A  spiritualitás és vallásosság kiemelkedő szerepe a fizikai és  mentális  egészségben kollektív trauma után: egy nemzeti longitudinális vizsgálat a 9/11 támadásra adott válaszokról

Mcintosh, D. N., Poulin, M. J., Silver, R. C., & Holman, E. A. (2011). The distinct roles of spirituality and religiosity in physical and mental health after collective trauma: a national longitudinal study of responses to the 9/11 attacks. Journal of Behavioral Medicine, 34(6), 497-507. doi:10.1007/s10865-011-9331-y

Készítette: Kóber Gergő

Absztrakt

A kutatások gyakran foglalkoznak a vallásosság és spiritualitás egészségre gyakorolt hatásával, de ritkán tesznek különbséget a kettő között. A spiritualitás és vallásosság fizikai és mentális egészségre tett hatását egy USA-ból származó mintán (890) vizsgálták meg a 2001 szeptember 11-i terrortámadás (9/11) után. Az egészségről származó információkat 9/11 előtt gyűjtötték, majd további adatokat gyűjtöttek hat hullámban a következő 3 évben az egészségről, vallásosságról és spiritualitásról. A vallásosság (vagyis a vallásos társas struktúrákban való részvétel) előre jelezte a magasabb pozitív affektust (β=.12), kevesebb betolakodó gondolatot (β=-.07) és új mentális (megjelenési valószínűség [incident rate ratio~IRR] =.88) és muszkuloszkeletális (IRR= .94) megbetegedések alacsonyabb valószínűségű kialakulását. A spiritualitás (vagyis a szubjektív elhivatottság spirituális vagy vallásos hithez) előre jelezte a magasabb pozitív affektust (β= .09) az új fertőző betegségek alacsonyabb valószínűségű kialakulását (IRR=.83) és több betolakodó gondolatot (β=.10) és a betolakodó gondolatok gyorsabb eltűnését (β=-.10). A vallásosság és spiritualitás egymástól függetlenül jelzik elő az egészséget kollektív trauma után az esemény előtti egészséget kontroll alatt tartva, így nem felcserélhető indikátorai a vallásnak.

Bevezetés

A vallásosság és a spiritualitás, valamint a jó egészség között több kutatás talált kapcsolatot (Koenig et al. 2001; Oman & Thoresen 2005; Seybold & Hill 2001). A vallás különböző aspektusait vizsgálva felmerült a kérdés, hogy a vallásosság és a spiritualitás egyedi hatást gyakorolnak-e az egészségre (Seybold & Hill 2001). Ugyan a vallásosságban és spiritualitásban közös, hogy központi témájuk valamilyen szentség, azonban tehetünk köztük különbségeket. Habár a definíciók változatosak lehetnek, a spiritualitás szubjektív, személyes hiedelmek meglétét tükrözi, a vallásosság pedig a hagyományos, egyházakhoz köthető szokásokat és viselkedéseket jelenti (Hill & Pargament 2003; Koenig 2009). A különbségek megragadása érdekében ebben a kutatásban a vallásosságot a vallásos közösségi struktúrákban való részvételként, a spiritualitást a szubjektív, individuális, megélt elhivatottságot jelent a spirituális és vallási hiedelmekhez.

Ez a kutatás a 2001 szeptember 11-i USA elleni terrortámadást használta fel a vallásosság és spiritualitás közötti hasonlóságok és különbségek feltárására egy nagy, USA-beli mintán. Longitudinális kísérleti dizájnt használtak kiegészítve a trauma előtti egészségügyi adatokkal. A vizsgálati személyek 3 éves utánkövetése lehetővé tette a változók közötti kapcsolatok változásainak megfigyelését, valamint a megküzdési stratégiák és újonnan kialakult mentális és fizikai betegségek felmérését.

A legtöbb kutatás alacsonyabb depressziót és szorongást talál vallásos személyek között, azonban az eredmények változnak annak fényében, hogy a vallás mely aspektusát vizsgálják (Hackney & Sanders 2003; Shreve-Neiger 2004). Ami a megküzdést illeti, a vallás kapcsolatban áll magasabb pozitív érzelmekkel és kevesebb diszfóriával egy stresszes esemény után (McIntosh et al. 1993; Pargament 1997; Park & Cohen 1993). Mivel a spiritualitás és vallásosság különböző mechanizmusokon keresztül fejtik ki a hatásukat, így egymástól független lehet a kapcsolatuk a pozitív érzelmekhez, szorongáshoz és depresszióhoz egy kollektív stresszor átélése után.

A traumatikus esemény utáni alkalmazkodásnak kognitív komponense is van (Greenberg 1995; Tait & Silver 1989). Az eseményt néha nehéz beilleszteni a világról való elképzeléseink közé, és ennek a folyamatnak a megjelenése a traumával kapcsolatos betolakodó gondolatok lehetnek (Horowitz 1997; Lepore et al. 1996; Silver et al. 1983). A spiritualitás egy keretet biztosíthat az események beépítéséhez a világnézetünkbe, így rövidebb és hatásosabb lesz a trauma feldolgozása, amelyet a betolakodó gondolatok számának gyors csökkenése jellemez (McIntosh 1995; Siegel et al. 2001). A vallásosság a traumatikus eseményeket a társas, főként vallási interakciókon keresztül képes értelmezni és asszimilálni (Ladd & McIntosh 2008).

A spiritualitás és vallásosság a fizikai egészséget több módon lehetnek képesek befolyásolni: elősegítik az egészségviselkedéseket, társas erőforrásokkal szolgálnak és megváltoztatják a pszichológiai válaszokat különösen stresszes helyzetekben (Flannelly et al. 2004; Oman & Thoresen 2005). A spiritualitás első sorban a pszichológiai folyamatok útján képes javítani az egészséget, mint például események kognitív kiértékelésének alakításán keresztül. A vallásosság pedig főként társas támogatás által, így a papság, támogató csoportok és egy társas hálóhoz való kapcsolódás segítségével.

Mivel a stressz különösen fontos szerepet játszik a feltételezett mechanizmusokban, így a kutatásban olyan betegségekre fókuszáltak, amelyek kapcsolódnak a stresszhez. A 9/11-hez hasonló események olyan neurohormonális folyamatokat indíthatnak be, amelyek rövid távon segíthetik a megküzdést, de hosszú távon károsak lehetnek az egészségre (McEwen 1998, 2008). A stressz csökkentheti az immunfunkciókat, így a fertőzések gyakoribb előfordulásához vezethet (Kemeny & Schedlowski 2007).  Ezen kívül a kortizol és egyéb stresszhormonok hosszú távú jelenléte a szervezetben elősegítheti a csontritkulást, növelheti a vérnyomást, érszűkületet okozhat az aortában és myocardiális infarctust okozhat (Brown et al. 2004). Ezek alapján minden olyan mechanizmus, amely csökkenti a stresszt, csökkenti a valószínűségét a kardiovaszkuláris és a muszkuloszkeletális rendszer megbetegedéseinek. Így stressz csökkentő hatásuk által a vallásosság és spiritualitás is befolyásolhatják az egészséget.

A kutatásban a spiritualitás és vallásosság hatását vizsgálják a mentális (szorongás és depresszió, pozitív érzelmek, betolakodó gondolatok) és a fizikai (fertőzések, kardiovaszkuláris és muszkoloszkeletális megbetegedések) egészség esetén a 9/11-et követő években, amely egy olyan kollektív trauma, amellyel való megküzdésben a vallásnak fontos szerepe volt (Ai et al. 2005; Schuster et al. 2001). A hipotézisük szerint a 9/11-et követő 3 évben a spiritualitás és vallásosság egymástól független módon fogják előre jelezi a magasabb pozitív érzelmeket, kevesebb szorongást és depressziót, az először magasabb majd gyorsan csökkenő betolakodó gondolatokat és a fertőzések, kardiovaszkuláris és muszkuloszkeletális megbetegedések alacsonyabb számát.

Módszer

Az adatokat internet alapú kérdőívekkel vették fel amerikai, reprezentatív mintán, amelyhez a vizsgálati személyeket Knowledge Network Inc. (KN) nevű szervezet segítségével toborozták. A KN egy olyan kutatással foglalkozó szervezet, amely egy jutalomrendszer segítségével toborozza a potenciális kitöltőket. A KN biztosítja a résztvevők anonimitását és a lehetőséget, hogy bármikor felhagyjanak a kutatásban való részvétellel.

2000 júniusa és 2001 szeptember 9-e között 45,938 felnőtt töltötte ki a KN egészségügyi kérdőívét. A résztvevőknek itt az alábbi kérdésre kellett válaszolni: „Diagnosztizálta-e a valaha önt egy orvos, az alábbi betegségek egyikével?”. Ezután 35 fizikai és mentális betegség volt felsorolva. Az ezekre adott válasz adta a későbbi kutatás alapját.

2001 november és decemberében 1643 felnőttnek küldték ki a kérdőívet a KN kitöltői közül, amelyből 1382-en töltötték ki (84%-os kitöltési arány). Ez egy a KN amerikai mintájának egy random alcsoportjából állt (n=933), valamint egy olyan mintájából, amelybe olyan városokból származó személyek tartoztak, akik nemrég közösségi traumát éltek állt (n=449). Ugyanennek a mintának 2002 március és április (2. hullám), valamint szeptember és november (3. hullám) során újra kiküldték a kérdőíveket. 1141 (90%-os kitöltési arány) személy töltötte ki a második hullámot, 1098 (79%-os kitöltési arány) a harmadikat. Emellett további kérdőívek kitöltésére került sor 2003 április és május (4. hullám, n=667, 79%-os kitöltési arány), 2003 szeptember és október (5. hullám, n =639, 76%-os kitöltési arány) és 2004 szeptember és novemberében (6. hullám, N=695, 84%-os kitöltési arány, az 1. hullám nagyjából 50%-a).

9/11 után évenként ismételték meg az egészség felmérését. Először 2002 október és december között (n=711, 77%-os kitöltési arány), majd 2003 október és 2004 márciusa között (n=646, 70%-os kitöltési arány), az utolsót pedig 2004 szeptember és november között (n=843, 81%-os kitöltési arány).

Mérőeszközök

A mentális egészség felmérésére minden egészség kérdőívben rákérdeztek az orvos által diagnosztizált szorongásos zavar és depresszió meglétére, amelyből kiállították a mentális megbetegedések mérőszámot.

A 9/11-el kapcsolatos betolakodó gondolatok felmérésére az első két hullámban Események Hatása Skálát (Impact of Events Scale-Revised, IES-R; Weiss & Marmar 1997) használták. Majd a DSM-IV poszttraumás stressz zavar kritériumaihoz jobban illeszkedő PTSD listát (PTSD Checklist, Blanchard et al. 1996) alkalmazták a 3.-tól a 6. mintáig. A kérdőíveknek mindkét esetben kiváló belső konzisztenciája volt minden alskálára lebontva (αs 0.81 – 0.89).

A pozitív érzelmeket úgy mérték, hogy minden hullámban megkérdezték a kitöltőket, hogy milyen gyakran éltek át 8 különböző pozitív érzelmet (vonzalom, boldogság, szeretet, öröm, elégedettség, gondoskodás, büszkeség és gyengédség) az utóbbi néhány héten. A minta belső konzisztenciája kiváló volt (αs>0.91). A pozitív érzelem pontszámát a megtapasztalt pozitív érzelmek átlaga adta.

A fizikai egészséget a Betegségek Nemzetközi Osztályozása 9. revíziója (International Classification of Diseases Version 9, ICD-9) segítségével a 35 pontos egészségkérdőív betegségeit a BNO-9-ben megjelenő klasszifikációs rendszer alapján felülvizsgálta egy orvos. Egyedi változókat alakítottak ki a BNO-9 alapján készült fertőző, muszkuloszekeletális és kardiovaszkuláris betegségek száma alapján.

 A korábban említett módon definiált vallásosságot ebben a kutatásban a vallásos eseményeken való részvételként definiálták. A 9/11 előtti vallásosságot utólag mérték fel. A spiritualitást a 9 tételes Vallásos Orientáció Skála (Gorsuch & McPherson 1989) 2 kiválasztott tétele segítségével mérték fel, melyekre egy 5 fokú skálán kellett válaszolni. A skála kiváló reliabilitással rendelkezett (α=0.83).

A kutatásban továbbá az alábbi kontroll változókat mérték: demográfiai változók, 9/11-el kapcsolatos információknak való kitettség, stresszes életesemények, valamint egészségi rizikótényezők és szomatizáció.  

Eredmények

A többszintű regressziós modell használatával a kutatók megállapították, hogy a mind a vallásosság (β=0.12, P < 0.001), mind a spiritualitás (β=0.09, P<0.01) magasabb szintű pozitív érzelmeket jósoltak be. A vallásosság kevesebb mentális megbetegedéssel mutatott kapcsolatot a többszintű Poisson regresszió alapján (IRR = 0.88, P < 0.05).

A kutatók azt a hipotézist, hogy a spiritualitás és a vallásosság idővel csökkentik a betolakodó gondolatok számát úgy vizsgálták, hogy a spiritualitás és vallásosság interakcióját vizsgálták meg az idővel többszintű regressziós modell segítségével. A vallásosság nem mutatott ilyen interakciót, de előre jelezte a kevesebb számú betolakodó gondolatot összességében (β=–0.07, P < 0.05). A spiritualitás és idő interakció szignifikáns volt (β= –0.10, P <0.01) és a betolakodó gondolatok számának csökkenése gyorsabb volt magas (β= –0.20, P <0.01), mint alacsony spiritualitás (β= –0.14, P <0.01) mellett.

Fizikai egészséghez kapcsolódó adatok elemzésére többszintű Poisson regressziót alkalmaztak a kutatók, mivel a betegségek előfordulásának darabszámával dolgoztak. Az eredmények alapján csak a spiritualitás jósolta be a fertőzéses megbetegedések alacsonyabb előfordulását (IRR= 0.83, P <0.05), míg a vallásosság a muszkuloszkeletális megbetegedések előfordulását csökkentette (β= 0.94, P <0.05). A kardiovaszkuláris megbetegedéseknek egyik sem volt szignifikáns prediktora.

Diszkusszió

Ez volt az egyik első kutatás amely külön vizsgálta a spiritualitás és vallásosság hatását az egészségre. A vallásosság ez alapján több pozitív érzelmet, kevesebb számú mentális megbetegedést, kevesebb betolakodó gondolatot és kevesebb számú muszkuloszkeletális megbetegedést jelzett előre a 9/11-et követő 3 évben. Ezzel szemben a spiritualitás több pozitív érzelemmel, kevesebb fertőző betegséggel és magasabb számú, de idővel gyorsabban csökkenő betolakodó gondolattal mutatott összefüggést. Az alábbi különbségek miatt a szerzők a spiritualitás és vallásosság külön vizsgálatát javasolják az egészség és stressz kutatása esetében.

A spiritualitás és vallásosság hatását a pozitív érzelmekre számos kutatás kimutatta (Loewenthal et al. 2000), arra hogy hogyan érik el ezt a hatást viszont további kutatásokra lenne szükség. A spiritualitás felerősített feldolgozási folyamatokat feltételez a traumával kapcsolatban, így elérve a betolakodó gondolatoknál megfigyelt hatást. A vallásosság és a kevesebb számú mentális megbetegedés kapcsolata feltételezhetően a társas támogatással magyarázható. A vallásosság esetében a muszkuloszkeletális megbetegedések száma volt továbbá alacsony, amely akár a vallásos események szociális aspektusa mellett a fizikális aktivitás is közre játszhat. De azt is jelentheti, hogy akinek ilyen megbetegedése van, kevésbé vesz részt a vallásos eseményeken. Végül a spiritualitás kevesebb fertőzéses megbetegedést jelzett előre a 9/11 utáni 3 évben. Ez alátámasztja azt az elképzelést, hogy a vallás prediktora az immunrendszer működésének a szociális támogatottságon túl is (Lutgendorf et al. 2004).