A dysmenorrheával kapcsolatos pszichológiai és nem-pszichológiai tényezők
vizsgálata
Faramarzi, M., & Salmalian, H. (2014). Association of
Psychologic and Nonpsychologic Factors With Primary Dysmenorrhea. Iranian
Red Crescent Medical Journal, 16(8). https://doi.org/10.5812/ircmj.16307
Készítette: Pájer Alexandra
Absztrakt:
Epidemiológiai
adatok alapján úgy tűnik, hogy a nők körében az egyik leggyakrabban előforduló
nőgyógyászati kórkép a primér dysmenorrhea. Ez a jelenség az alapja annak, hogy
a jelen kutatás arra fókuszál, hogy azonosítsa azokat a pszichés, illetve nem
pszichiés tényezőkat, amelyek összefüggésbe hozhatóak a dysmenorrheával. A
kutatásban 360 egyetemista nő vett részt a Babol Egyetemről. A résztvevő
hallgatónők közül 180-an fő számolt be dysmenorrheáról, míg a másik 180 nem. A vizsgált
pszichés korrelátumok a következők voltak: affektív tényezők, társas támasz,
személyiség és alexitímia, míg a nem-pszichológiai tényezők a demográfiai
jellegzetességek, szokások és a nőgyógyászati faktorok köré csoportosultak. A
kutatás során a Társas Támasz Kérdőív(SSQ), Depresszió, Szorongás, Stressz
Kérdőív (DASS-21), a Torontó Alexitímia Skála (TAS-20) és a NEO-Five
Factor Inventory of Personality (NEO-FFI) mérőeszközöket alkalmazták. Eredmények:
A primér dysmnenorrhea legerősebb bejóslója az alacsony társas támasz volt.
Az eredmények kimutatták még, hogy számos tényező jelenléte növelheti a
dysmenorrheára való hajlamot, annak mértékét. Az alexitímia esetén 3,3-szor, a
neurotikus személyiségvonás 2,2-szer, a családban már korábban előforduló dysmenorrhea
2,4-szer, a hét napnál tovább tartó menstruációs vérzés esetén 3,1-szer, míg a
nagy mennyiségű koffeinbevitel kapcsán 2-szer nagyobb volt a kockázat a
dysmenorrhea megjelenésére. Konklúzió: A fent felsorolt jelenségek
feltehetőleg hozzájárulnak a dysmenorrhea kialakulásához, annak
fennmaradásához, vagy esetlegesen a súlyosbodásához. A kutatás egyfajta
irányvonalként is szolgál a gyakorlatban. Célja, hogy a dysmenorrhea terápiás
kezelésében a pszichológiai tényezőket is figyelembe vegyék.
Bevezetés:
A
dysmenorrhea az erős fájdalmakkal társuló menstruációs vérzést jelenti. A
fájdalom már elkezdődhet a vérzés előtti napon, tovább erősödve a menstruáció
közvetlen kezdetéig, éles görcsökre váltva a menstruáció alatt. Olyan tünetek
is kísérhetik a fájdalmat, mint a hányás, hasmenés, fejfájás vagy akár
ájulásérzet is. A leírt panaszok olyan erősek lehetnek, hogy akár pár napos
munkaképtelenséget, aktivitáscsökkenést is okozhatnak. A dysmenorrhea eredetét
tekintve lehet primer vagy szekunder. Primer dysmenorrhea esetén funkcionális,
főként pszichés eredetről, míg a szekunder dysmenorrhea esetén organikus
eredetről beszélhetünk
A korábbi tanulmányok azt mutatják,
hogy a vizsgált mintákban igen széles skálán mozog az előfordulási aránya.
Körülbelül 28 – 77,7 % között van jelen. Amellett, hogy ilyen nagy arányban
fordul elő a nők körében, igen gyakori alapja az iskolai, valamint a munkahelyi
hiányásoknak.
Az eddigi tapasztalatok azt
mutatják, hogy a dysmenorrheával számos kockázati tényező mutat összefüggést.
Ezek a következők: alacsony BMI pontszám, fiatalabb kor, dohányzás, túl korai
menarche, a menstruációs vérzésben mutatkozó eltérések (pl. túl hosszú vérzés),
vagy a túl sok koffein-bevitel. Habár a dysmenorrhea kialakulásában, illetve
fennmaradásában szerepet játszó pszichológiai tényezőket eddig kevésbé
kutatták, mégis vannak olyan eredmények, amelyek okot adnak az együttes
vizsgálódásra. Úgy tűnik, hogy azok a nők, akik valamilyen mértékű
dysmenorrheát élnek át, sokkal hajlamosabbak belefeledkezni a testi tüneteikbe
és mind a betegségekkel, mind pedig a menstruációval szemben sokkal negatívabb
attitűdöt mutatnak, mint az egészséges minta. Ambresin kutatásában emellett
arra is felhívta a figyelmet, hogy a dysmenorrheás nők nem csak a
betegségekkel, de a saját testükkel kapcsolatban is sokkal negatívabb
hozzáállást mutatnak, mint a kontroll csoport. Az érzelmi élet zavara is
egyfajta befolyásoló tényező a dysmenorrhea kialakulásában. Egy korábbi kutatás
arra is kitért, hogy a dysmenorrhea erőssége, a depresszió, a szorongás,
valamint az aggodalom súlyosságával egyenes arányban nő.
Amint azt az eddigi eredményekből is
láthattuk, a dysmenorrhea rendkívül sokrétű és szerteágazó jelenség, kórkép.
Kialakulásában és fennmaradásában, valamint a terápiás kezelésre adott
reakcióban számos pszichés, illetve nem pszichés korrelátum játszik szerepet.
Éppen ezért érdemes a dysmenorrheára, mint egy multifaktoriális betegségre
tekinteni, és a kezelésében számos más tényezőt is figyelembe venni, a
szomatikus jellegzetességeken kívül.
Bár ennyire sokrétű betegségről
beszélünk, mégis kevés kutatás foglalkozik konkrétan azzal, hogy milyen
pszichológiai tényezők megléte lehet bejóslója a dysmenorrheának. A
személyiség, az affektusok, a társas támasz, valamint az alexitímia,
feltételezhetően összefüggésbe hozhatóak a dysmenorrheával. Az alexitímia az
emocionális élmények szavakba öntésének zavarát, vagy teljes hiányát fejezi ki
A kutatás célja az volt, hogy négy
tartomány (demográfiai adatok, szokások, pszichológiai, illetve nőgyógyászati
faktorok) mentén hasonlítson össze egymással egy dysmenorrheás, valamint egy
nem dysmenorrheás egyetemista csoportot. A mért pszichológiai változók a
következők voltak: társas támasz, hangulati élet (depresszió, szorongás és
stressz), személyiség vonások (neuroticizmus, extraverzió, nyitottság,
lelkiismeretesség,kedvesség).
Cél:
Azonosítani
és értékelni a pszichológiai, illetve nem pszichológiai faktorokat, amelyek
összefüggésbe hozhatóak a dysmenorrheaval.
Minta és
eljárás:
A
keresztmetszeti kutatás 2012 novembere és 2013 márciusa között zajlott. A
résztvevők egy észak-iráni egészségtudományi egyetemről, a Babol Egyetemről
kerültek ki. A vizsgálat során egy 180 fős dysmenorrheás, illetve egy 180 fős
nem dysmenorrheás csoportot hasonlítottak össze. A dysmenorrheás csoport a
következő kritériumok mentén alakult ki: primér dysmenorrhea, ami a menarche
után két évvel kezdődött, az egyén kórtörténetében nem szerepel nőgyógyászati
műtét, beavatkozás, illetve önkéntes részvétel. A dysmenorrheát a kutatás az
alábbi szempontok alapján definiálta: a menstruáció kezdetével egybeesően 6,
illetve 12 órán belül jelentkező fájdalom, ami az minimum 8, maximum 72 óráig
tart. Az alhas területére lokalizált fájdalmat a hát alsó szakaszának a fájdalma
is kíséri. A 180 fős csoporton belül a dysmenorrhea eltérő mértékben
jelentkezett az enyhétől a súlyos formákig. A szekunder
dysmenorrheás nőket kizárták a kutatásból.
A dysmenorrhea mértékét egy
önbeszámolós, multidimenzionális pontozásos rendszerben mérték, aminek az
alapját a fájdalom mértéke, az aktivitás, valamint a korlátozottság
jelentették. A pontozás a következőképpen történt: 0 pont: nem
dysmenorrheás, a menstruációs görcsök egyáltalán nem akadályozzák a mindennapi
tevékenységet, 1 pont: enyhe menstruációs fájdalom, ami nagy ritkán
kihat a mindennapos tevékenységre és nagyon kis mértékű fájdalomcsillapítást
igényel, 2 pont: közepes mértékű dysmenorrhea, ami potenciálisan
befolyásolja a mindennapi tevékenységeket, de még nem eredményez hiányzást az
iskolából/munkahelyről, míg a 3 pont: súlyos dysmenorrhea,
ami a napi aktivitás teljes megszűnését korlátozottságával és más, intenzív
testi tünetekkel jár.
A kutatásban szülésznő,
gyógytornász, ápoló, laboráns és orvostanhallgatók vettek részt. A kutatók 450
hallgatót invitáltak a kutatás tájékoztatójára. Végül 402-en vállalták, hogy
részt vesznek a kutatásban, amelyből 37-en kiestek
Mérőeszközök:
Nem a
pszichére vonatkozó kérdések
Ez a
kérdéscsoport a korábbi kutatási eljárásokra épült és alapvetően három szempont
mentén csoportosítja a kérdéseket.
Az első szempont tartalmazza a
demográfiai, a SES-adatokat, valamint kitér a BMI-indexre is. A második
szempont a nőgyógyászati faktorokra vonatkozik. A kutatók rákérdeznek a
menarche időpontjára, a dysmenorrhea családi történetére, menstruáció hossza,
valamint a menstruációs vérzés erőssége, illetve a premenstruációs szindróma
megléte. Ha a menstruációs ciklus 21 és 35 nap közé esett, akkor normálisnak
volt mondható, viszont, ha ettől eltért akkor már hosszúra nyúlt ciklusról
beszélhettünk. A harmadik szempont a mindennapos szokásokra vonatkozott, úgy
mint a koffein-bevitel, reggelivel kapcsolatos szokások és a testmozgás. Akkor
beszélhettünk magas koffein-bevitelről, ha ez napi szinten meghaladta a 300
mg-ot. A résztvevők, akkor végeztek kielégítő testmozgást, ha az heti szinten
legalább háromszor, több mint 10 percig tart. A reggelizés pedig akkor volt
kielégítő, ha heti szinten legalább hatszor fogyasztanak reggelit.
Pszichológiai
kérdőívek
A felhasznált
pszichológiai kérdőívek a következők voltak. A depresszió, a szorongás,
valamint a stressz mérésére szolgált, az önkitöltős, 21 itemből álló kérdőív, a
DASS-21. A társas támas mérésére a 25 itemből álló SSQ, míg
alexitímia mérésére a 20 itemből álló TAS-20 szolgáltak. A személyiség mérésére
pedig a klasszikus NEO-FFI-t alkalmazták, ami 60 itemet tartalmaz.
Eredmények
Az
eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a dysmenorrheára a vizsgált napi szokások
közül feltehetőleg a magas koffeinbevitel van leginkább hatással. A
nőgyógyászati faktorok kapcsán a dysmenorrhea családi története, illetve a 7
napnál tovább tartó menstruációs vérzés mutatott erőst összefüggést a vizsgált
konstruktummal. A pszichológiai faktorok közül kiemelendő a társas támasz hiánya,
vagy alacsony szintje, az alexitímia, illetve a neuroticizmus.
Diszkusszió
A
legerősebb bejósló faktornak az alacsony társas támasz bizonyult. Ez az
eredmény a gyakorlatban úgy nyilvánult meg, hogy azok a tanulók, akik alacsony
társas támogatottságról számoltak be, tudták a legkevesebb adekvát baráti
kapcsolatot felmutatni. Úgy tűnik, hogy ezeknek a tanulóknak kevesebb adekvát
kapcsolatuk van. Az egyik lehetséges ok, ami ennek a jelenségnek a hátterében
áll, az a mintában is magas arányban előforduló alexitímia. Az alexitímia
magját képező jellegzetességek miatt az alexitímiás személy számára
nehézségeket okozhat egy interperszonális kapcsolat. Számára ugyanis egy
interperszonális helyzet rendkívül fenyegető tud lenni. Nem áll rendelkezésére
olyan eszköz (fantázia, érzelmek kifejezése) amely segítségével adaptívan
megküzdhetne a helyzettel. Ez a frusztráció kétféleképpen hathat a
viselkedésre. Vagy elmenekülnek, elkerülik az ilyen helyzeteket, vagy érzelmi
átélés nélküli, impulzív reakcióval reagálnak. Az alexitímia konstruktuma éppen
ezért összefüggést mutatott a szegényes társas kapcsolatokkal, társas támasz
hiányával, az interperszonális képességek korlátozottságával, valamint a
depresszióval.
Az alexitímia konstruktuma több
olyan krónikus betegséggel is korrelációt mutat, melyeknek a legkiugróbb
tünetét a fájdalom jelentette. Az alexitímia és a különböző betegségek
kapcsolatával foglalkozó egészpszichológiai kutatások közül több is kiemeli,
hogy az alexitímia jelenléte meghatározhatja azt, ahogy az egyén a
pszichológiai distresszt és a szomatikus tüneteket megéli. Ugyanis az
alexitímia fokozhatja a testi tünetekre irányuló figyelmet, akár a jóindulatú,
ártalmatlan tünetek esetében is, hozzájárulhat a pszichológiai distresszhez és
a hosszan tartó arousalszint emelkedéséhez. Korlátozhatja azokat az egyéni
eszközöket, melyek a stresszel való adaptív megküzdést szolgálják.
A másik kiemelendő korrelátum a
neuroticizmus. Úgy tűnik, hogy a neurotikus személyiségvonás hajlamosíthat
arra, hogy a menstruációt kísérő fájdalmakat nehezebb megélésére.
Azok a lányok, akiknek a családjában
már előfordult dysmenorrhea, szintén hajlamosabbak voltak ők maguk is a
dysmenorrheára a vizsgált mintában. Ez az összefüggés feltehetőleg a tanult
mintákon, attitűdökön keresztül fejti ki a hatását.
Összegzés
A
kutatás kimutatta, hogy leginkább az alacsony társas támogatás jósolja be az
intenzív fájdalmak jelenlétét a menstruáció alatt. Ezenkívül a dysmenorrheára
való hajlam 3,3-szor gyakrabban fordult elő az alexitímiás nők esetén, mint a
nem alexitímiás nők között. A kutatók az alacsony társas támogatás egyik
lehetséges okának is az alexitímiát tekintették, hiszen egyik jellegzetessége a
mély, érzelemmel teli kapcsolatok kialakítására való képtelenség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése