Testedzés, mint a szerhasználat potenciális terápiája

Testedzés, mint a szerhasználat potenciális terápiája

Smith, M. A., & Lynch, W. J. (2011). Exercise as a potential treatment for drug abuse: evidence from preclinical studies. Frontiers in Psychiatry, 2, 82. http://doi.org/10.3389/fpsyt.2011.00082

Készítette: Bakó Bence

Absztrakt:

Epidemiológiai kutatások kimutatták, hogy azok az egyének, akik rendszeresen gyakorolnak aerob mozgásformákat, kevésbé hajlamosak illegális kábítószerek fogyasztására, vagy rendszeres használatára. A közelmúltat kivéve nagyon kevés kutatás irányult a konkrét ok-okozati kapcsolat feltárására, annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy vajon a mozgás ténylegesen csökkenti-e a kábítószer fogyasztást. Az elmúlt években jó néhány preklinikai kutatás kimutatta állatkísérletek segítségével, hogy igenis a mozgásnak jótékony hatása van a szerhasználatra nézve. Ezekben az állat kísérletekben azt találták, hogy a rendszeres testmozgás protektív faktorként funkcionálhat a szerabúzus különböző fázisaiban, mint például maga a szer beszerzése, a használat fennmaradása, a problémás szerhasználat eszkalációja, a visszaesések.  A kutatások arra is fényt derítettek, hogy a testmozgásnak olyan viselkedésbeli, illetve neurobiológiai következményei vannak, amik felelősek lehetnek az efféle védőmechanizmusokért. Ezek a kutatások elegendő bizonyítékot szolgáltatnak ahhoz, hogy a testmozgás alapú terápiákat bevonják kényszeres szerhasználók terápiás rezsimjébe, mert mindenképpen pozitív hatással vannak, és csökkentik a kóros kábítószer használatot.

Epidemiológiai kutatások fordított kapcsolatot találtak a rendszeres testmozgás és a szerhasználat között. Ezt a fordított kapcsolatot három lehetséges faktornak tulajdonítják. Az első szerint a testmozgás azért járhat együtt a szerhasználat csökkenésével, mert szolgálhat alternatívaként is, vagy olyan funkcionális neuronális adaptációkat is okozhat, amik befolyásolhatják az egyén fogékonyságát arra, hogy a szerhasználat kialakulhasson. Második faktorként azt emelik ki a kutatók, hogy a szerhasználat csökkentheti a testmozgást, szimplán azért, mert a szerhasználó több időt fordít arra, hogy a beszerezze, elfogyassza a kábítószert és kevesebb ideje és pénze marad a szabadidejére. Így többek között a testmozgást is hanyagolni fogja. Harmadik lehetőségként egy külső faktor lehet hatással mindkét cselekvésre, amely adódhat személyiségjegyekből, vagy családi környezetből.

Klinikai kutatások, kontroll csoporttal való vizsgálata elengedhetetlen abból a szempontból, hogy végső konklúziót tudjanak vonni a kutatók, de a jelen állás szerint se pénz, se idő nem fordítódott ennek a területnek a konzekvens feltárására. Ezért elő-klinikai kutatások eredményeiből táplálkozhatunk.

Hasonlóságok a szerhasználat és a testmozgás között elő klinikai kutatásokból: jutalmazás és megerősítés modell

Nagyon sokan kipróbálnak különböző kábítószereket, de kisebbségben vannak azok, akiknél klinikai értelemben jelent problémát a szerhasználat.  Különbözünk abban a tekintetben is, hogy milyen hatással lehet ránk a szer. Okozhat pozitív, vagy negatív érzelmi állapotot is. A hatást moderálja továbbá a szer típusa, az adagmennyisége és a tisztasága. Hasonlóan sokan végzünk testmozgást, azonban kevesen vagyunk, akik a WHO kritériumai szerint is elegendő testmozgást végzünk. Vannak, akire pozitív, vannak, akikre negatív hatással van a testmozgás, ezek függhetnek a mozgás intenzitásától, vagy a környezettől. De a leglényegesebb különbség a szerhasználat és a testmozgás között, hogy a testmozgás mindenképpen hasznos az egészség szempontjából.

A testmozgás euphóriát idézhet elő és emeli a jó-létet a populációban, hasonlóan, mint a drogok. A mozgás által/drog által kiváltott pozitív affektív állapotot a laboratóriumokban kondicionált hely preferencia metódussal szokás vizsgálni. Ez azt jelenti, hogy két elválasztott tér van elkülönítve a kísérleti patkányok ketreceiben. Az egyik ahol az inger érte az állatot (például valamilyen szer, vagy mozgás által kiváltott pozitív érzelem), a másikban semmi nem történt. Ha az állat azt a helyet fogja preferálni, ahol a kísérleti helyzeten kívül többet tartózkodik, azt jelenti, hogy hosszú távon azt a kísérleti helyzetet kedvelte, ami abban a térben történt. Sok kutatás megerősíti, hogy azért választja, az állat azt a környezetet ahol többet tartózkodik, mert a kísérlet alatti pozitív érzelmeket általánosította magára a környezetre, ami azt valószínűsíti, hogy állapot tovább maradt fent, mint mondjuk maga a kísérleti helyzet.

A kísérleti helyzetekben a pozitív megerősítő ágens a mozgás volt és különböző narkotikumok. A kíséreltekben fehér patkányokat használtak. A patkánykísérletek Self-administration procedure-ral végezték. Ebben a kísérleti elrendezésben a patkányok saját magukat tudják „tudják belőni” különböző szerekkel egy kapcsoló segítségével. A különböző kábítószerek, mint operáns válaszként funkcionálnak egy tanulási folyamatnak köszönhetően. Egy szer pozitív megerősítőnek van definiálva, ha szignifikánsan többet van használva a kábítószert injektáló kar, mint a sima sóoldatot fecskendező kar. Ez a kísérleti elrendezés kitűnően általánosítható a humán viselkedésre, valamint nagy validitással rendelkezik. Ez az egyik leggyakrabban használt módszer az állatokon végzett kábítószer kísérletekben. Azok az intervenciók, amelyek a kísérleti helyzetben csökkentik a szerhasználatot, csökkentik az „igazi” kábitószerhasználat is.

A testmozgás hatása a drogokra: szelf-adminisztrációs módszerrel Kokainnál, Amphetaminnál, valamint Methamphetaminnál:

Újabb keletű kutatások azt találták, hogy a testmozgás jelentősen csökkenti az Ön-által irányított kábítószer használatot (self –administration), a kábítószer használat egyes fázisaiban.

Acquisition (beszerzés):

Hím patkányok két csoportba lettek szétosztva random módon. Az egyik csoport volt a „testmozgás” csoport, a másik az „ülő” csoport. 6 hét után a patkányokat megoperálták és egy infúziós tűt ültettek beléjük, amit egy kapcsoló segítségével tudtak aktiválni, így kokaint tudtak fecskendezni magukba. Ezenkívül volt még egy kapcsoló, de ha az állatok azt nyomták meg, semmi sem történt.15 napig napi két órában folyt a kísérlet. A kísérlet úgy kezdődött, hogy minden állat kapott egy kokain injekciót. Azt vizsgálták, hogy hányszor fognak magukba fecskendezni a patkányok kokaint ebben a két órában. A „testmozgás” csoport szabadon használhatta a kísérleti két órán kívül a futókereket, az „ülő” csoport pedig nem. Azt találták, hogy a „testmozgás” csoport szignifikánsan kevesebbszer használt kokain belövést, mint az „ülő” csoport. A másik kapcsolót ugyanannyiszor nyomták meg a két kondícióban, így az eredmények kizárják a kondicionálási reszponzióbol adódó tanulási magyarázatokat. Tehát a mozgás protektív faktorként hat a szerhasználat első fázisánál. Jó prevenciós megközelítés lehet, a testmozgás megismertetése még a különböző drogok megismerése előtt a gyermekkorban.

Maintenance (fennmaradás):

Az előző kísérleti elrendezéshez hasonló módszerrel mutatták ki hogy, a szerhasználat fennmaradásáért felelős viselkedés is szignifikánsabban alacsonyabb volt azokban a patkányokban, akik szabadon használhatták a futókereket. Itt két kapcsoló volt, az egyik amphetamint adott az állatoknak, a másik csapvizet. A „testmozgás” csoport szignifikánsan kevesebb kábítószert használt, mint az „ülő” csoport. Self-administration módszerben kevesebb kokaint fecskendeztek magukba a szabadon mozgást végezhető állatok, de itt csak a nőstényeknél találtak szignifikáns eredményt. Egy másik tanulmányban azt írták le, hogy az állatokat az intravénás tű behelyezése előtt tanították meg a futókerék használatára, majd 6 hét után helyezték be nekik a tűket. Azt találták, hogy akiknek volt futókerék a cellájukban, kevesebb kokaint használtak, mint azok, akiknek nem volt, mint alacsony, mind magas kokain dózis esetén. Továbbá akik többet mozogtak, mielőtt behelyezték volna a tűket kevesebb kokaint használtak a nagy dózis esetén. A kutatások azt bizonyítják, hogy minél szélesebb körű a mozgás, annál kevesebb lesz a szerhasználat. Többféle aerob mozgás, nem csak elveszi az egyhangúságot a sportolástól, de nagyobb védőfaktorként is szolgálhat a kábítószer használattal szemben.

Escalation (eszkaláció):

A droghasználat eszkalációja azt jelenti, hogy egyre több időt tölt el a droghasználattal kapcsolatos teendőkkel az egyén. Ha lehetősége és ideje van rá több szert fog használni.  Ezt a kísérleti elrendezésben úgy demonstrálták, hogy a szer napi elérhetőségét a (self –administration elrendezésben) meghosszabbították. Például az egyik kísérletben a napi kettő órát, 6 órára emelték 14 napon keresztül. Mind az „ülő” mind a „testmozgás” csoportban megemelkedett a szerfogyasztás, de azoknál a patkányoknál, akik szabadon használhatták a „szobabiciklijüket” szignifikánsabban alacsonyabb volt ez a mérték a másik csoporthoz képest. Ezek a kutatások megerősítik, hogy az aerob testmozgásformák csökkenthetik a kábítószer eszkalációját, így hatásos intervenció lehet a szerhasználóknál.

Binge and Compulsive use:

A binge kifejezés arra utal, hogy olyan periódusok vannak a szerhasználók mindennapjaiban, amikor kontrolálatlanul nagyon sok szert használnak egy-egy epizód alkalmával. Ezek a periódusok veszélyesek lehetnek, ugyanis megnövelik a túladagolás veszélyét és egyéb magas rizikófaktorú viselkedések kimenetelét, mint például a szexuális acting-outok. A laboratóriumokban úgy próbálták ezt a jelenséget modellezni, hogy az előzőekhez hasonlóan két csoportra osztották a patkányokat. Mindkét csoportnak teljes hozzáférést adtak a kokainhoz a tesztelés alkalmával. A tesztek alatt a „szobabiciklik” nem voltak elérhetőek a rágcsálók számára. Itt is azt kapták, hogy a „testmozgás” csoportba tartózók szignifikánsan kevesebbet használtak kokaint, mint „lustább” pajtásaik. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy védelmi faktor lehet az aerob mozgás a szerhasználat ebben a fázisában is.

Relapse and reinstatement:

A hosszantartó absztinencia a végcélja a szerhasználóknak. Korábbi kutatások szerint 70%-ban esnek vissza egy éven belül. Így az erre vonatkozó intervenciós módszerek kidolgozása nagyon fontos. Két környezeti faktort említenek a kutatók, amelyek nagyban emelik a visszaesés kockázatát. Ez a valamilyen módon a kábítószerre vonatkozó környezeti inger, illetve a drog jelenléte. A patkánykísérletek az előzőekben talált eredményekkel kontingensen azt találták, hogy a hosszantartó aerob testmozgás a drog megismertetése előtt, majd a folyamatos lehetőség a kísérleti periódus alatt csökkenti a visszaesés kockázatát. A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a testmozgás csökkenti a szerkereső magatartást, egy absztinens periódus után, így hatásos módszer lehet az aerob mozgás beiktatása a visszaesésre hajlamos populációban

A testmozgás hatása más drogoknál:

Az előzőekben leírt állatkísérletek főként Kokaint, Amphetamint, illetve methamphetamint vizsgálták. Azonban több kutatás is hasonló (self-administration) módszerrel vizsgálta például az etanol, moprhine, heroin, és a nikotin használatot. Azt találták, hogy az aerob testmozgás csökkentette az előbb említett narkotikumok használatának mennyiségét.

A testmozgás hatása:

Aerob testmozgás többféleképpen hathat pozitívan a különböző drogok használatának csökkenésében. Először is hathat, amiatt, hogy kitűnő alternatívát kínál, ezenkívül csökkenthet olyan pszichológiai rizikófaktorokat, amelyek pozitívan korrelálnak a szerhasználattal. Ilyen például a szorongás, a depresszió, az elnyújtott stressz válasz. Ezeknek a negatív affektív állapotoknak a csökkenésé túl pozitívan növelheti a jó életminőséget, a pozitív önbecsülést, az én hatékonyságot, az általános egészséget, és ehhez kapcsolódóan a hosszú életet.

Bizonyítékok támasztják alá, hogy a rendszeres testmozgás ugyanazokat a biológiai rendszereket aktiválja, mint amik kábitószerhasználatban is fokozottan működnek. Ilyen ingerületátvivőanyagok például a Dopamin, Norephinephrinek, Glutamát, a belső opiát pályák. Ezenkívül olyan többszörös intracelluláris jelzőmolekulák, mint például a cAMP, a Protein Kináz, ERK és a BDNF. Továbbá a testmozgás serkenti a neurogenezist például a hipocampusban és a gliogenezist például a prefrontális cortexben.

Limitációk és további kérdések:

Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy a jelen bemutatott kísérletek laboratóriumi patkányokat használtak, így nehezen általánosíthatóak az emberi jelenségekre. Kiindulópontot azonban szolgáltathatnak, de további, esetleges non-humán, például emberszabásúakon elvégzett kutatások és emberi vizsgálatok szükségesek a jelenség pontosabb feltárásához. A kutatók abból az egyszerű tényből indulnak ki, hogy bármiféle könnyed mozgás is pozitív hatással lehet az emberi egészségre. Ezenfelül sikerült igazolniuk, elég pontos modellezést követően a különböző addikciós fázisokban a szerhasználatra irányuló pozitív hatása van az aerob mozgásnak. További kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy pontosabb képet kapjunk ezeknek a pozitív hatások komplex mechanizmusairól. Például milyen mozgások azok, amelyek hozzájárulnak ezekhez a pozitív hatásokhoz, illetve a mozgás fajtáján kívül a mozgás mennyisége és minősége is lehet moderáló hatással. A kokainon végzett, ígéretes kutatások felvetik a kérdést, hogy például mi a helyzet az új keletű dizájnér drogokkal, vagy éppen a világ legépszerűbb kábítószerével, a marihuánával.

Azt mindenképpen alátámasztják a kutatási adatok, hogy a mozgás minél koraibb megismertetése védőfaktorként szolgálhat a későbbi szerfogyasztást illetően. Az addikciós zavarok, érzelemszabályozás és kapcsolati zavarokként is felfogható komplex jelenség, amely gyakran a családi diszfunkcióból ered. A mozgásterápiák mindenképpen beilleszthetőek egy összetettebb terápiás rezsimbe, de érdekes lehet, hogyan viszonyul más viselkedési, gyógyszeres akár kognitív, dinamikus terápiák kiegészítőjeként. Egy biztosan igazolható a kutatások alapján, hogy a mozgásterápiák mindenképpen hatásosak lehetnek, mint prevenciós, mind pedig intervenciós szempontból a szenvedélybeteg kezelésében.