A gluténnal kapcsolatos megbetegedések és súlyosabb mentális betegségek lehetséges kapcsolata
(áttekintő tanulmány)
Brietzke,
E., Cerqueira, R. O., Mansur, R. B., & McIntyre, R. S. (2017). Gluten
related illnesses and severe mental disorders: a comprehensive review. Neuroscience
& Biobehavioral Reviews.
https://doi.org/10.1016/j.neubiorev.2017.08.009
Az
összefoglalót készítette: Batiz Réka Hanna
Mivel
ez a cikk a gluténnal kapcsolatos betegségek és különböző mentális betegségek
kapcsolatát igyekszik feltárni, itt egy rövid összefoglaló táblázat, amely
bemutatja a gabonákkal kapcsolatos érzékenységek és allergiák különböző
típusait. A teljes táblázat, valamint a rövid cikk az alábbi linken érhető el:
Gluténérzékenység,
cöliákia
|
Gluténszenzitivitás
|
|
Okai
|
Multifaktorális
autoimmun folyamat, mely során a gabonafélékben található glutén fehérjéi
ellen antitestek termelődnek, és főként emésztőrendszeri tünetekkel, tápanyag
felszívódási zavarral jár, annak minden szövődményével.
|
A
gabona eredetű táplálék allergénként viselkedik, mely hatására az
immunrendszer fokozott mértékben aktiválódik. Ennek során több típusú
reakciót is kiválthat.
|
ABSZTAKT
A glutén feltételezett szerepe a
súlyosabb mentális betegségek patofizológiában egyenlőre még nem bizonyított,
továbbá megkérdőjeleződik a gluténmentes diéta terápiás hatása azoknál az egyéneknék, akik
pszichózistól vagy súlyosabb hangulat zavaroktól szenvednek. Az áttekintő
tanulmány megírásának a célja azoknak a kutatási eredmények összegzése volt, ahol
a glutén, mint patofiziológiás (kórélettani) szubsztrát szerepelt, és
feltételezett módon együttjárt pszichiátriai kórképekkel, mint pl.: skizofréniával
és hangulati zavarokkal. Továbbá célja volt a kutatásnak áttekinteni azokat a
kutatási eredményeket, amelyek a gluténmentes diéta potencionális jótékony
hatásáról számolnak be a betegpopulációban.
A szakirodalmi kutatást a PubMed és Scielo adatbázisokban folytatták le a
kutatók a kezdetektől 2017 március elsejével bezárólag. A keresés során az
alábbi szavakat használták fel: glutén, coeliakia (régebi nevén lisztérzékenység),
liszt, bipoláris zavar, hangulati zavar, pszichózis, skizofrénia és depresszió.
A gluténmentes táplálkozással kapcsolatos áttekintőbe csak eredeti
tanulmányokat dolgoztak fel (eredeti adatok miatt), közöttük keresztmetszeti, longitudniális
és klinikai próbák is megtalálhatók voltak, könyvfejezetek, összefoglalók és
metaanalízisek nem kerültek beválogatásra. A jelenleg elérhető evidenciák alapján
elmondható, hogy a gluténérzékeny emberek között kissé nagyobb arányban
találhatunk skizofréniás és hangulati zavarral küzdő egyéneket, mint
normálpopulációban, valamint a tanulmány szignifikáns pontatlanságokat mutatott
ki az adatokon, mely következtében hiányos bizonyítékok állnak azoknak a
szakemberek rendelkezésére, akik gluténmentes diétát javasolnának pszichózisos
vagy hangulati zavarral küszködő pácienseik számára.
Kulcsszavak: glutén,
gluténmentes diéta, pszichózis, skizofrénia, biopális zavar, hangulati zavarok
___________________________________________________________________________
BEVEZETŐ
A
glutén egy glikoprotein, amely két részből áll: gliadinból és gluteinből. Ez az
anyag a legtöbb nyugati országban ismert étrend alapját képezi, megtaláható a
búzában, az árpában, a rozsban és kis mértékben a zabban. Továbbá a feldolgozott
ételekhez is glutént adnak hozzá, így javítva annak textúráját és növelik annak
térfogatát (San Mauro és mtsai, 2014). A búza
rendkívüli népszerűségre tett szert, amit annak is köszönhet, hogy a
búzalisztből készíthető el a legjobb állagú, könnyen rágható, omlós fehért
kenyér, amelyet sokan szeretnek és alacsony ára miatt vesznek is (Bressan és
Kramer 2016). Mindezek ellenére az utóbbi évtizedben a glutén mindinkább
stigmatizált szóvá, ezzel párhuzamosan pedig a gluténmentes diéta
meghonosodottá és divatássá vált. E trend vitathatlanul tetten érhető Észak-Amerikában,
ahol 2013-ban az USA felnőtt lakosságának 30%-a csökkentette vagy hagyta el
teljesen étrendjéből a glutént (Moore, 2014). Ebben a kutatásában 31
résztvevővel vettek fel félig strukturált interjút, akik ugyan nem voltak
lisztérzékenységgel diagnosztizálva, mégis csökkent vagy teljes mértékben
elhagyták étkezésükből a glutént tartalmazó ételeket. Az indokok közül a kutató
hármat emelt ki: a gluténnal
összefüggésbe hozható betegségek megértésének kiszélesedése, az orvosi
authoritás hatalmának aláásása (főleg azoknál az eseteknél, amikor a személy a
doktorokkal kapcsolatban negatív tapasztalatokról számol be) valamint egy
növekrő trend egymás diagnosztizálására.
Érdekes módon a diétát mindinkább mint
potenciális befolyásoló tényezőt ismereik el a mentális betegségekkel
kapcsolatos rizikó tényezők és reziliencia kutatások során. Erre egy jó példa
az Omega-3 zsírsav depresszióra gyakorolt határsa (Deacon és mtsai, 2017;
Messamore és mtsai, 2017). Ilyen értelemben lehetséges feltételezni, hogy egy
tápanyag, mint a glutén befolyással lehet a mentális betegségek kialakulására
és azok alapjául szolgáló biológiai mechanizmusokra. Valóban léteznek olyan
kutatások, amelyek a gluténnal összefüggésbe hozható betegségek (cöliákia és
gluténallergia) és a pszichiátrai és neurológiai betegségek (pl. epilepszia)
közötti kapcsolat létezését tételezik fel (Antigoni és mtsai, 2007; Bashiri és
mtsai, 2016; Hernandez és mtsai, 1998; ataxia: Hadjivassiliou és mtsai, 2003;
Luostarinen és mtsai, 2001; és autizmus: Ghalichi és mtsai, 2016). Mindezek
ellenére a szakirodalom kevés és sokféle adattal szolgál a glutén a mentális
betegségekben betöltött potenciális kórélettani szerepével kapcsolatban.
Nemrégiben néhány tanulmány felvetette annak lehetőségét, hogy egyes mentális
betegségek, mint például a skizofrénia vagy a hangulati zavarok cöliákával társulhatnak
(Benros és mtsai, 2013, 2011; Eaton és mtsai, 2010, 2006; Euesden és mtsai,
2017; Kayser, 2014; Shen és mtsai, 2015). Figyelembe véve, hogy a páciensek
gyakran megkérdezik a klinikusokat, hogy milyen étrendhez érdemes tartani
magukat, szükséges olyan átfogó tanulmányokkal előállni, amelyek a megfelelő
étrend kiválasztását segítik elő.
A kutatás célja azoknak a tanulmányok
áttekintése, amelyek a cöliákia, a gluténérzékenység és a gluténszenzitivitás
kapcsolatát vizsgálták skizofréniával és hangulati zavarokkal. A kutatás
további célja megvitatni a glutén által kiváltott immunválasz potenciális
hozzájárulását a mentális betegségekhez, valamint a gluténmentes diéta
hatékonyságával kapcsolatos intervenciós tanulmányok kritikus megítélése.
MÓDSZER
A
szakirodalmi keresés a PubMed és Scielo adatbázisokon volt lefolytatva 2017
március elsején. A keresés során az alábbi szavakat használták fel: glutén,
coeliakia (lisztérzékenység), liszt, bipoláris zavar, hangulati zavar,
pszichózis, skizofrénia és depresszió. A keresési eredményeket az alábbi
nyelvekre kellett limitálni: angol, német, francia, spanyol és portugál. Nem
csak azok a kutatások kerültek beválogatásra, amelyek a keresés során
felbukkantak, hanem a cikkek szakirodalmi jegyzékeiben szereplő releváns
kutatások is bekerültek az vizsgálandó cikkek közé. A gluténmentes
táplálkozással kapcsolatos áttekintőben csak eredeti tanulmányokat dolgoztak
fel (eredeti adatok miatt), közöttük keresztmetszeti, longitudinális és
klinikai próbák is megtalálhatók voltak, könyvfejezetek, összefoglalók és
metaanalízisek nem kerültek beválogatásra. A kutatást két független kereső
végezte el (Elisa Brietzke és Raphael Cerqueria), akik konszenzusra jutottak a
beválogatott anyagokkal kapcsolatban.
GLUTÉNNAL
ÖSSZEFÜGGÉSBE HOZHATÓ MEGBETEGEDÉSEK
Cöliákia
(angolul: Celiac disease, rövidítve: CD) egy autoimmun betegség, amelynek egyik
jellemzője, hogy az immunrendszer a saját test ellen fordul, és ezt a
maladaptív működést a bélfalak rendellenes áteresztőképessége váltja ki. A CD
autoimmun jellege számos szerológiai (szerk.: szerológia: vérszérum, vérsavó és
más testnedvek tudományos vizsgálata) autoantitest által bizonyított: szövet
elleni transzglutamináz antitest (tTG), IgA, a szöveti transzglutamináz
bizonyos fehérjék keresztkapcsolódásáért felelős enzim. Erre az antigénre válaszol
a szervezet akkor, amikor úgynevezett anti-EMA antitesteket (endomysium elleni
antitest) képez. A transzglutamáz antitest és az EMA antitestek jelenléte a
vérben jelzi a lisztérzékenységet.
Ezzel ellentétben más gluténnal
kapcsolatos betegségekben—mint például a gluténallergia esetében—, immunoglobulin
fehérjék (IgE) vesznek részt azokban a biológiai válaszreakciókban, melyek a
gluténpeptidekben található ismételt szekvenciák által választódnak ki. Ezek
olyan kémiai közvető anyagok termelődését váltják ki, mint például hisztamin,
mely a szervezetben az úgynevezett hízósejtekben és bazofil sejtekben
termelődnek (Sapone és mtsai, 2012; Tanabe, 2008). Újabban azt is megfigyelték
a kutatók, hogy számos egyén, akik orvosi segítséget kértek olyan
bélpanaszokkal kapcsolatban, melyek hátterében feltételhetően gluténbevitel állt,
sosem merítették ki a cöliákia vagy a lisztérzékenység teljes
kritériumrendszerét (Volta és mtsai, 2017). Ezeket a pácienseket gyakran
irritábilis/funkcionális bélszindrómával vagy szomatikus tünetekkel rendelkező
pszichiátriai betegségekkel diagnosztizálták (Verdu és mtsai, 2009), de egy új
megállapodás értelmében az utóbbi években megváltozott a helyzet, mert egy
harmadik lehetséges gluténreakció is bekerült a lehetséges kiváltó okok közé,
amely se nem autoimmun, se nem allergiás mechanizmus. Ezt az állapotot
általánosan gluténszenzitivitásnak (GS) nevezik (Catassi and Fasano, 2008;
Sapone és mtsai, 2012). Ebben az értelmben a gluténérzékenységet olyan egyének
körülhatárolására használják, akik distresszt tapasztalnak, ha glutén
tartalmazó ételeket fogyasztanak, majd javulást mutatnak gluténmentes diétán
(Sapone és mtsai, 2012). Bár gluténérzékenység gasztrointesztinális tünetei nagy
hasonlóságot mutathatnak a cöliákia tüneteivel, de a fiziológiás jelek nem
járnak együtt a transzglutamáz és más specifikusan lisztérzékenységgel
kapcsolatos antitestek jelenlétével. Jelenleg a diagnózis adás úgy történik,
hogy a feltételezhetően gluténérzékeny illetőt gluténmentes vagy csökkentett
diétára állítjak, majd klinikusi felügyelet mellett visszahelyezik a régi
glutént tartalmazó diétára. Ha a kliens tünetei kezdetban javulnak majd a
visszahelyezést követően romlanak, feltételezhetően gluténszenzitivtás (GS) áll
a változások hátterében (Sapone és mtsai, 2012).
Mindazonáltan ennek a megközelítésnek
alacsony specifitása van, a tünetek szignifikáns javulása gyakran a placebo
hatás számlájára írható. Patológiai megközelítésből a gluténszenzitivitás
eseténben nem beszélhetünk bélkárosodásáról, valamint hiányoznak azok a
biomarkerek és autoantitestek, amelyek a cöliákia esetében megtalálhatók a
vérszövetben (tTg és EMA antitestek; gluténintolerancia esetében antigliadon
antitestek; Hadjivassiliou és mtsai,
2004; Sapone és mtsai, 2011). Számos szerző állítja, hogy a átlagos étrendben
talált nagy nocebo-hatás (mellékhatásoktól való rettegés, vagy más negatív
következménytől való félelem válik valóra) és az egyéb elemek - például a
fermentálható, kevéssé felszívódó rövid szénláncú szénhidrátok (FODMAP-ok) esetleges
összetéveszthető hatása miatt a gluténszenzitivitás nagyon ritka vagy
egyáltalán nem is létezik (Gibson, 2015).
Míg a GS jellegzetességeiről,
biomarkereiről és altípusairól jelentős vita áll fenn, világossá vált, hogy az
immunrendszer az emberek alcsoportjaiban eltérő módon reagál a glutén fő
antigén anyagaira, például a gliadinra (Tonutti és Bizzaro, 2014). Ennek egyik
lehetséges magyarázata az olyan genetikai tényezők, mint például humán leukocita
antigén (HLA) II. osztályú gének. Valójában a cöliákia erőteljes kapcsolatban
áll egyes humán leukocita antigén variációkkal, főként HLA-DQ2 és HLA-DQ8
génekkel, amelyek glutén peptidek T-sejtekbe történő bemutatásában vesznek
részt (Louka és Sollid, 2003). Míg a HLA-DQ2 és a HLA-DQ8 gének prevalenciája cöliákiában
körülbelül 90% és 5%, gluténszenzitivitás során a HLA-DQ2 vagy a HLA-DQ8 gének körülbelül
50% -ban vannak csak jelen (Bizzaro és mtsai 2012, Vives- Pi és mtsai, 2013).
A cöliákiában szenvedő egyénekben
elsősorban az Immunoglobulin A (IgA), anti-tTG és anti-EMA antitestek
emelkedett szintje figyelhető meg, IgA hiány esetén a IgA anti-DGP és anti-tTG
szinteket lehet beazonosítani a diagnózis megerősítésének érdekében. Bár a
gluténszenzitivitásban hiányzik az immunológiai válaszreakció szerológiai
mintázata, bizonyítékok vannak arra nézve, hogy az IgG anti-AGA az esetek 50%
-ában, az IgA anti-AGA az esetek kevesebb mint 10% -ban jelen vannak. Gluténérzékenység
esetében a fő válasz az IgE-specifikus IgE antigénhez kapcsolódik (Elli és
munkatársai, 2015, Tonutti és Bizzaro, 2014).
A cöliákia viszonylag ritka, a populáció
kb. 1-2%-t érinti (Czaja-Bulsa és Bulsa, 2014), előfordulási gyakorisága
viszont az idővel növekedett (Lohi és mtsai, 2007; Rubio-Tapia és mtsai, 2009
).
Ennek egyik lehetséges magyarázata a
károsabb gluténfajták jelenléte (Van den Broeck és mtsai, 2010) és a
feldolgozott élelmiszerek széles körű fogyasztása lehet, mivel a glutént
rutinszerűen hozzáadják a mártásokhoz, a feldolgozott húsokhoz, tésztákhoz,
kenyerekhez és péksüteményekhez, valamint néhány gyógyszer töltőanyagául is
szolgál (Lebwohl és mtsai, 2015).
A cöliákiával és gluténszenzitivitással
rendelkező emberek többsége nem tudja, hogy maga is érintett a problémában. Egy
több mint 5000 diákból álló mintában az felismert és a gluténnel nem
diagnosztizált egyének aránya 1 és 6,4 között volt (Catassi és munkatársai,
1995). A cöliákia alacsony felismerése mind a fejlődő, mind pedig a fejlett
országokban előforduló jelenség, mivel a diagnózis felállításához szükséges
beszédesebb tüneteket nem minden cöliákiában szenvedő beteg mutatja. Az
aluldiagnosztikáláshoz több tényező is hozzákapcsolódik: rosszul tudják a cöliákia
epidemiológiáját, kevesen ismerik fel annak klinikai megjelenését, valamint a
diagnosztikai eszközökhöz való hozzáférés és a differenciáldiagnózis
hangsúlyozásának hiánya szerepel a főbb okok között. Ezért feltételezik, hogy a
gluténszenzitivitás sokkal gyakoribb lehet, mint a cöliákia; a becslések
szerint az előbbinek előfordulási gyakorisága 6-szor magasabb lehet, bár a nem
elég konkréten meghatározott diagnosztikus kritériumok miatt inkonzisztenciára lehet
számítani az adatokban (Jackson és mások, 2012).
mentális betegségek kapcsolata a gluténnel
Epidemiológiai
evidenciák
I.
Skizofrénia
A
szakirodalomban a glutén és a skizofrénia közötti kapcsolat egyik első
bizonyítékát már évtizedek óta ismerik. 1953-ban Bender a skizofrénia
megnövekedett előfordulási gyakoriságáról számolt be skizofréinával
diagnosztizált gyerekek esetében. Ezt megerősített egy további kutatás, ahol öt
fiatal férfi volt egyszerre cöliákiával és a skizofréniával diagnosztizálva a
Pennsylvania Hospital Institute-ban (Graff és Handford, 1961). Kvázi kísérleti
megfigyelés a II. Világháború alatt történt, amikor is a pszichózisos kórházi
ellátások előfordulása lecsökkent, mivel a búza szűkössége miatt csökkentették
a glutén mennyiségét a kórházi kosztban (Bressan és Kramer, 2016; Dohan, 1966).
Akkor azt feltételezték a szerzők, hogy
a cöliákia és a skizofrénia egyaránt képes abnormális választ adni a diétában
megtalálható gluténre. A skizofrénia spektrumzavarok és a gluténérzékenység
között szignifikáns kapcsolatot találtak Eaton és munkatársai (2004) egy dán
lakossági esettanulmány lefolytatása során, ahol epidemiológiai adatokat tanulmányoztak. A
szerzők azt találták, hogy a cöliákia diagnózis gyakran megelőzte a
skizofréniás klinikai megnyilvánulások megjelenését, az antitest-vizsgálatot
alapul vevő diagnózis így kockázati tényezője volt a mentális betegségnek. A
skizofrénia gluténérzékenységgel szemben mutatott egyváltozós relatív
kockázatai aránya 3,2 volt, amely független volt más a vizsgálatban szerepelt
kovariánsoktól (Eaton és mtsai, 2004). Ugyanennél a csoportnál a vártnál nagyobb
gyakoriságban találtak gluténérzékenyeket a skizofréniás egyének rokonai között
(Eaton és mtsai, 2006). Egy a svédországi lakossági nyilvántartásokon végzett
további kutatás eredményei kimutatták, hogy a cöliákia számos nem-affektív
pszichózis esetében szignifikánsan megnövekedett kockázati tényezőként jelent
meg (kockázati arány (HR) = 1,55, 95% CI), és ez a kockázat nagyban volt
betudható a nem-skizofrén, nem-affektív pszichózissal való együttjárásnak (HR =
1,61). Nem volt viszont statisztikailag szignifikáns összefüggés a skizofrénia
későbbi megjelenésével (Ludvigsson és mtsai, 2007a).
Az
Egyesült Királyság Általános Orvostudományi Kutatási Adatbázisának egy harmadik
vizsgálata kimutatta, hogy a cöliákiával rendelkező betegek esetében a
skizofrénia kialakulásának kockázata hasonló volt az áltagos lakosságéhoz (West
és mtsai, 2006).
II.
Hangulatzavarok
A
gluténnel kapcsolatos megbetegedések és a hangulati zavarok társulása sokkal
kevésbé kutatott terület a skizofréniához képest. A legtöbb tanulmány a
cöliákban szenvedők depressziós tüneteinek súlyosságát vizsgálta, vagy a
gluténmentes táplálkozás hatását a depressziós tünetek változásában gluténérzékeny
páciensek esetében. Meg kell még említenünk azokat a lakossági felméréseket,
amelyek nem kifejezetten a hangulati rendellenességek és a gluténnel
kapcsolatos megbetegedések közötti összefüggés kiértékelésére szolgáltak, de
adatok kinyerésére alkalmasak voltak.
A glutén major depresszióban betöltött
szerepéről először 1932-ben értekeztek (Thaysen, 1932) egy olyan tanulmányban, mely
állandóan fáradt, lehangolt és bélpanaszos betegekről szólt. Dicke (1950)
feltételezte, hogy a gluténmentes táplálkozás javítja a depressziós hangulatot
a gluténérzékeny felnőtteknél. Húsz évvel később Goldberg és mtsai (1970) a
standardizált diagnosztikai módszerek alapján az affektív zavarok 34%-os
gyakoriságát írták le cöliákiás mintában. Ebben a vizsgálatban a depresszió és
a gluténérzékenység közötti komorbiditás fő kockázati tényezője a hangulati
rendellenességek egyéni vagy/és családi anamnézise, valamint a bélbetegség
kezdetét megelőző depresszív személyiségjegyek voltak.
Néhány évvel később a lehetséges
felszívódási zavart vélték felelősnek az agyban lévő monoaminok gyanítható
kiürüléséért (Hallert és mtsai, 1982; Hallert és Åström, 1982; Hernanz és
Polanco, 1991; Pynnönen és mtsai, 2005). A felszívódási hipotézis ellenére
Hallert és munkatársai (1982) tanulmányában más malabszorpciós tünetek, mint
például a folsav és a B12-vitamin hiánya nem kerültek bemutatása, bár ezek
esetében is bizonyított tény volt a monoamin-anyagcsere és a triptofán
biológiai hozzáférhetőségének megváltozása.
A gluténérzékenység és a hangulati
rendellenességek közötti összefüggést különböző mintákon vizsgálták (Smith és
Gerdes, 2012). A major depresszió és a bipoláris zavarok összefüggést mutattak
a cöliákia későbbi fejlődésével (Ludvigsson és mtsai, 2007b). Ezeket az
eredményeket megerősítette Sarela és munkatársai kutatása (2016), ahol 51
cöliákiás betegből 47 esetében volt pszichiátriai komorbiditás megfigyelhető
(főként a szorongás és depresszió). A pszichológiai komorbiditással jelenlévő
cöliákia esetében a páciensek megközelítőleg 10 évvel korábban lettek
gluténérzékenységgel diagnosztizálva, mint azok a társaik, akiknek a cöliákia
nem járt együtt pszichés megbetegedéssel.
Benros és mtsai (2013) nem találtak
kapcsolatot a gluténérzékenység és a bipoláris zavarok között, bár nem
cöliákiás gluténszenzitivitásról beszámoltak tanulmányukban hasonlóan a
skizofrénia és a gluténérzékenység kapcsolatát vizsgáló tanulmányokhoz (Benros
és mtsai, 2013; Dickerson és mtsai, 2012, 2011 ). (szerk.: aki igazoltan nem
cöliákiás, de a gluténtartalmú ételek fogyasztása után rövid időn belül hasonló
tünetektől szenved, lehet hogy panaszainak oka a nem cöliákiás glutén szenzitivitás azaz NCGS.),
Patofiziológiai kapcsolat a glutén és a SKIZOFRÉNIA között
A
gluténnel kapcsolatos betegségek és a skizofrénia közötti biológiai kapcsolat
az elmúlt években kapott figyelmet. Genetikailag a cöliákia legfontosabb
markere a DNS-en (Zhong és munkatársai, 1996) nagyon közel található a
skizofréniával kapcsolatos dysbindin lókuszhoz (szerk.: a lókusz egy gén vagy
egyéb fontos szekvencia elfoglalt helyét jelenti a kromoszómán; Straub és
munkatársai, 1995). Más gének is érintettek ebben a társulásban, mint például a
MYO9B. Ez a gén egy szokatlan miozin fehérjét kódol a bélhámsejtekben. Ez a
fehérje rho-GTPáz aktivitást mutat, és funkciója összefügg az epitheliális
barrier funkciójának szabályozásával (Liao és mtsai, 2015, Prager és mtsai,
2014).
Az utóbbi években a gluténnal kapcsolatos
betegségek és az immunrendszer válasza közötti kapcsolatot igyekeznek a kutatók
géntechnológiai eljárásokkal felderíteni. Lachance és McKenzie kutatásában
(2014) skizofrén és gluténérzékeny betegek vérszérumát hasonlították össze és
vizsgálták, hogy vannak-e hasonlóságok a két csoport között. Az vizsgálat
alapján a gluténérzékenységnek öt olyan biomarkerét sikerült beazonosítani,
amely a skizofrén betegek esetében nagyobb mennyiségben fordultak elő a
vérszérumban. A kutatók úgy zárták a kutatásukat, hogy bár nem minden
gluténzérzékenységért felelős biomarkernek van megnövekedett mennyisége a
skizofrén páciensek esetében, megállapítható, hogy ezek a betegek másmilyen
immunválasz-mintázatot mutatnak a gluténre, mint a csak cöliákiában szenvedő
páciensek.
Konkluzió
A
jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok azt sugallják, hogy a cöliákiával
rendelkező egyéneknél esetében valamivel nagyobb a rizikója a skizofrénia, a
major depresszió vagy a bipoláris zavarok megjelenésének az általános
lakossághoz képest. Ezenkívül van néhány előzetes adat, hogy az ilyen mentális
zavarokkal küzdő egyének nagyobb kockázattal adhatnak glutén által indukált
abnormális immunválaszt az általános populációhoz képest. A gluténmentes diéták
betartása a nem pszichiátriai egyének esetében is gyakran problematikus (Hall
és mtsai 2009), valamint ezek a dietetikus megfontolások nagyfokú
placebo-hatással bírnak. Mindazonáltal a korlátozások, az inkonzisztenciák és a
kis mintaméretek miatt nincs elegendő bizonyíték a gluténmentes étrendet
fogyasztó és pszichózisos vagy/és hangulati zavarokkal rendelkező populációkra
vonatkozóan. A jövőbeli tanulmányoknak ezért érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni
a gluténre adott immunválasz összetettségének feltárására.
___________________________________________________________________________
Szakirodalom
Antigoni,
M., Xinias, I., Theodouli, P., Karatza, E., Maria, F., Panteliadis, C.,
Spiroglou, K., 2007. Increased prevalence of silent celiac disease among Greek
epileptic children. Pediatr. Neurol. 36, 165–169.
Bashiri,
H., Afshari, D., Babaei, N., Ghadami, M.R., 2016. Celiac Disease and Epilepsy:
The Effect of Gluten-Free Diet on Seizure Control. Adv. Clin. Exp. Med. 25,
751–754.
Bender,
L., 1953. Childhood schizophrenia. Psychiatr. Q. 27, 663–681.
Benros,
M.E., Nielsen, P.R., Nordentoft, M., Eaton, W.W., Dalton, S.O., Mortensen,
P.B., 2011. Autoimmune diseases and severe infections as risk factors for
schizophrenia: a 30-year population-based register study. Am. J. Psychiatry
168, 1303–1310.
Benros,
M.E., Waltoft, B.L., Nordentoft, M., Østergaard, S.D., Eaton, W.W., Krogh, J.,
Mortensen, P.B., 2013. Autoimmune diseases and severe infections as risk
factors for mood disorders: a nationwide study. JAMA psychiatry 70, 812–820.
Bizzaro,
N., Tozzoli, R., Villalta, D., Fabris, M., Tonutti, E., 2012. Cutting-edge
issues in celiac disease and in gluten intolerance. Clin. Rev. Allergy Immunol.
42, 279–287.
Bressan,
P., Kramer, P., 2016. Bread and other edible agents of mental disease. Front. Hum.
Neurosci. 10.
Briani,
C., Samaroo, D., Alaedini, A., 2008. Celiac disease: From gluten to
autoimmunity. Autoimmun. Rev. doi:10.1016/j.autrev.2008.05.006
Catassi,
C., Fasano, A., 2008. Celiac disease. Curr. Opin. Gastroenterol. 24, 687–691.
Catassi,
C., Rätsch, I.M., Fabiani, E., Ricci, S., Bordicchia, F., Pierdomenico, R.,
Giorgi, P.L., 1995. High prevalence of undiagnosed coeliae disease in 5280
Italian students screened by antigliadin antibodies. Acta Paediatr. 84,
672–676.
Coeliac
disease and schizophrenia: Population based case control study with linkage of
Danish national registers. BMJ Br. Med. J. 328, 438–439.
doi:10.1136/bmj.328.7437.438
Czaja-Bulsa,
G., Bulsa, M., 2014. The natural history of IgE mediated wheat allergy in
children with dominant gastrointestinal symptoms. Allergy, Asthma Clin.
Immunol. 10, 12.
Deacon,
G., Kettle, C., Hayes, D., Dennis, C., Tucci, J., 2017. Omega 3 polyunsaturated
fatty acids and the treatment of depression. Crit. Rev. Food Sci. Nutr. 57,
212–223.
Dicke,
W.K., 1950. Coeliac disease. Investigation of the harmful effects of certain
types of cereal on patients with coeliac disease. Coeliac Dis. Investig.
harmful Eff. Certain types Cereal patients with coeliac Dis.
Dickerson,
F., Stallings, C., Origoni, A., Vaughan, C., Khushalani, S., Alaedini, A.,
Yolken, R., 2011. Markers of gluten sensitivity and celiac disease in bipolar
disorder. Bipolar Disord. 13, 52–58.
Dickerson,
F., Stallings, C., Origoni, A., Vaughan, C., Khushalani, S., Yolken, R., 2012.
Markers of gluten sensitivity in acute mania: a longitudinal study. Psychiatry
Res. 196, 68–71.
Dohan,
F.C., 1966. Wartime changes in hospital admissions for schizophrenia. Acta
Psychiatr. Scand. 42, 1–23.
Eaton,
W.W., Byrne, M., Ewald, H., Mors, O., Chen, C.-Y., Agerbo, E., Mortensen, P.B.,
2006. Association of schizophrenia and autoimmune diseases: linkage of Danish
national registers. Am. J. Psychiatry 163, 521–528.
Eaton,
W.W., Mortensen, P.B., Agerbo, E., Byrne, M., Mors, O., Ewald, H., 2004.
Eaton,
W.W., Pedersen, M.G., Nielsen, P.R., Mortensen, P.B., 2010. Autoimmune
diseases, bipolar disorder, and non‐ affective psychosis. Bipolar Disord. 12,
638– 646.
Elli,
L., Branchi, F., Tomba, C., Villalta, D., Norsa, L., Ferretti, F., Roncoroni,
L., Bardella, M.T., 2015. Diagnosis of gluten related disorders: celiac
disease, wheat allergy and non-celiac gluten sensitivity. World J.
Gastroenterol. WJG 21, 7110.
Euesden,
J., Danese, A., Lewis, C.M., Maughan, B., 2017. A bidirectional relationship
between depression and the autoimmune disorders–New perspectives from the
National Child Development Study. PLoS One 12, e0173015.
Ghalichi,
F., Ghaemmaghami, J., Malek, A., Ostadrahimi, A., 2016. Effect of gluten free
diet on gastrointestinal and behavioral indices for children with autism spectrum
disorders: a randomized clinical trial. World J. Pediatr. 12, 436–442.
Goldberg,
D., 1970. A psychiatric study of patients with diseases of the small intestine.
Gut 11, 459–465.
Graff,
H., Handford, A., 1961. Celiac syndrome in the case histories of five
schizophrenics. Psychiatr. Q. 35, 306–313.
Hadjivassiliou,
M., Grünewald, R., Sharrack, B., Sanders, D., Lobo, A., Williamson, C.,
Woodroofe, N., Wood, N., Davies‐ Jones, A., 2003. Gluten ataxia in perspective:
epidemiology, genetic susceptibility and clinical characteristics. Brain 126,
685–691.
Hadjivassiliou,
M., Williamson, C.A., Woodroofe, N., 2004. The immunology of gluten
sensitivity: beyond the gut. Trends Immunol. 25, 578–582.
Hall, N.J., Rubin,
G., Charnock, A., 2009. Systematic review: Adherence to a glutenfree diet in
adult patients with coeliac disease. Aliment. Pharmacol. Ther. 30, 315–330.
Hallert, C.,
Åstrøm, J., Sedvall, G., 1982. Psychic disturbances in adult coeliac disease:
III. Reduced central monoamine metabolism and signs of depression. Scand. J.
Gastroenterol. 17, 25–28.
Hallert, C.,
Åström, J., 1982. Psychic disturbances in adult coeliac disease: II.
Psychological findings. Scand. J. Gastroenterol. 17, 21–24.
Hernandez, M.A.,
Colina, G., Ortigosa, L., 1998. Epilepsy, cerebral calcifications and clinical
or subclinical coeliac disease. Course and follow up with gluten-free diet.
Seizure 7, 49–54.
Hernanz, a,
Polanco, I., 1991. Plasma precursor amino acids of central nervous system
monoamines in children with coeliac disease. Gut 32, 1478–1481.
doi:10.1136/gut.32.12.1478
Jackson, J.,
Eaton, W., Cascella, N., Fasano, A., Warfel, D., Feldman, S., Richardson, C.,
Vyas, G., Linthicum, J., Santora, D., 2012. A gluten-free diet in people with
schizophrenia and anti-tissue transglutaminase or anti-gliadin antibodies.
Schizophr. Res. 140, 262.
Kayser,
M., 2014. Aetiology: Severe infection and autoimmune disease are associated
with increased risk of mood disorders.
Lachance,
L.R., McKenzie, K., 2014. Biomarkers of gluten sensitivity in patients with
non-affective psychosis: a meta-analysis. Schizophr. Res. 152, 521–527.
Lebwohl,
B., Ludvigsson, J.F., Green, P.H.R., 2015. Celiac disease and non-celiac gluten
sensitivity. BMJ 351, h4347.
Liao,
N., Chen, M.-L., Zhao, H., Xie, Z.-F., 2015. Association between the MYO9B
polymorphisms and celiac disease risk: a meta-analysis. Int. J. Clin. Exp. Med.
Lohi,
S., Mustalahti, K., Kaukinen, K., Laurila, K., Collin, P., Rissanen, H., Lohi,
O., Bravi, E., Gasparin, M., Reunanen, A., 2007. Increasing prevalence of
coeliac disease over time. Aliment. Pharmacol. Ther. 26, 1217–1225.
Louka,
A.S., Sollid, L.M., 2003. HLA in coeliac disease: unravelling the complex
genetics of a complex disorder. Tissue Antigens 61, 105–117.
Ludvigsson,
J.F., Osby, U., Ekbom, A., Montgomery, S.M., 2007a. Coeliac disease and risk of
schizophrenia and other psychosis: a general population cohort study. Scand. J.
Gastroenterol. 42, 179–185.
Ludvigsson,
J.F., Reutfors, J., Ösby, U., Ekbom, A., Montgomery, S.M., 2007b. Coeliac
disease and risk of mood disorders—a general population-based cohort study. J.
Affect. Disord. 99, 117–126.
Luostarinen, L.K.,
Collin, P.O., Peräaho, M.J., Mäki, M.J., Pirttilä, T.A., 2001. Coeliac disease
in patients with cerebellar ataxia of unknown origin. Ann. Med. 33, 445–449.
Messamore, E.,
Almeida, D.M., Jandacek, R.J., McNamara, R.K., 2017. Polyunsaturated fatty
acids and recurrent mood disorders: Phenomenology, mechanisms, and clinical
application. Prog. Lipid Res.
Moore, L.R., 2014.
“But we’re not hypochondriacs”: The changing shape of gluten-free dieting and
the contested illness experience. Soc. Sci. Med. 105, 76–83.
Prager, M.,
Durmus, T., Buttner, J., Molnar, T., de Jong, D.J., Drenth, J.P., Baumgart,
D.C., Sturm, A., Farkas, K., Witt, H., Buning, C., 2014. Myosin IXb variants
and their pivotal role in maintaining the intestinal barrier: a study in
Crohn’s disease.
Pynnönen, P.A.,
Isometsä, E.T., Verkasalo, M.A., Kähkönen, S.A., Sipilä, I., Savilahti, E.,
Aalberg, V.A., 2005. Gluten-free diet may alleviate depressive and behavioural
symptoms in adolescents with coeliac disease: a prospective follow-up
case-series study. BMC Psychiatry 5, 14.
Rubio–Tapia, A.,
Kyle, R.A., Kaplan, E.L., Johnson, D.R., Page, W., Erdtmann, F., Brantner,
T.L., Kim, W.R., Phelps, T.K., Lahr, B.D., 2009. Increased prevalence and
mortality in undiagnosed celiac disease. Gastroenterology 137, 88–93.
San Mauro, M.I.,
Garicano, V.E., Collado, Y.L., 2014. Is gluten the great etiopathogenic agent
of disease in the XXI century?
Sapone, A., Bai,
J.C., Ciacci, C., Dolinsek, J., Green, P.H.R., Hadjivassiliou, M., Kaukinen,
K., Rostami, K., Sanders, D.S., Schumann, M., 2012. Spectrum of glutenrelated
disorders: consensus on new nomenclature and classification. BMC Med. 10, 13.
Sapone, A.,
Lammers, K.M., Casolaro, V., Cammarota, M., Giuliano, M.T., De Rosa, M.,
Stefanile, R., Mazzarella, G., Tolone, C., Russo, M.I., 2011. Divergence of gut
permeability and mucosal immune gene expression in two gluten-associated
conditions: celiac disease and gluten sensitivity. BMC Med. 9, 23.
Sarela, S.,
Thompson, D. V., Nagrant, B., Thakkar, P., Clarke, K., 2016. A retrospective
chart review evaluating the association of psychological disorders and Vitamin
D deficiency with celiac disease. Minerva Gastroenterol. Dietol. 62, 240–244.
Scand.
J. Gastroenterol. 49, 1191–1200. doi:10.3109/00365521.2014.928903
Shen, C.-C., Yang,
A.C., Kuo, B.I.-T., Tsai, S.-J., 2015. Risk of psychiatric disorders following
primary Sjögren syndrome: a nationwide population-based retrospective cohort
study. J. Rheumatol. 42, 1203–1208.
Smith, D.F.,
Gerdes, L.U., 2012. Meta‐ analysis on anxiety and depression in adult celiac
disease. Acta Psychiatr. Scand. 125, 189–193.
Straub, R.E.,
MacLean, C.J., O’Neill, F.A., Burke, J., Murphy, B., Duke, F., Shinkwin, R.,
Webb, B.T., Zhang, J., Walsh, D., 1995. A potential vulnerability locus for
schizophrenia on chromosome 6p24–22: evidence for genetic heterogeneity. Nat.
Genet. 11, 287–293.
Tanabe, S., 2008.
Analysis of food allergen structures and development of foods for allergic
patients. Biosci. Biotechnol. Biochem. 72, 649–659.
Tonutti, E.,
Bizzaro, N., 2014. Diagnosis and classification of celiac disease and gluten
sensitivity. Autoimmun. Rev. 13, 472–476.
Van den Broeck,
H.C., de Jong, H.C., Salentijn, E.M.J., Dekking, L., Bosch, D., Hamer, R.J.,
Gilissen, L.J.W.J., van der Meer, I.M., Smulders, M.J.M., 2010. Presence of
celiac disease epitopes in modern and old hexaploid wheat varieties: wheat
breeding may have contributed to increased prevalence of celiac disease. Theor.
Appl. Genet. 121, 1527–1539.
Vives-Pi, M.,
Takasawa, S., Pujol-Autonell, I., Planas, R., Cabre, E., Ojanguren, I.,
Montraveta, M., Santos, A.L., Ruiz-Ortiz, E., 2013. Biomarkers for diagnosis
and monitoring of celiac disease. J. Clin. Gastroenterol. 47, 308–313.
Volta, U., Caio,
G., Karunaratne, T.B., Alaedini, A., De Giorgio, R., 2017. Non-coeliac
gluten/wheat sensitivity: advances in knowledge and relevant questions. Expert
Rev. Gastroenterol. Hepatol. 11, 9–18.
West, J., Logan,
R.F., Hubbard, R.B., Card, T.R., 2006. Risk of schizophrenia in people with
coeliac disease, ulcerative colitis and Crohn’s disease: a general
populationbased study. Aliment. Pharmacol. Ther. 23, 71–74.
Zhong, F.,
McCombs, C.C., Olson, J.M., Elston, R.C., Stevens, F.M., McCarthy, C.F.,
Michalski, J.P., 1996. An autosomal screen for genes that predispose to celiac
disease in the western counties of Ireland. Nat. Genet. 14, 329–333.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése