Hosszú távú futó versenyek és az élettel való elégedettség: longitudinális vizsgálat

Sato, M., Jordan, J. S. & Funk, D. C. (2015). Distance running events and life satisfaction: A longitudinal study. Journal of Sport Management 2015, 29, 347–361.

Készítette: Dér Csilla Ilona

Absztrakt:

Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy a hosszútávfutó-versenyek képesek-e elősegíteni a résztvevők élettel való elégedettségének növekedését. A pszichológiai bevonódás konstruktumát használtuk, hogy az eseményre való felkészülésen és az azokat megelőző tevékenységeken keresztül vizsgálhassuk meg az attitűdváltozás hatását. Négy alkalommal gyűjtöttünk adatokat online kérdőíveken keresztül a futóversenyek résztvevőitől (N = 211) egy négyhónapos periódus alatt. Látens növekedési modell elemzések feltárták, hogy a résztvevők élettel való elégedettsége közvetlenül a verseny után érte el a csúcsát, mutatva, hogy a versenyen való részvétel pozitív hatást gyakorolt a résztvevők életével kapcsolatos értékelésére. Pozitív szignifikáns kapcsolatot találtunk a futásban talált élvezet változása és az élettel való elégedettség változása között. E vizsgálat eredményei empirikus bizonyítékot szolgáltatnak azzal kapcsolatban, hogy a hosszútávfutó versenyek környezeti meghatározókként működhetnek közre a résztvevők élettel való elégedettségének növekedésében azáltal, hogy pozitív tapasztalatokat nyújtanak a versenyen való részvételen keresztül és a fizikai aktivitásba történő pszichológiai bevonódás létrehozásával.

Szakirodalmi áttekintés

Az élettel való elégedettség az életkörülményekkel való megelégedettség kognitív kiértékelése, s mint ilyen, fontos jelölője a szubjektív jóllétnek a pozitív érzelmi viszonyulással együtt. A Health People 2020 például az élettel való elégedettséget a jóllét egyik indikátoraként nevezi meg (Healthy People 2020, 2010). Bár a kettő nem szinonimája egymásnak, azon tényezők megállapítása, amelyek az élettel való elégedettség növekedéséhez hozzájárulnak, kritikus az élet jobbá tételének megértésében.

Az élettel való elégedettség számos korrelátuma közül az egyik a fizikailag aktív szabadidő. Ehhez nyújtanak alkalmat a tömegsport-rendezvények, mint a futó- és bicikliversenyek, amelyek az utóbbi évtizedben világméretű figyelmet vonzottak (az USA-ban pl. 2012-ben 15,5 millió volt az országúti kerékpárversenyek befutóinak a becsült száma). E tömegrendezvények képesek népszerűsíteni a fizikai aktivitást, s így katalizálni az egyre növekvő számú résztvevők élettel való elégedettségének a növekedését. Ugyanakkor annak empirikus vizsgálata még hiányzik, hogy vajon e tömegverseynek maguk hozzájárulnak-e a résztvevők élettel való elégedettségének a növekedéséhez. Az is kérdés, hogyan növeli az előbbi az utóbbit, mert ennek elméleti alapja is hiányzik. Logikus konklúzió, hogy egy tömegsport-rendezvény maga is képes lehet a fizikai aktivitás elégséges szintjét létrehozni, mely egészséghez kapcsolódó előnyökkel járhat, mégis sok vitát generált. Egy ilyen sportesemény idővel maga képes pozitív attitűdváltozást létrehozni a fizikai aktivitás irányában, ami a hagyományos viselkedésalapú kiértékelés elképzelést támogatja.

E tanulmány célja annak megválaszolása, hogyan okoznak a fizikai aktivitás irányába mutatott viselkedésben és attitűdökben változást a tömegsport-rendezvények, annak a vizsgálatán keresztül, hogy az ilyen események képesek-e a résztvevők élettel való elégedettségére pozitív hatást gyakorolni. Pontosabban ez a kutatás a változás időbeli lefutását vizsgálta az egyének fizikai tevékenységbe való pszichológiai bevonódása során, illetve annak az élettel való elégedettséghez való viszonylatában. Növekvő népszerűsége miatt egy 10 mérföldes hosszútávfutó versenyt választottunk ki.

Vizsgálatunkban a bottom-up (alulról felfelé) megközelítést alkalmaztunk, mivel úgy véljük, hogy az olyan aktivitásokon keresztül szerzett élmények, mint a versenyre való felkészülés és részvétel, pozitívan befolyásolják a résztvevők élettel való elégedettségét.

Viselkedésváltozás a tömegsportrendezvények révén

Az elméleti és empirikus kutatások azt a feltevést támogatják, hogy a pszichológiai bevonódás és a viselkedéses bevonódás pozitívan, de mérsékelten korrelálnak. Az utóbbihoz a fizikai aktivitásnak az egyén életében betöltött szerepe meghatározó, ami növelheti az élettel való elégedettséget. Éppen ezért a fizikai aktivitásba történő pszichológiai bevonódást a verseny előtt és után vizsgáljuk, ami elegendő lesz ahhoz, hogy a futóversenynek az egyén élettel való elégedettségében betöltött szerepét megállapítsuk.

Változás a pszichológiai bevonódásban

A futóversenyek a pszichológiai bevonódás környezeti meghatározói közé tartoznak, amelyek átmeneti hatásúaknak bizonyulnak, hacsak nincsenek hatással a személyes igényekre, értékekre és az aktivitások iránti érdeklődésre. A versenyen való részvétel átmeneti kiugrást eredményezhet a pszichológiai bevonódásban, de hanyatlásnak indulhat utána. Laurent és Kapferer (1985) multidimenzionális fogyasztói bevonás profilját (CIP) McIntyre (1989) alkalmazta először rekreációs helyzetekre, és három lényeges faktort talált, ezek az élvezet/örömérzet (pleasure), a centralitás (centrality) és a szimbólum (sign). Az élvezet a hedonikus értéket tükrözi és az aktivitásból származó örömet; a centralitás azt fedi, hogy az adott tevékenység mennyire centrális az egyén életstílusában, a szimbólum pedig az aktivitás önkifejezési értékét vagy szimbolikusságának szintjét mutatja.

Mivel a futóversenyeken való részvétel időigényes és drága lehet, az az egyén, aki nevez és részt vesz az eseményen, magasabb motivációval, arousalszinttel és érdeklődéssel bír a tevékenységgel kapcsolatban. Ezért ha a hosszútávfutó verseny aktivitásból származó élvezetet okoz, lehetővé teszi, hogy a résztvevők a napi életüket az aktivitás köré szervezzék, mely aktivitás szimbolikus jelentéssel bír számukra. Az aktivitásba történő pszichológiai bevonódás szintje tehát, mivel annak mindhárom fenti tényezőjét érinti, emelkedni fog a futóversenyen való részvételen keresztül. Ugyanakkor az egyszeri eseményen való részvétel szituációs természete nem vált ki tartós hatást mindhárom tényezőben, mert az esemény hatása annak elmúltával csökken.

A pozitív pszichológia megerősítette azt az elgondolást, hogy a pszichológiai bevonódásnak potenciális hatása lehet az élettel való elégedettségre. A Seligman (2002) kidolgozta három komponens (kellemes élet, elkötelezett élet, jelentésteli élet), mely az életükkel elégedett emberek törekvéseinek három irányát mutatja, igen hasonló a fent említett három aspektushoz (öröm, centralitás, szimbólum). Így a háromkomponenses pszichológiai bevonódás hozzájárul a három seligmani ösvényhez, amely az élettel való elégedettséghez vezet: az aktivitásban lelt élvezet hozzájárul a kellemes élethez, a centralitás az elkötelezett életre való törekvéssel azonosítható, a szimbólum pedig az értelmes élettel.

Hipotézisek:

H1a. A hosszútávfutó versenyen való részvétel az öröm(érzet)ben való növekedést okoz, amely csökkenni fog az esemény után.

H1b. A hosszútávfutó versenyen való részvétel centralitásban való növekedést okoz, amely csökkenni fog az esemény után..

H1(c). A hosszútávfutó versenyen való részvétel a szimbólumban való növekedést okoz, amely csökkenni fog az esemény után.

H2. A hosszútávfutó versenyen való részvétel növekedést okoz az élettel való elégedettségben, amely csökkenni fog az esemény után.

H3a. A résztvevő örömérzetében bekövetkező változás pozitív hatással lesz az élettel való elégedettségben bekövetkező változásra.

H3b. A résztvevő centralitásában bekövetkező változás pozitív hatással lesz az élettel való elégedettségben bekövetkező változásra.

H3c. A résztvevő szimbólumában bekövetkező változás pozitív hatással lesz az élettel való elégedettségben bekövetkező változásra.

Módszer

Longitudinális megközelítést alkalmaztunk, amelynek során az adatokat online kérdőíves módszerrel gyűjtöttük. A résztvevőket egy, az USA északkeleti részében tartott 10 mérföldes futóversenyén toboroztuk. Olyan tagok kerültek bele a vizsgálatba, akik részt vettek a 2011-es versenyen és a 2012-esen is. Négy alkalommal kapták meg a kérdőívet: egy hónappal az esemény előtt, egy nappal utána, majd két és négy hónappal utána.

Résztvevők

Három csoportot képeztünk: 1) akik kitöltötték a kérdőívet az 1. és a 2. időpontban is (n = 149); 2) akik az 1., 2. és 3. időpontban is kitöltötték (n = 119); 3) akik mind a négy időpontban kitöltötték (n = 211). A csoportok között nem találtunk a demográfiai változók mentén szignifikáns különbséget. A minta jellemzői: 21 és 70 év közöttiek (átlagosan 37 évesek), 68%-uk volt nő, 55%-uk házas, 38%-uknak van gyerekük, 90%-uknak van főiskolai diplomája. A nemet később kontrollváltozóként építettük be. A viselkedéses jellemzők feltárták, hogy a válaszolók 66%-a vett részt a versenyen 1-3 alkalommal a megelőző évben, és 75%-uk számolt be arról, hogy több mint egy futóversenyen vett részt az elmúlt 12 hónapban. A résztvevők átlagosan heti 19,9 mérföldet futottak az első időpontban, 18,9-et a másodikban, 17,3-at a harmadikban és 19,9-et a negyedikben.

Mérések

Pszichológiai bevonódás: az élvezet (öröm) mérésével vizsgáltuk, 7 pontos skálán. Azt kértük a résztvevőktől, hogy jelöljék meg, melyik állítással értenek egyet (a) Igazán élvezem a futást (élvezet); (b) Időm jelentős részét a futás köré szervezem (centralitás); (c) A futás sokat elmond arról, ki vagyok (szimbólum).

Élettel való elégedettség: az Élettel való elégedettség skálát (SWLS) használtuk, a résztvevőknek a következő állítással való egyetértését kellett jeleznie: (a) életem legtöbb területén az ideálishoz közeli, (b) elégedett vagyok az életemmel, (c) birtoklom azokat a fontos dolgokat, amelyeket szeretnék az életemben; (d) életkörülményeim kitűnőek, (e) ha újraélhetném az életemet, szinte semmin nem változtatnék.

A 7-pontos skála helyett 11-pontosat használtunk (0 = egyáltalán nem értek egyet, 10 = nagymértékben egyetértek). A korábbi kutatások azt mutatják, hogy a sportesemények résztvevőinek élettel való elégedettsége relatíve magas. Ezenkívül a résztvevők anyagilag jól élnek és magasan képzettek, amely mutatók szintén összefüggenek a magasabb szintű élettel való elégedettséggel. A 11 fokú skála jobban meg képes ragadni az egyének közti különbségeket.

Kontrollváltozók: a jövedelmet, életkor és a nemet vontuk be kontrollváltozóként, hogy az individuális hatásokat kontrolláljuk. A korábbi versenyeken való részvétel hatásával is számoltunk, azoknál, akik a megelőző egy hónapban részt vettek ilyenen, ezt direkt hatásként adtuk hozzá az élettel való elégedettség vizsgálata során.

Elemzés

A látens növekedés modell (LGM) megközelítést alkalmaztuk robusztus maximum likelihood (valószínűség) becsléssel, az Mplus 7-et használva.

Eredmények

Az eredmények azt mutatják, hogy a versenyen való részvétel növelte az élvezet és a szimbólum szintjét, majd ezek az esemény után csökkentek (tehát a H1a és H1c hipotézist megerősítést nyert). Ugyanakkor a centralitás átlagos szintje relatíve változatlan maradt az esemény előtt és szignifikánsan nőtt utána (H1b tehát megdőlt). H2-t szintén megerősítették azok az eredmények, melyek szerint a versenyen való részvétel megnövelte a résztvevők élettel való elégedettségét, ami a verseny után csökkent.

Egyes résztvevőknek szignifikánsan magasabb élvezet-, centralitási, szimbólum- és élettel való elégedettségi szintje volt a bemeneti fázisban, mint másoknak, de mindegyikük esetében ugyanúgy, azonos mértékben csökkent az élvezet-, szimbólum- és élettel való elégedettség szintje (és nőtt a centralitásé). Az is kiderült, hogy minél magasabb volt a centralitás kezdeti szintje, annál lassabb volt a centralitás csökkenése az esemény után.

A pszichológiai bevonódással és az élettel való elégedettséggel kapcsolatosan, az élvezetben bekövetkezett változás pozitív hatással volt az esemény után mért élettel való elégedettséggel, ami megerősíti a H3a hipotézist. Ezzel szemben a centralitást és a szimbólumot érintő változás nem függött össze az élettel való elégedettség változásával (az esemény után mérve), tehát a H3b és a H3c hipotézisek megdőltek.

Az eredmények alapján a demográfiai jellemzők nem voltak hatással az élettel való elégedettség változására, ahogyan a megelőző futóversenyeken való részvétel sem.

Az élvezet kezdeit szintje pozitív összefüggést mutatott az élettel való elégedettség kezdeti szintjével (β = 5.53, p < .01), míg a centralitás (β = 0,45, p = 0,57) és a szimbólum (β = –0,87, p = 0,34)  kezdeti szintje nem. Továbbá az élvezet, centralitás és szimbólum kezdeti szintje nem függött össze az élettel való elégedettség verseny utáni változásával (p > 0,5).

Megvitatás

Mint láttuk, az első három hipotézis részben teljesült, miután az élvezet és a szimbólum legmagasabb értékét közvetlenül az esemény után érte el és azt követően csökkent. Az élvezet (pleasure) az aktivitás hedonikus értékére és a belőle származó élvezetre (enjoyment) vonatkozik. Az élvezet (enjoyment) a kulcsmotívum, ami a fizikailag aktív szabadidőt és a sporteseményeken való részvételt meghatározza. Jelen vizsgálat eredményei alapján egy hosszútávfutó verseny növelni tudja a futásban lelt örömet azáltal, hogy a résztvevőknek olyan helyzetet nyújt, amiben pozitív hatásokat tapasztalhatnak meg.

A szimbólum az aktivitás önkifejezési-szimbolikus értéke. A versenyek alkalmat nyújtanak arra, hogy a futók az énképük irányítására vonatkozó stratégiákkal éljenek, azáltal, hogy célokat határoznak meg és teljesítik a versenyt.

A válaszadók tapasztalt futóknak számítanak, mivel legalább két egymást követő évben is részt vettek  versenyen, átlagosan 18-20 mérföldet futnak hetente (az adatfelvételi periódusban), 75%-uk pedig több mint egy futóversenyen vett részt az elmúlt egy évben. Az élvezetnek és a szimbólumnak az esemény előtt egy hónappal mért átlagpontszámai azt mutatják, hogy a résztvevők a verseny előtt is kapcsolódtak pszichológiailag a futáshoz. Eredményeink szerint a hosszútávfutó versenyek átlagosan csak kis mértékben növelik az élvezet és a szimbólum mértékét a tapasztalt futók körében. De növekedésük megerősíti azt az elképzelést, hogy ezek a versenyek a fizikai aktivitás környezeti korrelátumaiként szolgálhatnak azáltal, hogy pozitív attitűdváltozást hoznak létre.

Láthattuk, hogy az élvezetben és szimbólumban való növekedés átmenetinek bizonyult, 4 hónappal a verseny után lecsökkent. Tehát nem valószínű, hogy hatást lehet gyakorolni további személyes szükségletekre és a futás iránti érdeklődésre, amely stabilabb attitüdinális kapcsolatban van a futással mint szabadidős tevékenységgel.

Az olyan fizikailag aktív egyének esetében, mint e vizsgálat alanyai, az élvezetben és a szimbólumban bekövetkező erős változások nem fordíthatók le az aktivitással kapcsolatos személyes szükségletekre vagy értékekre, ami tartós bevonódáshoz vezetne. Hacsak más ingerek és helyzetek nem befolyásolják, a jelentős attitűdváltozások az előbbi kategóriákban eltűnnek az esemény után és idővel az alapszintre állnak vissza.   

A centralitás az aktivitásnak az egyén életstílusában való szerepének mértékét jelenti. Mivel a résztvevők tapasztalt futók, erős futó kapcsolati hálót és aktív futó életstílust alakítottak ki, így a versenyen való részvétel maga nem változtatja meg a centralitás szintjét a magasan bevonódottak körében. Noha váratlan volt a jeletős növekedés az esemény után a centralitás szintjében, azt más társas vagy környezeti hatással (pl. a szezonalitással) magyarázhatjuk. A vizsgált futók 75%-a több versenyen is részt vett vagy tervezett részt venni, ami ahhoz vezet, hogy úgy érzik, a futás centrálisabbá vált az életstílusukban. A szezonalitás hatása tovább vizsgálandó.

Az eredmények szerint az ilyen versenyek átmenetileg növelhetik az élettel való elégedettség szintjét, bár jelen verseny résztvevői az általános populációhoz képest eleve jóval elégedettebbek voltak az életükkel (ami konzisztens a sportversenyek résztvevőinek ilyen mintázatával). A négy időpontban végzett mérések kis átlagkülönbségei ellenére átmeneti növekedés volt tapasztalható az élettel való elégedettségben, ami azért figyelemre méltó, mivel az emberek élettel kapcsolatos értékelései időben viszonylag stabilak. A kisebb elégedettségűek elégedettsége és bevonódása jobban növekedhet a versenyeken való részvétel révén, mint a magasabb elégedettségű csoport tagjaié.

Fontos eredmény, hogy a futás révén az élvezetben bekövetkezett változás hatással van az élettel való elégedettségre a kellemes tapasztalatok kiváltotta pozitív érzelmeken keresztül.

Eredményeink szerint bár a versenyen való részvétel a futás szimbolikus jelentését hordozza, a futásban talált élvezet lényegesebb prediktor az élettel való elégedettséget illetően, mint az előbbi. Így a pszichológiai bevonódás multidimenzionális természete segít jobban megérteni az emberek attitűdváltozását a fizikailag aktív szabadidőn és azok lehetséges viselkedéses kimenetelén keresztül.