Miért olyan nehéz változtatni az egészségviselkedésen?
Készítette:
Illés Anna
Kelly,
M. P., & Barker, M. (2016). Why is changing health-related behaviour so
difficult?. Public health, 136, 109-116.
Absztrakt:
A
kutatás demonstrálja azokat a hibákat, amelyek megakadályozzák, hogy
tudományosan megalapozott eredmények alapján kíséreljük meg változtatni a
populáció egészségviselkedésén. A cikk bemutat egy új megközelítést, ami a
legújabb viselkedéstudományi eredményeken alapul. Az eddigi erőfeszítések, amelyek a
viselkedésváltozásra irányultak, nem túl sikeresek. A kutatók amellett
érvelnek, hogy a viselkedésváltozással kapcsolatos diskurzus, és irányelvek
több hibától szenvednek, ami az egészséggel kapcsolatos viselkedésváltozást igen
nehézkessé teszi. A módszer
megfigyelésen alapul: a szerzők az irányelvekben és a gyakorlatban megjelenő
problémákat tekintik át.
Elemzik,
hogy az emberi viselkedéssel kapcsolatos meglévő tudásunk miért nem kerül
alkalmazásra az alkohollal, táplálkozással, és mozgásszegény életmóddal
kapcsolatos prevenciók során. Másfajta gondolkodásmódot javasol a
viselkedésváltozással kapcsolatban, amely a legfrissebb viselkedéstudományi
eredményeken alapul. Fontos megértenünk azokat a körülményeket, amelyek a
viselkedést befolyásolják pszichológiailag és szociológiailag, amikor
stratégiát alkotunk az egészségvédelmi kampányok során. Össze kell kombinálni a
pszichológiai tudásunkat, a társas szokásrendszerekről való tudásunkat, és a
legújabb viselkedéstudományi eredményeket a hatékonyság érdekében.
Bevezetés:
A
rövid válasz, az absztraktban felvetett kérdésre az, hogy azért nehéz
megvalósítani a hatékony viselkedésváltozást, mert a döntéshozók azzá
teszik. Komplex kérdésre egyszerű és
tudománytalan válaszokat várnak.
Az vitathatatlan, hogy a
viselkedés elválaszthatatlan a lakosság egészségétől. A világon egyre növekszik
a kettes típusú diabétesszel élők száma: 366 millióan élnek ezzel a betegséggel
jelenleg, és 2030-ra ez 522 millióra fog nőni. 2008-ban 17 millió ember halt
meg szív és érrendszeri megbetegedésben, 2030-ra ez a szám várhatóan 23
millióra emelkedik. Nem csak az egyén viselkedése tehető felelőssé ezeknek a
megbetegedéseknek az epidemiológiai elterjedését. A viselkedés minden esetben
társas környezetben történik, így változásra tett erőfeszítésnek figyelembe
kell venni a társas környezetet, és a politikai, gazdasági erőket, amelyek
közvetlenül hatnak az emberekre, az egyéni életmódbeli döntésektől függetlenül.
A dohányzás, alkoholfogyasztás és elhízás egyértelműen az egyéni döntések és
viselkedések halmaza. De ha ezt csak az egyén felelősségének tekintjük, könnyű
elfeledkezni azokról a komplex társadalmi politikai és gazdasági faktorokról,
amelyek befolyásolják az emberek egészségét. Ezen kívül elmegyünk a mellett,
hogy kereskedelmi érdekek is közrejátszanak abban, hogy nem az egészséges
életmód felé terelődnek az emberek. A
tudományos irodalom bőséges és bizonyítékokon alapuló iránymutatást kínál.
Mégis az évek során a legtöbb kísérlet az alkoholabúzus, elhízás és
mozgásszegény életmód csökkentésére sikertelen maradt.
A
leggyakrabban elkövetett hibák:
1.
A
józan paraszti ész:
A
józan észre való hagyatkozás nemcsak eredménytelenné teszi az egészséggel
kapcsolatos kampányok sikerességét, hanem számos más hiba is következik belőle.
Józan ész alatt azt az
elvet értjük, hogy az emberi viselkedés annyira egyértelmű, és érthető, hogy
nem igényel alapos átgondolást. Tehát az erre való hagyatkozás súlyosan
irracionális és tudománytalan. A kampányok megalkotói azt gondolják, hogy
teljesen egyértelmű, hogy mit kell tenni az egyészségfejlesztés ügyében, tehát
ne foglalkozzunk az elefántcsonttoronyban ülő, valóságtól elrugaszkodott
tudósok ötleteivel, hanem hagyatkozzunk a józan észre, és tegyük meg, amit
tenni kell. Így Jame Ellison, a Brit Népegészségügyi Miniszter, amikor
bemutatta a „Change4Life” programot, ami arra buzdította az embereket, hogy
egyszerű változtatásokat építsenek az életükbe. A kampány egyenes és könnyen
érthető nyelvezettel operál, és egyszerű, jó döntésekre bíztat. Nemcsak hogy a
nyárspolgárság süt ezekből az érvekből, hanem egyszerűen nem igazak. Ha viselkedésváltozás
ennyire egyszerű lenne, hogy józan ésszel meghozott egyszerű változtatásokat
eszközölünk, akkor mindenkinek sikerülne bármi, amit csak eltervez. De aki már
valaha is próbált leszokni a dohányzásról, vagy fogyni, az tudja, hogy a
változás nehéz, és hosszú ideig fenntartott motivációra és támogatásra van
szükség hozzá. Ez a fajta gondolkodás nem veszi figyelembe, hogy az emberi
viselkedés nem csak tudatos döntésekből, hanem szokásokból, automatikus
válaszokból áll, beágyazva a közvetlen és tágabb környezetbe és kultúrába.
Továbbá a káros viselkedést profitábilis üzleti vállalkozások táplálják, és tartják
fenn, amelyek cukros, zsíros termékeket, dohányt, alkoholt próbálnak eladni
nekünk.
Kétszáz év felhalmozott
pszichológiai, szociológiai és antropológiai tudásunk van, amelyet a
viselkedésváltozás szolgálatába lehetne állítani. Ha nem veszünk tudomást
arról, amit tudunk, az elvesztegetett pénzhez és energiához vezet, sőt,
elvesztegetett lehetőségekhez. Az a feltételezés, hogy intuitíve tudjuk, mi
kell a viselkedésváltozáshoz, alapvetően hibás.
2.
Az a lényeg,
hogy átmenjen az üzenet:
Alapvető hiedelem az, hogy ha eljuttatjuk
az emberekhez az üzenetet olyan formában, amit könnyen megértenek, és
azonosulni tudnak vele, akkor meg van oldva a probléma. Ez azért hibás, mert a
pszichológia bebizonyította már számtalanszor, hogy az egyszerű inger-válasz
modellek igen kicsit hányadát magyarázzák a viselkedésnek. A reklámhoz szokták
hasonlítani az ilyen kampányokat: cégek hatalmas mennyiségű összegeket költenek
el arra, hogy megismertessék a terméküket. De ezzel az analógiával óvatosnak
kell lenni. Ezeknek a reklámkampányoknak számos célja van, és az azonnali
vásárlás ösztönzése csak egy ezek közül. A céget ismerteti, bevezet új
termékeket, stb. A fogyasztás növekedése sokszor nem változik nagymértékben a
reklámok hatására, főleg nem annyira, hogy a módszert átültessük annak
érdekében, hogy megakadályozzunk a 2-es típusú diabétesz terjedését, elhízást,
és alkoholabúzust. A lényeg az, hogy egy fogkrém vagy egy autó megvásárlása nem
hasonlítható össze azzal, hogy elhatározzuk, nem folytatunk védekezés nélküli
szexet, vagy leszokunk a dohányzásról. A kampányok fontosak, és hasznosak
lehetnek, de nem egyedüli módja a viselkedésváltozás elérésének.
3.
Tudás
vezette viselkedés:
Van egy másik gyakran elkövetett
hiba, amire a viselkedéstudományok figyelmeztetnek. A klasszikus orvos-beteg
modellben a változás elindítója a szakértőtől érkező információ. Az orvos-beteg
kapcsolatban a beteg a tapasztalt orvoshoz fordul, aki javaslatokat,
módszereket, információkat biztosít betegének. Ez a modell akut betegség esetén
jól bevált, azonban krónikus betegségek esetében már nem annyira, mivel az a
beteg, aki hosszútávon együtt él állapotával gyakran igen jól informált, ismeri
betegségét. Megállapíthatjuk, hogy életmódbeli kérdésekben a szakértői
szerepből jövő tájékoztatás, információátadás nem gyakran éri el a hatását, nem
igazán alkalmas a prevencióra sem. Minden gyakorló orvos tudja, hogy attól még
hogy figyelmezteti betegét életmódjának veszélyeire, nem fog változás beállni.
4.
Az emberek
racionálisan viselkednek:
A fentiekhez kapcsolódó félreértés,
hogy az emberek racionálisan viselkednek, tehát elvárható logikusan és
értelmesen cselekedjenek a bizonyítékok megismerése után. Azt feltételezzük,
hogy ha a szakértők megmondják az embereknek, hogy mit kell tenniük egészségük
megőrzése érdekében, akkor azt fogják tenni. Nyilvánvalóan ez nem így van.
Ez az elgondolás az ökonómiai hasznosság
elvén alapul, amely szerint ez ember az örömöt és nyereséget maximalizálni
akarja, a veszteséget és fájdalmat pedig minimalizálni.
Tudjuk viszont az, hogy ez a
valóságban a legritkábban van így. A dohányosok le akarnak szokni, és sokan
folyamatosan diétáznak. Mégis a legtöbb dohányos nem tud azonnal leszokni, több
sikertelen kísérlet kell hozzá. A legtöbb diéta megbukik, de nem azért mert az
emberek ne tudnák, mit kell tenniük, hanem mert a tudás, és annak racionális
felhasználása önmagában nem vezeti a viselkedést. A dohányzás, evés, sportolás
fontos alkotórésze az emberek mindennapi életének, szokásaiknak. Ezek a dolgok
teszik ki részben, hogy kik vagyunk, hogyan definiáljuk magunkat. Az
identitásunk a mindennapi viselkedésünk eredménye. Az elképzelés, hogy
egyszerűen információkkal befolyásoljuk az embereket, azt feltételezi, hogy meg
fogják változtatni hogyan gondolkodnak önmagukról, egyik napról a másikra más
emberré kellene válniuk. Nagy része a viselkedésünknek automatikus válasz, ami
igen kicsiny kognitív kapacitást igényel. A környezeti ingerek befolyásolják a
mentális állapotunkat, és kis változások a környezetben olyan lökést adhatnak,
ami adott fajta viselkedést sokkal valószínűbbé tesz. Például friss gyümölcs és
zöldség elhelyezése a választék legláthatóbb részén máris sokkal valószínűbbé
teszi az egészséges ételválasztást. A tudattalan ételválasztást kutatva
kiderült, hogy mennyire kevés racionalitás és tudatosság van abban, hogy
mennyit, és mit eszünk.
És ez
ugyanígy igaz más egészséggel kapcsolatos viselkedésre is, ami aláássa azt az
alapvető feltételezést, hogy logikával kell meggyőzni az embereket. Ez az
elmélet érdekes módon sok szakértőnek felkeltette az érdeklődését, de mégsem
került gyakorlati alkalmazásra.
5. Az emberek irracionálisak:
Tehát az
előzőek ellenkezője sem igaz teljesen, ugyanis az emberek soha nem teljesen
racionálisak, és soha nem teljesen irracionálisak. Megvannak a saját okaik, mi
élettörténetük kontextusába helyezve, tapasztalataikat ismerve racionálissá
válik. Hilary Graham megfigyelte, hogy azok a nők, akik nagyon nehéz
körülmények között, szegényes erőforrásokkal éltek, mégis találtak pénzt
cigarettára. Azt mondták azért, mert amikor napközben van lehetőségük leülni,
és elszívni egyet, az volt az egyetlen olyan pillanat, amikor önmagukat
kényeztethették valamivel. Az ő életükben a dohányzás nem volt irracionális
cselekedet. Elég arrogáns dolog lenne azt feltételezni, hogy az emberek azért
fogyasztanak alkoholt, csokoládét, süteményt, mert irracionálisak, és nem
gondolkodnak, ostobán cselekszenek. Nagyon
fontos nem elhessegetni azokat a magyarázatokat, amiket az emberek a saját
viselkedésükre adnak, csak azért mert epidemiológiai bizonyíték van rá, hogy
amit tesznek, az egészségtelen.
A tudományos bizonyítékok azt
mutatják, hogy nincs az alkoholfogyasztásnak biztonságos mértéke. Mégis, amikor
ezt hangsúlyozzunk, kihagyunk egy alapvető dolgot: sok ember az
alkoholfogyasztást élvezetesnek és örömtelinek tartja. Örömöt és pozitív
élményeket is hozhat az életükbe, a káros hatások mellett. Ha szeretnénk csökkenteni
az alkoholfogysztást, ennek figyelembevételével kell azt kezdeni, nem pedig félelemkeltéssel.
6.
Lehetséges a
pontos bejóslás:
Az is egy illúzió, hogy egyértelműen
megjósolhatjuk az intervenciók eredményét. Fontos lenne leírni a különböző
szociális csoportokban hogyan történik egy adott káros viselkedés. Mert máshogy
történhet az alkoholfogyasztás egy zsidó esküvőn, vagy egy egyetemi gólyahéten,
vagy egy angol vidéki kocsmában. Mit isznak, mennyit isznak, milyen viselkedés
övezi a folyamatot, meddig elfogadott berúgni, stb. Ezek a nüánszok a mikro-szociális
környezetben befolyásolják erősen a viselkedést, tehát nem lehet azt várni,
hogy egy intervenció minden csoportra ugyanúgy fog hatni.
Konklúzió:
Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy
a viselkedésváltozás támogatása sem nem egyszerű, sem nem egyértelmű. Óvatos és
átgondolt intervenciókat kell hozni, tudományos eredmények alapján. Fel kell
tárni, hogy mi az, ami motiválja az embereket, és mik azok a társas- ökonómiai
hatások, amik befolyásolják őket. Ha ezeket megérjük, képesek leszünk támogatni
a pozitív változást. Nagy előrelépések történtek az egészségpszichológiában a
döntéseink megértésének tekintetében. A kortárs pszichológia és szociológia egy
igen kecsegtető új területen dolgozik: szétszálazza a viselkedéseket, mint pl.
evés vagy ivás olyan részletes, és alapos módon, hogy azok szituációfüggőségét
megismerhessük. Így, egy nagyon alapos és részletes tudást szerezhetünk, amiben
azonosítani lehet, hogy mik azok a kapcsolatok, automatikus reakciók, amelyeket
érdemes lenne megváltoztatni, és vajon hogyan érdemes azt úgy tenni, hogy az
emberek meglévő erősségeit és tudását is kihasználhassuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése