Dohányzás leszokást segítő intervenció
HIV/AIDS betegséggel élő nők körében: Randomizált előtanulmány a motivációs
interjúról
Manuel, J. K., Paula, J. L., Hengl,
N. S. és Sorensen, J. L. (2013). Smoking Cessation Interventions with Female
Smokers Living with HIV/AIDS: A Randomized Pilot Study of Motivational
Interviewing. AIDS Care 25(7),
820-827
Készítette: Nagy
Léna
A HIV-vel/AIDS-cel élők, különösen a
nők esetében a dohányzás magasabb morbiditási és halálozási aránnyal függ össze, mint a nem
dohányzó, de HIV-vel/AIDS-cel élők körében.
Az átlagos populáció körülbelül
20%-a dohányzik, míg a HIV-vel/AIDS-cel élők 50-70%-a. Ennek ellenére mégis
kevés tanulmány foglalkozik a HIV/AIDS betegek leszokást segítő
intervencióival. Ez különösen problémás, ha figyelembe vesszük, hogy a dohányzás
körükben még több kockázattal jár. A bakteriális tüdőgyulladás, a száj
candida-fertőzése, a szájsebek, a (nem AIDS-hez kötődő) rák, a
kardiovaszkuláris megbetegedések mind gyakrabban fordultak elő, mint a nem
dohányosok körében.
Az átlagpopuláció dohányzásról való
leszokásához már hatékony intervenciók léteznek. Ezek általában fontos része a
motivációs interjú, mely direktív, kliens-központú megközelítés. A páciens
dohányzásának okaira, pozitív hozadékaira fókuszál, megértő a beteg
változtatással kapcsolatos ambivalenciájával szemben. Technikái közt nyitott
kérdések szerepelnek, a páciens erősségeinek, kontrolljának hangsúlyozása,
információ és tanács adása és reflektív figyelem.
Korábbi vizsgálatok alapján a
motivációs interjú és a nikotin-helyettesítő terápia kombinációja hatékonynak
bizonyult HIV+ dohányosok körében, de nem volt szignifikánsan hatékonyabb, mint
más kontrollfeltételek. Azonban mások kimutatták, hogy a nőknél hatékonyabb, ha
a motivációs interjúra helyezik az intervenció hangsúlyát. E kutatás célja a
motivációs interjú hatékonyságának vizsgálat a konkrét tanáccsal (prescribed advice) szemben.
Módszerek
30 HIV+ dohányos nőt vizsgáltak,
akiket egy közkórház HIV-gondozó osztályán toboroztak. A beválasztási
kritériumok a a következők voltak: 1) minimum 18 éves, 2) biológiai neme nő, 3)
hetente legalább 5 napon dohányzik és érdeklődik a leszokás iránt, 4) angol
anyanyelvű, 5) HIV+. A kizárási kritériumok pedig: 1) terhesség, 2) informált
beleegyezést adni képtelen, 3) kognitív gyengeség. A vizsgálatból kizárt
személyeket egy másik dohányzásról való leszokást segítő programba
irányították.
Egy baseline interjú során a
résztvevők depresszióval, alkoholfogyasztási és dohányzási szokásokkal
kapcsolatos kérdőíveket töltöttek ki, köztük a Fageström Nikotindependencia
Tesztet és a Dohányzási szokások Változási Stádiumainak Kérdőívét. A vizsgálati
személyeket random módon sorolták be a két intervenciós feltételbe.
A motivációs interjú egy rövid,
páciens-központú, direktív beszélgetés volt, célja a résztvevő leszokásának
hasznára irányítani a figyelmet, facilitálni a különböző leszokási stratégiákon
való gondolkodást. A konkrét tanácsadó beszélgetés során egy dohányzásról való
leszokást népszerűsítő szórólapot beszéltek meg a résztvevők a terapuetával és
konkrét tanácsokat kaptak a leszokáshoz.
A résztvevők egy hónap múlva
követéses interjún vettek részt egy “vak” kutatási asszisztenssel.
Vizeletmintát is vizsgáltak azoknál, akik magukat absztinensnek vallották.
A motivációs interjú és a konkrét
tanács intervenciót kapók különbségeit mind a baseline interjú, mind az
utánkövetés során Mann-Whitney U teszttel vizsgálták.
Eredmények
A baseline mérés során a résztvevők
30%-a szívott naponta tíz, vagy kevesebb szál cigarettát, 3%-a 11-19 szálat,
53%-a pedig huszat, vagy annál többet. Átlagosan 31,87 éve dohányoztak.
Prochaska és Diclemente változási modellje alapján 3,3%-uk volt az
előkészlületi, 60%-uk a tervezési stáción, 36,7%-uk pedig a döntéshozatal
előkészítésében volt. Az intervenciós csoportok nem különböztek egymástól a
nikotinfüggés, a leszokás iránti vágy, az ezzel kapcsolatos észlelt nehézségek,
vagy a siker elvárása terén.
Az utánkövetés során a motivációs
interjú csoportból heten vallották legalább 7 napja absztinensnek magukat, a
másik csoportból egy résztvevő sem. A két csoport nem különbözött
szignifikánsan a nikotinfüggés pontszámaiban a második mérés alkalmával. A baseline
méréshez képest a résztvevők nem különböztek a leszokás iránti vágy és a
leszokás észlelt nehézségeit illetően, de nőttek a sikerrel kapcsolatos
elvárásaik.
Megvitatás
Bár a motivációs interjún résztvevők
közül többen jelentették a minimum hét napos absztinencia pontprevalenciáját,
és az elszívott cigaretták napi átlaga is kevesebb volt, mint a konkrét
tanácsokat kapó csoporté, de az absztinencia-arány nem különbözött
szignifikánsan az egyhónapos utánkövetés végén. Viszont mindkét intervenció
megnövelte az elvárt siker mértékét a résztvevőkben, így a motivációs interjú
hatékony intervenciónak bizonyult a dohányzásról való leszokásban. A naponta
szívott cigaretták számának csökkenésében a motivációs interjús intervenció
hatékonyabbnak bizonyult, mint a konkrét tanács adása.
A kutatás limitációi közt találjuk a
kis elemszámot, a terápiás hűség kérdése, az önbevallásos és a vizeletminta
vizsgálatával megállapított absztinencia diszkrepanciája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése