Mindfulness  alapú intervenció rákbetegségből gyógyult serdülőknél és fiatal felnőtteknél:
Az intervenció hatása az életminőségre, az érzelmi szorongásra és a kognitív érzékenységre

Van der Gucht, K., Takano, K., Labarque, T., Vandenabeele K., Nolf, N., Kuylen, S., Cosyns, V., Van Broeck, N., Kuppens, P., & Raes, P. (2016). A Mindfulness-Based Intervention for Adolescents and Young Adults After Cancer Treatment: Effects on Quality of Life, Emotional Distress, and Cognitive Vulnerability. Journal of Adolescent and Young Adult Oncology, 6(2). 307-317.

Készítette: Posta Sára

Absztrakt:

            A rákmegbetegedésből felépült serdülőknél és fiatal felnőtteknél megnövekedett az esélye a mindennapokban megtapasztalt érzelmi szorongásnak. A jelen kutatás célja, hogy megvizsgálja a mindfulness-alapú 8 hetes intervenció hatékonyságát, betegségből felépült fiatal populáción, az életminőség, érzelmi szorongás és kognitív érzékenység változók mentén. 16 személy vett részt a kutatásban, akik korábban akut kezelésen estek át (életkor 14-24 között). Ismételt tesztelési elrendezést alkalmazva, 4 tesztfelvétel történt a tréning alatt, utána és előtte (8 és 1 héttel a tréning előtt, 1 héttel a tréning megkezdése után és 3 hónappal a tréning befejezése után.) Kevert lineáris modell eredményei szignifikáns csökkenést mutattak az érzelmi szorongás esetén, illetve szignifikáns növekedést az életminőségnél tréning után 3 hónappal. A tudatos jelenlét fókuszú tréning (MBI) biztató eredményeket mutat az életminőség növelésében és érzelmi szorongás kezelésében.

Bevezetés:

Számos rákbetegségből felépülő serdülő és fiatal felnőtt tapasztal meg érzelmi szorongást. Ennek ellenére a kezelés befejezése utáni intervenciók igen szűkös számban vannak jelen, több életkornak megfelelő beavatkozás szükséges. Egyik intervenciós megközelítés az együttérzés és ítéletmentes tudatos figyelmet, másnéven a mindfulness-t alkalmazza. Kutatások kimutatták, hogy az éber, tudatos figyelemre épülő megküzdést segítő programok csökkentik a stresszt, a depresszió és a szorongás tüneteit klinikai és nem klinikai populáción (Zhang, Wen & Liu, 2015). Mindazonáltal növelik az életminőséget rákkal küzdő és gyógyult felnőtt betegeknél egyaránt. Egy korábbi vizsgálat során serdülők esetén, nem találtak szignifikáns eredményeket mindfulness alapú programban való részvétel után az életminőség, az alvás és a hangulat mentén (Malboeuf-Hurtubise, Achille & Muise, 2016). Érvényessége a kutatásnak megkérdőjelezhető, hiszen mindössze 7 fő vett részt a vizsgálatban. A jelenleg bemutatott kutatás célja, hogy feltárja a tudatos figyelem hatásait az életminőségre és az érzelmi szorongásra, rákbetegségből felépült fiatal felnőtteknél és serdülőknél. Az életminőséget nemcsak a fizikai jóllét, hanem a mentális jólét és a szerepfunkciók mentén is vizsgálta. Mivel az érzelmi szorongás tartalmazza a stresszt, a depresszió és a szorongás tüneteit is, ezért az életminőséggel azonos jelentőségűnek kezelték a kutatás során. Továbbá négy kognitív érzékenységi faktort: a kognitív reaktivitást, a pozitív affektusok csillapítását, az attitűdöket a self irányába, illetve a félelmet a visszaeséstől vizsgálták. A kutatás hipotézise, hogy a mindfulness alapú 8 hetes tréning növeli az életminőséget, csökkenti az emocionális szorongást (1), illetve csökkenti az ezek mögött meghúzódó kognitív érzékenységi faktorok jelenlétét (2), növeli a tudatos figyelemre való fókuszálást (3).

Módszerek:

            2 évig folyt a toborzás a kutatásra, amelyet egészségügyben dolgozó személyek hirdettek meg a kórházakban. Poszterek és szórólapok, illetve újságban megjelent rövid cikk segítségével is próbálták eljuttatni az tájékoztatást, a vizsgálni kívánt populációhoz. A tréningen való részvétel, illetve a kutatási bemenet kritériumai között szerepelt, hogy a kezelés minimum 1 hónappal a kezdés előtt már befejeződött, 14. életévét betöltötte, de még nem 25 éves, továbbá nincs diagnosztizált pszichiátriai zavara. A rákos megbetegedés típusára nem állítottak fel kritériumot. 16 vizsgálati személy vett részt a kutatásban, ebből 14 személy adatait tudták felhasználni, hiszen ketten betegség miatt a 8 hetes tréninget nem tudták befejezni. (10 személyt egészségügyi dolgozók toboroztak, 4 alany a cikkben megjelent hirdetés alapján jelent meg, illetve 2 fiatal a posztereken keresztül értesült.)

            Átlagéletkor a kutatásban 19,5 (SD = 2,19) volt. Amikor diagnosztizálták a betegséget 13,7 (SD = 3,6). Az életminőség mérésére a Gyermekgyógyászati Életminőség Leltár (PedsQL^TM4.0) serdülőknek és fiatal felnőtteknek készített változatát használták. Az érzelmi szorongás felmérésére a Depresszió Szorongás Stressz Skálát (DASS-21) alkalmazták. A kognitív érzékenységi faktorok közül a kognitív reaktivitást a Leiden Depressziós Érzékenységi Indexxel, a pozitív érzések csillapítását a Pozitív hatásokra adott válasz (Responses to positive affect) kérdőívvel, míg a visszaeséstől való félelmet a Rák megismétlődésétől való félelem kérdőívvel (Fear of Cancer Recurrence) mérték. A negyedik faktort, az attitűdöket a self irányába a teljes Attitűdök a self felé (Attitudes Toward Self Revised) kérdőívvel mérték. Ismételt tesztelési eljárást alkalmazva, 4-szer vették fel a teszteket. Alapvonal 1: 8 héttel a tréning előtt, Alapvonal 2: 1 héttel a kezdetek előtt, Intervenció elkezdése után: 1 héttel az MBI elkezdése után, Utólagos: 3 hónappal a befejezés után.

Eredmények:

            Korrelációt futtattak le a mért változók között. A visszaeséstől való félelem és az életminőség között negatív együtt járást találtak (r(54) = -0.586, p < 0,05). Az érzelmi szorongás pozitívan korrelált a kognitív reaktivitás (r(54) = 0,668, p < 0,01), a pozitív érzések csillapítása (r(54) = 0,553, p < 0,05) és a negatív attitűdök az én irányába változóval (r(54) = 0,551, p < 0,05). A mindfulness készségek az érzelmi szorongás (r(54) = - 0,663, p < 0,01) és a pozitív érzések csillapításával negatívan függtek össze (r(54) = - 0,632, p < 0,05). A pozitív érzelmek csillapítása pozitívan korrelált a kognitív reaktivitással (r(54) = 0,693, p < 0,01). Piecewise-modellt alkalmazva meghatározták a töréspontot, amely a 2. alapvonal lett (1 héttel a kezdetek előtt). Kevert lineáris regressziót alkalmaztak a további eredmények vizsgálatára. Az életminőség szignifikánsan javult az intervenció után (B = 4,71, p = 0,002), míg az érzelmi szorongás szignifikánsan csökkent (B = -3,31, p < 0,001). A tréning után szignifikáns javulás jelent meg az attitűdök a self irányába (B = -3,54, p < 0,001) kognitív érzékenységi tényezőnél. A tudatos jelenlét készsége MBT tréning után szignifikánsan megnövekedett (B = 3,29, p < 0,001). Az előbb felsorolt eredmények a Bonferroni-korrekciók után is szignifikánsak maradtak. A hatásnagyság az alapvonaltól kezdve az utólagos tesztfelvételig közepes erősségű és statisztikailag jelentős volt, mind az életminőség, az érzelmi szorongás és a kognitív érzékenységi faktoroknál. Az intervenció utáni hatásnagyság közepes erősségű volt az életminőség mentén (0,63-0,75), és nagy hatásfokú volt az érzelmi szorongás, az attitűdök a self irányába és a mindfulness készségek mentén (0,86-1,14).

Megvitatás:

            Szignifikáns javulást találtak az életminőség mentén, míg az érzelmi szorongás szignifikánsan csökkent. Az eredmény megegyezik felnőtteknél találtakkal (Zhang, Wen & Liu, 2015, Piet, Wurtzen & Zachariae, 2012). Kis elemszám és kontroll csoport hiánya miatt óvatos értelmezésre szorul. A tréning kezdete előtt is javulást mutattak a páciensek, amely egyfajta placebo hatásnak köszönhető. Jól ismert, hogy „várólistán szerepelni” pozitív hatásokat eredményezhet önmagában. Szignifikáns javulást találtak még az attitűdök a self irányába kognitív érzékenység változónál, illetve jelentős növekedést a tudatos jelenlét készségek mentén. Megegyezik korábban talált eredményekkel (Van der Gucht, Takano, Van Broeck N & Raes, 2015, MacKenzie & Kocovski, 2016). Mivel az MBI tréningek központi feladata ezeknek a készségeknek az elsajátítása és fejlesztése, fontos eredmény az intervenció szempontjából. Nem találtak szignifikáns eredményt a félelem a visszaeséstől faktor esetén, ez nem egyezik meg Lengacher és munkatársai (2009) kutatásának kimenetelével. Ennek két lehetséges magyarázatát gondolják. Az egyik, hogy a félelem nem jelent meg a populációban patológiás szinten, inkább normális reakció a betegség tapasztalatára (a kérdőívre adott válaszok átlaga a klinikai átlag alatti). Továbbá a vizsgálat során egy rövidített változatát használták a kérdőívnek. Limitációk között szerepel, hogy a vizsgálati alanyok nem randomizált módon kerültek beválogatásra. Továbbá az aktív kontroll csoport hiánya miatt nem zárhatók ki olyan esetleges specifikus hatások, mint a társas támogatás. Összességében a tudatos jelenlét alapú program jó megoldást kínál serdülő vagy fiatal felnőtt rákmegbetegedésből gyógyult populáció esetén.

Rövidített változatban használt hivatkozás:

Lengacher, C. A., Johnson-Mallard, V., & Post-White, J. (2009). Randomized controlled trial of mindfulness-based stress reduction (MBSR) for survivors of breast cancer. Psychooncology, 18(12). 1261–72.

MacKenzie, M. B., & Kocovski, N. L. (2016). Mindfulness-based cognitive therapy for depression: trends and developments. Psychology Research and Behavior Management, 9.

Malboeuf-Hurtubise, C., Achille, M., & Muise, L. (2016). A mindfulness-based meditation pilot study: lessons learned on acceptability and feasibility in adolescents with cancer. Journal of Child and Family Studies, 25(4), 1168–77.

Van der Gucht, K., Takano, K., Van Broeck, N., & Raes, F. (2015). A mindfulness-based intervention for economically disadvantaged people: effects on symptoms of stress, anxiety and depression, and on cognitive reactivity and overgeneralization. Mindfulness, 6. 1042–52.

Zhang, M. F., Wen, Y. S., & Liu, W. Y. (2015). Effectiveness of mindfulness-based therapy for reducing anxiety and depression in patients with cancer: a meta-analysis. Medicine, 94(45).