Poszttraumás stressz szindróma (PTSD) a mentőápolóknál - reziliencia és koherenciaérzék

Streb, M., Häller, P., & Michael, T. (2014). PTSD in Paramedics: Resilience and Sense of Coherence. Behavioural and Cognitive Psychotherapy, 42(04), 452–463. http://doi.org/10.1017/S1352465813000337

Készítette: Rácmolár Lili

Háttér: gyakori vélekedés, hogy a mentőápolók körében nagyobb a PTSD előfordulása a lakosság más csoportjaihoz viszonyítva, mely jelenséget a traumatikus élményeknek való nagyobb fokú kitettséggel magyarázhatjuk. A valóság ezzel szemben az, hogy a mentőápolók többségénél nem jelentkezik PTSD.
A már ismert rizikófaktorok mellett a kutatás célja a megelőző faktorok azonosítása volt, egyes felvetések alapján pedig a megfelelő koherenciaérzék (SOC) és a magas reziliencia is csökkentheti a PTSD kialakulásának esélyét. 

Cél: Mutat-e összefüggést a SOC és a reziliencia a PTSD kialakulásával?

Módszertan: Keresztmetszeti vizsgálat keretein belül egy 668 fős, mentőápolói populáció felmérése. A PTSD-t a Poszttraumás Stressz Diagnosztikai Skálával (PDS) mérjük, míg a reziliencia és a SOC mértékét az RS-11-es rezilienciaskálával és a SOC-L9 koherenciaérzék skálával. 

Eredmény: A hipotézisnek megfelelően mind a SOC, mind a reziliencia negatív korrelációt mutatott a PTSD-vel. Nagyfokú ellenállást mutattak azon mentőápolók, akik pszichológusi segítségben részesültek, illetve felkészültebbek voltak a munkával kapcsolatos stressz feldolgozásához.

Konklúzió: a reziliencia, illetve elsősorban a SOC fejlesztése ígéretes módszernek tűnik a PTSD tüneteinek mérséklésére olyan magas rizikófaktorú csoportoknál mint a mentőápolók.

Bevezető

A PTSD kialakulásának az esélye szignifikánsan nagyobb a mentéssel foglalkozó szakemberek körében, mint a normál populációnál, ugyanakkor a traumatikus eseteknek való napi kitettség ellenére alacsonynak tekinthető. Ugyanilyen eltérést mutattak ki a PTSD előfordulásában például tűzoltók (North et al., 2002), illetve a kínzáson átesett politikai aktivisták (Başoğlu et al., 1997) körében.

Ugyan a reziliencia fogalma az 1980-as években kezdett körvonalazódni, univerzálisan elfogadott definíció ma sem létezik. Newman 2005-ös megfogalmazása alapján "a reziliencia az alkalmazkodás képessége tragédia, trauma, vagy folyamatosan fennálló stressz ellen". A különféle definíciók mind egyetértenek abban, hogy egy multidimenzionális konstrukcióról van szó, mely egyaránt jelenthet tanult viselkedést, gondolkodást és cselekedeteket. Az ezredfordulót követő tanulmányokban a reziliencia a fizikai és mentális egészséggel függött össze, ahol negatív korrelációt mutat a poszttraumatikus pszichopatológiával.

A rezilienciához hasonló fogalom a SOC is, ami az ezt mérő skálával együtt (SOC skála) Antonovsky szalutogenezis koncepciójából eredeztethető. Antonovsky szerint a SOC olyan egyéni orientációt jelent, amikor az egyén stresszhelyzetekben is dinamikus magabiztosságot mutat. Számos kutatás mutatott rá, hogy a SOC - hasonlóan a rezilienciához - is negatív korrelációt mutat a poszttraumatikus pszichopatológiával és pozitívat az életkörülményekkel való megelégedéssel. Ahogy azt egy nagyszámú populáción végzett hosszútávú cohortvizsgálat is kimutatta, az alacsony SOC értékű egyének lassabban alkalmazkodtak őket ért traumákhoz, lassabban dolgozzák fel azokat. Antonovsky úgy vélte, a SOC nem tekinthető egyéni, statikus tulajdonságnak, hanem sokkal inkább egy változó orientáció, mely vélekedést Langeland 2007-es kutatása is megerősített: professzionális támogatással a SOC egyénileg fejleszthető.

Összesítve elmondhatjuk, hogy több alkalommal sikerült a SOC és reziliencia negatív kapcsolatát kimutatni a PTSD-hez viszonyítva. Ezen kutatás szerzői a két külön faktor PTSD-hez viszonyított kapcsolatát kifejezetten stressznek kitett mentőápolók körében kívánják felderíteni, illetve hogy milyen hatással van erre a pszichológusi segítség.

Metodológia

A kutatásban történő részvételi felkérés Svájc németajkú területein szolgálatot teljesítő 1363 mentőápoló részére lett kiküldve, akik közül 668 vállalta a részvételt. A mintában 210 nő (31.4%) és 447 férfi (66.9%) szerepelt, átlagéletkoruk 36.6 év volt. Az átlagos munkatapasztalat 10.4 év volt. A válaszadók 76.5%-a dolgozott teljes munkaidőben, 13.9%-uk félállásban, 7%-uk ennél is rövidebb beosztásban. Az átlagos műszakhossz 16 óra volt.

A kérdőív több szempontot is vizsgált. A kérdések első blokkja a válaszadó társadalmi helyzetére és foglalkozására vonatkozott. A PTSD diagnosztizálásában az Poszttraumás Stressz Diagnosztikai Skála (PDS, Ehlers, Steil, Winter és Foa, 1996) nyújtott kiindulási alapot, ami egy 17 itemből álló alskálán jegyzett pontok alapján azonosította a PTSD-ben szenvedő válaszadókat. A kérdőív arra is rákérdezett, hogy a válaszadónak milyen lehetőségek adottak a munkahelyén, hogy előre felkészüljenek a traumatikus esetekre, illetve elérhető-e pszichológus szakember segítsége.

A rezilienciát és SOC értékeket az RS-25-ös és SOC skála németre fordított adaptációi mérték. Az RS-25-ös skála esetében a Cronbach alfa 0.85, a SOC skálánál ez 0.86 volt.

Adatelemzés

A statisztikai adatok SPSS 16.0-as verzióval kerültek feldolgozásra. A reziliencia, SOC és PTSD közötti összefüggést Pearson-féle korrelációval, a SOC és reziliencia értékek PTSD súlyosságára gyakorolt hatását regresszióanalízissel vizsgálták. Az egyes segítő foglalkozások mentőápolókra gyakorolt hatását t-teszt derítette fel.

A válaszok alapján a mentőápolók 4.34%-a teljes, 9.58%-a szenved részleges PTSD-től.  26.4%-uknál jelentkezett újra átélt trauma, 23.4%-uknál elkerülés és 29.9%-nél fokozott izgalom.

A PTSD mem mutatott összefüggést a szolgálatban eltöltött évek számával, viszont enyhe negatív korreláció mutatkozott az életkor és a PTSD súlyossága között. A kutatók szignifikáns összefüggést tapasztaltak a SOC /reziliencia és PTSD tünetek között, illetve a két faktor egymással is korrelált. A regresszióanalízis szignifikáns mértékben előrevetítette a PTSD tünetek súlyosságát.

Enyhébb PTSD tüneteket mutattak azok a válaszadók, akik speciáls, megelőző tréningeken tudtak részt venni. A tréningeken való részvétel az egyéni rezilienciaértékekkel nem, de az egyéni SOC értékekkel jelentős összefüggést mutatott. Komoly különbséget mutatott a kialakított SOC tekintetében az, hogy az egyes mentőápolók egyszeri, vagy sorozatos tréninget kaptak.

Nemek tekintetében csak a reziliencia értéknél lehetett különbséget felfedezni, ahol is magasabb értékkel rendelkeztek a nő mentőápolók. SOC tekintetében nem jelentkezett szignifikáns különbség.

Összehasonlításképp: a normal német populációban kimutatott reziliencia és SOC értékek szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a kutatásban résztvevő mentőápolók esetében.

Diskurzus és konklúzió

A várakozásnak megfelelően mind reziliencia, mind SOC tekintetében összefüggés tapasztalható a PTSD tüneteivel. Ahogy azt a regresszióanalízis is bebizonyította, a teljes variancia 19.2%-át erősítették meg ezek a változók (a SOC némileg biztosabb előrejelzésnek bizonyult a rezilienciaértéknél a PTSD tüneteinél).

Mivel sem az életkor, sem a tapasztalati évek száma nem befolyásolta döntően a PTSD tünetek alakulását (nagyon gyenge korrelációt mutat a kutatás) – a rezilienciát és a SOC-ot az idő múlásával is stabil változóknak mondhatjuk.

Az igazi különbséget a különféle specifikus, pszichológiai felkészítő tréningekben való részvétel jelentette és különösen sokat számított az, ha valaki nem egy, hanem sorozatos foglalkozásokon vesz részt. A kimutatott eredmények azt sugallják, hogy a SOC és a reziliencia tudatos fejlesztésének hatékony módja lehet, ha az érintett ápolói személyzetet megelőző, felkészítő foglalkozásokba vonjuk be.