Zeneterápia a fájdalom és szorongás csökkentése érdekében lubálpunkción  áteső rákos gyerekek számára

Nilson, S.,Hellström, A., Bengston, A., Nguyen, T. N. (2010.) Music Therapy to Reduce Painand Anxiety in Children With Cancer Undergoing Lumbar Puncture: A Randomized Clinical Trial. Journal of Pediatric Oncology Nursing, 27(3) 146–155.

Készítette: Farkas Noémi

Absztrakt

A zeneterápia, mint egy nem gyógyszeres módszer a gyógyszeres kezelések egy alternatívája vagy kiegészítő terápiája lehet. A cikkben bemutatott kutatás célja, hogy megállapítsák a zene hatását az észlelt fájdalomra és szorongásra lumbálpunkciós kezelésen áteső, leukémiás gyerekek esetében.  A kísérletben 40 gyerek vett rész, őket két csoportra osztották, az egyikben hallgattak zenét a kezelés előtt, alatt és után, a másikban nem. A fő vizsgált változók a fájdalom és a szorongás voltak, de egyéb, fiziológiai változókat is vizsgáltak: pulzus, vérnyomás, oxigénszaturáció, légzésszám, ezen kívül a kezelés után nyitott kérdéseket is feltettek a gyerekek egy részének az élményeikkel kapcsolatban. A vizsgálat eredményei szerint a zenés csoportban a lumbálpunkció alatt és után alacsonyabb fájdalompontszámok, vérnyomás és légzésszám volt kimutatható, illetve  a zenés csoportban lévő gyerekek kevésbé szorongtak a kezelés előtt és után is. A gyerekekkel felvett interjúra adott válaszok is ezt az eredményt erősítették meg.

Elméleti háttér

A rákos gyerekek kezelésekor felmerülő egyik legnagyobb problémát az orvosi beavatkozásokkal együtt járó fájdalom okozza, a gyereknek ez az egyik legrosszabb élményük, amit a betegségük miatt át kell élniük. Ennek kezelésére több gyógyszeres és nem gyógyszeres módszer is létezik. 

A leukémiás gyerekeknek sokszor több éves kezelésen kell átesniük, ezek közül sok tűszúrással kapcsolatos. Ezek közül a legfájdalmasabb a lumbálpunkció, ez váltja ki a legnagyobb szorongást és eredményezi a legnagyobb mértékű stresszt. Ha a kezelés okozta fájdalmat tartósan nem kezelik, az viselkedéses és énképbeli változásokat is eredményezhet, magas fokú félelem, szorongás, akár depresszió alakulhat ki.

A fájdalom megfelelő kezelése sokszor nehézségekbe ütközik, mint például a hiányos tudás a gyerekek fájdalomérzetéről és betegségpercepciójáról, nem megfelelő gyógyszeradagok beállítása. Ez okozza, hogy sok esetben sajnos nem tudják megfelelő módon kezelni, kontrollálni az orvosi kezelések során fellépő fájdalmat. A nem gyógyszeres módszerek ismerete kezd elterjedni, de ez még nem azt jelenti, hogy mindennapos gyakorlat lenne az alkalmazásuk a fájdalom kontrollálása, kezelése során. Ennek számos oka lehet, például a nővérek idő- és ismerethiánya a témában csökkenti az ilyen módszerek alkalmazásának az elterjedését. A fájdalom-kezelésre (pain-management) egyszerűen lehet különféle stratégákat kialakítani, amelyeket a gyerekek is könnyűszerrel képesek megtanulni, ezek hatékonyak és kis költségvetést igénylő módszerek.

A gyógyszermentes fájdalomkezelés Ázsiából eredeztethető. Kínában sokszor használták a zenét erre a célra. A zenehallgatás egy a sok módszer közül, amely képes lehet a fájdalom és a szorongás csökkentésére. Úgy tűnik, a zenehallgatás csökkenti az s-kortizol és növeli az s-oxitocin mennyiségét a szervezetben, ez is magyarázhatja a fent említett hatásokat. Egy széles körben elfogadott magyarázat szerint a zene segít elterelni a figyelmünket a fájdalomról, az ahhoz kötődő érzésekről, gondolatokról. A zene relaxációval egybekötve nyugtató hatásúnak minősül.

A zeneterápiának két formája van, az aktív és a passzív. Az aktív a terapeuta bevonódását igényli, a terápia lényegében interaktív kommunikáció a zene segítségével. A zeneterápia passzív formájához nem szükséges a terapeuta bevonódása, itt lényegében zenehallgatás történik meghatározott céllal. Mindkettő hatékony lehet adott terápiás környezetben. Ebben a vizsgálatban a passzív formát alkalmazták, a zenehallgatást, mint fájdalomcsillapító, szorongáscsökkentő „gyógyszert” alkalmazták. Ennek számos előnye van a gyakorlati alkalmazás során, egyszerűen kivitelezhető, könnyű, olcsó és biztonságos módszer.

Módszer

Résztvevők

A vizsgáltban 40, 7-12 éves lumbálpunkció előtt álló leukémiás gyerek vett részt. Olyan gyerekek vehettek részt a vizsgálatban, akik már legalább egyszer átestek előtte lumbálpunkción, illetve nem volt semmilyen látási, hallási vagy kognitív problémájuk.

Eszközök

A fájdalom és a szorongás mérésére önkitöltős, önjellemzős skálákat használtak, a fájdalom esetében a gyerekeknek meg kellett ítélniük a fájdalom mértékét egy 1-től 10-ig terjedő skálán (Numeric Rating Scale), a szorongás esetében a STAI egy 6 itemesre rövidített változatát alkalmazták.

Eljárás

A résztvevő gyerekeket két csoportra osztották, az egyik csoport a kezelés előtt és alatt saját maga által választott zenét hallgathatott fülhallgatón keresztül, a másik csoport (kontrollcsoport) tagjai is kaptak fülhallgatót, de ők zene nélkül csinálták végig a kezelést (20-20 fő). Sem a kezelőorvos, se a kutató nem tudta, hogy egy gyerek melyik csoportba tartozik.

10 perccel a kezelés kezdete előtt a gyerekek feltették a fülhallgatót, közben látták, hogy a nővérek készülnek a kezelésre. (Rajtuk kívül még a gyerekek szülei illetve az orvos volt a szobában.) Az adatgyűjtés közvetlenül a kezelés előtt kezdődött, megmérték a gyerekek szorongás és fájdalomszintjét, és a fiziológiai változókat (vérnyomás, pulzus, oxigénszaturáció és légzésszám). A fájdalom mértékét és az oxigénszaturációt a kezelés előtt, közben és utána is mérték, a többi vizsgált változót csak előtte és utána. A gyerekek más egyéb fájdalomcsillapító gyógyszert nem kaptak.

A kezelés végén mindkét csoportból 10 gyerekkel interjút csináltak, kérdéseket tettek fel nekik az átélt élményeikről, érzéseikről, gondolataikról. (A kérdések: Hogy érzed magad éppen most? Kérlek, írd le az érzelmeid, érzéseid, gondolataid arról a helyzetről, mikor használtad a fülhallgatót! Szeretnél legközelebb zenét hallgatni? Miért igen/nem?)

Eredmények

Skálák eredményei

A fájdalomskálán szignifikáns különbség mutatkozott a két csoport között a kezelés közben és után, a zenés csoport kisebb mértékű fájdalmat észlelt.

Szorongás tekintetében is hasonló eredményeket kaptak, 10 perc zenehallgatás után, de még a kezelés előtt és a kezelés után is kisebb mértékű szorongás volt jelen a zenés csoportnál.

Fiziológiai változók

A pulzus és a légzésszám tekintetében mutatkozott különbség a két csoport között. A pulzusszám a kezelés alatt, a légzésszám a kezelés alatt és után szignifikánsan alacsonyabb volt a zenés csoportban. A többi változó esetében nem volt kimutatható különbség.

Interjúk

Az interjúkat tartalomelemézéssel vizsgálták. Három kategóriát hoztak létre: félelem érzése, fájdalomérzet és a zene élvezete. Az interjúk elemzése megerősíti az eddig leírtakat. A zenés csoportban a gyerekek nyugodtabbnak érezték magukat, kevésbé gondoltak a fájdalomra, sikerült elterelniük a gondolataikat, kisebb fájdalmat éreztek. A kontrollcsoportban lévő gyerekek félelemről szorongásról és nagy fájdalomról számoltak be, és megjelent esetükben a kezelés sikertelenségétől és a haláltól való félelem is.

A zenéről egyformán vélekedett a kontrollcsoport és a zenés csoport is, mindenki szeretett volna a következő alkalommal zenét hallgatni. A zenehallgató gyerekek elmondása alapján segített nekik a zene, a kontrollcsoport is úgy gondolta, hogy nekik is segítene egy következő alkalommal.

Megvitatás

Ez a kutatás megmutatja, hogy a zene, mint gyógyszer, segíthet a leukémiás gyerekeknek az észlelt fájdalom és szorongás csökkentésében. A zene segített nekik kontrollálni a kellemetlen helyzetet, és mivel ők választhatták meg a zenét, amit hallgattak, ezek a zeneszámok nagy valószínűséggel korábbi, kellemes helyzetekhez kapcsolódtak, csökkentve ezzel is a szorongást.

A kutatás során a kezelés előtti 10 perces zenehallgatás már hatással volt a gyerekek szorongásának és a kezelés során átélt fájdalom mértékére, elterelte a figyelmüket a kellemetlen procedúráról.

A lumbálpunkcióhoz erősen kötődik a fájdalom és a szorongás, ennek sikertelen kezelése negatív következményekkel jár. A gyerekek hajlamosak nagy distresszt mutatni, traumatikus élményként marad meg bennük a kezelés, ami akár hosszú távú pszichés következményekkel is járhat. A zene gyógyszerként alkalmazva segíthet ezen tüneteket mérsékelni, ezt a kvalitatív (szorongás- és fájdalomskála) és a kvantitatív (interjú) eredmények is alátámasztják. A mért fiziológiai adatok esetében csak pulzus- és légzésszám tekintetében volt különbség a zenés és nem zenés csoportok között, akik zenét hallgattak, nekik alacsonyabb volt az érték.

Ez a vizsgálat megmutatja a nem gyógyszeres kezelés hatékonyságát, alkalmazhatóságát a klinikai munka során, de fájdalmas beavatkozások esetében a gyógyszeres és nem gyógyszeres fájdalomcsillapítás kombinációja lenne a legoptimálisabb a fájdalom megfelelő kezelése érdekében.

Kitekintés és limitációk

A kísérlet egyik korlátja, hogy a kontrollcsoport tudott a zenés csoport létezéséről, úgy érezhették, kimaradnak valamiből, ez hatással lehetett az eredményekre is. Ezen kívül a fülhallgató sok gyerek számára kényelmetlennek bizonyult a kezelés során, erre érdemes lenne egy más módszert kidolgozni.

További kutatások szükségesek a témában, például érdekes lenne kideríteni, hogy a zeneválasztás mennyire egyénfüggő, mennyire befolyásolja a kezelés sikerét. Ezen kívül érdemes lenne a zeneterápiát összehasonlítani, kombinálni más hasonló, figyelemelterelő módszerekkel (pl.: virtuális valóság módszer) és ezek hatását együttesen is vizsgálni.