A  Mindfulness-alapú jóga hatásai az anya pszichológiai és fizikai stressz mértékére a terhesség alatt

Beddoe, A. E., Paul Yang, C. P., Kennedy, H. P., Weiss, S. J., & Lee, K. A. (2009). The Effects of Mindfulness‐Based Yoga During Pregnancy on Maternal Psychological and Physical Distress. Journal of Obstetric, Gynecologic, & Neonatal Nursing, 38(3), 310-319.

Összefoglalta: Koós Mónika

Absztrakt

A kutatás célja, hogy megvizsgálja egy Mindfulness-en alapuló jóga kurzus hatásait különböző trimeszterekben járó kismamák körében. A kutatási dizájn két mérésből áll, egyet a kurzus első alkalmakor vettek fel, egyet pedig rögtön a befejezése után. A felhasznált kérdőívek és egyéb eszközök többek között a résztvevők állapot-, és vonás szorongását, valamint a fiziológiai fájdalmak és a megélt stressz mértékét vizsgálták. A kurzus maga pedig egy 7 hétig tartó, Mindfulness-en és lynegar jógán alapuló relaxációs foglalkozás volt. Összesen 16 kismama vett részt a kutatásban, mindegyikük egyetlen gyermeket várt, valamint a 12. és a 32. hét között jártak. A mérési adatokat trimeszterekre bontva és mérési időpontra bontva is elemezték. Az eredmények azt mutatták, hogy azok a nők, akik a második trimeszterükben járva kezdték a kurzust, szignifikánsan kevesebb fájdalomról számoltak be, mint azok, akik a harmadik trimeszterben kezdték. Pontosabban, akiknél a terhesség előrehaladottabb volt, megnövekedett fájdalomérzetet vallottak be, viszont ugyanennél a csoportnál sokkal jobban lecsökkent a stressz és a szorongás érzete a hetedik hét végére. Mindezekből konklúziót vonva, a kutatás alátámasztotta az eddigi nézeteket arról, hogy a jóga egy potenciális eszköz a várandósság alatti stressz, fájdalom és szorongás csökkentésére.

Bevezetés

A korábbi kutatások alapján kijelenthetjük, hogy a pszichológiai distressz a várandósság alatt megnöveli a terhesség negatív kimenetelének esélyét. A pszichológiai distressz jellemzői a szorongás, a nem megfelelő coping mechanizmusok, az izomfeszülés és az immunrendszer hiányos működése. A terhesség alatti stresszt pedig gyakran hozzák összefüggésbe alkoholfogyasztással (Albrecht & Rankin, 1989), dohányzással (McCormick et al.,1990), hosszabb megbetegedésekkel (Andersson, Sundstrom-Poromaa, Wul¡, Astrom, & Bixo, 2004), sőt, akár a védőnő vagy más, egészségügyi ellenőr gyakori látogatásaival is  (Andersson et al.). A distressz pedig gyakran vezethet szülés körüli komplikációkhoz, mint például a nem tervezett császármetszés (Saunders, Lobel, Veloso,&Meyer,2006), kisebb születési súly (Paarlberg et al., 1999), koraszülés (Dayan et al., 2002; Dole et al., 2003), és a posztpartum depresszió (Beck, 2001).

A pszichológiai distresszhez köthető fizikai fájdalom is, mint például a hát alsó részének fájdalma (LBP = Low Back Pain), amiről a várandós nők közel 70%-a számol be (Kristiansson et al.;Wang et al.).

A stresszkutatás egy másik fontos változója a kortizol-szint, ami a terhesség alatt az átlagos két-háromszorosára nő. A növekedés a csúcspontját a harmadik trimeszterben éri el. Korábbi tanulmányok szerint a korai terhes időszakban történő stresszel járó események magasabb kortizol szintet okoznak a későbbi szakaszokban (Obeletal.,2005), a magas kortizol szint pedig koraszülést (Sandman et al., 2006), harmadik trimeszteri szorongást és fájdalmakat (Field et al., 2006) okozhat.

A pszichológiai distressz tehát egyértelműen negatív következményekkel járhat a szülésre és a születendő gyerek egészségére nézve, mégsem bevett gyakorlat, hogy a prenatális gondozás részét képezze a megelőzése, kezelése. Pedig az amerikai lakosok közel 16,4%-át érint szorongásos zavar (U.S. Departmentof Healthand Human Services [DHHS],1999), amin belül kétszer annyi nő veszélyeztetett, mint férfi. Ez a szám pedig nem csökken a várandósság beálltától.

Kutatások támasztják alá, hogy a jóga és a meditáció segít a distresszt csökkenten  (Rosenzweig, Reibel, Greeson, Brainard, & Hojat, 2003; Williams, Kolar, Reger, &Pearson,2001), és ez nem korlátozódik csak a pszichológiaira, hiszen egyes eredmények azt mutatják, olyan fájdalmakat is enyhít, mint például a hátfájás (Williams et al., 2005).

A prenatális jóga is nagy népszerűségnek örvend, de tanulmány még nem született a jótékony hatásaiból, ehelyett inkább a relaxáció okozta distressz csökkenésről vannak már adataink.

Például egy egyszerű emlékeztető a védőnő prenatális látogatásai alkalmával a stressz elkerüléséről és relaxáló tevékenységekben való részvételtől csökkentette a koritzol szintet az érintett kismamáknál, és alacsonyabb pontszámot kaptak a depresszió kérdőívben, valamint magasabb pontszámot a hangulati skálán ((Urizar et al., 2004).

Egy másik kutatásban pedig 110 egészséges nő vett részt, akik a várandósságuk alatt részt vettek egy relaxációs programban, aminek következtében szignifikánsan alacsonyabb volt a megélt stresszre és szorongásra adott válaszaiknak a pontszáma, a kontroll csoportéhoz viszonyítva. Ezenkívül a csecsemők születési súlya nagyobb volt, mint a kontrollcsoportban, valamint a császármetszések száma is szignifikánsan kevesebb volt (Bastani, Hidarnia, Montgomery, Aguilar-Vafaei, and Kazemnejad, 2006).

Egy másik kutatócsoport indiai mintán tesztelte a jóga és a meditáció intervenciós hatásait. 335 nő vett részt a tesztcsoportban, és az eredmények magasabb születési súlyt mutattak (Narendran, Nagarathna, Narendran, Gunasheela, and Nagendra, 2005).

Módszer

Eljárás

A kutatás egycsoportos intervenció előtti és utáni mérési dizájnt használt. A két méréskor önbevallásos kérdőíveket használtunk a pszichológiai distressz (észlelet stressz és szorongás) és a fizikai distressz (fájdalom) mérésére, valamint nyálmintás vizsgálatot a kortizol szint mérésére. Az első mérés a tanfolyam első napján történt, a második pedig a hét hetes intervenció befejezése után.

Minta

A részvétel önkéntes jellegű volt, és minden vizsgálati személy számára biztosították a titoktartást és a részvétel befejezésének lehetőségét a kutatás bármely pontján, akár indoklás nélkül is. Ezenkívül a résztvevők 100 dollárnyi részvételi díjat is kaptak. A minta kiválasztásánál feltétel volt a nagykorúság, az angolul írni-olvasni tudás képessége, az egymagzatos terhesség, a kórházi szülés valamint a 12-ig és 32-ik hét közti állapot. Azokat a nőket zárták ki a kutatásból, akiknek pszichiátriai betegségük volt, gyógyszert szedtek fájdalomra, alvásra, depresszióra vagy szorongásra, HIV fertőzöttek voltak vagy a kórtörténetükben szerepelt hátműtét. Így 19 vizsgálati személyre szűkítették le a csoportot, amiből két hölgy elhagyta a kutatást, végül tehát 17 fővel dolgoztak, akiket két csoportra osztottak a terhesség előrehaladtának mértéke szerint: a kísérlet kezdetén harmadik trimeszterben járókra (27-32 hét) és a második trimeszterben járókra (13-26 hét).

Eszközök

Az észlelt stressz felmérésére a 10-itemes Észlelt Stressz Skálát (Cohen, Kamarck, & Mermelstein, 1983), a várandóssággal járó stresszre a Prenatális Pszichológiai Profil (PPP) stresszor alskáláját (Curry, Burton, & Fields, 1998), a vonás-, és állapotszorongásra a Állapot-Vonás Szorongás Kérdőívet (STAI), a fájdalomra a Brief Pain Inventory (BPI) egy terhességre átfogalmazott verzióját, és végül a kortizol szint mérésére pedig nyálminta laboratóriumi vizsgálatát alkalmazták.

Intervenció

Az intervenciós program 7 hétből állt, melynek keretein belül a résztvevők megtanulták a lyengar jóga és a mindfulness-alapú stresszkezelés (Mindfulness-based stress reduction – MBSR) egy egyedi kombinációját (Kabat-Zinn, 1990). Mindfulness alatt a tudatos jelenlét képességének elsajátítását értik, azaz a tananyag szerves részét a pillanatról pillanatra való megélés jelenti. A csoport hetente találkozott 75 perces ülésekre, ami alatt a résztvevők (a) tudatos relaxációt gyakoroltak; (b) ülő meditációt tanultak, ami alatt a légzésükre, érzéseikre, hangokra és gondolataikra kellett összpontosítaniuk; (c) jógáztak, ami gyengéd, nem megterhelő mozdulatsorokból és pózokból állt; és végül (d) járva meditáltak. Továbbá az oktatás kitért a mindfulness használatára a vajúdás és szülés időszakában.

Elemzés

A baseline (első mérés) és a második mérési adatok közti különbséget a két csoport (második és harmadik trimeszter) függvényében ismételt méréses varianciaanalízissel (repeated measures ANOVA) vizsgálták, de a kis mintaelemszám (n = 17) miatt post hoc módszert (Wilcoxon próba) is alkalmaztak.

Eredmények

Az első mérésnél a vizsgálati személyek közepes szintű észlelt stresszről számoltak be, ami szignifikánsan csökkent mindkét csoportban, de a harmadik szemeszterben járó kismamáknál nagyobb volt a változás, bár a két csoport közti különbség nem volt szignifikáns. Először a vonás-, és állapotszorongás skálákon is közepes eredményt mutattak a résztvevők, a vizsgálat befejezésekor a vonásszorongás értékei szignifikánsan alacsonyabbak voltak. A második trimeszterben kezdő kismamák állapotszorongás pontszáma enyhe növekedést mutatott. A fájdalom, és azon belül is a hátfájás gyakori volt a kismamák között. Az első mérésnél nagyjából hasonló fájdalomszintről számolt be mindkét csoport; a második trimeszterben járók 75%-a, a harmadikban járóknak pedig a 62%-a élt át fájdalmakat. Az ismételt méréses ANOVA nem mutatott szignifikáns változást az idő előrehaladtával, és nem hozott szignifikáns különbséget sem a két csoport között. A kortizol értékét három reggeli nyálmintából határozták meg az intervenció előtt és után is. Míg az első mérésekkor nem mutatott stabilitást, addig a hét hetes tanfolyam végére viszonylag stabil szinten mozgott, valamint enyhén megemelkedett az első mérési eredményekhez képest, de ez a különbség nem volt szignifikáns.

Diszkusszió

A kutatás eddig az egyetlen, ami a jóga és a mindfulness hatását egyaránt vizsgálja a várandósság alatti stressz, szorongás és fájdalom függvényében, és az eredményekből látható, hogy a kutatás résztvevői valóban tapasztaltak némi pozitív változást. Főként a stressz, valamint a vonásszorongás terén észlelhettek a kismamák változásokat, de nem hanyagolható el a fájdalomszintben elért eredmény sem. Bár elsőre úgy tűnhet, ezen a téren nem kapott  kutatócsoport pozitív eredményt, figyelembe kell venni a terhesség lefolyásának normális változásait. A fájdalom általában egyre magasabb lesz a várandósság előrehaladtával, így a második trimeszterben lévő kismamáknál elért stagnálás nagyszerű változásnak számít. A kortizolszintben észlelt enyhe emelkedés pedig összehangban van korábbi kutatások eredményével, így a tanulmány szerint kijelenthetjük, hogy a mindfulness-alapú jóga nem volt hatással erre a változóra.

Limitációként meg kell említeni a placebo és/vagy kontrollcsoport hiányát, valamint a szokatlanul kicsi mintaelemszámot, valamint a kizárólag reggeli nyálmintavételt.

Mindezek alapján a tanulmány javasolja a jóga, a mindfulness és más relaxációs technikák terhesség alatti jótékony hatásának további kutatását, hiszen jelenleg Amerikában nincs kidolgozott stresszcsökkentő program a nők e csoportjának.