A  testképpel való elégedettség és az étkezési rendellenességek az androphil (férfiakhoz vonzódó) és gynephil (nőkhöz vonzódó) férfiak és nők körében

Antfolk, J., Algars, M., Holmgard, L,. & Santtila, P. (2017) Body dissatisfaction and disordered eating in androphilic and gynephilic men and women. Personality and individual differences, 117(2017), 6-10.

Készítette: Erdész Anett

Absztrakt

Jelen kutatás céljául tűzte ki, hogy nagy mintaelemszámmal (N = 8007) vizsgálja a testképpel való elégedettséget, az étkezési rendellenességek megjelenését, valamint a BMI-index kapcsolatát androphil, illetve gynephil férfiak és nők körében. A tanulmányban szereplő vezető elmélet (intraszexuális versengés) szerint az androphil (azaz férfiakhoz vonzódó) személyek hajlamosak előnyben részesíteni a megjelenésüket, külsőjüket és kevésbé elégedettek testükkel a gynephil (azaz nőkhöz vonzódó) személyekhez képest. Emellett a női test tárgyiasításának elgondolása is megjelenik, mely így magyarázza – a kutatások alapján – az inkább nőkre jellemző tipikus kórképeket (pl. anorexia, bulimia). A harmadik lehetséges elmélet pedig a kisebbségi stressz teória, ami a homoszexualitással szembeni diszkrimináció és stigmatizáció számlájára rója fel az elégedetlenséget és az étkezési rendellenességeket.

Hipotézisként a következők szerepeltek:

H1: Az androphil férfiak és nők elégedetlenebbek testképükkel, valamint esetükben nagyobb az étkezési rendellenességek előfordulása.

H2: Az androphil férfiak és nők között a vizsgált változók mentén (elégedettség, patológiás étkezés) nincs eltérés. Hasonlóan, a gynephil nők és férfiak között sincs szignifikáns eltérés.

A tanulmány továbbá vizsgálta a BMI-index, a testképpel való elégedettség, valamint az étkezési rendelleneségek viszonyát.

A nőkhöz vonzódó férfiakhoz képest a férfiakhoz vonzódó férfiakra sokkal jellemzőbb volt a testképpel való elégedetlenség, és ezáltal valószínűbben produkáltak étkezési rendellenességeket. Ezzel ellentétben, a nőkhöz vonzódó nőkre jellemzőbbek voltak a patológiás étkezési mintázatok (az előzetes elvárásokkal szemben). A nemek közötti különbség (a szexuális orientációtól eltekintve) a kutatások alapján a szokott módon alakult: a nők kevésbé voltak elégettek testükkel, valamint nagyobb arányban mutattak patológiás étkezéses viselkedést.

Bevezetés

Nyilvánvaló, hogy az olyan jellemvonások erősítése, melyeket vonzónak gondolunk az ellenkező nem számára, megnövelheti a párválasztásban való esélyeinket (intraszexuális versengés). Azonban ez a törekvés egyben patológiákhoz vezethet, ilyen a testképpel való nagyfokú elégedetlenség, valamit az érkezési rendellenességek. A férfiak vonzódnak a fiatalos vonásokhoz és az alacsony derék-csípő arányhoz. Ennél fogva az androphil személyek esetében nagy a késztetés arra, hogy soványak, karcsúak legyenek. Ebből következik, hogy sokkal inkább elégedetlenek testükkel és figyelmüket a külső megjelenés köti le. Míg a gynephil személyek kevésbé próbálnak az említett szempontoknak megfelelni, tudván, hogy a nők számára nem jellemzően vonzó vonások ezek.

A tárgyiasítás teória szerint a nők teste sokkal inkább szexualizált és tárgyiasított, mint a férfiaké. Ezen elképzelés alapján a nők esetében megjelenő szégyenérzet vezet a rendellenes étkezési mintázatokhoz, amit a kulturálisan meghatározott női testideál és saját testük összehasonlításakor éreznek.

A kisebbségi stressz teória pedig a homoszexuális férfiakra és nőkre fekteti a hangsúlyt, mivel nagyrészt egy heteronormatív társadalomban élünk, ahol az azonos nemhez vonzódok diszkriminációt, stigmatizációt élnek meg. Ez alapján az androphil férfiak, valamint a gynephil nők mutatnak több étkezési rendellenességet, illetve nagyobb elégedetlenséget testképükkel.

Korábbi kutatások a testképpel való elégedettség és az étkezési rendelleneségek témakörében

A nők nagyobb elégedetlenséget tapasztalnak testképükkel, mint a férfiak, valamint hajlamosak túlbecsülni a soványság és a karcsúság jelentőségét a férfiak számára. Amikor számba vették a szexuális orientációt is, azt találták, hogy az androphil férfiaknak erősebb késztetése van a karcsúságra vagy akár az izomtömeg növelésére, ezáltal több étkezési patológiát mutatnak, mint a gynephil férfiak. A gynephil nők pedig kevésbé voltak elégedetlenek, illetve mutattak rendellenes étkezési mintázatokat, mint az androphil nők.

Jelen kutatás módszere

Minta

A 8007 vizsgálati személyből 2671 fő volt férfi, 5336 nő. Az átlagéletkor a férfiaknál 26,2 (szórás: 4,8), nőknél 26 (szórás: 5,1).

Vizsgálati eszközök

A testképpel való elégedettség mértékét egy 11 itemből álló kérdőívvel mérték fel (Body Image subscale of the Derogatis Sexual Functioning Inventory). Minden állítás 1-5-ig volt értékelhető. A kérdőív megbízhatósága megfelelőnek bizonyult, ahol a Cronbach-alfa: 0,71.

A rendellenes étkezési mintázatokat az EAT-26 (Eating Attitudes Test) kérdőívből kiragadott 5 item segítségével térképezték fel. A mérőeljárás dimenziói a következőkre vonatkoznak: félelem az elhízástól, belefeledkezés az ételbe, diétázás, soványságra való késztetés, önhánytatás. A válasz 1-5-ig terjedő skálán volt adható. A reliabilitás megfelelő, Cronbach-alfa: 0,81.

Az androphil, valamint gynephil kategóriák a következő válaszok alapján jöttek létre: „Volt szexuális kapcsolatom férfival.” A férfiak 8,6%-a tartozott ez alapján az androphil kategóriába. A nők esetében a „Volt szexuális kapcsolatom nővel” választ adók kerültek a gynephil csoportba (13,6%).

A BMI önbevallás alapján megadott súlyból, illetve magasságból került kiszámításra.

A vizsgálat leírása

A statisztikában korrelációt, lineáris regressziót használtak, vizsgálva a BMI, a testképpel való elégedettség és az étkezési rendellenességek kapcsolatát. Varianciaanalízissel vizsgálták az említett változók kapcsolatát a szexuális orientáció, valamint a nem tükrében.

Eredmények

A BMI és a testképpel való elégedetlenség (r = 0,23; p < 0,001) közti kapcsolat szignifikáns, habár gyenge. A BMI és a patológiás étkezéses mintázatok közti korreláció (r = 0,28; p < 0,001) szintén szignifikáns, de gyenge. Az elégedetlenség, valamint a patológiás étkezés között jelentős kapcsolat mutatkozott (r = 0,52, p < 0,001).

A BMI és a testképpel való elégedetlenség közti kapcsolat gyengébb volt a férfiak, mint a nők körében. A BMI és a patológiás étkezési szokások között nem mutatkozott különbség a csoportok tekintetében. Fontos eredmény viszont az elégedetlenség, valamint az étkezési rendellenességek kapcsolatára nézve, hogy mindkét női csoporttól (androphil, gynephil) és az androphil férfiaktól különült el az eredményeket tekintve a gynephil férfiak csoportja (esetükben gyengébb kapcsolat).

A két női csoport között nem mutatkozott szignifikáns különbség az elégedetlenséggel kapcsolatban, a férfiak között viszont igen, az androphil férfiak javára.

Csak a patológiás étkezési mintázatokra nézve kijelenthető, hogy az androhpil férfiakra jobban jellemző, valamint az elvárásokkal ellentétben, a női csoportokban a gynephil nők mutattak magasabb patológiát.

Diszkusszió

A férfiak esetében az azonos nemhez vonzódó személyek elégedetlenebbek testképükkel, valamint több patológiát mutattak. Ezen eredmények az intraszexuális versengés, valamint a kisebbségi stressz teóriát is megerősítik. Az első alapján a homoszexuális férfiak sok esetben egy olyan szubkultúra részei, ahol a megjelenés fontossága hangsúlyosabb, ezáltal a megfelelés vágya is a férfiak figyelméért folytatott versengés során. Az utóbbi szerint pedig az internalizált homofóbia és előítélet növeli a testképpel való elégedetlenség, és a rendellenes étkezés valószínűségét.

Nők esetében az elégedetlenség mértékében nem mutatkozott szignifikáns különbség, a patológiás étkezés azonban jellemzőbb volt a nőkhöz vonzódó nőkre. Ezt az eredményt nem magyarázza az intraszexuális versengés teóriája. A kisebbségi stressz elgondolás tűnik a leghelyesebbnek jelen esetben.

A tanulmány limitációi

A szexuális preferenciát csupán egy item alapján határozták meg, ami nagy valószínűséggel nem elég megbízható a pontos kategorizációhoz. Az étkezési rendellenességeket továbbá csupán öt állítás alapján mérték fel, ami szintén nem biztosít elég bizonyosságot, illetve ezek közül egyik sem vonatkozott a túlevésre, (ami az étkezési rendellenességek egyik legtipikusabb megjelenési formája). A BMI pedig nem elég megbízható eljárás a testképpel kapcsolatos kutatások kapcsán, mivel nem tudja elkülöníteni a testzsír tömegét az izomtömegtől, így hibásan túlsúlyos vagy elhízott kategóriába sorolva a nagy izomtömeggel rendelkező személyeket is (főleg férfiak esetében torzító eredményhez vezet).

Konklúzió

A három lehetséges elméleti elgondolás közül egyik sem magyarázza 100%-osan az eredményeket.

Tárgyiasítás teória: nem igazolódik az esetben, amikor a nőkhöz vonzódó nők nagyobb fokú patológiát mutatnak, mint az androphil nők. Igazolódik viszont a tekintetben, hogy összességében a nőkre jellemzőbb mind a testképpel való elégedetlenség, mind a patológiás mintázatok, mint a férfiakra.

Intraszexuális versengés teória: igazolódik abban a tekintetben, hogy a férfiak figyelméért küzdő férfiak esetében nagyobb az elégedetlenség és a patológia szintje, viszont a női csoportok közül a nők iránt vonzódó nők mutattak nagyobb fokú patológiát, az elégedetlenséget tekintve pedig nem mutatkozott különbség.

Kisebbségi stressz teória: ezen elképzelés magyarázza jelen kutatás eredményeit leginkább, mivel a női, illetve a férfi csoportban is az azonos nemhez vonzódó személyek mutattak magasabb patológiát.

A hipotézisek az eredmények tükrében megdőltek.