A mindfulness alapú stresszcsökkentés hatékonysága a tanárok stressz szintjére és általános jóllétére, egy pilot study eredményei

A mindfulness alapú stresszcsökkentés hatékonysága a tanárok stressz szintjére és általános jóllétére, egy pilot study eredményei

Frank, J. L., Reibel, D., Broderick, P., Cantrell, T., & Metz, S. (2015). The effectiveness of mindfulness-based stress reduction on educator stress and well-being: Results from a pilot study. Mindfulness, 6(2), 208-216.

Készítette: Stribik Anna

Bevezetés

A tanárok jóllétének biztosítása alapvető fontosságú, hiszen több kutatás is alátámasztotta már, hogy a tanárok jóllétének hatása van a diákok iskolai előmenetelére és jóllétére. Az elmúlt évtizedek kutatásai igyekeztek még jobban feltárni ezt a kapcsolatot. Többek között azt találták, hogy a tanároknak szerepe van abban, hogy a diák kapcsolódni tudjon az iskolához, mint intézményhez, ezenkívül fontos, hogy a szülőkön kívül a tanárok azok a minták, akiktől a gyerekek különböző viselkedéseket elsajátíthatnak (a tananyagon kívül). A tanárokra akár protektív faktorként is tekinthetünk, akik megóvhatják a gyerekeket a kudarctól.

Ezenkívül a hatékony érzelem szabályozás is kiemelkedően fontos a tanárok számára, hiszen meg kell tanulniuk, hogy hogyan legyenek interakcióban a legkülönbözőbb diákokkal, kollegákkal és szülőkkel úgy, hogy a konfliktusos helyzetek ne elfajuljanak, hanem megoldódjanak. A diákok problémás viselkedésével való megküzdés az egyik legnagyobb stresszor a tanárok számára. Az állandóan jelenlevő stresszor pedig hatással lehet a tanárok munkájának minőségére, ami pedig visszahat a diákok teljesítményére és jóllétére (nem mintha a tanárok jólléte nem lenne önmagában elég fontos). Az USA-ban a pályakezdő tanárok közel 50% az, aki 5 éven belül elhagyja a pályát. Meg se próbálkozom azzal, hogy a magyarországi helyzettel összehasonlítsam az amerikait, de egyértelmű, hogy egy nálunk is égető probléma a tanári burn-out, melynek nem egyetlen faktora az itt felmerülő diákokkal kapcsolatban megélt stressz.

Az elmúlt évtizedekben voltak próbálkozások, melyek azt célozták, hogy a tanárok stresszel való megküzdését segítség meg, különböző mindfulness alapú programok, vagy relaxációs technikákat tanító tréningek.

A mindfulness based stress reduction (MBSR) az a technika, melyet jelen kutatásban a tanároknak igyekeznének átadni. Ez egy olyan 8 hetes program, melynek a jelentudatosság és az elfogadás áll a középpontjában. Az ülések során a tanárok elvileg megtapasztalják, hogy milyen az, amikor a testi jelzéseiknek jobban a tudatában vannak, milyen az automatikus gondolatokat tudatosítani, és egyáltalán észrevenni. Megtanulják, hogy zárkózzanak el a nem működő, de berögződött stratégiáiktól. A program aktivitásai között szerepel jóga, csoport megbeszélés és különböző hétköznapi úgynevezett ’mindful’ tevékenységek (úgy mint mindful eating, sitting, walking…etc.).

Korábbi kutatások már bizonyították az MBSR pozitív hatásait a krónikus fájdalom szindrómás betegek, rákos betegek, HIV pozitív páciensek, fibromialgiás betegek, és evészavaros nőbetegek esetében.

Ennek a kutatásnak a kérdése, hogy a tanárok esetében is igazolható-e fizikai és mentális jóllét növekedése a program elvégzése után.

Módszer

A kutatás design-ja egy pretest-protest alapú mérés, kontrollcsoport jelenlétében. A minta 36 középiskolai tanárból áll, a kontroll csoportban és a kísérleti csoportban is 18-18 tanár, akiket demográfiai adatok szerint illesztettek. A tanároknak egy előzetes tájékoztatást tartottak a programról az iskolákban, ezek után dönthettek a részvételről. Részvétel esetén el kellett köteleződniük napi 25-30 perc gyakorlás mellett a jelentkezőknek. A kontroll csoport tagjai olyanokból kerültek ki, akik szintén meghallgatták ezt az előadást a programról, és úgy nyilatkoztak utána, hogy ha lenne lehetőségük szívesen részt vennének benne.

Magát a tréninget egy képzett terapeuta tartotta a tanároknak kétszer egy héten iskola után, két órában. A 8 hét alatt többféle mindfulness alapú meditációs technikát tanultak a résztvevők, majd ezekről mindig csoport megbeszélés is folyt. A tanárok arra vonatkozó tanácsokat is kaptak, hogy a tanult technikákat, hogyan tudnák alkalmazni az osztályteremben.

Mérőeszközök

Brief Symptom Inventory (BSI, Derrogatis, 1971)

Ez a kérdőív a klinikailag releváns tünetekre kérdez rá. A szomatizáció, depresszió és szorongás pontszámok voltak fontosak a kutatás szempontjából.

Pittsburgh Sleep Quality Index (PSQI; Buysse et al. 1989)

A felnőttek alvási szokásait, és az alvás minőségét hivatott mérni ez a kérdőív.

Self-compassion Scale (SCS, Raes et al. 2011)

Azt a képességét nézi az embereknek, hogy saját magunkkal szemben képesek-e részvétet nyilvánítani, nehéz helyzetekben.

Maslach Burnout Inventory (MBI-Educator’s Version; Maslach et al. 1997)

A kérdőív a kiégés tüneteinek jelenlétét hivatott felderíteni tanárok esetében.

The Five Facet Mindfulness Questionnaire (FFMQ; Baer et al. 2008)

A kérdőívvel a mindfulness jelenlétére kérdeznek rá felnőttek esetében.

The 14-item Affective Self-Regulatory Efficacy Scale (ASRES)

A kérdőív az énhatékonyságot vizsgálja az érzelmek regulációjának tekintetében.

Adatelemzés

Először qhi-négyzet próbával ellenőrizték, hogy a kontroll és a vizsgálati csoport között valóban nincsenek-e szignifikáns demográfiai különbségek. Varianciaanalízissel, majd páronként összehasonlításokkal vizsgálták, hogy hol találnak a pre és a post adatfelvétel során szignifikáns különbségeket.

Az eredmények és ezek interpretációja

Az elemzés alapján azok a tanárok, akik részt vettek a programban, szignifikáns fejlődést mutattak az érzelmek szabályozásának képességében, úgy, mint az érzelmek beismerése, jelentudatos fókuszba kerülése. Abban azonban nem volt jelentős változás, hogy a vizsgálati csoportban résztvevő tanárok, hogyan élik meg az észlelt hatékonyságukat azzal kapcsolatban, hogy megküzdjenek a kihívásokkal. A szerzők arra következtettek ebből, hogy a tréning és az adatfelvétel között még nem telt el elég idő, több időre van szükség, hogy az MBSR hatásai a mindennapi életre adaptálódjanak.

Azok a tanárok, akik részt vettek a tréningen, a 8 alkalom végére elfogadóbbak lettek saját magukkal a kontroll csoport tanáraihoz képest.  A tanárok alvásminősége is jelentősen javult a kontroll csoporthoz képest. Azok közül a tanárok közül, akik altatókat szedtek az alváshoz, a vizsgálat végére mindenki elhagyta ezeket az altatókat és visszatért a természetes alváshoz.

A várakozásokkal ellentétben, a programban részt vett tanárok szomatizáció, depresszió és szorongás szintje nem csökkent szignifikánsan. Ezzel kapcsolatban fontos azonban megemlíteni, hogy a minta nem klinikai minta volt, vagyis a program előtt mért szomatizáció, depresszió és szorongás pontszámok is viszonylag alacsonyak voltak. Szintén nem kaptak szignifikáns eredményt a tanárok kiégésének vizsgálata során. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kiégés esetében más faktorok is szerepet játszanak (ahogy erre én is utaltam a bevezetőben), nem csak azok, melyeket a MBSR képes volt pozitív irányba befolyásolni.

Limitációk

Metodológiai limitációként feltétlenül meg kell említeni az önbeszámolón alapuló kérdőívezés nehézségeit. A jövő kutatásainak más, objektívebb esetleg külső megfigyelőkön alapuló adatokat is bele kellene vonni az elemzésbe. A jövőben longitudinális kutatások alkalmazása javasolt, hogy a program elnyújtott hatására is fény derüljön.

Az én véleményem szerint fontos szempont lehet még, hogy a tanárok jóllétére, nem e csupán annak volt hatása, hogy részt vettek egy olyan programban, amiben kénytelen voltak saját magukkal foglalkozni. Illetve napi szinten fél órát arra kellett szánniuk, hogy csak magukkal foglalkozzanak. Azt, hogy nem e csupán erről, hanem a MBSR specifikus hatásáról van szó, egy olyan kontroll csoporttal lehetne jól feltárni, ahol a tanárok szintén részt vesznek valamilyen csoportfoglalkozáson ugyanolyan óraszámban, ahogy a vizsgálati csoport, és ezután ennek a két csoportnak az eredményei lennének összehasonlítva.