A  poszttraumás stressz szindróma és az alacsony szintű egészségvédő magatartás  kapcsolata

Zen, A. L., Zhao, S., Whooley, M. A. és Cohen, B. E. (2012). Post-Traumatic Stress Disorder is Associated With Poor Health Behaviors: Findings From the Heart and Soul Study. Health Psychology, 31(2), 194–201.

 doi:10.1037/a0025989.

Az összefoglalót készítette: Molnár Patrícia

Absztrakt

Célkitűzés: A poszttraumás stressz szindróma akár a kardiovaszkuláris megbetegedések esélyét is növelheti, hiszen az alacsony szintű egészségvédő viselkedés komoly rizikófaktora a CVD-nek. Jelen vizsgálat a PTSD és CVD kapcsolatát tekinti át.

Módszer: A kutatásban 1022 kardiovaszkuláris megbetegedésben szenvedő férfi és nő vett részt. A módszer részét képezte a PTSD megállapítása, illetve a fizikai aktivitás és a dohányzás mértékének megítélése önbeszámolós kérdőívvel. Logisztikus és lineráis regresszió szolgált a PTSD és az egyéb egészséget befolyásoló faktorok közti kapcsolat mérésére.

Eredmények: Az 1022 részvevő közül 95 szenved PTSD-ben, amely a 9 %-ukat jelenti. A PTSD-hez szignifikánsan magasabb pontszámok társultak a fizikai inaktivitás tekintetében, mint az általános testedzés (OR 1.6, 95% CI [1.0–2.6]; p = .049), a könnyű testedzés (OR 1.7, 95% CI [1.0–2.9]; p = .045), illetve a nemük és koruk alapján saját magukat a társaik fizikai aktivitásához hasonlítva (OR 1.8, 95% CI [1.0–3.0]; p = .047). A résztvevők, akiknél PTSD-t állapítottak meg jellemzően megszegik az orvosi előírásokat, gondolva itt a gyógyszerek bevételének elfelejtésére (OR 1.8, 95% CI [1.0–3.3]; p = .04) vagy azok szándékos kihagyására (OR 1.7, 95% CI [1.1–2.9]; p = .03). További eredményként kimutatható a PTSD résztvevők magasabb dohányzási rátája (β 6.4 pack years, 95% CI [1.8–10.9]; p = .006).

Következtetések: A kardiovaszkuláris betegségben szenvedő páciensek közül, akiket poszttraumás stressz szindrómával is diagnosztizáltak nagyobb mértékben jellemző rájuk a fizikai inaktivitás, az egészségügyi tanácsok elvetése, valamint a dohányzás.

Kulcsszavak: poszttraumás stressz szindróma, egészséges életmód, dohányzás, fizikai aktivitás, orvosi ajánlás betartása

1. Bevezetés

A poszttraumás stressz szindróma (PTSD) leginkább mentális zavarként ismert, azonban egyre inkább ismeretes fizikai tüneteket eredményező betegségként is. PTSD diagnózissal rendelkező veteránoknál nagyobb eséllyel mutatható ki keringési, emésztőrendszeri, mozgásszervi, idegrendszeri, légzőszervi vagy fertőzéses betegség. Továbbá jelentős rizikófaktorként említhető a kardiovaszkuláris betegségek (CVD) kialakulásában.

Schnurr és Green (2004) megfogalmazzák a pszichológiai, biológiai, viselkedéses és figyelmi mechanizmusokat, melyek által a PTSD hátrányos fizikai tünetei megnyilvánulnak. A PTSD pszichológiai tüneteként megjelenhet disszociáció és az elkerülő megküzdési stratégiák túlsúlya, ami a megfelelő orvosi ellátás megtagadását is eredményezheti. A PTSD biológiai mechanizmusokon keresztül is hat, különböző fiziológiás változásokat eredményez, mint a túlzott szimpatikus aktivitás vagy a hypothalamo-hypophysis-mellékvese tengely sérülése, mely a kardiovaszkuláris rendszer sérülésén át érszűkületet okozhat. Jelen vizsgálat a PTSD és a CVD kapcsolatát vizsgálja, azonban érdemes megjegyezni, hogy a kardiovaszkuláris megbetegedések hátterében leggyakrabban az alacsony fizikai aktivitás, diabétesz, magas vérnyomás, dyslipidemia vagy a dohányzás áll.

Bizonyos kutatások kimutatták, hogy a poszttraumás stressz szindrómában szenvedő személyek körében gyakoribb a dohányzás, illetve az illegális szerhasználat. A fizikai aktivitást mérő vizsgálatok nem jutottak jelentős eredményre, azonban az elmondható, hogy a PTSD-s egyének kevésbé tartják be az orvosi utasításokat.

2. Módszer

A „The Heart and Soul Study” elnevezésű vizsgálat arra szolgál, hogy feltérképezze a kapcsolatot egyes mentális zavarok és kardiovaszkuláris megbetegedések között.

2.1. Résztvevők

Összesen 1024 kardiovaszkuláris megbetegedésben szenvedő felnőtt vett részt a vizsgálatban, közülük 838 férfi, 186 nő. Azok a személyek bizonyultak alkalmasnak a kutatásban, akik kórtörténetében megtalálható például szívinfarktus, érszűkület, ischémia vagy koszorúér-betegség. Nem vehettek részt azonban a hat hónapon belül szívinfarktust elszenvedők, valamint a futópadon végrehajtott tesztelésen sikertelenül teljesítők.

2.2. Kiválasztási folyamat

A klinikai nyilvántartás alapján 15.438 CVD-vel regisztrált beteget kerestek meg e-mailben, annak érdekében, hogy vegyenek részt a kutatásban. A bekerült 1024 résztvevővel 2000 szeptembere és 2002 decembere között végezték el az alapvizsgálatokat, ami magába foglalt egy strukturált pszichológiai interjút, kérdőívcsomagot, vérvételt, echocardiographiát és a fizikai aktivitást mérő eljárást. Végül két személy nem töltötte ki a PTSD-re vonatkozó kérdőívet, így a végleges létszám 1022-re módosult.

2.3. Eljárás

A poszttraumás stressz szindróma mérésénél a Computerized Diagnostic Interview Schedule (CDIS) került alkalmazásra, amely az epidemiológiai vizsgálatoknál közkedvelten felhasznált mérőeszköz.

A fizikai aktivitás tanulmányozása során a résztvevők a következő kategóriákban értékelték a teljesítményüket: elmúlt hónapban végrehajtott 15-20 perces testedzés gyakorisága; intenzitás alapján elkülönített edzések gyakorisága; illetve összehasonlítást kértek a fizikai aktivitásuk tekintetében az azonos nemű és életkorú társaikkal szemben. A kapott eredményekből dichotóm változót alkottak, így alakult ki az „aktív” és „inaktív” címke, amely korábbi vizsgálatokból következtetve már bizonyítottan erős és független előrejelzője a későbbi kardiovaszkuláris megbetegedéseknek. Továbbá összevetették a futópadon történő teszteléssel, mely alapján elmondható, hogy az inaktív címkével felruházott vizsgálati személyek alacsonyabb pontszámot értek el a valós fizikai aktivitáspróbán.

Az egészségügyi javaslatok betartásával foglalkozó standardizált kérdőívben olyan kérdésekre kerestek választ, mint „Az elmúlt egy hónapban milyen gyakran felejtette el bevenni az orvos által felírt gyógyszert, gyógyszereket?”, „Az elmúlt egy hónapban milyen gyakran szedte a gyógyszereit az orvos által előírtak alapján?”, valamint, hogy milyen gyakran döntöttek úgy, hogy nem veszik be a felírt orvosságot.

            Elkülönült dohányzók és nem dohányzók csoportja. A cigarettahasználók körében felmerülő kérdések a következők: mióta dohányoznak és milyen mennyiségben. Az eredmények alapján megkülönböztetnek sosem dohányzó, korábban dohányzó, illetve jelenleg dohányzó résztvevőket.

            További változóként szerepel az életkor, nem, etnikum, egészségügyi kórtörténet, végzettség és az anyagi bevétel. Egyaránt vizsgálták az alkoholfogyasztást és a testtömeg indexet is.

3. Eredmények

3.1. A résztvevők jellemzői

            A résztvevők 9 %-a, azaz 95 személy szenved poszttraumás stressz szindrómában. A PTSD-s vizsgálati személyek nagyobb eséllyel inaktívak, kerülik az orvosi utasítások betartását, jelenleg is dohányoznak, dohányzási történetük régre nyúlik vissza, valamint bevételük a vizsgálatban megszabott átlagnál alacsonyabb összeg. A résztvevők különböző PTSD tünetekről számoltak be, melyek a következő tartalmakkal bírnak: a harcban súlyosan sérült személy feltűnése vagy egy közeli barát, hozzátartozó hirtelen bekövetkező váratlan halála; szexuális abúzus egy rokon vagy egy idegen által; csatamezőn kívül egy személy elrablása, megerőszakolása vagy meggyilkolása.

3.2. PTSD és fizikai aktivitás

            A poszttraumás stressz szindrómás személyek szignifikánsan inaktívabban ítélték meg saját magukat másokhoz képest. A nem PTSD-s résztvevők ezzel szemben aktívabb címkével illették magukat.

3.3. PTSD és egészségügyi vonatkozás

            A PTSD résztvevők szignifikánsan magasabb értéket mutatnak az egészségügyi javaslatok nem betartásában, illetve a gyógykezelés kihagyásában. A korábban ismertetett tények alapján kijelenthető a jelenleg vagy korábban dohányzó személyek túlsúlya is.

4. Megvitatás

            A kapott eredményekből kikövetkeztethető azon feltevés, miszerint a PTSD-hez alacsony szintű egészségvédő magatartás társul, ami hozzájárulhat a PTSD és a kardiovaszkuláris betegségek közti kapcsolat erősségéhez.

            Egyes vizsgálatok azt találták, hogy a pszichológiai stresszorok negatívan hatnak az egészségügyi javaslatok, előírások betartására. Shemesh és munkatársai (2004) felmérésében a szívinfarktust elszenvedő résztvevők közül a PTSD-s személyek hajlamosabbak a kezelés elutasítására, így szembe kell nézniük a kardiovaszkuláris betegségek tüneteivel.

            Schnurr és Green (2004) jelen vizsgálattal egybeeső következtetésekre jutottak, mivel a viselkedéses funkciókra koncentrálva kijelenthető, hogy a poszttraumás stressz szindrómás egyének nagyobb valószínűséggel élnek magas kockázatú tevékenységekkel, gondolva itt akár a dohányzásra, illetve kevésbé alkalmaznak preventív módszereket, mint amilyen a testedzés. Ezek a tények lehetséges magyarázatként szolgálnak a PTSD-s személyek gyakori kardiovaszkuláris megbetegedéseire.

            Assis és munkatársai (2008) vizsgálatában résztvevő PTSD-s illetők 71 %-a a testedzés motivációjának hiányáról számolt be. Mindemellett többen is említést tesznek az attól való félelemről, hogy az edzés valamiféle egészségügyi problémát okozhat számukra.

            A kockázatos viselkedésmód témáját érintve elmondható, hogy a PTSD okozta emocionális distressz és hiperarousal tünetek csökkentésére a betegek olyan anyagokat használnak, mint a nikotin, amely időlegesen redukálja a szorongási szintet.

            A vizsgálat limitációjaként tekinthetők, hogy a résztvevők javarészt városban élő férfiak voltak, már meglévő kardiovaszkuláris diagnózissal. Természetesen hasznos ezen csoport vizsgálata, azonban az eredmények nem vonatkoztathatók át a teljes populációra. A CDIS egy validált eszköz a PTSD mérésére, viszont nem foglalja magába a tünetek időtartamára és súlyosságára vonatkozó információkat. Említést kell tenni az egyes önbeszámolós tesztek esetleges pontatlanságáról, mely a szubjektivitásból is fakadhat.

            Összefoglalásként elmondható, hogy a hipotézist megerősítették az eredmények, miszerint alacsony mértékű egészségvédő magatartás jellemző a poszttraumás stressz szindrómában szenvedő személyekre, amely hozzájárulhat a kardiovaszkuláris megbetegedések és a PTSD közötti pozitív korreláció kialakulásához.

            A kutatás rámutat arra, hogy érdemes lehet a PTSD-s páciensek egészséges életvitel kialakításában való támogatása, a dohányzásról való leszokás segítése vagy a testedzés rutinná tétele.