Személyes tényezők, amelyek hozzájárulnak vagy befolyásolják a nők  orgazmusra való képességét

Lucena, B.B. & Abdo, C. H. N. (2014). Personal factors that contribute to or impair women’s ability to achieve orgasm. International Journal of Impotence Research, 26, 177–181.

Készítette: Irtzl Eszter

Absztrakt

Jelen tanulmány célja azon tényezők azonosítása, amelyek hozzájárulnak, illetve befolyásolják a szexuális tevékenység során az orgazmus megtapasztalásának képességét. A kutatásban olyan 18-61 éves (M=38,5) nőket (n=96) hasonlított össze, akik stabil kapcsolatban nem rendelkeznek orgazmussal (OD) olyanokkal, akik igen (OA) a következő szempontok alapján: szociodemográfiai adatok, szexuális gyakoriság, szexről beszélek-e az orvosukkal, beszélgetnek-e a partnerükkel a szexről, szexuális edukáció, maszturbáció, szexuális vágy, szexuális elégedettség, depresszió és a szorongás. Az OD és az OA csoportok között szignifikáns különbséget találtak az oktatás színvonala (P=0.022), a gyermekkori és/vagy serdülőkori szexuális edukáció (P<0.001), a maszturbáció (P=0.017), a szexuális elégedettség (P<0.001) a szorongás (P<0.001) és a szexuális vágy (P<0.001) tekintetében. 

Bevezetés

Egy multinacionális epidemiológiai felmérésben az orgazmus elérésének képességét a nők 88% -a tartotta fontosnak (52% "nagyon fontosnak" és 36% „némileg fontosnak”) (Mulhall, King, Glina, Hvidsten, 2008). Bár az orgazmus a női nemi válasz része, mégis elérésének nehézsége a tapasztalat alapján nagyon gyakori (Meston, Seal, Hamilton, 2008). Az orgazmus problémák a második leggyakoribb szexuális problémák a nőknél (Laumann, Paik, Rosen, 1999). 

Az élettani tényezők, mint például az endokrin vagy az autonóm idegrendszer, a szív- és érrendszeri tényezők, valamint egyes gyógyszerek szedése összefüggésbe hozhatók az orgazmus problémákkal (Meston, Seal, Hamilton, 2008). Azonban gyakrabban társulnak pszichológiai, kognitív-affektív és szociális tényezőkhöz, mint fiziológiai tényezőkhöz (Mah, Binik, 2005).

Egyes vizsgálatok kimutatták a kapcsolatot az orgazmus problémák és a szexuális abúzus (Meston, Seal, Hamilton, 2008), depresszió (Frohlich, Meston, 2002), szorongás (Birnbaum, 2003), pszichoszexuális éretlenség (Brody, Costa, 2008), alacsony érzelmi intelligencia (Burri, Cherkas, 2009), rossz házassági kommunikáció (Ojomu, Thacher, Obadofin, 2007) és az „elutasítottság érzése aktus közben” (Birnbaum, Glaubman, Mikulincer, 2001) között.

A női szexualitás tanulmányozása során figyelembe kell venni a kulturális különbségeket is, mivel a kulturális normák és értékek befolyásolják azt a módot, ahogyan a nők megtapasztalják a szexualitást, és reagálnak a szexuális zavarokra, illetve a szexuális mellékhatásokra (Graham, 2010; Dobkin, Leiblum, Rosen, Menza, Marin, 2006). Például egy malajziai tanulmány azt mutatta, hogy a nők több mint fele küzd orgazmus nehézségekkel, míg a nyugati populációk esetében ez az arány csak egyharmad (Sidi, Puteh, Abdullah, Midin, 2007).

Latin-Amerikában még nem végeztek vizsgálatokat az orgazmust elérő és nem elérő nők összehasonlítására vonatkozóan. Ezért a vizsgálat célja, hogy összehasonlítsa azokat a nőket, akiknek a szexuális tevékenység során van orgazmusa, azokkal, akiknek nincs, és hogy azonosítja azokat a személyes tényezőket, amelyek hozzájárulnak az orgazmus megtapasztalásának képességéhez a Brazil nők körében.

Módszer

Eszközök

A depresszió és szorongás mérésére Beck depresszió kérdőívet és Beck szorongás leltárt használtak.

A "beszélgetés az orvossal a szexről", a "beszélgetés a partnerrel a szexről", a "maszturbáció", a "szexuális edukáció" és a "szexuális gyakoriság" témakörét egy olyan kérdőív segítségével mérték, amely a következő igen vagy nem kérdéseket tartalmazta: Beszél a szexről orvosával? Beszél a partnerével a szexről? Szokott maszturbálni? Volt-e gyermekkorában és/vagy serdülőkorában szexről szóló információnyújtás/oktatás? Hetente átlagosan hányszor szexel?

A szexuális vágyat, az arousalt, az orgazmust és a szexuális elégedettséget egy Brazíliában kifejlesztett és validált skála, a női szexuális hányados (FSQ) segítségével mérték, mely a női szexuális aktivitás több dimenzióját is felbecsüli. 

Résztvevők

110 nőt vizsgáltak (18-61 éves átlag: 38,5 év), akiknek nem volt krónikus betegsége, és legalább egy éve stabil párkapcsolatban álltak férfi partnerükkel. Nem álltak pszichológiai vagy pszichiátriai kezelés alatt és nem szedtek szexuális funkciókat befolyásoló gyógyszereket (pl. antidepresszánsok vagy vérnyomáscsökkentő szerek). Az adatgyűjtés után kizártak olyan nőket, akiknek bármilyen problémája volt az izgalmi fázis alatt (n=14). Így az orgazmusos nehézség (OD) csoportot olyan résztvevők alkották, akik normál izgalmi fázis után (n=22) nem rendelkeztek orgazmussal, míg az orgazmusra képesek (OA) csoportját azok, akik izgalmi fázis után átélik az orgazmust is (n=74).

Eljárás

A résztvevőket egy rutin nőgyógyászati konzultáció alkalmával kérték fel. Az első találkozás során megállapították, hogy megfelelnek-e a megkérdezettek a kritériumoknak. Ezután interjút készítettek velük a szociodemográfiai adatok összegyűjtése érdekében. Végül arra kérték őket, hogy töltsék ki a szexuális kérdőívet, az FSQ-t, a Beck Depresszió kérdőívet és a Beck szorongás leltárt.

Elemzés 

A változók közötti kapcsolatot Fisher & Cramer féle egzakt próbával tesztelték. A kevéssé jelentős változók feltáró vizsgálata kategorikus főkomponens-elemzéssel történt. A releváns változókat az OD logisztikus regressziós modelljébe sorolták be, és visszamenőleg töröltek tételeket, hogy egy, a lényegre jobban fókuszáló modell illeszthetőbb legyen az elemzéshez.

Eredmények

A pszichoszociális faktorok tekintetében, például az egy főre jutó jövedelem (P=0.099) és a jelenlegi kapcsolat időtartama (P=0.276) nem mutattak ki jelentősebb összefüggést az orgazmusra való képességgel.  Az egyéb változók, mint például az "beszélgetés az orvossal a szexről" (P=0,065), "beszélgetés a partnerrel a szexről" (P=0,086) és a "szex gyakorisága" (P=0,971) szintén nem tekinthetők jelentősnek. Bár a depresszió és a szexuális diszfunkció közötti összefüggést általában azonosították (P<0.001; V=0.43), a depresszió és az OD (P=0.081) között nem találtak ilyen összefüggést.

A kutatás szignifikáns különbségeket talált a következő változók tekintetében. Az OD csoport tagjai alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. 18,1% -a fejezte be a középiskolát, szemben az OA csoport 59,4% -ával (P=0,02, V=0,347). Az OD csoport kevesebb szexuális edukációt kapott gyermek és/vagy serdülőkorában (13,6%), ezzel szemben az OA csoport 47,2% -a kapott felvilágosítást vagy oktatást (P<0.001, V=0.289). Emellett a maszturbáció gyakoribb volt az OA csoportban (35,1%), mint az OD csoportban (9%) (P=0,017, V=0,241). Végül, a szexuális elégedettség létezik azoknál is, akiknek nincs orgazmusuk (50%), de kevésbé gyakori, mint azoknál a nőknél, akiknek van (83,7%) (P<0.001, V=0.333). Az OD-vel rendelkező nőknél nagyobb a szorongás mértéke (68,2%), mint az OA-val rendelkező nőknél (33,8%) (P=0,001, V=0,327). Bár a nők többségének mindkét csoportban van szexuális vágya, jelentős különbség található az arányokban az OA-csoport javára (P<0.001, V=0.311).

Diszkusszió

Sok tanulmány pozitív összefüggést mutatott az oktatási szint és a női szexuális diszfunkció között, míg mások nem találtak összefüggést. Ezzel szemben a jelen kutatás eredményei kimutatták, hogy a magasabb iskolai végzettség fontos szerepet játszik az orgazmus elérésében, így pozitívan korrelál az orgazmusra való képességgel.

Több tanulmány szerint is a nők lehetnek szexuálisan elégedettek akkor is, ha nem érnek el orgazmust. Ez a kutatás mégis azt mutatja, hogy a szexuális elégedettség szignifikánsan gyakoribb az orgazmust elérő nőknél. Továbbá a szexuális vágy is pozitívan korrelál az orgazmus elérésével.

Pozitív összefüggés mutatható ki a maszturbáció és az orgazmusra való képesség között. Lehetséges, hogy egyes nőknél az orgazmus motiválja a maszturbációt. Így azok a nők, akiknek nehézségei vannak az orgazmus elérésében, nem érdeklődnek a maszturbáció iránt. Másrészt azok a nők, akik maszturbálnak, jobban ismerik a testüket és jobban képesek irányítani a partnerüket.

Bár a depresszió és az orgazmus nehézségek között a kutatás nem talált összefüggést, a szexuális zavarok általában és a depresszió között szignifikáns pozitív kapcsolatot mutatott ki. Ez arra utal, hogy a depresszió általánosságban akadályozza a női szexuális reakciót, és valószínűleg a szex korábbi szakaszaiban nagyobb problémákat okoz, mint az orgazmus szakaszban.

A szorongás akadályozza az orgazmust, ahogyan a többi tanulmány már kimutatta. Itt nyilvánvaló, hogy a szorongás fokozódása növeli az orgazmus diszfunkció esélyeit is. A szorongás a nőket arra ösztönözheti, hogy a szexuális teljesítményre vonatkozó aggodalmak (pl. az orgazmus elérésének képességére) összpontosítsanak, ez megzavarhatja az erotikus jelek feldolgozását (Meston, Seal, Hamilton, 2008).

A jelenlegi kutatás korlátai közé tartozik a viszonylag kicsi mintanagyság és a pszichoszociális változók hiánya, például a párkapcsolat minősége és a partner által alkalmazott speciális stimulációk olyan formái, amelyek orgazmushoz vezetnek.

Összefoglalva, az orgazmuszavar komplex jelenség és a problémáinak meghatározása bonyolult feladat, azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy kezelni tudják azokat a betegeket, akiknek az orgazmus nehézségei aggodalomra adnak okot. A nők különböznek abban, hogy mennyire fontos az orgazmus a szexuális elégedettségükhöz, bár a legtöbb esetben a szexuális válasz jelentős összetevője. A jövőbeni munkák közé tartozik a fizikai állapot és az orgazmus-specifikus pszichológiai aspektusainak - például a személyiségjegyek, a hiedelmek és egyéb szexuális viselkedés – vizsgálata.