Az alkoholbetegekkel szemben stigma  összehasonlítva más mentális zarokkal szembeni stigmákkal

Schomerus, G., Lucht, M., Holzinger, A., Matschinger, H., Carta, M. G., & Angermeyer, M. C. (2010). The stigma of alcohol dependence compared with other mental disorders: a review of population studies. Alcohol and Alcoholism, 46(2), 105-112.

Készítette: Gárdos Flóra

Absztrakt

Az áttekintés célja, hogy összehasonlítsa az alkoholizmus miatt kialakult stigmát, olyan stigmával, amik egyéb feltételek (mentális zavarok) hatására alakulnak ki. Módszer: Szisztematikus irodalomkutatással 17 db 2010 előtti reprezentatív kutatást találtak, amelyek az alkoholizmus és egyéb mentális megbetegedések stigmatizáltságát vizsgálták. Eredmények: az alkoholizmust az esetek nagy részében nem tartják betegségnek, az alkoholistákat nagyobb mértékben tartják felelősnek a helyzetükért, mint egyén mentális megbetegedésben szenvedőt. Az alkoholistákat több társadalmi elutasítás és negatív érzelem éri és nagyobb a negatív társadalmi megkülönböztetés esélye is. Konklúzió: Az alkoholizmus egy szigorúan stigmatizált mentális megbetegedés.

Bevezető
Az alkoholfüggőség az egyik legkomolyabb és legelterjedtebb mentális zavar, amelynek negatív következményei nem korlátozódnak a fizikai egészségre, hiszen negatív hatásai vannak a társadalmi viselkedésre, interakciókra és környezetre egyaránt. Az alkoholizmus megbélyegzése valószínűleg súlyosbítja ezeket a tüneteket, hiszen megakadályozhatja, hogy az érintettek segítséget kérjenek, mert attól tartanak, hogy ha függőségük kiderül, elvesztik a munkájukat és negatívan lesznek megkülönböztetve. Ez a tendencia azonban hozzájárul ahhoz, hogy a rászorulók társadalmilag még kirekesztettebbnek érezzék magukat. Nyilvánvaló, hogy az alkoholfogyasztás megbélyegzésének kezelése hasznos az alkoholfüggő emberek fizikai és társadalmi egészségének javítása szempontjából. Azonban a kutatások eredményei azt mutatják, hogy az alkoholizmusból eredő stigma kevésbé jelentős, mint az egyéb mentális zavarokból eredő. Az áttekintés célja az, hogy megismerjék, hogy hogyan hasonlítható össze az alkoholizmusból eredő megbélyegzés az egyéb mentális rendellenességek megbélyegzésével és ennek segítségével megismerjék az alkoholizmusból eredő megbélyegzés sajátosságait.

Módszer
Szisztematikus áttekintést végeztek a mentális zavarokkal és a mentális betegségekkel szembeni attitűdökkel kapcsolatos 2010 szeptember előtti reprezentatív lakossági vizsgálatokra vonatkozóan. Igyekeztek mindenféle adatot begyűjteni, kezdetnek beírtak releváns keresőszavakat (alkoholizmus, alkohol függőség, mentális zavar, szkizofrénia, OCD, depresszió, stb.) a PudMed, PsychINFO és Web of Science keresőmezőjébe és próbálták kiszűrni az adekvát kutatásokat. Fontos, hogy minden tanulmánynak meg kellett felelnie az adott kritériumoknak: 1. a vizsgálat középpontjában a nyilvánosság van (különböző társadalmi csoportok véleményét mérjék fel), 2. a kutatások reprezentatívak a populációra nézve. Ezután felkeresték a téma ismert szakértőit és megkérdezték, hogy van-e olyan adatbázisuk a témában, amit nem publikáltak. Végül ezzel a módszerrel 504 dokumentumot sikerült összegyűjteni, amiből 96 nem angol nyelvű volt.

Eredmények
17 lakossági felmérésről 33 releváns publikációt találtak. Ebből 11 nemzetközileg reprezentatív, 5 regionálisan reprezentatív és 1 tanulmány 32 európai ország reprezentatív mintáit vizsgálta. Az ilyen tanulmányokban vizsgált megbélyegzés szempontjai közé tartozott az alkoholizmus, mint mentális betegség meghatározása, a felelősség megállapítása, a kiszámíthatatlanság és veszélyes sztereotípiák, a negatív érzelmi reakciók, a társadalmi távolság iránti igény és a strukturális megkülönböztetés elfogadása. A tanulmányok az alkoholizmusra vonatkozó attitűdöket hasonlították össze különböző mentális, orvosi és szociális körülményekkel kapcsolatos attitűdökkel. A 17 tanulmányból 13 a depresszióval és szkizofréniával hasonlította össze, ezért ez a tanulmány ezekre az összefüggésekre különös figyelmet fordít.

Alkoholizmus, mint egy mentális rendellenesség
4 kutatásból 3-ban az alkoholizmust kevésbé tekintették mentális rendellenességnek, mint a szkizofréniát, vagy a depressziót. Például New Zélandon a kitöltők 95%-a mentális rendellenességnek tekintette a szkizofréniát, 57%-a a depressziót és csak 32% az alkoholizmust. Brazíliában ugyanannyian gondolták mentális rendellenességnek az alkoholizmust, mint a depressziót (19%), szemben a szkizofréniával (57%).  Más kutatásokból kiderült, hogy az anorexia és Alzheimer kórt is gyakrabban tekintik mentális rendellenességnek, mint az alkoholizmust. Ez a kérdés azonban nem csak az alkoholizmus, hanem másféle függőségek esetén is hasonlóan alakult (drog, szerencsejáték).

Felelősség
Az eredményekből az is kiderült, hogy az alkoholfüggő betegeket sokkal inkább felelősnek tartják a helyzetük miatt, mint a depressziósokat, szkizofréneket, vagy egyéb mentális betegségben szenvedő betegeket. Az alkoholistáknál csak a drogfüggők esetében tulajdonítottak nagyobb felelősséget a betegnek. Érdekes eredmény, hogy még az olyan egészségügyi betegségek esetében is kisebb felelősséget tulajdonítottak a betegnek, ahol a betegség kialakulásában közrejátszott a korábbi viselkedése (pl. szívroham, cukorbetegség). Az eredmények szerint az alkoholizmusért egy „rossz személyiség” felelős, míg egyéb mentális zavarok esetén ezt nem említették. Egy német kutatás szerint 4 résztvevőből 3 az akaraterő hiányát tartotta az alkoholizmus okának, szemben a szkizofréniával és depresszióval. A személyes felelősség megítélésében a brazilok értek el a legmagasabb értéket az alkoholizmus kapcsán (82%).

Kiszámíthatatlanság és veszélyesség sztereotípiája
A kiszámíthatóság tekintetében az alkoholisták ugyanannyi, vagy több pontot kaptak, mint a szkizofrének vagy depressziósok.  Mindkét szempontból az alkohol- és kábítószerfüggők, valamint a szkizofrének kapták a legtöbb pontot (77%, 71%), szemben a depresszióban szenvedőkkel (56%, 23%), pánikbetegekkel és étkezési rendellenességgel élőkkel. Ez a nézőpont az idő előrehaladtával nem változott. Az Amerikai Egyesült Államokban a kitöltők 71%-a úgy gondolta, hogy az alkoholisták bántanak másokat, a veszélyességüket a kokain függők (87%) és a szkizofrének (61%) közé helyezték. Brazíliában a résztvevők 81%-a tartja veszélyesnek az alkoholistákat, szemben a szkizofrénekkel (74%) és depressziósokkal (57%). A német kitöltők kétharmada veszélyesnek értékelte az alkoholistákat és a pszichiátriai betegeknél kedvezőtlenebb pontozásban részesültek.

Érzelmi reakciók

Az érzelmi reakciókat 2 összehasonlító kutatás vizsgálta. Németországban az alkoholisták erősebb irritációt, haragot és idegenkedést és kevesebb empátiát, megértést és segíteni akarást váltottak ki a kiltöltőkből, mint a szkizofrének és depressziósok. A brazilok nagyobb félelmet és irritációt és kisebb barátságosságot és melegséget mutattak alkoholistákkal szemben. Azonban nem csak negatív válaszok érkeztek, hiszen São Paulo-ban több válaszadó érzett viszonylag nagyobb kegyelmet az alkoholista személyek számára.

Kívánatos szociális távolság
Hat tanulmányban hasonló sorrendet állítottak fel a kitöltők az elutasítást figyelembe véve: legtöbbet az alkoholizmust utasították el, utána jött a szkizofrénia, majd a depresszió. Egy német kutatásban úgy kérdezték, hogy kit szeretnének szomszédnak a kitöltők, alkoholistát, szkizofrént vagy depresszióst. Az eredmények szerint az alkoholistákat 60%, a szkizofréneket 37% és a depressziósokat 19%-ban utasították el. A kapott adatok hasonló mintázatot mutattak az eltérő kutatásokban. új Zélandon a kitöltők elmondásai szerint a legnagyobb távolságot a krónikus szkizofrénektől és az alkoholistáktól tartják, ellenben a szkizofréniával és neurózisokkal. Az adatokban nincs jelentős változás 1970 és 2008 között sem.

4 tanulmány összehasonlította a szociális kisebbségekhez tartozó csoportokat és az egészségügyi betegségben szenvedők csoportját. A kérdés az volt, hogy kivel nem laknának egy szomszédságban. Az eredmények hasonlók, mint a korábban említett, azaz legtöbben a drog- (68%) és alkoholfüggőket (60%) utasították el, utánuk pedig a romákat (40%). Az alkoholistákat tekintve Magyarországon 91% válaszolta azt, hogy nem lenne a szomszédjuk.

Egy 2004-es kutatás összehasonlította a 4 mentális betegséget (szkizofrénia, depresszió, Alzheimer kór és alkoholizmus) és 5 egészségügyi betegséget (rák, szívroham, AIDS, cukorbetegség és reuma) abban a tekintetben, hogy a válaszadók közül ki mennyire szívesen bérelne egy szobát az adott betegségek valamelyikében szenvedő főbérlőnél. Az eredmény nem tűnik ki a többi közül, tekintve, hogy legtöbben az alkoholista főbérlőt utasították el (78%9, majd a szkizofrént (64%) és az Alzheimer kórost (53%), végül a depresszióst (42%). Az egészségügyi megbetegedések az AIDS (33%) kivételével 10% alatt maradtak.

A kutatások eredményei azt mutatták, hogy az alkoholista és más szerektől függő személyeket erősebben elítélik az emberek, mint egyéb mentális vagy egészségügyi betegségben szenvedőket, illetve kisebbségi csoportok tagjait. Azonban ez kultúra függő jelenség, hiszen Etiópiában eltérő eredményeket kaptak.

Az alkoholistára vonatkozó strukturális diszkrimináció elfogadása

Két német kutatás vizsgálta az alkoholista személyre vonatkozó strukturális diszkrimináció elfogadását. A kutatás során a résztvevőknek azt kellett eldönteni, hogy adott betegségek kezelése közül melyik fontos és melyik az, ami számukra felesleges pénzkidobásnak tűnik. Az eredmények azt mutatták, hogy az emberek az szkizofréniával szemben, az alkoholizmus kezelésére nem költenének pénzt.

A strukturális diszkrimináció másik aspektusa a kötelező kezelés kérdése. A válaszadók 39%-a elfogadta a kötelező járóbeteg ellátást, 25% elfogadta a kötelező gyógyszeres kezelést és 41% a  kötelező kórházi kezelést az alkoholisták számára. A kutatásokban a jogi kényszerítés erősebb a szkizofrének esetében és gyengébb a depressziósokéban. 

Diszkusszió
A kutatások összesítésével elmondható, hogy a szenvedélybeteg emberek (alkoholisták és egyéb függőségben szenvedők) szigorúan stigmatizáltak. Ezeket a jelenségeket az emberek nem gondolják mentális betegségnek és saját magukat tartják felelősnek azért, amennyiben egy ilyen helyzet kialakul. Több szociális elutasításban részesülnek és nagyobb mennyiségű negatív érzelmet kapnak és keltenek. Veszélyesség tekintetében az emberek a szkizofréniával egy szintre helyezték, és a jogi kényszerítés az Egyesült Államokban erősebb volt szkizofrénia esetén.  (??) A megítélés bizonyos mértékben kultúra függő jelenség.

Ez az áttekintés megmutatja a különböző mentális betegségeket érintő stigmát. Ahhoz, hogy kialakítsunk egy hatékony stigmaellenes beavatkozást, fontos felmérni a különbségeket az alkoholizmus és egyéb mentális betegségeket érintő stigmákat. Jelenleg Jo Phelan –amerikai szociológus- és munkatársai hoztak létre egy hipotetikus keretet, amely igyekszik egyértelműen megkülönböztetni a mentális betegségek (szkizofrénia) stigmáját az alkoholistákétól. A stigma oka helyett a céljára fókuszálnak és úgy próbálják megfejteni a jelenséget. A negatív vélemények mind a szkizofréneket, mind pedig az alkoholistákat érintik, azonban szkizofrénia esetén kevés személyes felelősséget tulajdonítanak a betegnek, míg az alkoholizmust nem betegségnek, hanem saját választásnak tartják.

Ha a stigmatizáció célját nézzük, akkor az alkoholisták stigmatizálása lehet egy stratégia, amellyel ösztönözni próbálják az értintetteket, hogy változtassanak italozási szokásaikon. Önmagában az ivás nem stigmatizált, sőt az alkoholfogyasztás egy olyan társas viselkedés, ami szintén elfogadott bizonyos fokig. Amikor valaki túllépi azt a bizonyos fokot, akkor pedig már késő a megelőzésről beszélni. A stigma egy működésképtelen út, hogy az érintettet az egészséges emberek csoportján belül tartsa.

A mentális megbetegedések legtöbb koncepciójának központi része a negatív, félretájékoztatott sztereotípiákból adódik. Az alkoholizmus kapcsán ilyen például az a gondolat, hogy az alkoholisták gyenge énerővel rendelkeznek. Ezen kívül a gyógyíthatatlanság sztereotípiája nem veszi figyelembe a nagy remissziós arányokat. Ezzel szemben a sztereotípia, hogy az alkoholisták veszélyesek és kiszámíthatatlanok, nem feltétlenül alaptalan, hiszen például a részeg vezetés, családon belüli erőszak elég gyakori és valós problémák. A negatív stigmák eltüntetésének nem az a célja, hogy ez pozitív stigmát hozzon létre, hanem az, hogy úgy tekintsünk ezekre az emberekre, mint akik komoly betegséggel küzdenek.

Az áttekintés feltárja a tudásunk jelentősebb hiányosságait az alkoholizmussal kapcsolatban. Először is a megbélyegzés lehetséges következményeit vizsgálva nagyon kevés bizonyíték van, hogy az alkoholizmus megbélyegzésének milyen hatása van az értinettek életére és jóllétére. Másrészt a stigma, illetve az elfogadott értékek kulturálisan meghatározott jelenségek.

Limitációként meg kell említeni, hogy előfordulhat, hogy néhány kutatás kimaradt az összesítésből, amit nem találtak meg. Másik limitáció az eltérő adatbázisok, hiszen minden kutatás máshogy fogalmazta meg a kérdést és másféle válaszlehetőségek voltak. Ez azt jelenti, hogy torzíthatta az adatokat, amikor ezeket az eltérő válaszminőségeket összefésülték.

Összességében az áttekintés felhívja a figyelmet, hogy az alkoholizmus egy komolyan stigmatizált jelenség, amely sok esetben hibás fogalmakkal társult. Elméleti megfontolások azt sugallják, hogy a társadalmi normák érvényre juttatása az alkoholizmus megbélyegzésének középpontjában áll, de a bizonyíték erre ritka.

Források

Angermeyer MC,  Matschinger H. Social distance of the population toward psychiatric patients, Gesundheitswesen , 1996, vol. 58 (pg. 18-24)

Angermeyer MC,  Matschinger H. Social distance towards the mentally ill: results of representative surveys in the Federal Republic of Germany, Psychol Med , 1997, vol. 27 (pg. 131-41)

Angermeyer MC,  Matschinger H. Public beliefs about schizophrenia and depression: similarities and differences, Soc Psychiatry Psychiatr Epidemiol , 2003, vol. 38 (pg. 526-34)

Angermeyer MC,  Matschinger H,  Siara CE. , Wissensbestände, Überzeugungssysteme und Einstellungsmuster der Bevölkerung der Bunderepublik Deutschland bezüglich psychischer Erkrankungen. Abschlussbericht , 1992MannheimZentralinstitut für Seelische Gesundheit

Angermeyer MC,  Matschinger H,  Grobel S. Attitude of the public towards alcoholics, part 2: stereotypes and stigma, Sucht , 1995, vol. 41 (pg. 237-44)

Angermeyer MC,  Matschinger H,  Grobel S. Attitude of the public towards alcoholics, part 1: social distance, Sucht , 1995, vol. 41 (pg. 232-7)

Angermeyer MC,  Matschinger H,  Holzinger A. Gender and attitudes towards people with schizophrenia. Results of a representative survey in the Federal Republic of Germany, Int J Soc Psychiatry , 1998, vol. 44 (pg. 107-16) https://doi.org/10.1177/002076409804400203

Bayer R. Stigma and the ethics of public health: not can we but should we, Soc Sci Med , 2008, vol. 67 (pg. 463-72) https://doi.org/10.1016/j.socscimed.2008.03.017

Beck M,  Dietrich S,  Matschinger H, et al. Alcoholism: low standing with the public? Attitudes towards spending financial resources on medical care and research on alcoholism, Alcohol Alcohol , 2003, vol. 38 (pg. 602-5)

Beck M,  Angermeyer MC,  Brähler E. Is there a connection between right-wing extremism and social distancing from mentally ill people? Results from a representative survey among the adult German population, Psychiatr Prax , 2005, vol. 32 (pg. 68-72) https://doi.org/10.1055/s-2004-834554

Bischof G,  Rumpf H-J,  Meyer C, et al. Influence of psychiatric comorbidity in alcohol dependent subjects in a representative population survey on treatment utilization and natural recovery, Addiction , 2005, vol. 100 (pg. 405-13) https://doi.org/10.1111/j.1360-0443.2005.01008.x

Blay SL,  Peluso ETP. The Public's ability to recognize Alzheimer disease and their beliefs about its causes, Alzheimer Dis Assoc Disord , 2008, vol. 22 (pg. 79-85) https://doi.org/10.1097/WAD.0b013e31815ccd47

Blay SL,  Peluso ETP. Public stigma: the community's tolerance of Alzheimer disease, Am J Geriatr Psychiatry , 2010, vol. 18 (pg. 163-71) https://doi.org/10.1097/JGP.0b013e3181bea900

Blizard PJ. Public images of the mentally ill in New Zealand, N Z Med J , 1968, vol. 68 (pg. 297-303)

Blizard PJ. The social rejection of the alcoholic and the mentally ill in New Zealand, Soc Sci Med , 1970, vol. 4 (pg. 513-26) https://doi.org/10.1016/0037-7856(70)90010-7

Burris S. Stigma, ethics and policy: a commentary on Bayer's “Stigma and the ethics of public health: Not can we but should we”, Soc Sci Med , 2008, vol. 67 (pg. 473-5) discussion 476–7 https://doi.org/10.1016/j.socscimed.2008.03.020

Canadian Medical Association8th annual report card on health care, 2008

Corrigan PW,  Watson AC. Understanding the impact of stigma on people with mental illness, World Psychiatry , 2002, vol. 1 (pg. 16-20)

Crisp AH,  Gelder MG,  Rix S, et al. Stigmatisation of people with mental illnesses, Br J Psychiatry , 2000, vol. 177 (pg. 4-7) https://doi.org/10.1192/bjp.177.1.4

Crisp AH,  Gelder MG,  Goddard E, et al. Stigmatization of people with mental illnesses: a follow-up study within the Changing Minds campaign of the Royal College of Psychiatrists, World Psychiatry , 2005, vol. 4 (pg. 106-13)

Halman L. , The European values study: A third wave: Source book of the 1999/2000 European Values Study Surveys , 2001Tilburg: WORC, Tilburg University

Hanson KW. Public opinion and the mental health parity debate: lessons from the survey literature, Psychiatr Serv , 1998, vol. 49 (pg. 1059-66)

Klingemann H. , Alcohol and its social consequences: the forgotten dimension , 2001Copenhagen: WHO Regional Office for Europe

Kuppin S,  Carpiano RM. Public conceptions of serious mental illness and substance abuse, their causes and treatments: findings from the 1996 General Social Survey, Am J Public Health , 2006, vol. 96 (pg. 1766-71) https://doi.org/10.2105/AJPH.2004.060855

Link BG,  Phelan JC. Conceptualizing stigma, Annu Rev Sociol , 2001, vol. 27 (pg. 363-85) https://doi.org/10.1146/annurev.soc.27.1.363

Link BG,  Phelan JC,  Bresnahan M, et al. Public conceptions of mental illness: labels, causes, dangerousness, and social distance, Am J Public Health , 1999, vol. 89 (pg. 1328-33) https://doi.org/10.2105/AJPH.89.9.1328

Marie D,  Miles B. Social distance and perceived dangerousness across four diagnostic categories of mental disorder, Aust N Z J Psychiatry , 2008, vol. 42 (pg. 126-33) https://doi.org/10.1080/00048670701787545

Martin JK,  Pescosolido BA,  Tuch SA. Of fear and loathing: the role of 'disturbing behavior,' labels, and causal attributions in shaping public attitudes toward people with mental illness, J Health Soc Behav , 2000, vol. 41 (pg. 208-23) https://doi.org/10.2307/2676306

Matschinger H,  Angermeyer MC. The public's preferences concerning the allocation of financial resources to health care: results from a representative population survey in Germany, Eur Psychiatry , 2004, vol. 19 (pg. 478-82) https://doi.org/10.1016/j.eurpsy.2004.05.002

McLellan AT,  Lewis DC,  O'Brien CP, et al. Drug dependence, a chronic medical illness: implications for treatment, insurance, and outcomes evaluation, JAMA , 2000, vol. 284 (pg. 1689-95) https://doi.org/10.1001/jama.284.13.1689

Mulatu M. Perceptions of mental and physical illnesses in north-western Ethiopia: causes, treatments, and attitudes, J Health Psychol , 1999, vol. 4 pg. 531  https://doi.org/10.1177/135910539900400407

Ng SL,  Martin JL,  Romans SE. A community's attitudes towards the mentally ill, N Z Med J , 1995, vol. 108 (pg. 505-8)

Peluso ETP,  Blay SL. Public perception of alcohol dependence, Rev Bras Psiquiatr , 2008, vol. 30 (pg. 19-24)

Peluso ETP,  Blay SL. Public perception of depression in the city of Sao Paulo, Rev Saude Publica , 2008, vol. 42 (pg. 41-8)

Peluso ETP,  Blay SL. Public stigma in relation to individuals with depression, J Affect Disord , 2009, vol. 115 (pg. 201-6) https://doi.org/10.1016/j.jad.2008.08.013

Peluso ETP,  Peres CA,  Blay SL. Public conceptions of schizophrenia in urban Brazil, Soc Psychiatry Psychiatr Epidemiol , 2008, vol. 43 (pg. 792-99) https://doi.org/10.1007/s00127-008-0372-7

Peluso ETP,  Blay SL. Public stigma and schizophrenia in Sao Paulo city, Rev Bras Psiquiatr , 2010 10.1590/S1516-44462010005000004

Pescosolido BA,  Monahan J,  Link BG, et al. The public's view of the competence, dangerousness, and need for legal coercion of persons with mental health problems, Am J Public Health , 1999, vol. 89 (pg. 1339-45) https://doi.org/10.2105/AJPH.89.9.1339

Pescosolido BA,  Martin JK,  Link BG, et al. , American's Views of Mental Health and Illness at Century's End: Continuity and Change , 2000Bloomington, IN: Indiana Consortium for Mental Health Service Research, and Joseph P. Mailman School of Public Health, Columbia University http://www.indiana.edu/~icmhsr/docs/Americans%27%20Views%20of%20Mental%20Health.pdf (10 December 2010, date last accessed)

Pescosolido BA,  Martin JK,  Long JS, et al. “A disease like any other”? A decade of change in public reactions to schizophrenia, depression, and alcohol dependence, Am J Psychiatry , 2010, vol. 167 (pg. 1321-30) https://doi.org/10.1176/appi.ajp.2010.09121743

Phelan JC,  Link BG,  Dovidio JF. Stigma and prejudice: one animal or two?, Soc Sci Med , 2008, vol. 67 (pg. 358-67) https://doi.org/10.1016/j.socscimed.2008.03.022

Rehm J,  Mathers C,  Popova S, et al. Global burden of disease and injury and economic cost attributable to alcohol use and alcohol-use disorders, Lancet , 2009, vol. 373 (pg. 2223-33) https://doi.org/10.1016/S0140-6736(09)60746-7

Ries JK. Public acceptance of the disease concept of alcoholism, J Health Soc Behav , 1977, vol. 18 (pg. 338-44) https://doi.org/10.2307/2136359

Room R. Stigma, social inequality and alcohol and drug use, Drug Alcohol Rev , 2005, vol. 24 (pg. 143-55) https://doi.org/10.1080/09595230500102434

Schnittker J. An uncertain revolution: why the rise of a genetic model of mental illness has not increased tolerance, Soc Sci Med , 2008, vol. 67 (pg. 1370-81) https://doi.org/10.1016/j.socscimed.2008.07.007

Schomerus G,  Matschinger H,  Angermeyer MC. Alcoholism: illness beliefs and resource allocation preferences of the public, Drug Alcohol Depend , 2006, vol. 82 (pg. 204-10) https://doi.org/10.1016/j.drugalcdep.2005.09.008

Schomerus G,  Matschinger H,  Angermeyer MC. Preferences of the public regarding cutbacks in expenditure for patient care: are there indications of discrimination against those with mental disorders?, Soc Psychiatry Psychiatr Epidemiol , 2006, vol. 41 (pg. 369-77) https://doi.org/10.1007/s00127-005-0029-8

Schomerus G,  Holzinger A,  Matschinger H, et al. Public attitudes towards alcohol dependence, Psychiatr Prax , 2010, vol. 37 (pg. 111-8) https://doi.org/10.1055/s-0029-1223438

Schomerus G,  Corrigan PW,  Klauer T, et al. Self-stigma in alcohol dependence: consequences for drinking-refusal self-efficacy, Drug Alcohol Depend , 2010 10.1016/j.drugalcdep.2010.08.013

Thornicroft G,  Rose D,  Kassam A,  Sartorius N. Stigma: ignorance, prejudice or discrimination?, Br J Psychiatry , 2007, vol. 190 (pg. 192-3) https://doi.org/10.1192/bjp.bp.106.025791

WHO, Global Status Report on Alcohol 2004 , 2004GenevaWorld Health Organization

Wirth JH,  Bodenhausen GV. The role of gender in mental-illness stigma: a national experiment, Psychol Sci , 2009, vol. 20 (pg. 169-73) https://doi.org/10.1111/j.1467-9280.2009.02282.x

https://academic.oup.com/alcalc/article/46/2/105/198339