Kötődés és mentális, illetve fizikai  egészség: 

Együttérzés önmagunkkal és  gondoskodás mint mediátorok

                                           

Raque-Bogdan, T. L., Ericson, S. K., Jackson, J., Martin, H. M., & Bryan, N. A. (2011). Attachment and mental and physical health: self-compassion and mattering as mediators. Journal of Counseling Psychology, 58(2), 272.

Készítette: Gondár Vivien Nóra

Absztrakt

A kutatások erős kapcsolatot mutatnak a felnőttkori kötődés és a mentális, illetve fizikai egészség között, de keveset tudunk arról a mechanizmusról, ami a kapcsolatot magyarázza. Jelen tanulmány a pozitív pszichológia két elemét, az önmagunkkal való együttérzést/önsajnálatot/önszeretetet („self-compassion”) és a gondoskodást/törődést („mattering”) vizsgálta mint potenciális mediátorokat. Korrelációs elemzések azt mutatták, hogy a szorongó és elkerülő kötődés szoros kapcsolatban áll a funkcionális egészség mentális egészség komponensével. Mediációs elemzések megmutatták, hogy a gondoskodás és az együttérzés önmagunkkal mediáló hatású a kötődés és a mentális egészség közötti kapcsolatban. Ezek az eredmények felvetik, hogy az egyének azon képessége, hogy kedvesek legyenek magukkal, valamint az érzés, hogy tartoznak valahova és fontosak másoknak egy ösvényt jelent a kötődés és a mentális egészség kapcsolatában.

Bevezetés

Az interperszonális kötődés szükséglete alapvető emberi motiváció. A kötődési stílusok összefüggésben állnak a mentális és fizikai egészséggel. A kötődési stílusok viszonylag stabilan fennmaradnak felnőttkorban is. Annak megértése, hogy a kötődési stílusok hogyan befolyásolják a mentális és fizikai egészséget, segíthet a pszichológusoknak a terápiában a mögöttes mechanizmusok megcélzásában, ami eredményesebb terápiás változást eredményezhet.

Az együttérzés önmagunkkal és a gondoskodás kapcsolatban áll a jólléttel. Az önmagunkkal való együttérzésre jellemző az önmagunkkal való kedvesség („self-kindness”), mindfullness és egyfajta általános szenvedés megtapasztalásakor, míg a gondoskodás magában foglalja a hitet, hogy mások tudatában vannak jelenlétünkkel, megbíznak bennünk és törődnek velünk. Szükség van arra, hogy megértsük azokat a mechanizmusokat, amelyeken keresztül a kötődés befolyásolja a szellemi és fizikai egészséget, valamint az önmagunkkal való együttérzés és gondoskodás klinikai hasznosságát, ezért a tanulmány célja ezen kapcsolatok további feltárása volt.

A kötődés mint a mentális és fizikai egészség prediktora

A kötődéselmélet szerint a korai élettapasztalatok az elsődleges gondozókkal erősen befolyásolják a belső munkamodellek alakulását. A belső munkamodellek képezik a felnőttkori kötődés alapját, ami lehet szorongó vagy elkerülő. A szorongó kötődési stílusú személyekre jellemző a kapcsolati distressz, az értéktelenség érzése és túlzott mértékű aggodalom mások elérhetőségével kapcsolatban. Az elkerülő személyek számára kényelmetlen az intimitás, hajlamosak az érzelmi válaszok elfojtására. Akiknél alacsony szintű az elkerülés és szorongás (azaz biztonságos kötődési stílusú személyek), pozitívan észlelik magukat és másokat, magasabb szintű az érzelemszabályozás és magasabb szintű pszichológia jóllétről számolnak be. Feltételezhető a kapcsolat a felnőtt kötődési stílus és a fizikai egészség között, beleértve a megelőző egészségmagatartást (pl. testedzés és egészséges táplálkozás) és a fájdalomról, fáradtságról és betegségről való beszámolókat. Feeney szerint a kötődés a negatív érzelmek szabályozásán, a képességen, hogy nehéz helyzetben támogatást szerezzünk, illetve a stresszes élethelyzetekre való megfelelő válaszadás képességén keresztül fejti ki a hatását a fizikai egészségre. A bizonytalan kötődési stílus kapcsolatban áll azokkal a pszichológiai állapotokkal, melyek negatívan befolyásolják a pszichológiai egészséget.

Az önmagunkkal való együttérzés mint a mentális és fizikai egészség prediktora

Az önmagunkkal való együttérzésnek három komponense van: az önmagunkkal való kedvesség (gyengéd törődés önmagunkkal szenvedés közben), az általános emberiesség (a képesség, hogy felismerjük, hogy a szenvedést és kudarcot megosztjuk másokkal) és a mindfullnes (a képesség, hogy megfigyeljük és leírjuk saját gondolatainkat anélkül, hogy ez túlságosan lefoglalna). Számos tanulmány kimutatta, hogy az önmagunkkal való együttérzés pozitívan korrelál a pszichológiai jóllét markereivel, beleértve az optimizmussal, boldogsággal, társas kapcsolatokkal, érzelmi intelligenciával és önelfogadással. Negatívan korrelál az önkritikával, depresszióval és szorongással, neurotikus perfekcionizmussal és negatív érzelmekkel. Habár az önmagunkkal való együttérzés és a fizikai egészség kapcsolatát még szükséges vizsgálni, mindfulness komponense bizonyítottan kapcsolódik a magasabb szintű fizikai egészség kimeneteleivel.

Az önmagunkkal való együttérzés kapcsolódik a kötődéshez. Bowlby azt állította, hogy az emberek úgy bánnak magukkal és másokkal, ahogy velük bántak gyermekkorukban az elsődleges gondozók. A biztonságos kötődés magasabb szintű önmagunkkal való együttérzést jósol be, fejlett önértékeléshez és másokhoz való kapcsolathoz vezet.

A gondoskodás mint a mentális és fizikai egészség prediktora

A gondoskodás magában foglalja a hitet, hogy mások felismerik és elfogadják jelenlétünket, és hogy törődnek velünk, érdeklődnek irántunk, és függenek tőlünk. Ennek alacsony szintje összefügg a depresszióval, félénkséggel és elidegenedéssel, magas szintje pedig az önbecsüléssel és társas támogatással. Negatív kapcsolatot találtak a magányosság – ami a negatív megfelelője lehet a gondoskodásnak – és a fizikai egészség között. Korábbi kutatások azt találták, hogy a magányosság kapcsolatban áll a felgyorsult fiziológiai öregedéssel és kardiovaszkuláris kockázattal fiatal felnőttkorban. Ezek az eredmények sejtetik, hogy a gondoskodásnak pozitív hatásai lehetnek a fizikai egészségre. A kötődési stílus és a gondoskodás közötti kapcsolatot empirikusan még vizsgálni kell, de ezek a tényezők elméleti kapcsolatot mutatnak. Biztonságos kötődésű személyek hatékony támogatás-kereső viselkedést alkalmaznak stresszes időkben. A remény, elvárás, hogy a hozzánk közelállók elérhetőek és válaszkészek a nehéz időkben arra utal, hogy mások törődnek velünk.

Jelen tanulmány célja

A tanulmány célja megvizsgálni a kapcsolatot a kötődés, az önmagunkkal való törődés, a gondoskodás, illetve a mentális és fizikai egészség között. A szerzők három hipotézist vetettek fel: (1) mind az elkerülő, mind a szorongó kötődés közepesen és negatívan korrelál az önmagunkkal való együttérzéssel, a gondoskodással, mentális és fizikai egészséggel; (2) az önmagunkkal való együttérzés és a gondoskodás közepesen és pozitívan korrelál a mentális és fizikai egészséggel; és (3) az önmagunkkal való törődés és gondoskodás mediálja a kapcsolatot az elkerülő és szorongó kötődés, illetve a mentális és fizikai egészség között.

Módszer

Résztvevők

A vizsgálatban 208 egyetemi hallgató vett részt (153 nő, 44 férfi, 11 nemükről nem beszámolt). Az átlagéletkor 20 év volt (SD = 1,6 év; 18-33 év).

Mérőeszközők

Kötődés. A „Tapasztalatok a közeli kapcsolatokban” módosított változatát (The Experiences in Close Relationships- Revised – ECR-R; Fraly, Waller & Brennan, 2000) használták a felnőtt kötődés értékelésére. Az ECR-R 36 tételt tartalmaz, 2 alsákával rendelkezik: Szorongás (félelem az elhagyástól és a visszautasítástól) és Elkerülés (félelem a közelségtől, diszkomfort a másoktól való függés miatt). A résztvevők 7 fokú Likert skálán értékelték, hogy az egyes tételek mennyire jellemzőek a közeli kapcsolataikra (1 = egyáltalán ért egyet, 7 = teljes mértékben egyetért). A Szorongás alskálából egy tétel: „Aggódok, hogy a szerelmi partnerem nem fog úgy törődni velem, mint ahogy én törődök vele”. Az Elkerülés alskálából egy tétel: „Jobban szeretek nem túl közel kerülni a szerelmi partneremhez”. Az Elkerülés alskála Cronbach-alfa értéke 0,92, a Szorongás alskálája 0,94 volt.

Önmagunkkal való együttérzés. A 26 itemes „Önmagunkkal való együttérzés skála” (Self-Compassion Scale – SCS; Neff, 2003) hat alskálát használ: önmagunkkal való kedvesség, önítélet, általános emberiesség, izoláció, mindfullnes és „over-identifikáció”. A résztvevők 5 fokú Likert skálán értékelték, hogy milyen gyakran viselkedtek az egyes tételekben leírtakként (1 = szinte soha, 5 = szinte mindig). Példatételek: „Kedves vagyok magammal, amikor szenvedést érzek” (önmagunkkal való kedvesség), „Rosszalló és ítélkező vagy a hiányosságaimmal és alkalmatlanságommal kapcsolatban” (önítélet), „Amikor szomorú és kimerült vagyok, emlékeztetem magamat, hogy a világon sokan mások is így érzik magukat” (általános emberiesség), „Amikor elrontok valamit, ami számomra fontos, hajlamos vagyok egyedül érezni magam” (izoláció), „Amikor elrontok valamit, ami számomra fontos, próbálom a dolgokat perspektívában tartani” (mindfullness), és „Amikor szomorú vagyok, hajalmos vagyok minden olyanra gondolni, ami rossz” (over-identifikáció”. Az SCS belső konzisztenciája 0,92 volt.

Gondoskodás. A 24 tételes „Gondoskodás skála” (Mattering Scale; Elliot et al., 2004) egyfajta valahova/valakihez tartozást mér, és a hitet, hogy mások észrevesznek minket, és törődnek velünk. Három alskálája: észrevehetőség, fontosság és bizalom/megbízhatóság. Példaitemek: „Néha, amikor másokkal vagyok, úgy érzem, mintha láthatatlan lennék” (észrevehetőség), „Senkinek sincs rám szüksége” (fontosság) és „Az emberek számítanak rám, hogy ott vagyok nekik a nehéz időkben” (bizalom/megbízhatóság). A résztvevők 5 fokú skálán értékelték a tételeket aszerint, hogy mennyire értettek együtt az állításokkal (1 = egyáltalán nem ért egyet, 5 = teljesen egyetért). Az észrevehetőség Cronbach-alfája 0,87, a fontosságé 0,84 és a bizalom/megbízhatóságé 0,75 volt.

Mentális és fizikai egészség. Az „Egészségügyi kimenetelek rövid verziója” (The Medical Outcomes Short Form Version 2 Health Survey – SF-l2v2; Ware, Kosinski & Keller, 1996) a funkcionális egészséget vizsgálja. Nyolc alskálából áll, amiket két csoportba lehet sorolni: fizikai egészség és mentális egészség. Ezek belső megbízhatósága 0,89 és 0,86 volt.

Eljárás

A résztvevők online felmérést töltöttek ki, ami körülbelül 30 percet vett igénybe. A résztvevő diákok extra pontokat kaptak a részvételért cserébe.

Eredmények

Korrelációs elemzések

A szorongó kötődés szignifikánsan, negatív kapcsolatban áll az önmagunkkal való együttérzéssel és a gondoskodással (nagy hatásnagyság). Az elkerülő kötődés és az önmagunkkal való együttérzés között (alacsony hatásnagyság), illetve az elkerülés és gondoskodás között szignifikáns, negatív kapcsolat van (nagy hatásnagyság). A gondoskodás erősebben korrelált az elkerülő kötődéssel, mint az önmagunkkal való együttérzés. Egyik kötődési stílus sem korrelált szignifikánsan a fizikai egészséggel, míg a mentálissal mindkettő. Az önmagunkkal való együttérzés és a gondoskodás szignifikáns, pozitív kapcsolatban áll a mentális egészséggel (nagy hatásnagyság), de csak a gondoskodás korrelált szignifikánsan, pozitívan a fizikai egészséggel (kis hatásméret). Szignifikáns, negatív kapcsolatot találtak az önmagunkról való gondoskodás és a fizikai egészség között (kis hatásnagyság).

Mediációs elemzések

A hipotéziseknek megfelelően az önmagunkkal való együttérzés és a gondoskodás mediálja a kötődés és a mentális egészség közötti kapcsolatot. A kötődés és fizikai egészség között nem végeztek mediátor elemzést a két változóval, mivel a kötődés és a fizikai egészség nem korrelált egymással szignifikánsan.

Diszkusszió

Az elemzésekből kiderült, hogy az elkerülő és szorongó kötődés alacsonyabb szintű önmagunkkal való együttérzéssel és gondoskodással jár együtt. Az elkerülő kötődés alacsonyabb szintű önmagunkkal való együttérzéssel járt, mint a szorongó kötődés esetében. Ennek oka lehet a két kötődési stílus közötti munkamodell különbség: az elkerülő személy negatívnak értékel másokat, míg magát pozitívnak, míg a szorongónál ez pont fordítva van.

A két kötődési stílus és a gondoskodás alacsony szintje közötti kapcsolat magyarázata az lehet, hogy a szorongó kötődési stílusú személyek negatívan értékelik a kapcsolatokat másokkal az állandó elégedetlenség és aggodalom miatt. Az elkerülőknek pedig diszkomfort érzetet okoz az intimitás, és az, hogy valaki gondoskodik róluk.

Erős pozitív kapcsolatot találtak az önmagunkkal való együttérzés és a mentális egészség között, illetve a gondoskodás és a mentális egészség között. A negatív korrelációt az önmagukkal való együttérzés és a fizikai egészség között a szerzők azzal magyarázták, hogy a rosszabb fizikai állapotra a személyek nagyobb mértékű önsajnálattal reagálhatnak.

Klinikusoknak, pszichológusoknak hasznosak lehetnek ezek az eredmények. Segíthetnek a klienseknek azonosítani és foglalkozni az önmagukkal való kedvességgel, mindfulness-szel és általános emberiességgel.

A vizsgálat egyik limitációja a nagy női többség a résztvevőknél, emiatt az eredmények nem általánosíthatóak. Több vizsgálatra van még szükség nagyobb mintán. Továbbá mivel korrelációs vizsgálatokról van szó, nem tudjuk, hogy mely tényezők az okok és okozatok.