A mindfulness oktatása segíti csökkenteni a kiégést és növeli a jóllétet az egészségügyi  dolgozók körében

Goodman, M. J., & Schorling, J. B. (2012). A Mindfulness Course Decreases Burnout and Improves Well-Being among Healthcare Providers. The International Journal of Psychiatry in Medicine, 43(2), 119–128. https://doi.org/10.2190/PM.43.2.b

Készítette: Nagy Vivien Dóra

Bevezetés:

A kiégés nagyon gyakori az egészségügyi dolgozók – orvosok, nővérek, pszichológusok – körében. A munkával összefüggő kiégés tünetei közé sorolhatók a fáradtság, érzelmi kimerültség, és az észlelt teljesítménycsökkenés. Az érzelmi kimerültség tekinthető a kiégés központi tünetének, mely a munkával kapcsolatos érzelmi bevonódásnak szab gátat. A deperszonalizáció meggátolja, hogy az orvos közel kerülhessen a betegeihez, és a páciensek azt érezhessék, hogy egyediek. Az egészségügyi dolgozók körében megjelenő kiégésnek számos korrelátumát tárták már fel. Hatással lehet a betegek elégedettségének csökkenésére, illetve az orvosi hibák előfordulására, emellett a kiégés hatással lehet a tanulásra, ahogy egy tanulmány is kimutatta: a fiatal orvos rezidenseknél a kiégés alacsonyabb tanulmányi pontszámmal társult.

A mindfulness tréningek egy lehetséges eszköze lehet a kiégés csökkentésének, így a betegellátás és az elégedettség növelésének. A mindfulness egy olyan állapotként jellemezhető, ami a jelen pillanat ítélkezésmentes megélését, figyelmi fókuszát jelenti. Számos meditációs technika áll rendelkezésre, melyen keresztül gyakorolni lehet a mindfulnesst. Számos korábbi mindfulness program sikeresnek bizonyult a kiégés csökkentésében orvosok, illetve ápolók körében. Jelen kutatás célja, hogy egy hasonló program kifejlesztésével csökkenteni tudja a kiégést, és elősegítse jóllét növekedését az egészségügyi dolgozóknál.

Módszer:

Résztvevők:

A vizsgálat résztvevői egészségügyi dolgozók voltak, a virginiai Charlotteville-ből, akik egy 8 hetes mindfulness programban vettek részt. Évente egy esetleg két 8 hetes csoport indult 2004-től kezdve. A kurzusért 200-400 dollárt fizettek a részvevők. A program elvégzésével a részvevők továbbképzési krediteket kaptak.

Eljárás:

Az intervenció a John-Kabat Zinn által kifejlesztett MBSR (Mindfulness based stress-reduction) program alapján készült. Az intervenciós órákat a szerzők tartották, akik tapasztalt mindfulness oktatók. Egy mindfulness óra 2,5 órát vett igénybe, illetve a 6. És 7. alkalom között egy egész napos (7 órás) csendes visszavonulás is program része.

Négyféle gyakorlatot tanulhattak meg a részvevők: a test monitorozási gyakorlatot (body-scan), ülő, illetve sétáló meditációt, valamint a mindful mozgást, ami a Hatha jóga nyújtó gyakorlatain nyugszik. A meditáció fő célja figyelmi fókusz irányítása. Minden gyakorlat lényege, hogy ha a gondolatok elterelődnek, a figyelem elvándorol, minden esetben próbáljunk visszatérni az adott feladat fókuszára, legyen az a légzés figyelése, a test vagy a sétálás. A részvevőknek a heti 2,5 órán kívül napi 45 perc otthoni gyakorlást kellett elvégezniük, egy CD segítségével.

A meditációs gyakorlatokon kívül a résztvevők minden órán egy adott témát beszéltek meg, vitaindító céllal. A témák a következőek voltak: a mindfulness áttekintése, a mindfulness beillesztése a mindennapi életbe, a mindfulness mozgás, a mindfulness alkalmazása a kihívást jelentő helyzetekben, a mindfulness kommunikáció, az elismerés gyakorlása, együttérzés meditáció, illetve az utolsó alkalmon egy általános összefoglalás. A témák megvitatása során a résztvevők megoszthatták az élményeiket, megbeszélhették a házi feladatokat, új témákat javasolhattak, kérdéseket tehettek fel.

Mérőeszközök:

Az első óra elején és az utolsó órán után minden részvevő kitöltötte a Maslach kiégés kérdőívét, melyet széleskörben használják az egészségügyben dolgozók körében. A kérdőív három skálán mér, összesen 22 tétellel. Az emocionális kimerültséget, a deperszonalizációt, illetve az egyéni teljesítményt méri. Minden tétel egy 7 fokú likert skálán mér, a „soha” és a „minden nap” között.

Emellett kitöltötték az SF-12v 12 tételes kérdőívet is, mely az észlelt fizikai és mentális egészséget méri.

Elemzés

A kimeneti mutatók a Madlch kiégés kérdőív, illetve a SF-12v kérdőív baseline és posztteszt felvétele közötti pontszámeltérések voltak. Az elemzéseknél az orvosokat és a más egészségügyi dolgozókat külön vizsgáltuk. Az adatokon összetartozó mintás t-próbákat futtatunk le. A két csoport alappontszámai (baseline) közötti eltérés vizsgálatára független mintás t-próbát a kategorikus változók mentén végzett összehasonlításra chi² próbát alkalmaztunk.

Eredmények:

A program 6 éven keresztül folyt, összesen 11 csoport végezte el a mindfulness programot. A 6 év alatt összesen 93 részvevő adatát gyűjtöttük össze. Az elemzésbe azok kerültek be, akik legalább egy programot végig csináltak. Három résztvevő megszakítással tudta végig csinálni a programot, két résztvevő pedig két programot is végig csinált. Az ő adatuk csak egyszer szerepel az elemzésekben. A 93 résztvevőből 90 vett részt legalább 4 órán, és 73-an töltötték ki a mindkét időpontban a kérdőíveket. A 93 résztvevőből 51 (55%) orvos volt, 42 (45%) pedig más egészségügyi dolgozó. Az orvosok közül 39 praktizáló, és 12 rezidens vett részt. A praktizáló orvosok összesen 11 osztályon dolgoztak. Legnagyobb számban belgyógyász (13), gyermekorvos (6), és aneszteziológus (5), ezen kívül háziorvos, onkológus, nőgyógyász, bőrgyógyász, sürgősségi orvos, rehabilitációs orvos és pszichiáter vett részt a programon.

Az egészségügyi dolgozók köréből a nővérek, illetve a gyakorló nővérek voltak a legtöbben. Ezen kívül pszichológus, lelkész, fizikoterapeuta, szociális munkás, és akupunktúrával foglalkozó szakember vett részt.

A résztvevők 35%-a férfi (33), míg a 65%-a nő (60) volt. A férfiak 82%-a orvos volt, 18%-a pedig más egészségügyi dolgozó. A nőknél ez az arány 40% és 60% volt.

Összehasonlítva az orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók érzelmi kimerültség (p= 0,002) és deperszonalizáció (p=0,004) pontszámát, az orvosoknál szignifikánsan magasabb értékeket látunk.

Nemek közötti szignifikáns különbség nem található a baseline adatokban.

Az orvosok és a más egészségügyi dolgozók baseline és posztteszt eredményeinek változását külön vizsgáltuk. Azt találtuk, hogy a mentális egészség és a személyes teljesítmény szignifikánsan nőttek, az érzelmi kimerültség, a deperszonalizáció és a pontszámok szignifikánsan csökkentek. A két csoport között szignifikáns eltérést csak az érzelmi kimerültségben tapasztaltunk. Az orvosoknál mért pontszámbeli eltérés 6.9, más egészségügyi dolgozóknál mért pontszámbeli eltérés 2,9, a két csoport eltérése p=0,0016.

Magasfokú kiégés és stressz a rezidens orvosoknál és nővéreknél is megjelent. Összehasonlítottuk az orvosok és a rezidensek csoportját is, hogy megvizsgáljuk van-e különbség abban, hogy milyen mértékben volt hatásos az intervenció. Szignifikáns különbséget nem tapasztaltunk.

Diszkusszió:

A kiégés és a stressz gyakori jelenség az egészségügyi dolgozók körében. Éppen ezért a tanulmány célja az volt, hogy egy mindfulness intervención keresztül segítse az orvosokat és az egészségügyben dolgozókat, hogy csökkenjenek a kiégés tünetei, illetve, hogy elősegítse a jóllét növekedését. Összességében az orvosok magasabb érzelmi kimerültséggel, és deperszonalizációval küzdenek, mint más egészségügyi dolgozók, de az intervenció után mindkét csoportnál szignifikáns javulást tapasztaltunk.

A magas distressz mellett a mentális egészség pontszámok az amerikai átlag alatt volt mindkét csoport esetében, az orvosoknál majdnem elérte az egy szórásnyit.

A múltban már több tanulmány is bizonyította, hogy a kiégés az egészségügyi szektorban kezelhető pszichológiai intervenciókkal. Krasner kísérletében szintén orvosok vettek rész mindfulness intervencióban, és hasonlóan jó eredményeket kaptak a kutatók a kiégés csökkentésének tekintetében. Az utánkövetés pedig azt mutatta, hogy az intervenció utáni 15. hónapban is mérhető hatása volt a programnak.

Tanulmányunk kimutatta, hogy nem csak az orvosok, hanem minden személy, aki az egészségügyben dolgozik, profitálhat a mindfulness programokból. A munkájuk olyan feladatokkal szembesíti ezeket az embereket, ami nagy precizitást, és maximalizmust kíván. Ez a folyamat hamar csaphat át a saját magukkal szembeni túl szigorú kritikák megfogalmazásába, munkájuk megkérdőjelezésébe, akár bűntudatba is. Ugyanakkor a kiégés hátterében az is állhat, hogy azok a személyek, akik a betegeken segíteni próbálnak sokszor érezhetik magukat eszköztelennek akkor, ha a betegek nem akarnak, vagy nem képesek együttműködni.

Vizsgálatunk előnyének tekinthető, hogy életszerű körülmények között zajlott. A részvevők egy egyetemi továbbképzési kurzusként vették fel, melyért fizettek, és krediteket kaptak. Éppen ezért eredményeink is generalizálhatóbbak ezáltal. Ezentúl a részvevők csoportja heterogénnek tekinthető, különböző háttérrel, gyakorlattal rendelkeznek más egészségügyi ágakból jöttek.

Limitációk

A tanulmány egyik limitációja, hogy a vizsgálat nem tartalmazott kontrollcsoportot, illetve, hogy megfigyelésen alapult. Ezen kívül más tanulmányokkal szemben nem végeztünk follow-up vizsgálatokat, ami megmutatná, hogy az intervenció hatása mennyi ideig tart. Ezen túl azt sem vizsgáltuk, hogy vajon milyen hatásmechanizmuson keresztül ér el ilyen eredményeket a mindfulness programunk.

Összefoglalás

Összegzésül a vizsgálatunkban azt találtuk, hogy a mindfulness alapú programunk sikeresen tudja csökkenteni a kiégés tüneteit, illetve hozzásegít a jóllét növekedéséhez az egészségügyi dolgozók körében. Úgy gondoljuk, hogy a mindfulness meditációs intervenció egy olyan gyakorlati megoldás lehet a kiégés problémájára, mely a való életbe is beépíthető.