A nők  szexuális egészsége nőgyógyászati daganatos megbetegedések után

Audette, C., & Waterman, J. (2010). The Sexual Health of Women After Gynecologic Malignancy. Journal of Midwifery & Women’s Health, 55(4), 357–362. https://doi.org/10.1016/j.jmwh.2009.10.016

Összefoglalta: Kovács Margita Léda

Absztrakt

Az Egyesült Államokban évente 80.000 nőt diagnosztizálnak valamilyen nőgyógyászati rákkal. A nők 50%-ánál,  a nemi szerveket érintő lévő rákos megbetegedés hatással van a szexuális működésre is.

A szexuális zavarok akár 10 évvel a diagnózis felállítása után is fennállhatnak, és ez ez felhívja a figyelmünket arra, hogy e problémák tudatosítása fontos tényezők az életminőség javítására tett erőfeszítésekben.

Ez a tanulmány azt ismerteti, hogy a mik hatnak a szexualitásra és javaslatokat tesz a hatékony felmérésre, kommunikációra és stratégiára a nőgyógyászati rákot túlélő nők szexuális zavaraival kapcsolatban.

Kulcsszavak: felmérés, rák, kommunikácó, rosszindulatú nőgyógyászati daganatok, életminőség, szexualitás, szexuális zavarok, kezelés

1. Bevezetés

  A szexualitás az emberi viselkedésnek egy komplex aspektusa, ami magában foglalja az öröm, intimitás és a szaporodás  fizikai, funkcionális és pszichológiai kifejeződését.  Az ember szexuális lényként való meghatározása függ az egyén társadalmától, vallásától és a családi tradícióktól. A szexualitás az évek számától, tapasztalattól és egészségügyi állapottól függően változhat. A WHO szerint az egészségügyi szakembereknek a felelőssége, hogy megértessék és hirdessék a pozitív szexuális viselkedést és biztosítsák azt az egészségügyi szolgáltatást, ami a szexuálisan egészséges társadalom mellett áll ki. A nők szexuális problémái akkor jelennek meg, ha a nő szorong a következő tünet vagy tünetek miatt : 1. csökkenő szexuális vágy, 2. szexuális izgalom zavara, 3. diszpareunia 4. nehezen, vagy nem elérhető orgazmus. Pszichológiai, és fizikai kihívást is jelent egy rosszindulatú daganat jelenléte, ez kiegészülve az egyébként is bonyolult dinamikával, amelyek az egyén szexualitását alkotják, felismerésre késztetnek bennünket abban, hogy a szexuális zavarok kezelése fontos összetevője ezen nők életminőségének javítására tett erőfeszítésekben.

2. Háttér

  Az Egyesült Államokban közel 80.000 nőt diagnosztizálnak évente nőgyógyászati rákkal. A kezelések között jelen van a sebészeti beavatkozás, sugárterápia, kemoterápia, és/vagy hormonterápia, és ezek közül mindnek hatása lehet a szexuális egészségre. Az orvosi kezelések száma, a kuratív és a palliatív formáját is tekintve nőtt, hozzáadva a különböző kombinációkat, az időtartamot, és a rákterápiák toxicitását. A nőgyógyászati ​​rosszindulatú daganatos betegségek jelentős érzelmi és fizikai stresszt okozhatnak azáltal,  hogy befolyásolják a nők képességét a szülést illetően, megváltoztatják a nőiesség érzését, és befolyásolják a szexualitást. A megváltozott szexuális működés a legkényelmetlenebb probléma a életminőséget tekintve, a rákos megbetegedések kezelésése után, a betegek 40%-a vélekedett így, összehasoníltva az egészséges járóbeteg becslésekkel, ahol az egyének 19%-a számolt be erről. Bár a kutatás még mindig nem egyértelmű a szexuális diszfunkció pontos etiológiáját illetően, de az biztosan kijelenthető,  hogy a szexuális diszfunkciónak negatív hatása van az életminőségre. Becslések szerint több mint 900.000 olyan nő él napjainkban, akiknek az utóbbi 20 évben rosszindulatú nőgyógyászati daganata volt. Figyelembe véve a nőgyógyászati ​​rosszindulatú daganatos megbetegedések előfordulását, valószínűsíthető, hogy az egészségügyi szakemberek gondoskodni fognak az érintett nőkről a diagnózisuk előtt, alatt vagy után is.

3. Kezelési módszerek

3.1. Sebészeti beavatkozások

  A sebészeti beavatkozás gyakran a legelső kezelési mód, amit felajánlanak az érintett nőknek. Ide tartozik a szeméremtest, a kismedence üregi szervek és a méheltávolítás is. A felsoroltak közül mindegyikük megnöveli a szexuális problémák előfordulását. A szemérem test eltávolítása magában foglalja az érintett a bőrfelület és a szeméremajkak, csikló, gáttájéki és a helyi csirokcsomó  eltávolítását. A kismedence üregi szervek eltávolítása pedig magában foglalja a méhet, a hüvelyt, a hugyhólyagot, a húgycsövet, és a végbelet. A sebészeti beavatkozások megváltoztatják a nők megjelenését, a testképüket, növelik a pszichoszociális szorongásokat és ennek következtében negatívan befolyásolják a szexualitását. Annak ellenére, hogy a hüvely gyakran meggyógyul, szeméremtest és a csikló ép maradhat, a fizikai és pszichológiai felépülés hosszú időbe telhet. Egy keresztmetszeti kutatásban, ahol olyan nőket vizsgáltak, akik nőgyógyászati sebészeti beavatkozásokon estek át, 74%-uk csökkent szexuális vágyról számolt be és 40%-uknál jelen volt diszpareunia. Bár az orgazmus képessége nem feltétlenül romlik a méh eltávolítás után, de a kényelmetlenség érzése bonyolítja, ezáltal fizikai és pszichológiai zavart, szorongást okozhat a páciens és partnere között.

3.2. Sugárterápia

  A sugárterápiát gyakran alkalmazták első vagy visszatértő nőgyógyászati daganatok esetében. A medencét érintő sugárterápia következtében felléphetnek bizonyos komplikációk: hüvelyi sorvadás, fokozott kockázat tályog kialakulására, a húgyhólyagban vagy a bélben fellépő komplikációk, és vérzés. A hüvely rövidülhet, veszíthet a rugalmasságából, ami diszpareuniához vagy hüvelyi behatolással járó vérzéshez vezethet. A premenopauza szakaszban lévő nőknél gyakori a petefészek átültetés a sugárterápia előtt, azért hogy az ösztrogén működése megmaradjon. Ha nem tudják biztosítani az az ösztrogén működését, súlyos mellékhatások jelennek meg műtét után. Lehetnek hőhullámok, hangulatváltozások, hüvelyszárazság, fáradtság, testkép változások, szexuális vágy csökkenése, hegesedés vagy meddőség. Ezek a mellékhatások jelentősen hozzájárulnak a hosszú távú szexuális zavarokhoz, amik pedig  az életminőséget befolyásolják.

3.3. Kemoterápia

  Számos kemoterápiás gyógyszer károsítja (ideiglenesen vagy tartósan) a petefészket, ezáltal csökkentve a ösztrogén jelenlétét. Az alacsonyabb az androgén hormonszint alacsonyabb szexuális vágy jelenlétéhez vezethet. A premenopauza szakaszban lévő nőknél a kémialag kiváltott menopauza súlyosabb tünetekkel jár együtt, mintha természetes úton folyna le. Becslések szerint a havonta kemoterápiát kapó nők termékenységi ideje 1,5 évvel csökken.

A kemoterápia gyakori mellékhatásai közé tartozik a fáradtság, depresszió, szorongás, partnerrel kapcsolatos nehézsségek, és megváltozott észlelés a testképpel kapcsolatban.

4. A kezelésekkel kapcsolatos mellékhatások

4.1. Hüvelyszárazság

  A hüvelyi szárazság és a hüvelyi atrófia gyakori a posztmenopauza szakaszban lévő a nőknél, akár természetes, akár kezelés által kiváltott posztmenopauzáról van szó, ez mindkét esetben az ösztrogéntermelés megszűnését jelenti.
Egy tanulmányban, melyben 232 petefészekrákos nő vett részt, a kutatók azt találták, hogy a szexuálisan aktív nők 80%-a hüvelyi szárazságról számolt be.  A hüvelyi atrófia és a hüvelyszárazság diszpareuniát okozhat. Ezek a tünetek pedig a szexuális érdeklődés és vágy elvesztéséhez vezethetnek, mivel az érintettek már előre félnek hüvelyi behatolással járó fájdalomtól.

4.2. Fáradtság

 A fáradtság a depresszió egyik fő tünete. Az állandó fáradtság jelentős hatással van a szexuális vágyra és drive-ra. Egy felmérés szerint, melyben 70 petefészekrákos nő vett részt, a fáradtság súlyossága nő, az idő és a kezelések elteltével. Egy irodalmi áttekintésben megindokolták, hogy miért támogatják a mozgást a rákos betegek életminőségének javítása érdekében. A mozgás javítja fizikai és pszichológiai jóllétet. Bár a nők nem szívesen végeznek fizikai tevékenységet,  amikor kimerültnek érzik magukat, ugyanakkor kimutatták, hogy javítja az érzelmi jóllétet, az önbecsülést, csökkenti a fáradtságot, a szorongást, a depressziót, és segít a súlyuk megőrzésében.

4.3. Depresszió

  A már említett 232 főt számláló kutatásban közvetlen összefüggést találtak a petefészekrák, depresszió és szorongás között. A szorongás közvetlenül kapcsolódhat a betegség  megismétlődésétől való félelemhez, ami fokozza a fájdalmat, fáradtságot és a szexális diszkomfort érzést.  A szexualitással kapcsolatos beszélgetés ugyanakkor pozitívan befolyásolhatja az életminőséget, és ezáltal csökkenti a depresszió és a szorongás előfordulását a rák túlélői között.

A daganatos betegségek kezelési módjai gyakran befolyásolják a testképet, különösen meddőség vagy műtéti „elcsúfítás“ esetén. A negatív testkép pedig a szexuális működésre van hatással. A testkép és a depresszió gyakori értékelése hatékonyan segít abban, hogy minél hamarabb felismerjük a prpblémát és szükség esetén szakemberhez forduljunk. A korai felismerés, a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek, és a helyi támogató csoportok segíthetnek az önbecsülés javításában és a depresszió tüneteinek csökkentésében.

5. Kommunikáció

  Annak ellenére, hogy a szexuális zavarok előfordulási gyakorisága magas rákos nők között, a szakemberek gyakran nem tudják kezelni ezeket a problémákat.

Az orvosok részéről a nem megfelelő kommunikáció és a betegekre jutó kevés idő miatt  nem kapnak az érintettek megfelelő a tájékoztatást. Egy kutatásból kiderül, hogy az orvosok 25%-a, a nővéreknek meg csak 20%-a beszélt szexuális problémákról nőgyógyászati rákos betegekkel. A beteg és a klinikus közötti szexuális kérdésekkel kapcsolatos kommunikáció hiánya növeli a depresszió és a szorongás kockázatát. Ezek a kérdések hatalmas terhet jelentenek az egyénnek és a családjának, hogyha az orvosok nem készítik fel őket erre. Mindazonáltal az orvos képes javítani a beteg életminőségén, azáltal, hogy edukálja és olyan stratégiákat dolgoz ki, amelyek segítenek a mellékhatások kezelésében. A szexualitással kapcsolatos kommunikáció javítása érdekében az orvosoknak azonosítania kell az egyéni véleményeket és érzéseket. Általános tudás, tapasztalat, értékek, vallás és spirituális meggyőződések a szexualitást illetően. Fontos, hogy ezekkel az orvos tisztában legyen és ítélkezés nélkül legyen képes kommunikálni, úgy hogy a páciens biztonságban érezhesse magát. Az általánosabb kérdések a hogylétről vagy az intimitásról csökkenthteik a helyzet kényelmetlenségét. Fontos, hogy az orvos ne az életkorra, nemre, kultúrára, vallásra, vagy a páciens családi állapotára hagyatkozzon abban a tekintetben, hogy a  szexualitás milyen szerepet tölthet be a beteg életében.

6. Felmérés

  A szexuális zavarok rutinszerű felmérése a rákos betegek kezelésekor magasabb szinten van jelen. Szociális, pszichológiai és szexuális aggodalmakról sűrűn ajánlott beszélni a beteggel és akár a partnerével együtt. Sok egyszerű felmérő eszköz áll rendelkezésre, amelyek könnyen  elérhetőek és használják is a klinikai gyakorlatban. Szükséges a  gyógyszeres  és a nemgyógyszeres támogatás biztosítása is a betegeknek és a családjuknak, ezzel segítve a szexuális működésüket és ezáltal növelve az életminőséget.

7.Diszkusszió

  Mint az a kommunikáció résznél tárgyalva volt, a szexuális problémák előfordulása nagyon magas a rákbeteg nőknél. A szexuális egészségről szabadon kellene beszélni,  és ezáltal lehetővé tenni, hogy a beteg elmondhassa a problémáit. Habár a szexualitással kapcsolatos cikkek száma egyre nő, még nincsenek világos gyakorlati megoldások a kommunikációval, szexuális kérdésekkel és daganatos megbetegedésekkel kapcsolatban. Az iránymutatás hiánya ellenére elengedhetetlen, hogy a női egészségügyi szakemberek megértsék, hogy a terápiák hogyan befolyásolják a szexualitást és hogy hogyan kommunikáljanak, vagy hogyan alakítsanak ki segítő stratégiákat a nőgyógyás