozást követően ajánlottak fel. A kontrollcsoport tagjainak
(„szokásos” ellátásban részesülők) a dohányzásról való leszokást javasolták,
majd az általános orvos a többi, szülést megelőző vizit alkalmával további
támogatást és tanácsot adott ezzel kapcsolatosan.
A kísérlet eredményének fő
mérőeszköze: Saját bevalláson alapuló dohányzási
státusz (a vizelet kotinin szintjének mérésével igazolva) a 36 hetes
terhességtől a szülésig.
Eredmények:
Az intervencióban résztvevők (n=148) és a kontrollcsoport (n=115)
rátái
alapvetően hasonlóak voltak, kivéve, hogy több nő szokott le a dohányzásról a
közelmúltban az intervenciós csoport résztvevői közül. A 36. hétnél nem volt
számottevő különbség a dohányzási ráták között az intervenciós (89%) és a
kontrollcsoportban (95%). Ez az arány hasonló maradt, amikor a dohányzásról nem
régen leszokott nőket kizárták az elemzésből.
Következtetés:
Az intenzív, dohányzásra vonatkozó intervenció nem volt hatásosabb a szokásos
ellátásnál a terhes ausztráliai és Torres-szigeteki nők körében. Ehhez az
eredményhez hozzájárulhatott az intervenció természete, illetve annak
kontaminációja.
Bevezetés
A dohányzási ráta a terhes ausztráliai és
Torres-szigeteki bennszülöttek körében magas (52%), jóval magasabb, mint a nem
bennszülött ausztráliai nőknél (15%). Kvalitatív kutatások során kiderült, hogy
a terhes bennszülött ausztrál és Torres-szigeteki nők leginkább a stresszt
jelölik meg a dohányzásuk okaként.
Általánosan elmondható, hogy a dohányosok száma a
magasabb jövedelemmel rendelkező országokban csökkent, így a dohányzás
mindinkább a hátrányos szociális helyzetű népességhez lett köthető. Egy, a
terhesség alatti dohányzásról való leszokással kapcsolatos intervenciókkal
foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy az intervenciós módszer jelentős mértékben
hozható összefüggésbe a dohányzásról való leszokással a terhesség késői
fázisában lévő nők körében; és szorgalmazta az intervenció finomítását a
hátrányos szociális helyzetű populáció igényeire való tekintettel.
A tanulmány célja egy intenzív, dohányzásról való
leszokással kapcsolatos intervenció hatékonyságának meghatározása a dohányzási
ráták segítségével ausztráliai és Torres-szigeteki bennszülött, 36 hetes terhes
nők körében.
Módszerek
A kutatás három, közösségi egészségügyi szervezetnél
zajlott Queenslanden és Nyugat-Ausztráliában. Azokat a terhes, ausztráliai és
Torres-szigeteki dohányzó, ill. a dohányzásról nemrég leszokott bennszülött
nőket célozták meg, akik első látogatás alkalmával érkeztek a terhesgondozásra,
20 hetes, vagy annál korábbi terhességi stádiumban voltak, valamint minimum 16
évesek, vagy annál idősebbek voltak és a környéken laktak. A dohányzást nemrég
(a terhesség miatt) abbahagyó résztvevőkre azért volt szükség, mert
bizonyított, hogy az ilyen nők gyakran újra rászoknak, vagy még a terhesség
alatt, vagy a szülés után. A kísérlet 2005 júniusa és 2009 decembere között
zajlott.
A résztvevők, miután beleegyeztek a kísérletbe, egy
kérdőívet töltöttek ki, amely szociális és demográfiai státuszukat
regisztrálta, illetve a dohányzási szokásaikra kérdezett rá. A válaszok alapján
„jelenleg is dohányzók” és „a dohányzást nemrég abbahagyók” nevű csoportokat
különítettek el.
Egy Excel program határozta meg, hogy egy adott héten
az adott klinika látogatói az intervenciós vagy a kontrollcsoportba
tartozzanak, így biztosítva a randomizációt.
Az
intervenció alapjai a következők voltak:
·
kulturálisan érzékeny és specifikus
módszer,
·
az általános orvos egyszer és mindenkorra
javasolja a terhes nőknek a dohányzásról való leszokást, nem pedig a cigaretta
fokozatos letételét támogatja,
·
az orvos megkéri a résztvevőket, hogy
önszántukból hagyják a klinikán a cigarettájukat távozás előtt,
·
a résztvevők partnereit és/vagy közeli
hozzátartozóit is bevonták, megkérve őket, hogy ők is próbáljanak leszokni a
dohányzásról és terhes hozzátartozójukat is támogassák ebben,
·
az egészségügyi dolgozók (ausztráliai vagy
Torres-szigeteki bennszülött nők és bábák) írásos eszközökkel, tanácsokkal és
praktikákkal látják el a terhes nőt arra vonatkozóan, hogyan csillapíthatják a
cigaretta utáni vágyukat,
·
a korai nikotinmegvonásos tünetekkel
rendelkező nők számára támogató gyűléseket szerveznek,
·
azokat a nőket, akik visszaszoknak
dohányzásra, újra megkérik a cigaretta letételére még a terhesség alatt,
·
nikotin helyettesítő terápiát ajánlanak
azok számára, akik kétszer is sikertelenül próbálkoztak meg a leszokással.
A
szokásos ellátásban részesülő kontrollcsoport az általános orvostól egy rövid,
dohányzás ellenes intervencióról szóló program alapján kapott javaslatokat a
leszokásra vonatkozóan.
Az
eredmények mérése
Az intervenció eredményességét a 36. hét és a szülés
közötti időszakban mérték fel a nőknél. Azoktól a nőktől, akik a dohányzásról
való leszokásról számoltak be, vizeletmintát kértek a kotinin szint
meghatározásához.
Statisztika
A kutatás készítői dohányzást
abbahagyók alacsony száma miatt logisztikus regressziót használtak. A relatív
rizikót és a 95%-os konfidencia intervallumot Mantel-Haenszel technikával
számították ki.
Eredmények
A 263 nő közül, aki beleegyezett és alkalmas volt a
kísérletre, 148 tartozott az intervenciós csoportba, a kontrollcsoport pedig
115 főt számlált. Összességében a nők két harmada (176 [67%]) jutott el a
végleges kiértékelésig: 98 fő (66%) az intervenciós csoportból és 78 fő (68%) a
szokásos ellátásban részesülők közül.
A terhes nők két csoportja hasonló volt a naponta
elszívott cigaretták számának és a terhességük előrehaladottságának szempontjából.
Az intervenciós csoportban kissé alacsonyabb százalékban volt a nőknek
partnerük, mint a kontrollcsoportban, valamint utóbbiban kevesebb volt a
dohányzást nem régen abbahagyók száma.
Az általános orvosok több, mint 64%-a számolt be
arról, hogy követték az intervenciós utasításokat, és a kísérlet alapelvei
szerint jártak el. Ennél kevesebb volt azon ápolók és egészségügyi dolgozók
aránya, akik ugyancsak ragaszkodtak a program útmutatásához.
A nők 36. hetes vizsgálatánál nem volt kimutatható
számottevő különbség a dohányzási rátákat illetően a két csoport között. A
végleges kiértékelésig eljutott nők 89%-a dohányzott az intervenciós
csoportból, míg a kontrollcsoport 95%-a volt hasonló módon jellemezhető. Nem
lett szignifikáns a különbség akkor sem, amikor a kísérlet kezdetekor „a
dohányzást nemrég abbahagyók” csoportjába sorolt személyeket kizárták az
elemzésből.
Értelmezés
A kutatók előzetes becslése szerint az intervenciós
csoportban 20%-kal magasabb kellett volna legyen a dohányzásról végelegesen
leszokók aránya a szokásos ellátásban részesülő csoporténál. Ezt az
előfeltevést többek között arra a tanulmányra alapozták, amely szerint a terhes
ausztrál bennszülöttek nagy százaléka mutatott hajlandóságot a dohányzásról
való leszokásra más felnőttek viszonylatában.
A kísérlet korlátozottságához hozzájárult a résztvevők
több, mint 30%-ának lemorzsolódása a végső kiértékelés előtt, valamint a
csoportok közötti kontamináció is. Az egészségügyi személyzet nagyarányú
változása, cseréje is közrejátszhatott a kísérlet eredménytelenségében.
A kísérlet megmutatta a hasonló jellegű kutatások
nehézségeit, hátrányait. Figyelembe véve azonban a dohányzás komoly veszélyeit
az adott csoportban, a kutatások folytatása a területen sürgős feladata a
szakmának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése