Implicit,  magas  reprezentációs  szintű  vizuális emlékeztető csökkenti a snack fogyasztást

Price, M., Higgs, S., & Lee, M. (2016). Snack intake is reduced using an implicit, high-level construal cue. Health Psychology, 35(8), 923–926. https://doi.org/10.1037/hea0000322

Készítette: Varga Zsolt

Absztrakt

Célok: Kimutatták, hogy egy absztrakt reprezentáció előfeszítése javíthatja a önkontrollt és csökkentheti a kalóriadús ételek iránti preferenciát. Emellett bebizonyították, hogy a finom vizuális jelzések jobbá tehetik az előfeszítési folyamatot. A jelen tanulmány célja ezért megvizsgálni a vizuális emlékeztetők és a különböző reprezentációs szintek együttes hatását a kalóriadús snack-ek fogyasztására. Módszer: Egy diákokon és helyi közösségen alapuló felnőtt minta (N=176) – széles kor és BMI értékkel –  véletlenszerűen kerültek besorolásra a konkrét vagy absztrakt reprezentációs szintű feltételbe, melyben egy vizuális jel került elhelyezésre (vagy nem került). Ezt követően a résztvevők elvégeztek egy íztesztet tetszés szerinti snack-ekkel a szimbólum jelenlétében, vagy anélkül. Eredmények: Az absztrakt reprezentációs csoportban lévők (szemben az konkréttal) inkább absztrakt választ adtak (p<0.0001) és kevesebbet fogyasztottak az emlékezetető jelenlétében (p=0.02), de nem annak hiányakor (p=0.40). Következtetés: Az absztrakt reprezentációs szintű gondolkodás előfeszítése csökkenti a kalóriadús snack-ek bevitelét a vizuális emlékeztető jelenlétében.  Ez egy hasznos technikának bizonyulhat a túlevés csökkentése érdekében és kiterjeszthető lehet egyéb egészségtelen viselkedésformákra.

Kulcsszavak: előfeszítés, implicit emlékeztető, reprezentációs szint, túlevés

Elméleti háttér

Az egészéges magatartásformák nem okvetlenül a tudatos gondolkodás eredményei és gyakran hat rájuk környezet jelzéseinek tudattalan feldolgozása (Sheeran, Gollwitzer and Bargh, 2013). Az előfeszítés segíthet aktiválni az étkezéssel kapcsolatos célokat, melyek csökkenthetik a fogyasztást (Papies and Hamstra, 2010).

A reprezentációs szintek elmélete (Trope and Liberman, 2003) értelmében az egyének képesek egy csábító szituáció magas vagy alacsony szinten történő értelmezésére. A magas értelmezést absztraktság (pl. egy étel egészséges tulajdonságainak figyelembe vétele), míg az alacsony értelmezést konkrétság jellemzi (pl. az étel kellemes ízén való gondolkodás). A jövőbeli egészséggel járó előnyök, valamint az ízletes ételek azonnal elfogyasztása közti önkontrollbeli dilemmát a jutalomkésleltetési feladatokkal ragadhatjuk meg, mely feladatokon nyújtott teljesítmény összefüggésben áll a túlevéssel (Appelhans, Waring, Schneider, Pagoto, DeBiasse, Whited és mtsai., 2012). Kimutatták, hogy az absztrakt reprezentációk előfeszítése többek közt növelheti az egészségtelen ételekkel kapcsolatos negatív asszociációkat (Fujita and Han, 2009). A korábbi tanulmányok azonban önbevalláson alapulnak, így a reprezentációs szint valós, evésre gyakorolt hatása még feltáratlan. Az adott reprezentációs szint előfeszítésének hatása idővel csökkenhet, vagy kiszorulhat kognitív megterhelés hatására (Wan and Agrawal, 2011), így az absztrakt gondolkodás fenntartása kritikus. A közvetlen, auditív emlékeztetők csökkentik a jutalomkésletetést és snack fogyasztást (Daniel, Stanton and Epstein, 2014), azonban ez csak nehézkesen lenne alkalmazható mindennapi helyzetekben. Egy alternatíva lehet az implicit jelzések használata az egészséges választások szolgálatában. A hosszú távú célok implicit emlékeztetői (pl. alacsony zsírtartalmú receptek poszterei) csökkentették a bevitt étel mennyiségét, különösen azoknál a személyeknél, akik erős elkötelezettséggel rendelkeztek a diéta iránt (Papies and Hamstra, 2010). A jelen vizsgálat célja tehát a különböző reprezentációs szintű vizuális emlékeztetők hatásának vizsgálata a snack fogyasztásra. Feltételezhető, hogy azok a résztvevők, akiket egy magas reprezentációs szintű előfeszítésnek tesznek ki (szemben az alacsonnyal) csökkent bevitelt mutatnak a kalóriadús snackekből, azonban ez a hatás erősebb a vizuális emlékeztető jelenlétében, valamint azok körében, akik erősen elkötelezettek a diéta irányában. Ezek mellett a jutalomkésletetés, valamint a snack észlelt egészségessége is bemérésre került, mint lehetséges mediátor változók.

Módszer

Százhetvenhat felnőtt egyén (átlag életkor=27.29 év, szórás=10.54; átlagos BMI = 24.02, szórás = 4.38; 59% nő) véletlenszerűn került besorolásra egy 2 (alacsony vagy magas reprezentációs szint) x 2-es (jelenlévő vagy hiányzó vizuális emlékeztető) kísérleti elrendezésbe. A résztvevők először értékelték a baseline éhségüket egy analóg skála segítségével, majd elvégezték az előfeszítési feladatot, amelyben elhelyezésre került az újszerű vizuális emlékeztető szimbólum. A „Hogyan?/Miért?” teszt  (Freitas et al, 2004) egy közös feladat elé állítja a résztvevőket, jelen esetben: „iskolai vagy munkahelyi teljesítmény”. A „miért” (magas reprezentációs szint) esetén a résztvevőket arra kérték, hogy gondolkozzanak azon 4 lépésben, hogy az adott cél miért fontos (pl. jó állást találni). A „hogyan” csoport (alacsony reprezentációs szint) estében a feladat ugyanaz volt azzal a különbséggel, hogy a résztvevőknek azon kellett gondolkozniuk, hogy hogyan érnék el az adott célt (pl. könyvtárba jutás). A résztvevők ezek után kitöltötték a Viselkedésidentifikációs Kérdőívet  (BIF; Vallacher and Wegner, 1989), amely az adott egyén vonás reprezentációs szintjét hivatott mérni. A vizsgálati személyek ezek után a elvégezték a jutalomkésletetési tesztet, valamint az íztesztet. A vizuális emlékeztető a jutalomkésleltetési feladat esetén a monitoron, illetve az íztesztnél az étel címkéin volt jelen (vagy nem volt jelen). Először a jutalomkésleltetési teszt került elvégzésre (McHugh and Wood, 2008). Ennek során a résztvevők előtt állt egy hipotetikus választási lehetőség, mely során eldönthették, hogy egy kisebb összegű pénzt szeretnének kapni most, vagy egy nagyobb összegűt később.  Minden késleltetéshez számításra került egy semlegességi pont, mellyel kalkulálható a görbe alatti terület, melyen a kisebb értékek a rövid távú jutalmak iránti nagyobb impulzivitást jelképezik. Az ízteszt során 6 különböző kalóriaértékű snack került bemutatásra azonos tartókban. A résztvevőket megkérték, hogy vegyenek mintát a snackekből miközben megnéztek egy részletet egy videóklipből. Ezt követően a kísérleti személyek egy 1-től 10-ig terjedő Likert-skálán értékelték a snack szubjektív egészségességét, illetve kitöltötték a Dán Étkezési Magatartás Kérdőívet (DEBQ; van Strien, Frijter, Bergers és Defares, 1986). A korlátozás alskála segítségével mértük az bevitt étel visszaszorításának célját. A vizsgálat ismertetése előtt a résztvevőket megkérdeztük, mi szerintük a vizsgálat célja. Egyik személy sem jelezte, hogy tudatában lett volna az emlékeztetőnek vagy annak céljának. Minden snack esetében grammban került kiszámításra az elfogyasztott mennyiség.

Eredmények

Manipulációellenőrzés

A BIF kérdőív eredményeit variancia-kovariancia analízissel vizsgáltuk az önbevallásos képi érthetőség, valamint a feladat megoldásának könnyedsége, mint kovariánsok szerint. A BIF eredmények szignifikánsan magasabbak voltak a magas reprezentációs szintű csoportban (M = 16.41, SD = 5.58), mint az alacsonyban (M = 14.94, SD = 5.25), F(1, 169) = 4.06, p = 0.046; f =0.22). Az absztraktság értékeket két független, a vizuális emlékeztető hatásának ki nem tett bíró ítélte meg. A válaszok magasan korreláltak (r=0.94.). A magas reprezentációs szintű csoportok (M = 3.52, SD = 0.77) szignifikánsan magasabb pontot értek el, mint az alacsonyak (M= -3.56 SD = .62), F(1,167) = 4358.12, p < .0001; f =0 .37).

Jutalomkésleltetés

A 2x2-es elrendezésű variancia-kovariancia analízis nem mutatott szignifikáns főhatást a különböző reprezentációs szintű csoportok F(1, 132) = 0.13, p = 0.72, vagy az emlékeztető jelenléte esetében  F(1, 132) = 0.09; p = 0.76, valamint a görbe alatti terület értékein, illetve az interakció sem volt szignifikáns, F(1,132) = 2.51, p = 0.12.

Egészségességi értékelés

A 2 x 2-es ANOVA nem mutatott szignifikáns főhatást sem a reprezentációs csoport, F(1, 169) = 0.26, p =0.61, sem az emlékeztető jelenléte esetében, F(1,169) = 0.15, p =0.70, illetve nem mutatott szignifikáns interakciót az egészségességi értékelések során F(1,169) =0 .02, p =0.90.

Snack bevitel

A 2 (különböző reprezentációs szintű csoportok) x 2 (emlékeztető jelenléte) x 2-es (az étel korlátozáson végrehajtott median split) elrendezésű ANOVA (kontrollálva a baseline éhségre) nem mutatott szignifikáns főhatást a reprezentációs szint (p=0.27), emlékeztető jelenét (p = 0.89), vagy étel korlátozás terén (p = 0.24). A háromutas interakció nem volt szignifikáns, F(1,166) = 0.26, p=0.61, azonban volt szignifikáns interakció a különböző reprezentációs szintű csoportok, illetve az emlékeztető jelenét közt, F(1, 166) = 5.44, p = 0.02; f=0.22. A post-hoc tesztek megerősítették, hogy az emlékeztető jelenlétében azok a kísérleti személyek, akik a magas reprezentációs szintű csoportban voltak szignifikánsan kevesebb snack-et fogyasztottak (M = 54.07g, SD =19.88), mint az alacsony reprezentációs szintű csoportok (M = 65.37g, SD =22.85), t(84) = 2.45, p = 0.02 (17.3%-os csökkenés a fogyasztásban). Nem volt különbség a csoportok közt az emlékeztető hiányában, t(82) = 0.85, p =0 .39. Végül, az összehasonlítások feltárták, hogy a magas reprezentációs szintű csoport tagjai az emlékeztető jelenlétében kevesebb snacket fogyasztottak, mint bármely másik csoport együttvéve (M = 61.82, SD = 22.11), t(166) = 2.02, p =0.02.

Megbeszélés

A jelen vizsgálatban megállapítást nyert, hogy a magas szintű reprezentációk előfeszítése (szemben az alacsonnyal) csökkenti a snack fogyasztást a vizuális emlékeztető jelenlétében. Továbbá ez az interakció a minta teljességén érvényesült, nem csak azok esetében, akik elkötelezettek voltak a diéta iránt. A különböző reprezentációs szintek és az emlékeztető nem hatottak az jutalomkésleltetésre. Más tanulmányok az reprezentációs szint szignifikáns főhatását mutatták az emlékeztető hiányában is (Fujita and Han, 2009; Sullivan és mtsai., 2015). Ezek az eltérések metodológiai különbségekkel magyarázhatók.

Nem került bizonyításra, hogy a jutalomkésleltetés mediálná a vizuális emlékeztető hatását. Továbbá az sem mutatható ki, hogy az egészségességi ítéletek mediálnák a magas reprezentációs szint hatását a fogyasztásra. A hipotézisünk értelmében a reprezentációs szintnek nagyobb hatása kellett volna mutatkozzon azoknál az egyéneknél, akik elkötelezettebbek a diéta iránt, azonban ez nincs így, talán azért, mert a legtöbb ember értékeli az egészséges táplálkozást, függetlenül attól, hogy akarnak-e súlyt leadni (Salmon, Fennis, de Ridder, Adriaanse & de Vet, 2014). 

A jelen tanulmány korlátait is el kell ismernünk. Elsősorban, a jelen mintát kényelmi mintavétellel gyűjtöttük, ezért érdemes lenne specifikus csoportokat (pl. túlsúlyosak), vagy nagyobb társadalmi rétegeket (pl. alacsony SES) vizsgálni. Másodsorban, mindössze alacsony-közepes hatásméret volt kimutatható a fogyasztás esetén. Végezetül, habár a manipulációellenőrzés bebizonyította, hogy az reprezentációs szint előfeszítése sikeres volt, nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy az emlékezetető a snack fogyasztás közben aktiválta volna a magas szintű reprezentációt.

Összegezve elmondható, hogy a jelen vizsgálat kimutatta, hogy a magas szintű reprezentáció előfeszítése csökkenti a snack fogyasztást egy vizuális emlékeztető jelenlétében.

Irodalomjegyzék

Appelhans, B.M., Waring, M.E., Schneider, K.L., Pagoto, S.L., DeBiasse, M.A., Whited, M. et al. (2012). Delay discounting and intake of ready-to-eat and away-from-home foods in overweight and obese women. Appetite, 59, 576-584.

Brunstrom, J.M. & Shakeshaft, N.G. (2009). Measuring affective (liking) and non-affective (expected satiety) determinants of portion size and reward. Appetite, 52, 108-114.

Chiou, W-B., Wu, W-H., & Chang, M-H. (2012). Think abstractly, smoke less: a brief construal level intervention can promote self-control, leading to reduced cigarette consumption among current smokers. Addiction, 108, 985-992.

Daniel, T.O., Stanton, C.M. & Epstein, L.H. (2014). The future is now, comparing the effect of episodic future thinking in lean and obese individuals. Appetite, 71, 120-125.

Freitas, A.L., Gollwitzer, P., & Trope, Y. (2004). The influence of abstract and concrete mindsets on anticipating and guiding others self-regulatory efforts. Journal of Experimental Social Psychology, 40, 739-752.

Fujita, K., Trope, Y., Liberman, N., & Levin-Sagin, M. (2006). Construal levels and self-control. Attitudes and Social Cognition, 90(3), 351-367.

Fujita, H. & Han, H.A. (2009). Moving beyond deliberative control of impulses: The effect of construal levels on evaluative associations in self-control conflicts. Psychological Science, 20(7), 799-804.

Hall, P., Tran, B., Lowe, C., Vincent, C., Mourtzakis, M., Liu-Ambrose, T., Prapavessis, H., & Gidron, Y. (2015). Expression of executive control in situational context: Effects of facilitating versus restraining cues on snack food consumption. Health Psychology, 34(5), 539-546.  

Kleinjan, M., Strick, M., Lemmers, L., Engels, R.C.M.E. (2012). The effectiveness of a cue reminder intervention to reduce adolescent’s alcohol use in social contexts. Alcohol and Alcoholism, 47, 451-457.

Malkoc, S.A., Zauberman, G. & Bettman, J.R. (2010). Unstuck from the concrete: Carryover effects of abstract mindsets in intertemporal preferences. Organizational Behavior and Human Decision Processes, 113, 112-126. 

McHugh, L. & Wood, R.L. (2008). Using a temporal discounting paradigm to measure decision making and impulsivity following traumatic brain injury: A pilot study. Brain Injury, 22(9), 715-721.

Mozaffarian., D., Hao, T., Rimm, E.B., Willett, W.C. and Hu, F.B. (2011). Changes in diet and  lifestyle and long-term weight-gain in women and men. New England Journal of Medicine. 364(25), 2392-2404.

Papies, E.K. & Hamstra, P. (2010). Goal priming and eating behaviour: Enhancing self regulation by environmental cues. Health Psychology, 29, 4, 384-388.

Salmon,S.J., Fennis, B.M., de Ridder, D.T.D., Adriaanse, M.A. and de Vet, E. (2014). Health on impulse: When low self-control promotes healthy food choices. Health Psychology, 33(2), 103-109.

Sheeran, P, Gollwitzer, P.M., & Bargh, J.A. (2013). Nonconscious processes and health. Health Psychology, 32(5), 460-473.

Sullivan, N., Hutcherson, C., Harris, A. & Rangel, A. (2015). Dietary self-control is related to the speed with which attributes of healthfulness and tastiness are processed. Psychological Science. 26(2), 122-134.

Sweeny, A.M. & Freitas, A.L. (2014). Relating action to abstract goals increases physical activity reported a week later. Psychology of Sport and Exercise, 15, 364-373.

Trope, Y & Liberman, N. (2003). Temporal Construal. Psychological Review, 110(3), 403-421.

Vallacher, R.R. & Wegner, D.M. (1989). Levels of personal agency: Individual variation in action identification. Journal of Personality and Social Psychology, 57, 660-671. 

van Strien, T., Frijter, J.E.R.,  Bergers, G.P.A., & Defares, P.B. (1986). The Dutch Eating Behavior Questionnaire (DEBQ) for assessment of restrained, emotional, and external eating behavior. Eating Disorders, 5(2), 295-315.

Wan, E.W. & Agawal, N. (2011). Carryover effects of self-control on decision making: A construal level perspective. Journal of Consumer Research. 38(1), 199-214.

Weatherly, J.N. & Terrell, H.K. (2010). Delay discounting of different commodities II: Confirmatory analysis. The Journal of General Psychology, 138(1), 35-48.