Preferált megküzdési módok összefüggései a fizikai és mentális egészséggel, kontrollált egészségügyi vizsgálatok bevonásával
Ito, M., & Matsushima, E. (2017). Presentation of coping
strategies associated with physical and mental health during health check-ups. Community
mental health journal, 53(3), 297-305.
Készítette: Imre Gábor
Absztrakt
Jelen tanulmány során azt
vizsgáltuk, hogy a preferált megküzdési stratégiák mutatnak-e kapcsolatot a
fizikális és mentális egészséggel. A megküzdési stratégiákat a Brief COPE scale
segítségével mértük, 201 résztvevő között. Számos szignifikáns kapcsolatot
találtunk: humor és szisztolés vérnyomás, szerhasználat és nagy sűrűségű
lipoprotein koleszterin, ventilláció és alacsony sűrűségű lipoprotein
koleszterin, önhibáztatás és depresszió, viselkedéses kilépés és alvászavarok.
Az eredmények alapján a megküzdési stratégiák értékelését és a depresszió
szűrést érdemes bevonni az általános egészségügyi ellenőrzések közé, indokolt
esetben a kognitív viselkedésterápia lényegesen javíthatja a mentális, valamint
a fizikális egészséget.
Kulcsszavak: megküzdés, depresszió szűrés, kognitív
viselkedésterápia, pszichológiai megközelítés, elsődleges ellátás, egészségügyi
ellenőrzés.
Elméleti háttér
A rendszeres egészségügyi ellenőrzések
célja, hogy segítsenek az ügyfeleinknek tudomást szerezni egészségügyi
problémáikról és javítsák az egyén általános egészségügyi állapotát. A jelen
gyakorlat a fizikális kivizsgálásra koncentrál, melynek eredményei alapján a
paciensek tanácsokat kapnak a táplálkozásra, testmozgásra, vagy más életmódot
érintő szokásokra vonatkozóan. Ez az eljárás csak rövidtávon eredményes. A
hosszabbtávú javulás érdekében pszichológiai tényezőket is számításba kell
vennünk, melyek tartós viselkedésváltozást eredményezhetnek. Megküzdés alatt
értjük mindazokat a gondolkodási és viselkedéses mintákat, melyek a stresszes
külső, vagy belső szituációk kezelésére szolgálnak (Folkman and Moskowitz 2004).
Tudomásunk szerint Hosaka vizsgálta (1998, 2004) elsőként a megküzdési
stratégiákat egészségügyi vizsgálatokkal egybekötve. Munkacsoportja bevezette a
„Stress-coping test” elnevezésű mérőeszközt és megállapított néhány
együttmozgást a megküzdési viselkedések és biokémiai indikátorok között. A
mérőeszköz négy alskálára bomlik: „aktív viselkedéses megküzdés”, „elterelés”,
„passzív rezignáltság” és „tagadás” (Hosaka és mtsai., 1998), vagy „elkerülés”
(Hosaka és mtsai. 2004). Úgy találták, hogy az aktív viselkedéses megküzdés és
az elterelés fontos megküzdési képességek a megelőzés szempontjából. Másfelől ezen
tanulmányok eredményét korlátozza, a megküzdési változók alacsony variabilitása
és a mérési alskálák leegyszerűsítők jellege. Jelen vizsgálat során törekedtünk
rá, hogy a megküzdéseket árnyaltabb módon vegyük figyelembe. Ennek eszközéül a
Brief COPE (Carver, 1997) mérőeszköz szolgált, mely a COPE Inventory (Carver és
mtsai., 1989) egy rövidebb változata, egyben az egyéni megküzdési stratégiák
felmérésére leggyakrabban használt eszköze. Feltételezésünk az volt, hogy a megküzdési
viselkedések bejósolják a fizikális és mentális egészséget.
Módszer
Résztvevők
A résztvevőket 209 kivizsgált
egyén közül kerültek kiválasztásra, akik egészségügyi vizsgálaton vettek részt
a Koganehara klinikán (Chiba, Japán), 2013 július és december között. A mintába
kerülés szempontjai a következők voltak: (1) huszadik betöltött életév, (2)
átfogó egészségügyi vizsgálatok elvégzése, (3) nincs pszichiátriai kórelőzmény
hiánya (4) a vizsgálatok során kritikus problémák hiánya. Nyolc fő a fenti kritériumok
miatt nem került a mintába. A magas vérnyomás, illetve a magas vérzsír szint
nem voltak kizáró feltételek. A mintába 118 férfi és 83 nő került, az átlag
életkor 51,24 év, 23-74 éves korterjedelemmel.
Méreszközök
Az orvosi ellenőrzés magába
foglalta az alanyok kórtörténetét, kivizsgálásokat és laboratóriumi teszteket. A
vizsgálat figyelembe vette a BMI indexet, vérnyomást, triglicerid értékeket (TG),
nagy sűrűségű lipoprotein koleszterint (HDL), alacsony sűrűségű lipoprotein
koleszterin (LDL) és éhgyomori vércukorszintet (FBG). A résztvevők kitöltöttek
egy a személyes kórtörténetük és családi kórtörténetet feltérképező kérdőívet, figyelembe
véve a gyógyszerelést, dohányzási és alkoholfogyasztási szokásokat is. A
résztvevők kitöltötték a Brief COPE (Carver 1997), az Athens Insomnia Scale
(AIS) (Solodatos és mtsai, 20000), valamint a depresszió mérése a TQ (Whooley
és mtsai, 1997) kérdőívet. A Brief COPE kérdőív 14 féle megküzdési koncepció
mentén mér. Mindegyik megküzdési skála két itemből áll, és négyfokú
Likert-skálán mér az „egyáltalán nem” (1 pont) – „elég gyakran” (4 pont)
tartományban. A figyelembevett megküzdési módok a következők: önelterelés,
aktív megküzdés, tagadás, szerhasználat, érzelmi támogatás igénybevétele, instrumentális
segítség igénybevétele, viselkedéses kilépés, ventilláció, pozitív átkeretezés,
tervezés, humor, elfogadás, vallás, önhibáztatás. Az informált beleegyezést
követően a résztvevők a kérdőíveket a klinikán kapták meg, a vizsgálatokat
követően és maguk töltötték ki őket a klinikai látogatásuk alatt.
Statisztikai elemzés
A Brief COPE kérdőív mindegyik
skáláját elemeztük demográfiai és klinikai bontásban. Student féle T eloszlást
használtunk a kor, nem és a depresszió státuszának összehasonlítására.
Egyszempontos ANOVA segítéségével hasonlítottuk össze az AIS pontszámokat. Más
nem parametrikus tesztek is felhasználásra kerültek, amikor az eloszlásokra
vonatkozó feltételezések sérültek. Hierarchikus többszörös regressziós elemzést
végeztünk, hogy megállapítsuk, hogyan függnek össze a megküzdési változók a
fizikai állapottal. A statisztikai próbák során minden alkalommal 5%-os
szignifikanciaszint mellett jártunk el.
Eredmények
A 201 résztvevő 35%-a mutatta
depresszió (n=71), és 18,9%-a (n= 38) alvászavar jeleit. Azon résztvevők
eredményeit, akik kihagytak tételeket a Brief COPE (tervezés, n=3; humor, n=1;
viselkedéses kilépés, n=1; elfogadás, n=1) vagy az AIS (n=2) kérdőívek
kitöltése során, a vonatkozó vizsgálatoknál figyelmen kívül hagytuk.
A nők szignifikánsan magasabb
pontszámot értek el önelterelés, aktív megküzdés, érzelmi támogatás
igénybevétele és az instrumentális támogatás igénybevétele skálákon a
férfiakhoz képest. Életkor alapján két almintára bontottuk a résztvevőket.
Létrehoztuk a fiatalok és- középkorúak csoportját (23-59 éves kor között,
n=149) és az idősek csoportját (60-74 éves kor között, n=52). A
fiatal/középkorú csoport szignifikánsan magasabb pontszámot ért el az érzelmi
támogatás igénybevétele, az instrumentális támogatás igénybevétele és a humor
skálákon, mint az idősebb csoport. Az idősek csoportja szignifikánsan magasabb
pontszámot ért el a tagadás skálán, mint a fiatal/középkorú csoport. A
depressziós résztvevők szignifikánsan magasabb pontszámot értek el az önhibáztatás
skálán, mint a nem depressziós csoport. A résztvevőket 3 alcsoportra bontottuk
az AIS pontszámok alapján. A 6, vagy magasabb AIS pontszámot elérők csoportja
magasabb pontszámot értek el a viselkedéses kilépés skálán, mint a 0 és 3
közötti AIS pontszámot elérők csoportja. Az életkor, a nem és a BMI érték szignifikáns
összefüggést mutattak a szisztolés vérnyomással. Az életkor, nem, BMI érték,
triglicerid szint és szerhasználat szignifikáns összefüggést mutattak nagy
sűrűségű lipoprotein koleszterinttel (HDL). Az életkor, dohányzás, hiperlipidémiaellenes
ágensek használata, diasztolés vérnyomás és ventilláció szignifikkáns kapcsolatot mutatott a alacsony
sűrűségű lipoprotein koleszterinnel (LDL). Nem találtuk összefüggést a
megküzdési módok és a diasztolés vérnyomás, trigliceridek és a vérnyomás
között.
Diszkusszió
A depresszió és szorongás nagy
prevalenciával jelentkező zavarok (Høifødt és mtsai, 2011). Jelen vizsgálat a
minta 35%-ánál azonosított depresszióra utaló jeleket, ugyanakkor ezen eredmény
értelmezésekor fontos figyelembe venni, hogy a klinikai depresszió
megállapítása összetettebb folyamat, mint amit az eljárás során felhasznált
kérdőív lehetővé tesz. A vizsgálat nemenként eltéréseket talált a preferált
megküzdési módok között, mely eredmények összhangban vannak a korábbi
tapasztalatokkal, melyek szerint a nők hajlamosabbak pozitív megküzdési módokat
alkalmazni (Cherkil és mtsai 2013) és támogatást igénybe venni a megküzdés
során (Cherkil és mtsai. 2013; Folkman és mtsai 1987; Hanninen és Aro 1996;
Horwitz és mtsai 2011; Karekla és Panayiotou 2011; Tomotsune és mtsai 2009),
míg a férfiak előnybe részesítik a szerhasználatot (Cherkil és mtsai 2013).
Megállapítható tehát, hogy férfiak esetében indokoltabb figyelmet fordítani az
alkoholfogyasztásra, nő esetében hatékonyabb eszközök lehetnek az érzelmi és
instrumentális támogatásnyújtás, úgy, mint konzultációk, információ és tanácsok
nyújtása. Továbbá az aktív megküzdési módok és az önelterelés választása
általában jó kimenetelt eredményez, nemtől függetlenül (Hosaka és mtsai, 1998,
2004).
Jelen vizsgálat korcsoportokra
vonatkoztatott eredménye (a humor használatát leszámítva) összhangban van a
korábbi eredményekkel, melyek szerint a fiatalabbak gyakrabban használnak
aktív, személyközi, problémafókuszú megküzdési módokat, míg az idősebbek gyakrabban
élnek a passzívabb, érzelemfókuszú megküzdésekkel (Cherkil és mtsai 2013;
Tomotsune és mtsai 2009). A megküzdési stratégiákra genetikai és környezeti
változások hatnak az idő múlásával ((Tomotsune és mtsai, 2009) és a környezeti
hatások szerepe növekszik a felnőttkor alatt (Hur és mtsai, 2009).
A korábbi eredményekkel
összhangban az önhibáztatás (mint érzelmi fókuszú megküzdés) jelen vizsgálat
eredményei alapján szignifikáns kapcsolatot mutat a depresszió előfordulásával.
Korábbi vizsgálatok az érzelmi fókuszú megküzdési módokat összekapcsolták
bizonyos mentális problémákkal, mint szorongás és a depresszió (Suldo és mtsai.
2008; Tolan és mtsai. 2002). Serdülő korban különösen fontos az adaptívabb megküzdési
módok tanítása a depresszió elkerülése és az öngyilkosság prevenció
szempontjából.
A viselkedéses kilépés
szignifikáns kapcsolatot mutatott az alvászavarokkal. Korábbi tapasztalatok
szerint az álmatlansággal küzdő egyének stresszesebbnek élték meg az életüket a
kontrollcsoporthoz képest és inkább használtak maladaptív megküzdési módokat
(Morin és mtsai., 2013).
Jelen tanulmány szignifikáns
kapcsolatot talált a szerhasználat és a HDL között, mely egybehangzik a korábbi
eredményekkel (Ellison és mtsai., 2004). Ez alapján okunk van feltételezni,
hogy a szerhasználat preferált megküzdési módként való alkalmazása bejósolhatja
a jövőbeli magas HDL értékeket. Jelen tanulmány szignifikáns kapcsolatot talált
a ventilláció és az LDL értékek között. Ez a tapasztalat egybehangzik a korábbi
eredményekkel (Martin és mtsai., 2013).
Konklúzió
A kutatás eredményei alapján
kitűnik, hogy a megküzdési stratégiák értékelése és a depressziószűrés az
általános egészségügyi vizsgálatok során hasznos és kívánatos. Indokolt esetben
CBT eljárásokat alkalmazva mind a fizikális, mind a mentális egészség
javítható.
Jelen kutatás eredményei korlátok figyelembevételével
értelmezhetők. A mintanagyság viszonylag kicsi. Másfelől a megfigyelt időszak
mindössze 6 hónap.
Források
Ariff, F., Suthahar, A., & Ramli, M. (2011). Coping
styles and lifestyle
factors among hypertensive and non-hypertensive subjects.
Singapore Medical Journal, 52, 29–34.
Beck, J. (2011). Cognitive behavior therapy. 2nd edition.
New York, NY: The Guilford Press.
Brown, C., Battista, D. R., Sereika, S. M., Bruehlman, R.
D., DunbarJacob, J., & Thase, M. E. (2007). Primary care patients’ personal
illness models for depression: Relationship to coping behavior and functional
disability. General Hospital Psychiatry, 29 , 492–500.
Carver, C. S. (1997).You want to measure coping but your
protocol’s too long: Consider the brief COPE. International Journal of
Behavioral Medicine, 4, 92–100.
Carver, C. S., Scheier, M. F., & Weintraub, J. K.
(1989). Assessing coping strategies: A theoretically based approach. Journal of
Personality and Social Psychology, 56, 267–283.
Celso, B. G., Ebener, D. J., & Burkhead, E. J. (2003).
Humor coping, health status, and life satisfaction among older adults residing
in assisted living facilities. Aging & Mental Health, 7, 438–445.
Cherkil, S., Gardens, S. J., & Soman, D. K. (2013).
Coping styles and its association with sources of stress in undergraduate
medical students. Indian Journal of Psychological Medicine, 35, 389–393.
Compas, B. E., Connor-Smith, J. K., Saltzman, H., Thomsen,
A. H., & Wadsworth, M. E. (2001). Coping with stress during childhood and
adolescence: Problems, progress, and potential in theory and research.
Psychological Bulletin, 127, 87–127.
Edwards, J. R., & Baglioni, A. J. (1991). Relationship
between type a behavior pattern and mental and physical symptoms: A comparison
of global and component measures. The Journal of Applied Psychology, 76,
276–290.
Ellison, R. C., Zhang, Y., Qureshi, M. M., Knox, S., Arnett,
D. K., & Province, M. A. (2004). Lifestyle determinants of high-density
lipoprotein cholesterol: The National Heart, Lung, and Blood Institute Family
Heart Study. American Heart Journal, 147 , 529–535.
Fear, J. M., Champion, J. E., Reeslund, K. L., Forehand, R.,
Colletti, C., Roberts, L., & Compas, B. E. (2009). Parental depression and
interparental conflict: Children and adolescents’ self-blameã and coping
responses. Journal of Family Psychology, 23, 762–766.
Folkman, S., & Lazarus, R. S. (1980). An analysis of coping
in a middle-aged community sample. Journal of Health and Social Behavior, 21,
219–239.
Folkman, S., Lazarus, R.S., Pimley, S., & Novacek, J.
(1987). Age differences in stress and coping processes. Psychology and Aging,
2, 171–184.
Folkman, S., & Moskowitz, J. T. (2004). Coping: Pitfalls
and promise. Annual Review of Psychology, 55, 745–774.
Friedman, M., & Rosenman, R. H. (1959). Association of
specificovert behavior pattern with blood and cardiovascular findings: Blood
cholesterol level, blood clotting time, incidence of arcus senilis, and
clinical coronary artery disease. Journal of the American Medical Association,
169, 1286–1296.
Fry, W. (1994). The biology of humor. Humor: International
Journal of Humor Research, 7, 111–126.
Hanninen, V., & Aro, H. (1996). Sex differences in
coping and depression among young adults. Social Science & Medicine, 43 ,
1453–1460.
Harmell, A. L., Mausbach, B. T., Roepke, S. K., Moore, R.
C., von Känel, R., Patterson, T. L. et al. (2011). The relationship between
self-efficacy and resting blood pressure in spousal Alzheimer’s caregivers.
British Journal of Health Psychology, 16, 317–328.
Herman, J. L., & Tetrick, L. E. (2009). Problem-focused
versus emotion-focused coping strategies and repatriation adjustment. Human
Resource Management, 48, 69–88.
Høifødt, R. S., Strøm, C., Kolstrup, N., Eisemann, M., &
Waterloo, K.
(2011). Effectiveness of cognitive behavioural therapy in
primary health care: A review. Family Practice, 28, 489–504.
Horwitz, A. G., Hill, R. M., & King, C. A. (2011).
Specific coping behaviors in relation to adolescent depression and suicidal ideation.
Journal of Adolescence, 34, 1077–1085.
Hosaka, T., Hirai, K., Fukuhara, Y., Takahashi, T., &
Hori, S. (2004).
Study on relationship between coping style and biochemical
index among health check-up examinees. Health evaluation and promotion, 31,
601–608.
Hosaka, T., Takahashi, T., Nakazato, R., Nishino, R.,
Hinohara, S., & Hinohara, S. (1998). Application of stress-coping test to
health counseling center. Japanese Journal of Multiphasic Health Testing and
Service, 25, 270–274.
Hur, Y. M., MacGregor, A. J., Cherkas, L., Williams, F. M.,
& Spector, T. D. (2012). Age differences in genetic and environmental variations
in stress-coping during adulthood: A study of female twins. Behavior Genetics,
42, 541–548.
Karekla, M., & Panayiotou, G. (2011). Coping and
experiential avoidance: unique or overlapping constructs? Journal of Behavior
Therapy and Experimental Psychiatry, 42, 163–170.
Khoury, B., & Ammar, J. (2014). Cognitive behavioral
therapy for treatment of primary care patients presenting with psychological
disorders. The Libyan Journal of Medicine, 9 . doi: 10.3402/ljm.v9.24186.
http://doi.org/10.3402/ljm.v9.24186.
LeBlanc, M., Merette, C., Savard, J., Ivers, H., Baillargeon,
L., & Morin, C. M. (2009). Incidence and risk factors of insomnia in a
population-based sample. Sleep, 32, 1027–1037.
Lipman, R. D., Grossman, P., Bridges, S. E., Hamner, J. W.,
& Taylor, J. A. (2002). Mental stress response, arterial stiffness, and
baro reflex sensitivity in healthy aging. The Journals of Gerontology Series A,
Biological Sciences and Medical Sciences, 57, 279–284.
Martin, L., Critelli, J., Doster, J., Powers, C., Purdum,
M., Doster, M. et al. (2013). Cardiovascular risk: Gender differences in
lifestyle behaviors and coping strategies. International Journal of Behavioral
Medicine, 20, 97–105.
McCrae, R. R. (1984). Situational determinants of coping
responses: Loss, threat, and challenge. Journal of Personality and Social
Psychology, 46, 919–928.
Morin, C. M., Rodrigue, S., & Ivers, H. (2013). Role of
stress, arousal, and coping skills in primary insomnia. Psychosomatic Medicine,
65, 259–267.
Nielsen, M. B., & Knardahl, S. (2014). Coping
strategies: a prospective study of patterns, stability, and relationships with
psychological distress. Scandinavian Journal of Psychology, 55, 142–150.
Otsuka, Y., Sasaki, T., Iwasaki, K., & Mori, I. (2009).
Working hours, coping skills, and psychological health in Japanese daytime
workers. Industrial Health, 47, 22–32.
Pillai, V., Roth, T., Mullins, H. M., & Drake, C. L.
(2014). Moderators and mediators of the relationship between stress and
insomnia: Stressor chronicity, cognitive intrusion, and coping. Sleep, 37 ,
1199–1208.
Raheel, H. (2014). Coping strategies for stress used by
adolescent girls in Riyadh, Kingdom of Saudi Arabia. Pakistan Journal of Medical
Sciences, 30, 958–962.
Sherwood, A., Dolan, C. A., & Light, K. C. (1990).
Hemodynamics of blood pressure responses during active and passive coping. Psychophysiology,
27, 656–668.
Soldatos, C.R., Dikeos, D. G., & Paparrigopoulos, T. J.
(2000). Athens Insomnia Scale: Validation of an instrument based on ICD-10 criteria.
Journal of Psychosomatic Research, 48, 555–560.
Soldatos, C. R., Dikeos, D. G., & Paparrigopoulos, T. J.
(2003). The diagnostic validity of the Athens Insomnia Scale. Journal of Psychosomatic
Research, 55, 263–267.
Sommers-Flanagan, J., & Greenberg, R. P. (1989).
Psychosocial variables and hypertension: A new look at an old controversy. The
Journal of Nervous and Mental Disease, 177, 15–24.
Stevenson, J., Brodaty, H., Boyce, P., & Byth, K.
(2012). Does age moderate the effect of personality disorder on coping style in
psychiatric inpatients? Journal of Psychiatric Practice, 18, 187–198.
Suldo, S. M., Shaunessy, E., & Hardesty, R. (2008).
Relationships among stress, coping, and mental health in high-achieving high
school students. Psychology in the Schools, 45, 273–290.
Tolan, P. H., Gorman-Smith, D., Henry, D., Chung, K., &
Hunt, M. (2002). The Relation of patterns of coping of Inner–City youth to
psychopathology symptoms. Journal of Research on Adolescence, 12, 423–449.
Tomotsune, Y., Sasahara, S., Umeda, T., Hayashi, M., Usami,
K., Yoshino, S. et al. (2009). The association of sense of coherence and coping
profile with stress among research park city workers in Japan. Industrial
health, 47, 664–672.
Van Doornen, L. J., & Orlebeke, K. F. (1982). Stress,
personality and serum-cholesterol level. Journal of Human Stress, 8, 24–29.
Whooley, M. A., Avins, A. L., Miranda, J., & Browner, W.
S. (1997). Case-finding instruments for depression. Two questions are as good
as many. Journal of General Internal Medicine, 12 , 439–445.
World Health Organization. (1992). International statistical
classification of diseases and related health problems, 10th Revision (ICD-10).
Geneva: WHO.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése