A fizikai fitness, fizikai aktivitás, dohányzás és az anyagcsere, illetve  mentális egészség paraméterei közötti kapcsolat skizofrén személyeknél

Vancampfort, D., Probst, M., Scheewe, T., De Herdt, A., Sweers, K., Knapen, J., … De Hert, M. (2013). Relationships between physical fitness, physical activity, smoking and metabolic and mental health parameters in people with schizophrenia. Psychiatry Research, 207(1–2), 25–32. https://doi.org/10.1016/j.psychres.2012.09.026

Készítette: Tóth Alíz

ABSZTRAKT

A kardiovaszkuláris megbetegedések (CVD) és a metabolikus szindróma (MetS) indikátora lehet az alacsony fizikai állóképesség. Eddig még nem kutatott összefüggést kerestek ezzel kapcsolatban skizofrén páciensek és egészséges személyek között. 80 skizofréniás beteget, és hozzájuk korban, nemben és BMI indexben megegyező egészséges személyt vontak be a kutatásba. Mindegyik résztvevőnek részt kellett vennie az Eurofit tesztsorozaton, illetve a Fizikai Aktivitás Kérdőív kitöltésében. Kimutatták, hogy skizofrén betegek eltérő eredményeket produkáltak az egésztestes állóképesség, lábizom erősség, hasi izomterhelés és futási sebesség részekben az egészséges kontrollszemélyekhez képest. Az alacsony fizikai állóképesség összefüggésben állt a betegség időtartamával, a dohányzással, a MetS előfordulásával, továbbá különböző negatív, depresszív, illetve kognitív pszichológiai szimptómákkal.

BEVEZETÉS

Az utóbbi időkben nagy jelentőséget kapott a skizofrén betegek életében a kardiovaszkuláris megbetegedések (CVD) és az emiatti korai elhalálozásukra való odafigyelés. A CVD előfordulásának kiszűrésére a metabolikus szindrómát (MetS) tartják egy megfelelő indikátornak, amely összekötheti az abnormális klinikai és metabolikus találatokat. Ilyen abnormális mutatók a diszglikémia, magas vérnyomás, megemelkedett triglicerin szint, alacsony lipoprotein koleszterin szint, továbbá a központi adipozitás. Általánosságban az alacsony fizikai aktivitást úgy tartják számon, mint a negyedik legnagyobb kockázati tényezőt a korai elhalálozásra, illetve erős kockázati faktort jelent a CVD, illetve MetS kialakulása szempontjából is. Strassnig et al. (2011) vizsgálataik arról tettek tanúbizonyságot, hogy a skizofrén​ ​betegeknél​ ​a szívizomfunkció​ ​rosszabbul​ ​működik,​ ​egészséges​ ​páciensekhez​ ​képest.​ ​Skizofrén betegeknél​ ​csak​ ​a​ ​maximális​ ​oxigénfelvétel​ hozzávetőleg ​42%​​-át​ ​érték​ ​el.

Az​ ​általam​ ​választott​ ​cikk​ ​témája​ ​a​ ​fizikai​ ​állóképesség​ (fitness) ​fogalmával​ ​foglalkozik​ ​a​ ​skizofrén személyek​ ​életében.​ ​A​ ​fizikai​ ​állóképesség​ ​definiálhatjuk​ ​úgy,​ ​hogy​ ​azok​ ​a​ ​különböző attribúciók,​ ​amik​ ​arra​ ​vezetnek,​ ​hogy​ ​az​ ​adott​ ​személy​ képes ​legyen​ ​fizikai​ ​aktivitást végrehajtani.​ ​Ebben​ ​a​ ​cikkben​ ​elsősorban​ ​ezt​ ​mérik​ ​fel,​ ​skizofrén​ ​és​ ​egészséges  személyek​ ​között.Másodsorban​ ​pedig​ ​a különbséget​ ​nézték​ ​meg​​ ​az​ ​egészség​ ​és​ ​viselkedéshez​ ​kapcsolt​ ​fizikai​ ​állóképességmértékére​  ​​inaktív,​ ​minimálisan​ ​aktív​ ​és​ ​magasan​ ​aktív​ ​páciensek​ ​között; MetS-es​ ​és​ ​egészséges​ ​páciensek​ ​között, továbbá ​közelmúltban kialakult,​ ​szubkrónikus​ ​és​ ​krónikus​ ​páciensek​ ​között.

Az​ ​utolsó​ ​cél​ ​pedig​ ​az​ ​volt,​ ​hogy​ ​kiderítsék​ ​az​ ​összefüggést​ ​a​ ​skizofréniás​ ​páciensek egészség​ ​és​ ​viselkedés​-​kapcsolt​ ​fizikai​ ​állóképességben,​ ​dohányzásban​ ​és​ ​pszichiátriai tünetek​ ​tükrében.

​ELJÁRÁS

RÉSZTVEVŐK​ ​ÉS​ ​ELJÁRÁS

A kutatás időtartama 6 hónapot ölelt fel. A kortenbergiUniversity​ ​Psychiatric​ ​Centre​ ​ ​és​ ​a​ ​Brussels​ ​Nighthospital Belgium​ ​skizofrén​ ​betegei​ ​közül​ ​gyűjtöttek​ ​résztvevőket.​ ​Akkor​ ​vehettek​ ​részt​ ​a kutatásban,​ ​ha​ ​az​ ​akut​ ​szimptómái​k ​lehetővé​ ​tették​ ​továbbá,​ ​ha​ ​stabil​ állapotúantipszichotikus​ ​gyógyszerezésük volt,​ ​vagyis​ ​legalább​ ​4​ ​hete​ ​ugyanazt​ ​a​ ​dózist​ ​kapták. Kizáró​ ​ok volt a kutatásból a ​DSM-IV​ ​anyagfüggőségi​ ​kritériuma, ezen felül pedig betegségük olyan mivolta, ami bármiféleképpen veszélybe sodorta volna testi épségüket. Ugyanis az eljárás során testmozgással​ ​kapcsolatos​ ​tesztek​ elvégzésére is felkérték a résztvevőket. Fizikai​ ​felmérést​ ​EKG​ ​vizsgálat​ ​előzte​ ​meg​ ​a​ ​kutatást.

Az​ ​egészséges​ ​személyeket​ ​a​ ​személyzet​ ​ismerősei​ ​közül​ ​választották​ ​ki,​ ​hasonló alkalmasságon​ ​kellett​ ​bizonyítaniuk,​ ​mint​ ​a​ ​skizofrén​ ​személyeknek. 

A résztvevők a mozgásos tesztek kitöltésén kívül, kitöltöttek​ ​egy​ ​fizikai​ ​aktivitással​ ​kapcsolatos​ ​kérdőívet is. Résztvevőket​ ​megkérték,​ ​hogy​ ​a​ ​teszt​ ​kitöltése​ ​előtti​ ​2​ ​órás​ ​intervallumban​ ​ne egyenek, igyanak, kávézzanak, illetve dohányozzanak.​ ​Pácienseknél​ ​felmérték​ ​a pszichológiai​ ​tüneteket​ ​is​ ​és​ ​a​ ​gyógyszerezés​ ​hatásait​ ​is.​ ​

Az etikai engedélyt a Scientific Committee of the University Psychiatric Centre of theCatholic University of Leuven, Belgium adta meg a kutatásra,​ ​a​ ​páciensek​ ​önként​ ​vettek​ ​részt​ ​benne. 

ESZKÖZÖK

A kutatás során az első tesztfelvétel az Eurofit​ ​tesztek (Oja​ ​és Tuxworth, 1995) felvételével kezdődött. Ez a mérőeszköz a fizikai alkalmasságot mérte fel, 6 dimenzió mentén. A 6 dimenzió az egésztestes egyensúly (30 másodpercig kellett a preferált lábon állni egy egyenes felületű, lapos felületen), a végtagmozgás sebessége (80 cm távolságban elhelyezett tálakat kellett 25 körben minél gyorsabban megérinteni), flexibilitás (egyenes lábbal kellett ülni és minél előrébb nyújtózkodni), tartó és statikus erősség (helyből kellett ugraniuk), hasi izomterhelés (30 másodperc alatt kellett felüléseket végezniük) és végül a futás gyorsasága (10 alkalommal 5 méteren gyorsfutás).

A második felhasznált mérőeszköz az International PhysicalActivityQuestionnaire (IPAQ) hosszított változata volt (Craig, et al. 2003). Ez egy önbeszámolós teszt, azzal kapcsolatban, hogy az interjút megelőző 7 napban milyen fizikai tevékenységeket végeztek a résztvevők. Pontosabban, hogy milyen fizikai aktivitásokat hajtottak végre, ahol már esetleg nehezebben kellett levegőt venniük. Az eredményeket végül három alcsoportba osztották, a fizikai aktivitás gyakorisága szerint: inaktív, minimálisan aktív, illetve magasan aktív alcsoportok.

Ezen kívül lemérték a résztvevők pontos súlyát, illetve magasságát (a BMI index kiszámításához), a derék térfogatát, végül pedig 5 perces pihenés után, ülő helyzetben kétszer vérnyomást mértek.

Utoljára pedig felvették a PECC kérdőívet, amely a skizofrén páciensek pszichiátriai tünet együtteseit és a gyógyszeres kezelésük (klórpomazin) mellékhatásait mérte fel. A felvételt szakképzett nővérek vették fel. A kérdőív 20 tünet együttest tartalmazott, hétfokú válaszadási skálával. A tünet együttesek 5 nagy csoportot alkottak: pozitív, negatív, depresszív, kognitív és az ingerlékenység mértéke.

STATISZTIKAI ELEMZÉS

A folytonos változókra Függetlenmintás t- próbát, illetve post-hoc Bonferroni korrekciós eljárást alkalmaztak. A kategórikus változókra, mint például a nem, Fisherexact tesztet futtattak. Az Eurofit tesztek elemzésére kovariancia analízist (ANCOVA) futtattak le. A skizofrének és az egészséges kontrollcsoport személyei közötti különbséget variancianalízissel (ANOVA) vizsgálták. A betegség időtartamában különböző skizofrén betegek közti különbség mérésére többváltozós kovariancia analízist (ANCOVA) futtattak, ahol a kovariáns a kor volt.

EREDMÉNYEK

A kísérlet 100 skizofrén személlyel indult, viszont 12 személy nem felelt meg (komorbid anyaghasználat, és olyan érrendszeri betegség, ami nem tette volna lehetővé, hogy a vizsgálatokat biztonságban végre tudják hajtani). A 88 megmaradt emberből 8 megtagadta a részvételt, így 80 skizofrén résztvevővel hajtották végre a kutatást. 40 egészséges kontrollcsoportos személy volt.A páciensek 65%-a dohányzott, szemben a kontrollcsoportos 25%-kal.

Az Eurofit vizsgálatban a skizofrén személyek jelentősen kevésbé voltak képesek végrehajtani egy-egy feladatot a kontrollszemélyekhez képest. (Egyensúlyi tesztben a skizofrén résztvevők 33,7%-a nem tudta végrehajtani, szemben a kontrollcsoport 7,5%-val.) A további eredmények kimutatták, hogy majdnem 3 és félszer nagyobb inaktivitást mutattak a skizofrének az egészséges személyekhez képest.

Az inaktív páciensek nagyobb BMI-vel rendelkeztek, kevésbé teljesítettek jól a felmérő teszteken, negatívabbak és depresszívebbek voltak, mint a másik két csoport a skizofrén páciensek csoportján belül. Nagyobb jelenléte volt a MetS-nek is az inaktív skizofréneknél. A derék körfogata szignifikáns különbséget mutatott az inaktív és az aktívabb skizofrén személyek csoportjai között.

Akik huzamosabb ideje voltak betegek (20 éve), azok rosszabbul teljesítettek a teszteken.

ÖSSZEGZÉS

Korábbi kutatások már bizonyították, hogy a kamaszok, akiknek hajlama van a pszichózísra, illetve a skizofréniával rendelkező elhízott felnőttek alacsonyabb érrendszeri-légzési „fitnesszel” rendelkeznek. A jelenlegi kutatás ebben hozzáteszi, hogy az egyik oka a megromlott egészségnek és a fizikai állóképességnek a skizofréniában, az, hogy a személyeknek korlátozott a képessége, arra hogy fizikailag aktív életet éljenek. Ez a tanulmány ezenkívül azt is állítja, hogy nem csak a részvételi szint számít az életerős fizikai aktivitásban, hanem akár a sétálások nagysága is asszociációban állhat azzal, hogy mennyire hajlandóak a személyek egészséges viselkedésben aktív szerepet vállalni.

Egy másik okként merül fel az inaktív skizofréneknél az, hogy a magasabb BMI indexszel rendelkező személyek kevesebb aktivitást mutatnak atéren, hogy fizikailag aktív életet éljenek. A dohányzás további negatív faktorként emelhető ki, ugyanis, a dohányzó skizofrén páciensek rosszabb eredményeket értek el az Eurofit teszteken.

Kilbourne (2009) kutatása már kimutatta, hogy a dohányzás és az inaktív életformák a legnagyobb viselkedéses kockázati tényezőkként hatnak a későbbi CVD betegség kialakulásában skizofrén személyeknél.

Ez a kutatás azt is kimutatta, hogy a pszichológiai szimptómák is hatással vannak arra, hogy a személyek mennyire aktívak. A kéz-szem koordináció, a kéz sebesség, és az egész test egyensúlya asszociációban van a negatív és kognitív szimptómákkal.

Habár a gyógyszerezés hatásában nem mutattak ki szignifikáns különbséget, azok akik nagyobb dózisú gyógyszerezés alatt állnak, rosszabb Eurofit eredményeket produkáltak.

Klinikai revalencia

Mindenképpen indokolt lenne olyan multidiszciplináris kezelési eljárásokat kidolgozni, ahol arra sarkallják a skizofréniában ( és főképpen a magas MetS rizikójú ) szenvedő pácienseket, hogy nagyobb fizikai aktivitást, illetve azoknál, akiknél túlnyomó részben vannak a kognitív illetve negatív szimptómák.

A skizofrén pácienseknél kimutatott, hogy a megemelkedett PA szint, képes hatékony változást előidézni a súlyredukcióban, a kardio-metabolikus kockázatot csökkenti, illetve pozitív hatást gyakorol a kognitív, a negatív szimptómákra és a jóllétre is.

A kutatás azt is indikálja, hogy a fizikai rehabilitációs programokban nem csak a kardio-resporatívállóképességre kellene hangsúlyt fektetni, hanem az izmok kitartására, erősségére, és flexibilitására is.

Végezetül azt is a figyelem tárgyává teszik, hogy figyeljünk oda arra, hogy a gyógyszerek hatására is, amely okozhatja azt, hogy kevésbé motiváltak a páciensek a fizikai aktivitásra.

Kutatás korlátozottsága, jövőre való kitekintés

A kutatás hiánya lehet, hogy az önbeszámolóból kapott adatok esetleges torzítottak voltak, illetve a PECC kérdőív is torzíthatott mivel egy nem objektív személy végezte azt. Ennek kikerülésére a jövőben esetleg egy objektívebb mérőeszközt is be kellene vonni a kutatásba.

Másik hiányosság, hogy számos egyéb fontos tényezőt nem vettek bele a kutatásba, mint például az étkezési szokásokat, a szociökonómiai státuszt, az iskolázottság szintjét, a kezelés hosszát (csak a betegség időtartama volt szempont).

Mindezek ellenére ez mindenképpen hasznos kutatásnak számít, hiszen felhívja egy olyan területre a szakemberek figyelmét, amely eddig esetleg elkerülte a szakma figyelmét.