2016. május 19., csütörtök

A jóga mint alternatív és kiegészítő módszer stresszkezelésre: egy szisztematikus összefoglaló

A jóga mint alternatív és kiegészítő módszer stresszkezelésre: egy szisztematikus összefoglaló
Sharma, M. (2013). Yoga as an alternative and complementary approach for stress management a systematic review. Journal of evidence-based complementary & alternative medicine, 2156587213503344.

Készítette: Peszeki Nikolett

Absztrakt
A stressz egy globális közegészségügyi probléma. A jóga a stressz csökkentésének egy lehetséges útja. Jelen kutatás célja összegyűjteni a 2011 és 2013 májusa közötti cikkeket és megvizsgálni, hogy ezek alapján nevezhetjük-e a jógát egy hatékony stresszkezelő módszernek. A Medline, CINAHL és Alt HealthWatch adatbázisokon való szisztematikus keresés kvantitatív kutatásokra terjedt ki a jóga összes irányzatából. 17 cikk felelt meg ezeknek a kritériumoknak. Ezek közül 6 az USA-ból, 3 Indiából, 2 Angliából, és 1-1 Ausztráliából, Brazíliából, Németországból, Irakból, Svédországból és Tajvanból származott. A 17 kutatásból 12 talált pozitív pszichológiai és fiziológiai, stresszel kapcsolatos változást. A limitációk ellenére - nem mindegyik kutatás alkalmazott randomizált kontroll elrendezést, alacsony mintanagysággal dolgoztak, különböző kimeneteleket vizsgáltak, nem sztenderd jóga intervenciókat alkalmaztak, különböző ideig tartottak – a jóga ígéretes módszernek tűnik a stresszkezelés szempontjából.
Bevezetés
A stressz a modern társadalomban széleskörűen és túlnyomóan előforduló jelenség, és mára már globális közegészségügyi problémává vált. A lecsökkent életminőségért, alacsonyabb mentális egészségért, lecsökkent munkahelyi hatékonyságért, nagyobb szenvedésért és növekvő egészségügyi ellátásért mind felelős lehet, illetve számos krónikus zavar rizikófaktorát képzi, mint például a szívkoszorúér-betegségét, magas vérnyomásét, vagy a cukorbetegségét. A stressz három perspektívából is megközelíthető: (a) válasz alapú, ami egy fiziológiai nézőpontú definíciót jelent, melynek fő képviselője, Selye János úgy értelmezi a jelenséget, mint „nem specifikus válasz a testtel szembeni bármilyen elvárás hatására”; (b) esemény alapú, mely Thomas Holmes és Richard Rahe munkája alapján az életesemények stresszel teli szerepét hangsúlyozza, és (c) az interakciós modell, mely Richard Lazarus munkásságán alapszik, és problémafókuszú, illetve érzelemfókuszú stresszorokkal szembeni megküzdést hangsúlyoz. Ezekből a perspektívákból kiindulva, a stressz fiziológiai és pszichológiai válaszként (a viselkedést is ideértve) definiálható stresszorok találkozása, interpretációja és az események kontrollálására és a kimenetelek befolyásolására irányuló döntéshozatal eredményeképpen.
A stresszkezelés - vagy csökkentés érdekében számtalan népszerű módszer létezik. Ez jelentheti (a) a stresszorokra és megküzdésre irányuló kognitív tudatosság fokozását; (b) relaxációs technikákat, mint például a biofeedback, progresszív izomrelaxáció, autogén tréning, jóga, meditáció, vizuális imagináció, önhipnózis; (c) az interperszonális kommunikáció fejlesztését például asszertivitás technikákkal és a viselkedési stílusok megértésével; (d) konfliktuskezelés tanulását például aktív hallgatás vagy tranzakció-elemzés technikákkal; (e) szorongáscsökkentő technikákat, mint például a racionális érzelmi terápia, Gestalt terápia, vagy szisztematikus deszenzitizáció; (f) egészséges táplálkozást és rendszeres fizikai aktivitást; és (g) időmenedzsmentet. Nem sok olyan kutatás létezik, mely ezeknek a technikáknak a relatív hatékonyságát összehasonlította volna, vagy akár csak önmagában vizsgálta volna. Az egyik azok közül a technikák közül, melyet mégis kutattak némileg, a jóga.
A jóga szó a szanszkrit egyesülés szóból ered. A jóga a dél-ázsiai Indus-völgyi civilizáció idejéből származó ősi fizikai és pszichés gyakorlatok rendszere. Az első metodológiai összefoglalók körülbelül Krisztus előtt 200-ból származhatnak, a patanjali Jóga-szútrából. Ez a rendszer az úgynevezett „nyolcszoros útból” vagy „Astanga jógából” állt. A kortárs szakirodalomban a jógát számtalan módon jellemzik. Egy modernebb kontextusban a jóga definíciója a következő: „a jóga szisztematikus gyakorlat és az élő emberi folyamatokon belüli elme és test megnyilvánulása a szelffel, társadalommal és természettel való harmonikus kapcsolat fenntartására”.
A hagyományos jóga gyakorlata igen szigorú, bonyolult, egész életen át odaadóan űzendő gyakorlat volt, és szigorú mértékletességet kívánt meg. Napjainkban számos jógaiskola leegyszerűsítette ezeket a technikákat, lehetővé és elérhetővé téve azokat a különböző életkörülmények között élő használók számára. A hagyományos Astanga jóga 8 lépése a Yama (a társadalomban élés szabályai), a Niyama (az önuralom szabályai), Asana (alacsony fizikai igénybevételű testpozíciók), Pranayama (légzési technikák), Patihara (az elme érzékekről való leválasztása), Dharana (koncentráció), Dhyana (meditáció) és Samadhi („super consciousness”-szel való azonosulás). Napjainkban számos jógaiskola használja ezeket a technikákat.
Egy 2011-es szakirodalmi összefoglaló áttekintette az összes akkor hozzáférhető randomizált kontroll és klinikai trial kutatást, mely a jóga stresszkezelő hatásával foglalkozott. A cikk 8 ilyen trial kutatás eredményeit foglalta össze, és a jóga pozitív hatásairól számolt be, ám számos metodológiai elégtelenség állt fent és a kutatások alacsony minta elemszámmal dolgoztak. 2011 óta számos további tanulmányt publikáltak ezen a területen. Épp ezért ezen összefoglaló célja áttekinteni ezeket a tanulmányokat és megvizsgálni, hogy vajon a jóga megállja-e a helyét a stresszkezelés alternatív és kiegészítő módszereként.
A jelen összefoglalóban felmerülő kérdések a következők: A 2011-es összefoglaló tanulmány óta hatékonynak bizonyul-e a jóga az egyébként egészséges személyek életében megjelenő stressz enyhítésére? Elegendő adat áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy következtetni tudjunk a jóga stresszkezelésben mutatott hatékonyságára? Milyen metodológiai limitációi vannak a jelenlegi kutatásoknak, és hogyan tudnánk ezeken javítani a jövőbeli kutatásokban? Melyek a kutatások közös kimenetelei és melyek fontosak a jövőbeli kutatások szempontjából?
Módszerek
Jelen tanulmányban használt módszer a stresszkezelésre jóga intervenciókat használó kutatásokról való szisztematikus összefoglaló készítése. A következő kritériumok alapján került be egy kutatás az összefoglalóba: (a) angol nyelvű publikáció; (b) a következő adatbázisokon való jelenlét: CINAHL, Medline, vagy Alt HealthWatch; (c) 2011 januárja és 2013 májusa közötti megjelenés; (d) bármilyen jógaiskola vagy jóga forma intervencióként való megjelenése a cikkben; (e) bármilyen kvantitatív elrendezés felhasználása; és (f) a következő pszichológiai vagy fiziológiai kimenetelek közül legalább egy vizsgálata: észlelt stressz, pozitív pszichológiai attitűdök, szorongás, szívritmus, vérnyomás, interleukin szérum, nyál kortizol, vérzsírok. A kizárási kritériumok a következők: (a) a kutatás nem kvantitatív elrendezést használt az intervenciók értékelésére; (b) nem egyértelműen egészséges résztvevőkkel dolgozott; (c) nem tartalmazta az említett kimenetelek mérését; és (d) nem szerepelt az említett adatbázisok egyikén sem.
Az adatok áttekintésének három fázisa volt a tanulmányban. Az első fázisban az említett adatbázisokon való keresés valósult meg. A boolean operátorok segítségével a következő kereséseket végeztük el a 2011 januárja és 2013 májusa közötti időszakra: „Yoga AND Stress”, „Yoga AND Stress Program”, vagy „Yoga AND Stress Intervention”.
Az említett kifejezések használatával 307 cikket találtunk: 129-et a Medline-on, 36-ot az Alr HealthWatch-on, és 142-t a CINAHL-en. A második fázis a találatok előzetes szelektálását jelentette a duplikációk (n = 41) kiszűrésére, az összefoglalók/viták/egyéb cikkek (n = 225); illetve a jóga intervenciót nem tartalmazó cikkek (n = 1) kizárására. A harmadik fázisban áttekintve a maradék cikket (n = 22), 3 kutatás nem tartalmazott kvantitatív eredményeket, vagy nem felelt meg legalább egynek a következő kimeneteli lehetőségek közül: észlelt stressz, pozitív pszichológiai attitűdök, szorongás, szívritmus, vérnyomás, interleukin szérum, nyál kortizol, vérzsírok. Egy kutatás nem specifikusan említette a jógát, egy kutatás pedig nem egészséges résztvevőkkel dolgozott. Végül a maradék cikk (n = 17) megfelelt az elemzési kritériumoknak.
Eredmények
A találatok szűrése után 17 cikk felelt meg az elemzési kritériumoknak. A 17 intervencióból 10 randomizált kontroll vizsgálat volt, 3 csoportos randomizált kontroll eljárás, 2 kvázi-kísérleti elrendezésű, 1 előteszt-utóteszt elrendezésű, illetve 1 összehasonlító elemzés a kezdő és haladó szakemberek között. A 17 kutatás átlag mintanagysága 67,76 volt, szórása 46,87, terjedelme pedig 20-tól 205-ig terjedt. A teljes mintanagyság általában 30 és 100 között volt, 2 kutatás 100-nál több fővel dolgozott. A stresszkezelésre alkalmazott jóga intervenciók helyszínei főiskolák vagy egyetemek (n = 5), közösségi helyszínek (n = 3), munkahelyek (n = 2), katonai területek (n = 2), és 1-1 általános iskola, középiskola és elsődleges egészségügyi ellátó intézmény. A jógaiskola típusa 6 tanulmányban nem volt feltüntetve. 3 tanulmányban Hatha jógát, 2-ben Dru jógát alkalmaztak, a többiben Bikram jógát, Iyengar jógát, Kripalu jógát, Sudarshan Kriya-t, mindfulness jógát és Vinijógát, mindegyikben 1-1-et. A jóga intervenciók időtartama 30 perctől 6 hónapig terjedt. A leggyakoribb mód a kimenetel mérésére az észlelt stressz skálán való pontszám volt, melyet 10 kutatás használt. A leggyakrabban használt mérőeszköz az észlelt stressz mérésére Cohen Észlelt Stressz Skálája volt. Ezeken kívül használták a gyerekeknek kifejlesztett „Feel Bad Scale”-t és a Vizuális Analógia Skálát is. 1 kutatás kivételével (mely csak fiziológiai értékeket mért) mindegyik kutatás tartalmazott pszichológiai mérést is. 9 intervenció esetén mértek fiziológiai értékeket, melyek a szívritmusból, légzési értékekből, vérnyomásból, nyál kortizolból, interleukin szérumból, interferonból, fizikai alkalmasságból, vérzsírokból, hematológiai jellemzőkből, mellkasi adatokból és periférikus szaturációból álltak.
Megvitatás
Az összefoglaló célja a 2011-től 2013 májusáig terjedő időszak tanulmányainak áttekintése, és annak vizsgálata, hogy a jóga nevezhető-e a stresszmenedzsment alternatív és kiegészítő terápiás módszerének. A hatékonyságra vonatkozó kérdésre a 17 kutatásból a többség (n = 12) pozitív változással válaszolt a pszichológiai vagy fiziológiai, stresszel kapcsolatos kimenetelek esetében. Csupán 2 tanulmány nem talált változást a stresszel kapcsolatos kimeneteli értékekben, míg 3 tanulmányban vegyes eredmények születtek. Ezek az eredmények egybehangzóak a 2011-ben publikált összefoglalóval, melyben a 8 tanulmányból 7 esetében pozitív eredmények születtek. A 12 pozitív eredményű kutatásból csupán nyolcban használtak randomizált kontroll elrendezést. Ez a típusú elrendezés a legszigorúbb módszertanilag, mivel előteszttel és utóteszttel is dolgozik, random módon kísérleti és kontrollcsoportba rendezi a résztvevőket vagy csoportjaikat, és minimalizálja a külső és belső validitást veszélyeztető tényezőket. Ezt alkalmazta például az a német randomizált kontroll vizsgálat is, mely 3 csoporttal dolgozott: (a) jóga csoport, mely 3 hónap alatt 12 alkalmat tartalmazott, (b) jóga csoport, mely 3 hónap alatt 24 alkalmat tartalmazott, és (c) kontrollcsoport. Az eredmények az észlelt stressz (P = 0,003), az állapotszorongás (P = 0,021) és a vonásszorongás (P = 0,003) szignifikáns csökkenését mutatták, valamint szignifikáns fejlődést a depresszió pontszámokban (P = 0,008), az életminőségben (P = 0,012), és a hangulatállapotban (P = 0.007).
Bár a preteszt-utóteszt elrendezés a legolcsóbb és legegyszerűbb módszer, ám a belső validitást fenyegető tényezők minimalizálása, mint például az érési hatás vagy a kontrollcsoport általi összehasonlíthatatlanság lehetetlen. Az ebben az összefoglalóban szereplő tanulmányok közül egyetlen egy használta ezt az elrendezést, mely pozitív változásokat tudott kimutatni a stresszel kapcsolatos kimenetelekben. Ez az amerikai tanulmány a Bikram jógát használta, és a preteszt és utóteszt közötti fejlődésről számolt be a mindfulness, észlelt stressz, kardio-respiráció, rugalmasság és egyensúly terén (P < 0,01). Ugyanakkor kontrollcsoport nélkül ezeket az eredményeket óvatosan kell kezelni. Az elrendezésre nézve a jövőbeli kutatásoknak robosztus randomizált kontroll elrendezéseket érdemes használniuk, vagy ha ez nem kivitelezhető, mint például iskolai kondíciókban, akkor csoportos randomizált kontroll elrendezés használatos.
Az összefoglaló második és harmadik kérdése az adatok mennyiségével, a limitációkkal, valamint ezeknek javítási lehetőségeivel foglalkozott. Az összefoglaló 17 kutatásából csupán tízben alkalmaztak randomizált kontroll elrendezést. Az elrendezésen kívül néhány egyéb elégtelenséget is számításba kell venni, miközben a jóga stresszkezelésre való hatását vizsgáljuk. Ilyen például a kutatásokban megjelenő alacsony mintanagyság, a jóga intervenciók sztenderdizálásának hiánya, és az intervenciók hosszának különbözősége. A mintanagyság általában alacsony volt, csupán két kutatásban haladta meg a 100 főt. A legtöbb kutatásból hiányoztak az erőelemzések és mintanagyságra vonatkozó kalkulációk. A jövőbeli kutatások tekintetében fontos lenne nagymintás kutatásokat kivitelezni. A jóga intervenciók különböző iskolákból származtak, ám néhány esetben ezeket nem konkretizálták. Nélkülözhetetlen lenne azonosítani például néhány olyan ászanát, légzéstechnikát, relaxációs pózt és meditációt, melyek minden jóga intervencióban azonosak. Az intervenciók gyakorisági alkalmazásainak igen széles variabilitása figyelhető meg, terjedelmileg 30 perctől 6 hónapig. A 30 perces ausztrál intervenció sikeresen kimutatta a jóga és meditáció észlelt stressz csökkentő hatását rövid idő alatt. A legtöbb intervenció azonban 6 és 12 hét közötti időtartamon keresztül tartott (n = 10), mely ideálisnak tűnik mind a megvalósíthatóság, mind praktikusság szempontjából. A jövőbeli kutatások esetében célszerű ilyen terjedelemben gondolkozni.
Az utolsó kérdés, melyre ez az összefoglaló kereste a választ a kutatások közös kimenetelét vizsgálta. A tanulmányok vizsgáltak mind pszichológiai, mind fiziológiai változókat. A leggyakrabban mért kimenetel az észlelt stressz skálán elért pontszám, melyet 10 kutatásban is vizsgáltak. 3 módon mérték ezt a változót: (a) a Cohen Észlelt Stressz Skálán, (b) a gyerekeknek kifejlesztett „Feel Bad Scale”-t és (c) a Vizuális Analógia Skálát”. A Cohen Észlelt Stressz Skála szabad felhasználású és mindenképpen hasznos mérőeszköz a jóga és stressz kérdéskörben történő vizsgálódáshoz. A jövőbeli kutatásokban mérendő közös fiziológiai változók a szívritmus (és annak mintázatai), a vérnyomás, a légzési mutatók, és ha lehetséges, akkor a nyál kortizol szint.
Konklúzió

A stressz az egyik fő közegészségügyi probléma, és egy lehetséges módszer e probléma megoldására a jóga. 2001-től 2013 májusáig 17 intervenció fókuszált a jógára és annak stresszcsökkentő hatásaira. Ezek közül 12 intervenció talált pozitív kimenetelt pszichológiai és fiziológiai, stresszel kapcsolatos változók esetén. A limitációk ellenére (nem mindegyik kutatás randomizált kontroll elrendezésű, alacsony elemszám, különböző kimenetelre vonatkozó mérések, nem sztenderd jóga intervenciók, különböző intervenció hosszúságok) a jóga ígéretes módszer a stresszkezelésre. Minden stresszkezeléssel foglalkozó szakembernek tanulnia kellene jóga technikákat a stressz csökkentésének érdekében. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése