Az érzelmi  edukációs intervenció, mint a szexuális kockázatvállalás csökkentésében  szerepet játszó komponens
 – Elővizsgálat

Ferrer, A. R. Fisher, J. D., Buck, R. & Amico K. R. (2011). Pilot Test of an Emotional Education Intervention Component for Sexual Risk Reduction. Health Psychology. 30, 656-660.

Készítette: Teufel Bence

Absztrakt:

            Az érzelmek nagyon fontos előrejelzői a szexuális rizikóvállalásnak, ennek ellenére az elmélet alapú megközelítések, nem veszik figyelembe az intervenció fejlesztések során. Ez a vizsgálat azt tűzte ki célul, hogy megvizsgálja, hogy egy érzelmi edukációs tréning hozzáadása, a tradicionális szociális és kognitív témájú intervenciókhoz (SC), vajon növeli-e az intervenció hatékonyságát? Összevetették ezt a feltételt a tradicionális és az intervenció nélküli (kontroll) helyzetekkel. A kísérletet fiatal felnőttek körében végezték.

Bevezetés:

            Az inkonzisztens óvszerhasználat nem kívánatos terhességhez és a szexuális betegségek terjedéséhez vezet. A tradicionális modell (SC) felfogása szerint az érzelmek fontosságának hangsúlyozását a szexuális rizikó vállalás esetében, a többi konstruktum (szociális és kognitív) már magában foglalja. Viszont ez bizonytalanná teszi azt, hogy melyik érzelem segít a szex biztonságosabbá tételében és melyik nem. A valóságban az érzelmek ritkán jelennek meg szándékosan az SC intervenciókban. Pedig az érzelmeknek nagyon fontos szerepe van a döntés hozatalban, a rizikó felmérésében, és az információ feldolgozásban. Az érzelmeknek többször nagyobb meggyőző erejük van, mint a szociális vagy kognitív faktoroknak és a hatásuk, még jóval az érzelmi tapasztalat után is fent maradhat. Így a szexuális viselkedésre is nagy hatással vannak, főként a fiatalok körében.  
            Egy lehetséges módja, hogy az érzelmek fontosságát közvetítsük, az érzelmi edukációs tréning. Habár a legtöbb ember ismeri az érzelmeit, nem biztos, hogy mindenki azonosítani tudja a forrásukat és az okaikat. Valamint gyakran alá becsülik az érzelmek viselkedésre gyakorolt jelentőségét, ez különösen nagy probléma az intenzív és a komplex érzelmi szituációk esetében. Az érzelmi edukáció az a folyamat, melynek során a személyek megtanulják azonosítani és megnevezni a tapasztalt érzelmeiket. Akkor tekinthető valaki emocionálisan kompetensnek, ha magabiztosan és megbízhatóan képes azonosítani a tapasztalt érzéseit, képes kezelni őket és megfelelő módon ki tudja fejezni őket. Az érzelmi edukáció egy lehetséges megoldás lehet arra, hogy a fiatal felnőttek megismerjék az érzelmeiket és olyan előremutató stratégiák kidolgozásában segíthet, ami egy biztonságosabb szexuális élet kialakítását teszi lehetővé számukra. Vegyük észre, hogy az érzelmi edukáció különbözik a többi intervenciós módszertől, amelyek sok esetben csak félelmet akarnak kelteni a HIV vírussal kapcsolatban. Miközben az érzelmi edukáció elősegíti a szexuális szituációban megjelenő komplex érzelmi szituációk felismerését és elfogadását.         
            A vizsgálatban azt figyelték, hogy az érzelmi edukációs modul hozzáadása a hagyományos szociális és kognitív intervencióhoz, vajon növeli-e az intervenció hatékonyságát. A hipotézisek a következők voltak: a) Az érzelmi edukációs modul párosítva az SC intervencióval, növelni fogja az óvszer használat gyakoriságát, így ebben az esetben többször használnak majd óvszert a kísérleti személyek, mint a hagyományos szociális-kognitív intervenció és a kontroll csoport helyzetben. b) A szociális-kognitív intervenció is növelni fogja az óvszerhasználatot a kontroll helyzethez képest.

Módszer

            Vizsgálati személyek: Egyetemi hallgatókat toboroztak két különböző egyetemről. A résztvevőket önmegtartóztató és szexuálisan aktív csoportokra osztották. Az intervenció hatékonyságának mérése érdekében, csak olyan személyeket vettek be a vizsgálatba, akinek már volt valaha szexuális tapasztalatuk. Ez egy után követéses vizsgálat volt, a résztvevőknek még kétszer kellett nyilatkozniuk az elmúlt hónapok eseményeiről. 176 vizsgálati személy adott visszajelzést az első után követés időpontjában, és 160 a második esetében (10%-os lemorzsolódás). A vizsgálati személyek hasonló szocio-ökonómiai státusszal rendelkeztek.        
            Eljárás: A vizsgálathoz tartozott egy alapszint felmérés, egy 120 perces intervenció, valamint két online után követéses mérés, és postintervenció 3 és 6 hónap után. Az intervenciót 10-15 fős vegyes nemű csoportokra bontva ismerték meg a résztvevők. A résztvevőket, random módon osztották be a 3 vizsgálati helyzetbe: szociális-kognitív és érzelmi edukációs intervenció (SCE; n=68), szociális-kognitív intervenció (SC; n= 67), kontroll helyzet (nem kaptak intervenciót a résztvevők; n=64). A vizsgálati alanyokat megkérdezték, hogy éltek-e szexuális életet az elmúlt hónapokban (igen/nem) és ha igen, akkor az esetek hány százalékában használtak óvszert szex közben (vaginális és anális szexuális aktus is számít).
            Az intervenciót úgy tervezték meg, hogy segítsen a személyeknek azonosítani a megjelenő érzelmeiket és felkészíti őket a valós életben megjelenő érzelmi helyzetekre (érzelmi edukáció). Valamint elősegíti az érzelmekre adott egészségesebb viselkedéses válasz stratégiák kialakulását (érzelem kompetenicia). Az intervenció során videókat használtak, hogy fejlesszék a kísérleti személyek érzelmi kompetenciáját és edukációját. A videókban olyan példákat mutattak be, melyekben a résztvevők megtapasztalták a szerelmet és a törődést a partnerük iránt, amit az óvszer használat nem zár ki. Az óvszer használatot pedig igyekeztek a videókban a biztonsággal és az önbizalommal összekapcsolni. Továbbá a videók bemutattak különböző helyzeteket, mikor az óvszer használat kifejezetten erotikus tud lenni (pl.: óvszer felhelyezése szájjal). A videókban menő és vonzó egyetemi hallgatókat ismerhettek meg a résztvevők, amint a barátaikkal a szexuális élményeikről beszélnek, vagy amint a partnereikkel beszélnek a szexuális életükről. Az intervenció során a videók után egy vezetett beszélgetés következett, ahol megerősítették az átadni kívánt üzenetet. A beszélgetés során tisztázták, hogy az érzelmek előzetes tudatosítása nem elegendő, hanem nagyon fontos hogy később a személyek motivációjában is megjelenjen és a viselkedésükre is hatással legyen az intervenció üzenete. Tehát az internalizációra hívták fel a vizsgálati személyek figyelmét.  Pl: ha a személy előre számol az óvszer nélküli szexet követő bűntudattal és felkészül erre, akkor lehet, hogy ez megerősíti abban, hogy vigyen magával óvszert a randevújára.   
            A szociális-kognitív modult egy másik teória alapján (Információ és Motiváció vezérelt Viselkedés - IMB) készített intervencióból adaptálták, ami már bizonyítottan hatékony, ezt egy kissé lerövidítették (a hat 120 perces ülést egyetlen 120 perces ülésre redukálták). Ezen az egy alkalmas intervención beszéltek a szexuális rizikókkal kapcsolatos téves információkról, a rizikóvállalással kapcsolatos motivációkat is górcső alá vették, a szociális normáktól kezdve, az attitűdökön és a sebezhetőségen keresztül egészen a szexuális úton terjedő betegségekig mindenről volt szó. Továbbá a helyes óvszerhasználatot is bemutatták egy videóban, csak hogy a beszélgetés során ez is előkerüljön.   
        

Eredmények:

            Az alapszint mérésekor 66%-a, a 176 egyetemi hallgatónak nyilatkozta azt, hogy élt szexuális életet az elmúlt 1 hónapban. Az óvszer használat az estükben 32,5% volt. A három hónapos ellenőrzésnél az SCE (szociális-kognitív-emocionális) esetben az óvszerhasználat 65% volt, az SC esetben 60%, míg a kontroll helyzetben 35%. 6 hónapnál az óvszerhasználat átlaga az SCE csoportban 67% volt, 52% az SC helyzetben és 35% a kontroll helyzetben.  Az SCE helyzet 3 hónapnál nem, de hat hónapnál szignifikánsan különbözött az SC helyzettől. Továbbá, az SCE helyzetben az óvszerhasználat minden mérési eredménynél tovább emelkedett, míg a hagyományos SC helyzet ebben a kísérletben nem jelentette az óvszerhasználat gyakoriságának növekedését 3-6 hónap között.

Diszkusszió

            Ez a tanulmány egy nagyon kezdeti bizonyítékként arra utal, hogy egy érzelmi edukációs komponens beépítése a hagyományos szociális-kognitív intervenciókba hatékony eredményeket hozhat a szexuális rizikóvállalás csökkentése szempontjából. Mind két mérési esetben hatékonyabb volt az SCE intervenció, mint az SC.  Ez főként a 6 hónapos mérésnél fontos eredmény, mivel a szexuális rizikóvállalás csökkentését célul kitűző intervenciók esetében, mindig is nehézség volt, hogy fent tartsák a kívánt viselkedés változást  az idő múlásával. Ezek az eredmények nem annyira meglepőek, ha figyelembe vesszük korábbi kutatások eredményeit, melyek az érzelmek döntéshozásban és szexuális viselkedésben betöltött fontos szerepéről szólnak.      
            Ez az első tanulmány, ami vizsgálja a lehetőségét annak, hogy az érzelmi edukációs intervenció, hatásos lehet egészségügyi szempontból. Ez a tanulmány volt az egyik első tesztje az érzelmi edukációs intervenció komponensnek, természetesen további kutatások is szükségesek, nagyobb minta mérettel, hogy megerősítsék a hatékonyságot. További probléma lehet még a kísérlettel kapcsolatban, hogy a résztvevők szexuális orientációja nem lett tisztázva, amire a jövőben fontos lenne figyelni.   
            Amennyiben több kísérlet fogja vizsgálni az érzelmi edukációs intervenciókat, hasznos lehet, ha kiterjesztik az intervenció tartalmát és olyan további előre láthatóan megjelenő érzelmeket is a kommunikáció tárgyává tesz, mint az aggodalom, a megbánás, a sértődés vagy a bizalom. Ezen felül, az érzelmi edukációs intervenciók hasznosak lehetnek az egészségügy más területein is, akár az elhízás vagy a dohányzás probléma körére is gondolhatunk itt.