A hajmintából mért kortizolszint  mint a stressz biomarkere – mindfulness tréning során dohányzók körében

Goldberg, S. B., Manley, A. R., Smith, S. S., Greeson, J. M., Russell, E., Van Uum, S. Koren, G. és David J. M. (2014). Hair Cortisol as a Biomarker of Stress in Mindfulness Training for Smokers. The Journal of Alternative and Complementary Medicine, 20(8), 630-634. doi: 10.1089/acm.2014.0080

Készítette: Molnár Noémi

Absztrakt

A dohányzásról való leszokás során a visszaesés egy jól ismert prediktora a stressz, a kortizol pedig a stressz biomarkere. Jelen tanulmány a hajmintából mért kortizolszintben megfigyelhető különbségeket vizsgálja két időben és intenzitásában megegyező, a dohányzásról való leszokást segítő intervenció kontextusában (mindfulness tréning és kognitív viselkedésterápia). A 18 résztvevőtől hajmintát vettek (3 cm) 1 hónappal a dohányzás abbahagyása után, így lehetőség volt összehasonlítani az intervenció előtti és a dohányzás abbahagyása utáni kortizolszinteket, illetve önbeszámoló alapján felmérésre került a negatív affektus is. Az eredmények alapján a kortizolszint szignifikáns csökkenése volt kimutatható az egész mintában, illetve post hoc t-próba által szignifikáns pre-post hatás volt megfigyelhető a mindfulness tréningben résztvevőknél és azoknál, akik absztinensek voltak a post-test idején. Pozitív korrelációt mutatott ezen kívül a hajmintából mért kortizolszint és a negatív affektus. Ezek alapján tehát a dohányzás abbahagyását segítő intervenciók összefüggésbe hozhatók a hajmintából mért kortizolszint csökkenésével, illetve a mindfulness tréningben való részvétel és a dohányzás-absztinencia önmagában is nagy szerepet játszik a kortizolszint csökkenésében. Az eredmények alátámasztják ezen kívül a hajmintából mért kortizolszint biomarker szerepét az elkövetkező kutatásokban.

Elméleti bevezető

A dohányzásról való leszokás rendkívül nehéz és a visszaesés aránya magas, ezért nagyon fontos a dohányzással és a dohányzás abbahagyásával kapcsolatos fiziológiai és pszichológiai folyamatok tudományos vizsgálata. A kortizol egy glükokortikoid, amely stressz hatására termelődik és a dohányzók szervezetében a nemdohányzókhoz képest nagyobb mennyiségben van jelen, a leszokás után pedig csökkenést mutat. A negatív affektus erős kockázati tényező a visszaesés szempontjából, a magas kortizolszint pedig összefüggésbe hozható a magas szubjektív distresszel, így a negatív affektus kapcsolatot jelenthet a kortizolszint és a visszaesés között. Az említett tényezők közti összefüggésekből arra következtethetünk, hogy a stressz csökkentésére irányuló intervenciók segíthetnek az érzelemszabályozás fejlesztésében, ezáltal hozzájárulhatnak a dohányzásról való leszokás sikerességéhez és a kortizolszint csökkentéséhez.

A kortizolszint hajmintából történő mérésének számos előnye van: a mintavétel rendkívül egyszerű, illetve egy minta akár több hónap adatait tartalmazhatja, így csökken az adatok hiányosságának esélye is, és különösen előnyös módszer lehet, ha hosszú távú hatásokat szeretnénk megvizsgálni.

Jelen tanulmány a hajmintából mért kortizolszint változásait vizsgálja olyan dohányzók körében, akik egy időben és intenzitásában megegyező, a leszokást segítő intervencióban (mindfulness tréningben vagy kognitív viselkedésterápiában) vesznek részt. A mindfulness alapú intervenciók stresszcsökkentő hatását korábbi kutatások alátámasztották, a kortizolszintre gyakorolt hatásával kapcsolatban azonban ellentmondó eredmények születtek.

Kutatási kérdések

Q1: Összefüggésbe hozható-e a dohányzás abbahagyását segítő intervencióban való részvétel a hajmintából mért kortizolszint csökkenésével?

Q2: Van-e különbség az egyes intervenciós típusok (mindfulness tréning és kognitív viselkedésterápia) kortizolszintre gyakorolt hatásai között?

Q3: Az intervenciót követő dohányzás-absztinencia összefüggésbe hozható-e a hajmintából mért kortizolszint csökkenésével?

Q4: A hajmintából mért kortizolszintben megfigyelhető különbségek összefüggésbe hozhatók-e a negatív affektus felmérése során megfigyelhető különbségekkel?

Módszer, résztvevők és mérőeszközök

A résztvevőket véletlenszerűen osztották be a két időben és intenzitásában megegyező, a dohányzásról való leszokást segítő 7 hetes intervenciók egyikébe: MTS (mindfulness training for smokers) vagy FFS-E (Freedom from Smoking Enhanced) csoportokba. Az MTS csoport mindfulness instrukciókat, az FFS-E csoport pedig relaxációs és kognitív viselkedésterápiás stratégiákat kapott, amelyek célja a dohányzásról való leszokás volt. Mindkét csoport 8 ülésen vett részt, és az első ülés után körülbelül egy hónappal hagyták abba a dohányzást, amelyhez segítségül 2 hétre elegendő nikotintapaszt kaptak.

A 18 résztvevőt egy nagyobb randomizált vizsgálatból toborozták, amelyben 175 felnőtt dohányzó személy vett részt, ebből 135-en MTS vagy FFS-E intervencióban, 86-an pedig csak egy vizsgálaton vettek részt egy hónappal a dohányzás abbahagyása után.

Minden résztvevő kitöltött egy rövid kérdőívet a demográfiai adataikról és a dohányzási szokásaikról. Felmérték még a dohányzási státuszukat és a nikotin dependenciát, ez utóbbit az FTND (Fagerström Test for Nicotine Dependence) segítségével. A negatív affektus mérésére a DASS (Depression Anxiety Stress Scale) kérdőívet használták, amelyben a résztvevők az elmúlt hét során tapasztalt negatív érzelmeiket és szomatikus tüneteiket értékelték. A dohányzás abbahagyása után egy hónappal pedig 3 cm-es hajmintát vettek a kortizolszint mérésének céljából.

Eredmények

A demográfiai tulajdonságait illetően a minta 88,9%-a fehér, 55,6%-a nő, átlagéletkora 42,2 év. Dohányzási szokásaik tekintetében a résztvevők átlagosan 22,3 éve dohányoznak, 14,5 szál cigarettát szívnak el egy nap és a nikotin dependenciájukat illetően átlagosan 3,6 az FTND pontszámuk.

Az adatok elemzése során azt találták, hogy az időnek szignifikáns főhatása van abban az esetben, amikor a hajmintából mért kortizolszint az egyetlen kimeneti változó. Szignifikáns maradt az idő főhatása akkor is, ha az idő - csoport interakció volt a kortizolszint változásainak prediktora, bár az idő - csoport interakció nem bizonyult szignifikánsnak. A kortizolszint csoporton belüli különbségeit post-hoc t-próba segítségével vizsgálták, az eredmények szerint pedig az MTS csoportban szignifikáns csökkenés volt megfigyelhető, az FFS-E csoportban viszont nem. Szignifikáns csökkenést találtak még a kortizolszintben annál a csoportnál, akik a post-test idején absztinensek maradtak, a visszaesést mutató csoportnál viszont nem. A résztvevőknél felmért negatív affektus és a kortizolszintben megfigyelhető különbségek között szignifikáns pozitív korreláció volt kimutatható, tehát minél nagyobb mértékben csökkent a kortizolszint, annál nagyobb mértékben csökkent a negatív affektus is.

Diszkusszió

Jelen tanulmány a hajmintából mért kortizolszintben megfigyelhető különbségeket vizsgálta két időben és intenzitásában megegyező, a dohányzásról való leszokást segítő intervenció kontextusában (mindfulness tréning és kognitív viselkedésterápia). Az eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy a dohányzás abbahagyását segítő intervenciók összefüggésbe hozhatók a hajmintából mért kortizolszint csökkenésével (Q1). Ezen kívül azt találták, hogy a mindfulness tréningben való részvétel és a dohányzás-absztinencia önmagában is nagy szerepet játszik a kortizolszint csökkentésében (Q2, Q3). A hajmintából mért kortizolszintben és az önbeszámoló alapján felmért negatív affektusban megfigyelhető különbségek közötti pozitív korreláció pedig alátámasztja a hajmintából mért kortizolszint biomarker szerepét a pszichológiai stressz tekintetében (Q4).

Jelen tanulmány tehát azt bizonyítja, hogy egy intenzív, a dohányzás abbahagyását segítő kezelésben való részvétel összefüggésben van a hajmintából mért kortizolszint csökkenésével. A kortizolszint vizsgálatának módszere azért különösen érdekes, mert a hajmintából való mérés biztosítja a kortizol hosszú távú szekréciójának megismerését, ami más módszerrel (pl. vér- vagy nyálmintából) nehezen lehetséges. Összességében tehát az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a hajmintából mért kortizolszint objektív biomarker lehet a további kutatásokban.