Az időskori egészséges életmód és a várható  változások négy funkcionális területen

Visser, M., Wijnhoven, H. A. H., Comijs, H. C., Thomése, F. G. C. F., Twisk, J. W. R., & Deeg, D. J. H. (2018). A Healthy Lifestyle in Old Age and Prospective Change in Four Domains of Functioning. Journal of Aging and Health, 089826431877443. https://doi.org/10.1177/0898264318774430

Készítette : Király Anna

Absztrakt

Célkitűzés: Jelen tanulmány célja az egészséges életmód és az időskorban bekövetkező fizikális, pszichológiai, kognitív illetve szociális funkcionálásban bekövetkező hanyatlás kapcsolatának a vizsgálata.

Módszer: A kutatás longitudinális volt, az vizsgálatok öt különböző időpontban kezdődtek, az utánkövetés időtartama 3 év volt. A résztvevőket 3107 holland, 55-85 év közötti alany alkotta. Az életmódot a dohányzási szokások, alkoholfogyasztás, fizikai aktivitás és a testtömeg index alapján térképezték fel. A lehetséges kimenetek közé sorolták a sétatempót, depresszív szimptómákat, kognitív státuszt és a szociális kapcsolatokat.

Eredmények: Az egészséges életmódot folytató embereket tekintve 10,6 %-kal lassabb sebességcsökkenés volt jellemző, a sétatempót tekintve, körükben 10,8 %-kal lassabban emelkedtek a depresszív tünetek, és 8 %-kal lassabb kognitív hanyatlás volt jellemző, és továbbá 4,9 %-kal lassabb hanyatlás volt megfigyelhető náluk a társas kapcsolataikat tekintve, azokkal az egyénekkel összehasonlítva, akikre nem volt jellemző az egészséges életmód követése.

Következtetés: Az egészséges életmód folytatása idősebb korban is előnyökkel járhat a fizikai, pszichológiai, kognitív és társas funkcionálás területén.

1. Bevezetés

Az idősödő emberek társadalmunk leggyorsabban növekvő szegmensei, körükben gyakoriak a krónikus állapotok, illetve az egészségügyi rendszerre való hosszú távú rászorulás. A társadalom elöregedését figyelembe véve fontos lenne megelőzni az olyan állapotok kialakulását, mint hospitalizáció, és krónikus patológiák kifejlődése. Korábbi vizsgálatok rámutattak, hogy idősebb alanyok esetében a következő faktorok: fizikai aktivitás, alkoholfogyasztás, dohányzás és a testsúly, kapcsolatban állnak az egészséggel illetve a megfelelő mindennapi funkcionálással (Bots, Tijhuis, Giampaoli, Kromhout, & Nissinen, 2008; Ebrahim, Wannamethee, Whincup, Walker, & Shaper, 2000; Knoops et al., 2004; Van Gool et al., 2003; Wannamethee, Ebrahim, Papacosta, & Shaper, 2005 idézi Visser et al, 2018). Ezentúl kutatások kimutatták hogy 65-75%-kal alacsonyabb az elhalálozás, azoknál, akik egészséges életmódot folytatnak  (Rizzuto, Orsini, Qiu, Wang, & Fratiglioni, 2012; Van den Brandt, 2011 idézi Visser et al, 2018).

Jelen vizsgálat az életmód és a fizikai, pszichológiai, kognitív illetve szociális funkcionálás között igyekezett feltárni a kapcsolatot, pontosabban, hogy ezeken a területeken való működés három év leforgása alatt hogyan változik egészséges, ill. egészségtelen életmódú embereknél.

2. Módszer

2.1 Résztevők

A vizsgálati alanyok a „The Longitudinal Aging Study” adatbázisából származtak, a mintát randomizálták, így összesen 3107 holland alany vett részt (válaszadási arány 62%) a kutatásban. Az adatfelvételek az alanyok otthonaiban zajlottak, gyakorlott interjúzókkal. Az utánkövetéses egészségügyi vizsgálatok a következő években kerültek sorra: 1995/1996 (N = 1509), 1998/1999 (N = 1382), 2001/2002 (N = 1307), 2005/2006 (N = 981), és 2008/2009 (N = 761). A mintába csak az 1931 előtt születettek kerültek be, tovább azok az alanyok, akik két egymást követő felmérésben részt vettek.

2.2 Mérőeszközök

2.2.1 Életmódbeli (független) változók mérése

Dohányzás: A vizsgálat során a dohányzási szokásokat önbevallásos alapon mérték. Eszerint három kategóriát különítettek el: „soha”(ebbe a kategóriába sorolták azokat az alanyokat is, akik több, mint 20 éve felhagytak ezzel a szokással), „korábban”, „rendszeresen”.

Alkoholfogyasztás: Az alkoholfogyasztási szokásokat tekintve három válaszadási lehetőség volt feltüntetve: „nem fogyasztó”, „mérsékelt”, „excesszív” (nők esetén  >7 alkoholtartalmú ital/hét; férfiak esetében  >14 ital/hét)

Fizikai aktivitás: Erre a változóra, az elmúlt 2 hetet tekintve a LASA fizikai aktivitás kérdőív (LAPAQ) segítségével kérdeztek rá. A vizsgálatban az ajánlott mozgásidőt tekintették mérvadónak (Physical Activity Guidelines Advisory Committee, 2008; World Health Organization, 2010 idézi Visser et al., 2018).

Testtömeg Index (Body Mass Index; BMI): A testtömeg indexet a mért testsúlyból és magasságból számították ki. Normál kategóriába tartoztak a 20-30 kg/m2 indexű alanyok. (Heiat, Vaccarino, & Krumholz, 2001; Janssen, 2007; World Health Organization, 2000 idézi Visser et al., 2018).

Az életmód pontozása a következőképp történt: az egészségfaktorokra mind 1-1 pont volt adható, ide tartozott a nemdohányzó, mérsékelt alkoholfogyasztó, az ajánlott mozgás megléte, és a normál BMI index teljesülése. Így az életmód pontozása 4-fokú skálán történt (4 pont: egészséges – 0 pont: egészségtelen).

Az alkoholfogyasztás mérésénél a „nem fogyasztó” kategória nem tartozott az egészséges faktorok közé, mert egy korábbi vizsgálat kimutatta, hogy a holland „nem fogyasztók” többsége korábban rendszeresen alkoholfogyasztó volt, de egészségügyi okok miatt felhagytak vele (Comijs, Aartsen, Visser, & Deeg, 2012 idézi Visser et al., 2018).

2.2.2 Kimeneti (függő) változók mérése:

Fizikai aktivitás: Ezt a változót a sétatempó felmérésével, standardizált sétateszttel mérték. A sétálás sebessége indikátora a fizikai működésnek, és egyben prediktora a későbbi rokkantságnak, és elhalálozásnak (Guralnik et al., 2000; Studenksi et al., 2011 idézi Visser et al., 2018). A teszt során a vizsgálati alanynak 3 métert kell sétálnia majd 180 fokos fordulatot vennie, és olyan gyorsan visszasétálni, amilyen gyorsan csak tud. A nagyobb sebesség jobb fizikai állapotot sejtet. Azokat, akik nem tudták kognitív, illetve fizikai állapot végett teljesíteni a tesztet, kizárták a további vizsgálatból.

Pszichológiai állapot: Erre a változóra a depresszív tünetek jelenlétéből következtettek. Mindehhez a 20-tételes Center for Epidemiologic Studies Depression (CESD) Skálát használták. A teszt pontozása 0-60-ig történik, az alacsonyabb pontszám jobb állapotot, kevesebb depresszív tünetet feltételez.

Kognitív státusz: A kognitív állapotot a Mini Mental State Examination Skálával mérték, mely demencia megállapítására nem alkalmas, de monitorozható vele a kognitív státusz változása (Tombaugh & McIntyre, 1992 idézi Visser et al., 2018).

0-30 minél magasabb, annál jobb eredmény

Szociális funkcionálás: A társas élet jól funkcionálása fontos része a sikeres megöregedésnek (Charles & Carstensen, 2009 idézi Visser et al., 2018). A vizsgálat során a résztvevők jelentős társas kapcsolataikat térképezték fel, az alanyoknak olyan személyt kellett megnevezniük, akikkel rendszeresen (legalább havonta) tartják a kapcsolatot és fontosnak ítélik az életükben. További kritérium volt, hogy a megnevezett partnernek 18 éven felülinek kellett lennie.

3. Eredmények

A kapott adatok elemzését az SPSS 19.0 verziójával végezték. Az eredményeket befolyásoló zavaró tényezőket (kor, nem, oktatási szint, szubjektív egészség megítélés, krónikus betegségek fennállta, egy háztartásban élők száma) a statisztikai elemzés során kontrollálták. A változók közötti látens kapcsolatok feltárására kevert lineáris regressziós modellt alkalmaztak.

3.1 A résztvevők jellemzői

Az alanyok 52,8-74,6 %-a tartozott a nemdohányzó kategóriába, 54,3-59,8% volt mérsékelt alkoholfogyasztó, 66,6 -75,4% felelt meg az ajánlott fizikai aktivitásnak, és 72,1-79,3%-nál volt normál BMI jellemző. Mind a négy mért egészségfaktor (nemdohányzó, mérsékelt alkoholfogyasztó, fizikailag aktív, normál BMI) 18,6-25,2 %-nál teljesült.

3.2 Az életmód és a kimeneti változók közötti kapcsolatok elemzése

Az eredmények alapján a nemdohányzó életmód kapcsolatban áll a lassabb fizikai, emocionális és szociális hanyatlással. A mérsékelt alkoholfogyasztást vizsgálva nem találtak egyik vizsgált funkcionális területtel sem kiemelkedő összefüggést (eredményeken az egyáltalán nem fogyasztó kategória bevonása sem változtatott). Az ajánlott fizikai aktivitás megléte kapcsolatban állt a lassabb kognitív illetve fizikai szinten való leépüléssel. Az egészséges testtömeg index és a lassabb fizikai, illetve érzelmi funkcióromlás között is kapcsolatot fedeztek fel.

Mindegyik vizsgált életmódfaktor bevonása az elemzésbe kapcsolatban állt a lassabb hanyatlással a vizsgált funkcionális területeken.

4. Diszkusszió            

Jelen bemutatott prospektív, longitudinális vizsgálat, az idősebb korosztályú (55-85 év) egyének esetében igyekezett rávilágítani az egészséges életmód és a lehetséges kimeneti változók közötti kapcsolatra, mint pszichológiai, kognitív, fizikai és szociális funkcionálás változása/hanyatlása. A kutatás korábbi vizsgálatokból indult ki, melyek pozitív kapcsolatot mutattak ki az egészségtelen életmód és a magasabb halálozási ráta, illetve életminőség romlás között. Jelen vizsgálat bizonyítja, hogy az általánosan ajánlott egészséges életmód követése kapcsolatban áll a kognitív, fizikai, pszichológiai és szociális funkcionális területeken bekövetkező lassabb hanyatlással, az egészséges életmódúak körében 1,8-10,8%-kal lassabb hanyatlás volt megfigyelhető a 3 év alatt a vizsgált funkcionális területeken, összevetve az egészségtelen életmódú csoporttal. Ezek, az életmóddal összefüggő előnyösebb kimenetek nem különböztek a nemek között, illetve bizonyos esetekben az idősebb korosztálynál még inkább kiemelkedő volt a szerepük.

A kapott eredmények szerint, a fizikai állapotot feltérképező sétatempó teszt alapján az egészséges alanyok körében a sebességcsökkenés 0.04 m/s volt, az egészségtelen életmódot követő embereknél (0-1 pont) 0.1 m/s volt a vizsgálat során, mely eredmény a gyorsabb fizikai állapotromlással kapcsolható össze. A pszichológiai funkciókat vizsgálva, a depresszív tüneteket mérő CESD Skálán az egészséges életmódot folytató emberek esetén lassabban jelentkeztek a depresszív tünetek, összehasonlítva az egészségtelen életmódú csoporttal (különbség: 1,1 pont a CESD skálán). A kognitív státuszt mérő MMSE Skálán az egészséges életmódú alanyoknál - a pontok alapján - lassabb kognitív hanyatlás volt megfigyelhető, összevetve az egészségtelen életstílusú csoporttal. A társas kapcsolatok terén – a vizsgálat folyamán - mutatkozó kevés megfigyelhető változás betudható annak, hogy az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik a rokonokkal való kapcsolattartás és háttérbe szorulnak a baráti, nem rokoni kapcsolatok (Shaw, Krause, Liang, & Bennett, 2007; Van Tilburg, 1998 idézi Visser et al., 2018), ebből a perspektívából nézve az egészséges életmódú alanyoknál bekövetkező lassabb szociális hanyatlás szintén szignifikáns eredménynek tekinthető.

Összefoglalva elmondható, hogy az egészséges életmód a jelenleg vizsgált funkcionális területeken előnyökkel jár, lassabb hanyatlás figyelhető meg. Öt vizsgálati alanyból egyre volt jellemző, hogy az életmódja, a vizsgálati kritériumok szerint egészséges volt (4 pont), mely jelzi, hogy az egészségügyi szakembereknek nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az egészséges életmód, illetve az ezzel járó előnyök ismertetésére.

5. Limitációk

Elsősorban limitációnak tekinthető az ú.n. lemorzsolódás jelensége. A vizsgálat előrehaladtával, minden utánkövetésnél, enyhe emelkedés volt megfigyelhető az egészséges életmódot követő alanyok számát tekintve. Mindez az egészségtelen életmódú egyének magasabb halálozási arányának tudható be. Másodsorban az adatfelvétel önbevallásos alapon történt, kivéve a testtömeg indexet, mely szintén befolyásolhatta az eredményeket. Továbbá számos fontos életmódfaktor nem figyeltek meg a kutatás során, mint alvás, stressz menedzsment, étrend, gyógyszerezés, melyek hatással lehetnek az életminőségre, illetve végül szintén korlátot jelent az értelmezés során, hogy a vizsgálat eredményeiből ok-okozati következtetéseket nem vonhatunk le.