Műszakos munkarend, alvási szokások és anyagcsere  különbségek: eredmények a Wisconsin egészsége felmérésből

Givens, M.L., Malecki, K. C., Peppard, P. E., Palta, M., Said, A., Engelman, C. D., Walsh, M.C., Nieto, F. J.(2015). Shiftwork, sleep habits, and metabolic disparities: results from the

Survey of the Health of Wisconsin. Sleep Health 1, 115–120.

https://doi.org/10.1016/j.sleh.2015.04.014

Készítette: Végh Bianka Petra

Absztrakt

Háttér: A nonstop társadalom iránti növekvő kereslettel az alváshiány előfordulása és egyéb, alvászavarokkal kapcsolatos egészségügyi problémák egyre nőnek. Magas prevalenciája és a társadalmi-gazdasági vonatkozású egészségügyi egyenlőtlenségekben játszott meghatározó szerepe miatt a műszakos munkarend növekvő jelentőségű munkahelyi egészségügyi kockázat.

Célkitűzések: A kutatás célja volt megvizsgálni a műszakos munkarend összefüggését a túlsúlyossággal és a 2-es típusú cukorbetegséggel (T2D), illetve feltérképezni, hogy az alvászavarok előfordulása hatással van-e ezekre az összefüggésekre.

Résztvevők és módszerek: Keresztmetszeti vizsgálatot végeztek a Wisconsini Egészségügyi Felmérés (2008-2012) azon 1593 résztvevője körében, akik hagyományos vagy műszakos munkarendben dolgoztak és beszámoltak különböző alvászavarok (álmatlanság, elégtelen alvás, és ébrenléti álmosság) előfordulásáról. A testtömeg indexet és a 2-es típusú cukorbetegséget objektív mérőeszközökkel mérték.

Eredmények: A műszakban dolgozók túlsúlyosabbak voltak a hagyományos munkarendben dolgozóknál (83% vs 71% , legalább 25-ös testtömegindexszel) és több alvászavarral kapcsolatos tünetről számoltak be. A műszakos munka és a túlsúly vagy a cukorbetegség közötti kapcsolatok erősebbek voltak azok között, akiknek az alvása elégtelen volt, de az interakció nem volt statisztikailag szignifikáns.

Következtetések: Az alvás és az anyagcsere állapotok közötti kapcsolat jobb megértése segíthet az egészségügyi szolgáltatóknak és a munkadóknak kiszűrni a magas kockázatú egyéneket és a munkahelyi jólét javításával az egészségügyi problémák kockázatát csökkenteni.

Bevezetés

A hagyományos munkarendben dolgozókkal összehasonlítva a műszakban dolgozók jelentős egészségügyi egyenlőtlenségekkel szembesülnek, ami nagyobb morbiditással és halálozással jár. Hajlamosabbak a rákos és a kardiometabolikus betegségekre, köztük a metabolikus szindrómára, a 2-es típusú cukorbetegségre (T2D), az elhízásra és a kóros kardiovaszkuláris problémákra. A legfrissebb tanulmányok azt mutatják, hogy a műszakban dolgozók magas trigliceridszinteket, koleszterint és magasabb inzulinrezisztenciát mutatnak, mint a hagyományos munkarendben dolgozók.

Az alvási problémák és az elégtelen alvás gyakori a műszakban dolgozók körében. Az amerikai nemzeti felmérési adatok azt mutatják, hogy az elégtelen alvás (<7 óra / nap) előfordulása a műszakban dolgozók körében 44% -ot tesz ki, szemben a nappali munkarendben dolgozó alkalmazottak 30% -ával. Kimutatták azt is, hogy az alvászavarok, köztük az elégtelen alvás hátrányosan befolyásolják az anyagcsere-egészséget. Például a glükóz-homeosztázist negatívan befolyásolja mind az alvásminőség, mind a mérsékelt alváskorlátozás. Ezért az alvászavarok magyarázatot adhatnak a műszakmunka és az anyagcsere diszfunkció közötti összefüggésre, és szerepet játszhatnak a műszakban dolgozók egészségügyi egyenlőtlenségeiben.

Ebben a kutatásban felnőtt lakossági mintában a műszakos munkarend és az alvásproblémák közötti kapcsolatot, illetve a munkarend és a túlsúlyosság és 2-es típusú cukorbetegség, mint kedvezőtlen anyagcsere marker összefüggéseit vizsgálták. Megnézték továbbá, az elégtelen alvás hatását ezekre a kapcsolatokra, hogy megállapítsák, a rossz anyagcsere és munkarend közötti feltételezett kapcsolat enyhül-e azoknál a munkavállalóknál, akik elegendő alváshoz jutnak.

Résztvevők és kutatási módszerek

A kutatáshoz a Wisconsini Egészségügyi Felmérés (WEF) 2008-2012 között az állam 21-74 év közötti lakosssága körében felvett adatokat használták. Az adatok tartalmazták az alapvető klinikai paramétereket, beleértve a vizsgálati alapú antropometriát (magasság, testsúly és derék / csípő arány), a vérnyomást, a vérkémia és a sejtszám meghatározását, valamint az önbevallásos fizikai egészségi állapotot, a demográfiai adatokat, a viselkedéses és munkahelyi egészséget. A testtömeg indexet (BMI) a súly és magasság alapján számolták, a 2-es típusú cukorbetegséget pedig orvosi diagnózis alapján regisztrálták.

A műszakos munkát éjszakai, forgó vagy egyéb nem hagyományos alvásmintázattal járó munkaviszonyként definiálták. Az alvási szokásokat és az alvás időtartamát korábban validált kérdések segítségével kategorizálták. Az álmatlanságot azon résztvevők válaszai alapján határozták meg, akiknél az elalvás nehézségei jelentkeznek, mely alapján két kategóriát hoztak létre: gyakran (≥5 / hó) vagy ritkán (<5 / hó) küzdenek elalvási problémákkal. Az elégtelen alvás meghatározására a következő képletet használták: ([5 × munkanapi alvás] + [2 × hétvégi alvás]) / 7); az elégtelen alvás <7 óra / nap. A nappali álmosság mérésére az Epworth Álmosság Skálát használták.

A vizsgálatba 1593 túlsúlyos / elhízott és 1400 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő alanyt vontak be, akiknek adatait SAS 9.2 programban elemezték.

Eredmények

A műszakban dolgozók átlagosan idősebbek és kevésbé képzettek voltak a hagyományos munkarendben dolgozóknál. Nem, rassz és etnikum tekintetében nem volt szignifikáns különbség a különböző munkarendben dolgozók között.

A műszakban dolgozóknál a hagyományos munkarendben dolgozókkal szemben az anyagcsere-egészségét károsító markerek gyakoribb előfordulása volt megfigyelhető, a túlsúly és az elhízás együttes előfordulása szignifikánsan magasabb volt a műszakban dolgozók körében, mint a hagyományos munkatársaknál (83% vs 71%, p= .0004). A T2D előfordulása szintén magasabb volt (7,6% vs 4,9%) náluk, de ez a különbség nem volt szignifikáns a két csoport között. Az alvászavarok előfordulása szignifikánsan magasabb volt a műszakban dolgozóknál, mint a hagyományos munkatársaknál. A túlzott álmosság (31,8% vs 24,4%, p-érték = 0,05), álmatlanság (23,6% vs. 16,3%, p-érték = 0,02) és elégtelen alvás (átlagos napi alvás időtartam <7 óra, 53,0% vs. 42,9 %, p-érték = .03) mind magasabbak voltak a műszakban dolgozók körében.

A módosított modellekben a műszakban dolgozás és a túlsúly / elhízás közötti összefüggés statisztikailag szignifikáns maradt (a kiigazított esélyarány [OR] = 2,07, 95% CI = 1,31-3,28). A műszakban dolgozóknál a kor, a nem, a rassz és a képzettség kontrollálása után  44% -kal nagyobb esélye volt a T2D előfordulásának; de az összefüggés nem volt statisztikailag szignifikáns.

Az egyes alvással kapcsolatos változók egymástól függetlenül történő hozzáadásaa modellhez nem változtatta meg jelentősen a műszakmunka és a túlsúlyosság / elhízás vagy a T2D összefüggéseinek erősségét. A kiigazított modellek azt mutatták, hogy a túlsúlyosság / elhízás előfordulása kevésbé valószínű a hosszabb átlagos napi alvási időtartammal rendelkező felnőtteknél és valószínűbb magasabb szubjektív nappali álmosság esetén. Továbbá, az álmatlanság gyakorisága szignifikánsan összefüggésben volt a túlsúlyossággal / elhízással. Hasonlóképpen, a 2-es típusú cukorbetegség prevalenciájának esélye is csökken a hosszabb átlagos napi alvás időtartamával és magasabb az emelkedett szubjektív álmossággal, de az eredmény a statisztikai szignifikancia határán van.

A műszakban dolgozás és a túlsúlyosság közti kapcsolat erősebb és statisztikailag szignifikánsabb azok között, akik elégtelen alvásról számoltak be, mint azoknál akik eleget aludtak. Ugyan ez volt az eredmény 2-es típusú cukorbetegség tekintetében is, bár a formális teszt eredménye nem volt szignifikáns.

Diszkusszió

Az eredmények azt mutatják, hogy a hagyományos munkarendben dolgozókkal szemben, a műszakban dolgozók nagyobb valószínűséggel túlsúlyosak / elhízottak és vannak alvási problémáik (álmatlanság, elégtelen alvás és a túlzott ébrenléti álmosság). Az alvászavarok megléte pozitívan korrelált a túlsúlyossággal / elhízottsággal és cukorbetegséggel, de teljes mértékben nem magyarázta azt. A műszakmunka és a túlsúlyosság közötti kapcsolat erősebbnek tűnt azok között, akiknek az alvása elégtelen volt, mint az általános vizsgálati populációban. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy azok a műszakban dolgozók, akik elegendő alváshoz jutnak ezáltal részleges védelmet élveznek a műszakmunka káros metabolizmusra gyakorolt hatásaival szemben.

Bár a műszakmunka és az anyagcsere-diszfunkció közötti mechanizmusok és összefüggések vizsgálata még folyamatban van, egyre több bizonyíték támasztja alá a biológiai magyarázatot. A műszakmunka és a kóros anyagcsere között a metabolikus szabályozás és a cirkadián óra molekuláris funkciójának mögöttes biológiai ok-okozati összefüggése szerepel.

Összefoglalva, a műszakban dolgozók munkaerőpiaci szempontból sebezhető szegmensben dolgoznak, az alvászavarok és a rossz kardiometabolikus egészség fokozott kockázatával. A tanulmány eredményei segíthetik a munkahelyi jólét kezdeményezéseket, amelyek célja a műszakmunka kardiometabolikus egészségre gyakorolt hatásainak mérséklése és az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése a munkaerőben. Azon munkahelyi kezdeményezések, amelyek támogatják az alkalmazottak elégséges alvását, ígéretesek lehetnek az elhízás visszaszorításában.