A  pozitív pszichoterápia hatásai a distresszel küzdő ráktúlélőkre: A Poszttraumás  Növekedés elősegítése csökkenti a Poszttraumatikus Stresszt

Ochoa, C., Casellas-Grau, A., Vives, J., Font, A. & Borrás, J. (2017). Positive psychoterapy for distressed cancer survivors: Posttraumatic growth facilitation reduces posttraumatic stress. International Journal of Clinical and Health Psychology, 17, 28-37.

Készítette: Baranyi Eszter

Absztrakt:

Elfogadott tény, hogy a rákkal való megküzdés, akár poszttraumás növekedés (PTN) által, képes pozitív változásokat előidézni. Egyelőre azonban nem történt meg azoknak a tényezőknek a behatárolása, amik a poszttraumás növekedést segítenék elő. Ez a cikk szemlélteti a pozitív pszichoterápia eredményeit a rák túlélők körében. Célunk, hogy segítsük a PTN megjelenését, interperszonális indikátorok feltárásával, hogy az érzelmi és poszttraumatikus stressz tünetei csökkenjenek. Vizsgálat: A kutatásunkban 126 magas érzelmi stresszel küzdő ráktúlélő vett részt, akik pszichológiai segítséghez fordultak és már tagja voltak pozitív pszichoterápia csoportnak, vagy várólistára iratkoztak. Eredmények: A pozitív pszichoterápiás csoport szignifikánsan jobb eredményeket produkált, mint a kontrol csoport, alacsonyabb distressz, kevesebb poszttraumatikus tünet és megnövekedett PTN mutatókkal. Ezek az eredmények 3 és 12 hónapos utánkövetéssel is kimutathatóak maradtak. A résztvevők PTN szintje korrelációt mutatott a környezetükben (szignifikáns mások által) is észlelt PTN szintjével. Összefoglalás: A pozitív pszichoterápia elősegíti a hosszú távú poszttraumatikus növekedést ráktúlélők számára, ami csökkenti a poszttraumatikus stresszt és az érzelmi distresszből adódó tüneteket. Továbbá a pozitív pszichoterápiával növelt PTN a környezet által is hitelesítést nyert.

Elméleti Bevezető:

A legtöbb betegség, köztük a rák is nagy pszichés befolyással bír. Rengeteg kutatás mutatta ki a rák negatív pszichológiai következményeit, akár a kimerülés, distressz, depresszió vagy poszttraumatikus stressz. A pszichés distressz a páciensek 35-38%-ánál jelentkezik, ami olyan tényezőkhöz köthető, mint a rossz életkörülmények, egészségtelen életmód, a kezeléshez való hozzáférés korlátozottsága, továbbá alacsonyabb túlélési ráta.

Viszont nem csak a distressz mértékében figyelhető meg változás. A rák diagnózisa ugyanúgy képes pozitív változásokat is előidézni a ráktúlélők életvitelében. Ezek a pozitív változások a poszttraumás növekedés (PTN) fogalmával írhatóak le. A PTN olyan viselkedéses és kognitív változások összessége, amelyek egy traumatikus esemény következtében jelennek meg.  A pozitív változások több területen is megfigyelhetőek, Tedeschi és Calhoun modellje alapján ezek a következők: énkép (pl. ellenállóképesség és erősség újraértékelése), új lehetőségek feltérképezése, szociális kapcsolatok (közelebbi érzelmi kapcsolatok megélése), életfilozófia (értékek és proiritások újrarendezése), spiritualitás (megnövekedett vallási aktivitás).

A kutatások eredményei azt mutatják, hogy azok a betegek, akiknél kialakul a PTN, jobban alkalmazkodnak betegségükhöz, jobb mentális és fizikai egészségről számolnak be, illetve kevesebb distressz illetve poszttraumatikus tünetet tapasztalnak, és egészségesebb viselkedést mutatnak, bevonhatóbbak és kitartanak az onkológiai kezelések mellett.

Hagyományosan a pszichoterápia szerepét a rákos betegeknél a stressz csökkentésére és emocionális állapot helyreállítására használják, annak ellenére, hogy immár két évtizede megjelent a pozitív funkciók hangsúlyának, megtartásának szemlélete. A pozitív szemléletmód, mint a pozitív érzelmek, erősségek és növekedés hangsúlya számos új kezelési forma megjelenését indukálta a rákos megbetegedések körében. A közelmúltban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy azok a kezelések csökkentették leginkább a depresszív tünetek megjelenését a rákkal küzdők életében, amik az életminőség javításában hoztak nagyobb eredményeket. Ezek az eredmények döntően a pozitív pszichológia eszközeivel érhetőek el.

A jelenlegi tanulmány elkészítéséhez egy szakmailag megalapozott pozitív pszichoterápiás programot alakítottunk ki rákos betegséggel küzdők számára. Alapvető célunk ezzel a terápiával az volt, hogy segítsük a PTN megjelenését és a hagyományos pszichológiai kezelések hatékonyságát (mint a stresszkezelés) pedig elősegítsük és kiegészítsük. A pozitív pszichoterápia az aggodalom és szorongás elkerülése helyett a növekedésre, teljesség érzésére és boldogságra helyezi a hangsúlyt, ezért a betegek erősségeire, erőforrásaira, pozitív érzelmeire fókuszál elsősorban. A halandóság és halál közelségének érzése miatt sok rákkal küzdő betegnél megjelenik a szenvedés, az érzelmi distressz, vagy akár pszichopatológiás tünetek is jelentkezhetnek, amelyek sürgetik a pozitív változtatások és növekedés hangsúlyozását a betegek életében. A gyógyulás után jelentkezhet igénye a betegnek a növekedés megtapasztalására, aminek hiánya szintén szenvedést okozhat. A PTN így nemcsak a kezelés alatt, de utána is jelentős szerepet kap a rákos megbetegedések során, hogy a distressz és posttraumatikus stressz tüneteit hosszútávon elkerülhessék a páciensek.

A kezeléshez való adaptáció a beteg részéről két folyamatra bontható le: asszimilációra és akkomodációra. Az asszimiláció a stresszkeltő események feldolgozására fókuszál, és igyekszik azokat beépíteni a már meglévő tapasztalatokba és elképzelésekbe, a változtatást kivédendő. A distressz és poszttraumatikus stressz tüneteinek megjelenése utalhat arra, hogy a traumatikus élmények elaborációja nem ment végbe, azaz az asszimiláció nem volt sikeres. Ennek oka lehet, hogy a beteg olyan tapasztalatokat gyűjtött, amelyek veszélyeztetik már kialakult elképzeléseit önmagáról vagy a világról, másokról alkotott képét.

Ezzel ellentétben az akkomodáció során a személyek változtatásokat hajtanak végre kialakult elképzeléseiken, hogy a megterhelő és intenzív élmények is beépülhessenek. A PTN során ezt a folyamatot erősítjük, hogy a disztressz és posztraumatikus stressz csökkenhessen a traumatikus élmények feldolgozásával.

A PTN jelenségének természetével kapcsolatban felmerülnek kétségek. Ezek részből abból adódnak, hogy magát a PTN-t pusztán egy coping jelenségeként is értelmezhetjük, amiben a személy pozitív illúziókat tart fenn, amelyek nem valódiak, hogy megóvja magát a koherencia megkérdőjelezéséből adódó distressztől, ami a betegség asszimilációjából adódna. Így valójában nem történnek igazi pozitív változások a személyek identitásában és életében a PTN hatására.

Két interperszonális változó segítségével igyekeztük megerősíteni a PTN önállóságát (tehát azt, hogy több mint egy coping folyamat). Ezek olyan információn alapultak voltak, amelyek a beteg hozzátartozói szolgáltattak. A két interperszonális változó egyike a helyettesítő PTN mértéke, amit a beteg hozzátartozói önmagukban észleltek, miután megtapasztalták szerettük betegségének tényét. A másik változó pedig a megerősítő PTN, amikor a betegek hozzátartozói észlelték, hogy a betegnél PTN figyelhető meg. Ha szignifikáns mások a beteg életében képesek helyettesítő vagy megerősítő PTN tapasztalására, akkor a PTN önállósága bizonyítottnak tekinthető.

Módszer

Résztvevők

A kutatás 2008 és 2016 között zajlott le, összesen 126 rákkal diagnosztizált beteg bevonásával. A résztvevőket az onkológia osztály kezelői, illetve nővérei javasolták a kutatásban való részvételre, amennyiben a kezelés első részének végén emocionális distressz lépett fel esetükben. Azok a betegek vehettek részt, akiknek emocionális distresszük 5 vagy afeletti pontszámot ért el a distressz mérő skálán. A résztvevőknek ezen felül a következő elvárásoknak kellett megfelelnie: 18 és 70 év közötti életkor, az elsődleges onkológiai kezelés teljesítése (műtét, kemoterápia vagy radioterápia), szignifikáns klinikai distressz jelenléte (10 vagy több pont a Kórházi Szorongás és Depresszió globális skáláján), és spanyol nyelvtudás.  Azokat a betegeket kizártuk a vizsgálatból, akiknek volt már korábbi rákos megbetegedése vagy mentális megbetegedés bizonyos formája volt kimutatható (hospitalizáció, pszichózis valamilyen formája, szuicid hajlam vagy függőség) vagy olyan gyógyszeres kezelésben részesültek, amely hatással lehet kognitív teljesítményükre. A részvevőket kezelés után azonnal, 3 hónappal és 12 hónappal vizsgáltuk, illetve baseline-ként a várólistás csoport eredményeit használtuk.

Eszközök

Hangulat és Szorongás: A Kórházi Szorongás és Depresszió Kérdőív (The Hospital Anxiety and Depression Scale) fizikai megbetegedések esetén használható a szorongás és depresszió mérésére, és széleskörűen használt rákos betegek vizsgálata sorén is. 7-7 tétel szolgál a szorongás és depresszió mérésére, az összpontszám 0 és 21 közt mozog.

Poszttraumás Stressz: A Poszttraumás Stressz Betegség Checklist (The Posttraumatik Stress Disorder Checklist-Civilan version) egy 17 tételes önkitöltős kérdőív, ami egy 5 fokú Likert-skálán méri a poszttraumatikus tünetek meglétét a DSM IV. diagnosztikus kritériumai mentén. A kérdőív összpontszáma is értelmezhető, de 3 alskálán is mér; újra tapasztalás, elkerülés/ledermedés és hiperarousal.

PTN: Poszttraumatikus Növekedés Kérdőív (Posttraumatic Growth Inverntory) a trauma utáni pozitív változások értékelését teszi lehetővé. A 21 tételes kérdőív az összpontszám mellett 5 alskálán képes eredményeket mutatni: 1. új lehetőségek, 2. kapcsolódás másokhoz, 3. személyes erősségek, 4. élet élvezete és 5. spiritualitás.

Extrém életesemények: Az Extrém Életesemények Leltára (The Extreme Life Events Inventory) 34 extrém (traumatikus, veszteséggel vagy krízissel kapcsolatos) életesemény bemutatásával gyűjt információkat a betegek kezelés során tapasztalt élményeiről. Elsősorban a rákkal kapcsolatos események lehetnek hatással a pozitív pszichoterápiás kezelést megelőző PTN megélésére.

Pozitív Pszichoterápiás Intervenció

A pozitív pszichoterápia terápiás módszerekkel segíti a PTN megjelenését. A program 12 héten át tartott, heti 90-120 perces ülésekkel. Minden csoport 8-12 főből állt, akik tünetmentes diagnózissal rendelkeztek a kezelésüket követően. A terápiás ülések 4 modul szerint voltak felosztva, ezeknek célja és hosszúsága eltérő volt. Az első két modul a rákos megbetegedés élményének asszimilációját segítette, az utolsó kettő pedig a személyes növekedésre és akkomodáció bátorítására fókuszált, távolodva a betegség élményeitől.

A kutatás eredményeinek összefoglalása:

A rákos betegséget átéltek 50-90%-a számol be pozitív változásokról az életében pszichológiai segítség igénybevétele nélkül is. Ugyanakkor kevéssé vizsgált terület az, hogyan segíthetnénk különböző pszichológiai kezelésekkel a PTN kialakulását, hogy a betegeknek kevesebb distresszel vagy poszttraumatikus stresszel kelljen megküzdeniük. A kognitív-viselkedéses stresszkezelés terápia volt az első olyan potenciális pszichológiai kezelés, amely kimutatható eredményeket hozott a rákos betegek pszichés növekedésének segítésében, habár az csak mellékhatásként jelent meg a stresszkezelés javulása mellett. A jelenlegi kutatás a PTN növelését célzó pozitív pszichoterápia segítségével szintén képes a stressz csökkentésére, mind az emocionális distressz, mind a poszttraumatikus stressz esetén. A várólistás és a terápiában részesülő csoportok összehasonlítása kimutatta a PTN növekedését, ami 3 és 12 hónap között is fennmaradt, bár ez a növekedés statisztikailag nem volt szignifikáns.

A pszichoterápiás kezelést megelőző és követő PTN növekedéséről nemcsak a betegek, de szignifikáns hozzátartozóik is be tudtak számolni, amellyel sikerült hitelesíteni a PTN önállóságát, tudomásunk szerinte elsőként e tanulmányban.

A pszichológiai kezelések a rákos betegek számára a kezelés különböző szakaszaiban más és másféle segítséget nyújthatnak. A kezdeti, diagnózist követő időszakban, a kezelésének megkezdésekor hatékonyabbak lehet a stresszkezeléssel kapcsolatos terápiás segítség, majd az onkológiai kezeléseket követően a pozitív pszichoterápiás kezelés, amely során a betegek képessé válnak megelőző élményeik akkomodációjára.

A kutatás korlátai:

A várólistás csoport hiába nem részesült a kezelésben a vizsgálat ideje alatt, befolyásolhatta eredményeiket a tudat, hogy részesülni fognak a kezelésben.

Továbbá nem elkülöníthető, hogy a kezelés mely elemei pontosan milyen hatással vannak a PTN kialakulására, mivel azokat külön-külön nem állt módunkban vizsgálni.

Konklúzió:

A jelenlegi tanulmány kimutatta a pozitív pszichoterápia hatásait a poszttraumás növekedésre nézve a kontroll csoporttal való összehasonlításban. Tudomásunk szerint ez volt az első olyan tanulmány, amely kimutatta, hogy egy PTN elősegítését célzó kezelés képes egyszerre csökkenteni mind az emocionális distresszt, mind a poszttraumatikus stressz tüneteit. Ezen megfigyelések pedig alátámasztást nyertek a betegek szignifikáns hozzátartozói által.