A pozitív pszichoterápia hatásai a distresszel küzdő ráktúlélőkre: A Poszttraumás Növekedés elősegítése csökkenti a Poszttraumatikus Stresszt
Ochoa, C., Casellas-Grau,
A., Vives, J., Font, A. & Borrás, J. (2017). Positive psychoterapy for
distressed cancer survivors: Posttraumatic growth facilitation reduces
posttraumatic stress. International
Journal of Clinical and Health Psychology, 17, 28-37.
Készítette: Baranyi
Eszter
Absztrakt:
Elfogadott tény, hogy a
rákkal való megküzdés, akár poszttraumás növekedés (PTN) által, képes pozitív
változásokat előidézni. Egyelőre azonban nem történt meg azoknak a tényezőknek
a behatárolása, amik a poszttraumás növekedést segítenék elő. Ez a cikk szemlélteti
a pozitív pszichoterápia eredményeit a rák túlélők körében. Célunk, hogy segítsük
a PTN megjelenését, interperszonális indikátorok feltárásával, hogy az érzelmi
és poszttraumatikus stressz tünetei csökkenjenek. Vizsgálat: A kutatásunkban 126 magas érzelmi stresszel küzdő
ráktúlélő vett részt, akik pszichológiai segítséghez fordultak és már tagja
voltak pozitív pszichoterápia csoportnak, vagy várólistára iratkoztak. Eredmények: A pozitív pszichoterápiás
csoport szignifikánsan jobb eredményeket produkált, mint a kontrol csoport,
alacsonyabb distressz, kevesebb poszttraumatikus tünet és megnövekedett PTN
mutatókkal. Ezek az eredmények 3 és 12 hónapos utánkövetéssel is kimutathatóak
maradtak. A résztvevők PTN szintje korrelációt mutatott a környezetükben
(szignifikáns mások által) is észlelt PTN szintjével. Összefoglalás: A pozitív pszichoterápia elősegíti a hosszú távú
poszttraumatikus növekedést ráktúlélők számára, ami csökkenti a
poszttraumatikus stresszt és az érzelmi distresszből adódó tüneteket. Továbbá a
pozitív pszichoterápiával növelt PTN a környezet által is hitelesítést nyert.
Elméleti
Bevezető:
A
legtöbb betegség, köztük a rák is nagy pszichés befolyással bír. Rengeteg
kutatás mutatta ki a rák negatív pszichológiai következményeit, akár a
kimerülés, distressz, depresszió vagy poszttraumatikus stressz. A pszichés
distressz a páciensek 35-38%-ánál jelentkezik, ami olyan tényezőkhöz köthető,
mint a rossz életkörülmények, egészségtelen életmód, a kezeléshez való hozzáférés
korlátozottsága, továbbá alacsonyabb túlélési ráta.
Viszont
nem csak a distressz mértékében figyelhető meg változás. A rák diagnózisa
ugyanúgy képes pozitív változásokat is előidézni a ráktúlélők életvitelében.
Ezek a pozitív változások a poszttraumás növekedés (PTN) fogalmával írhatóak
le. A PTN olyan viselkedéses és kognitív változások összessége, amelyek egy
traumatikus esemény következtében jelennek meg.
A pozitív változások több területen is megfigyelhetőek, Tedeschi és
Calhoun modellje alapján ezek a következők: énkép (pl. ellenállóképesség és
erősség újraértékelése), új lehetőségek feltérképezése, szociális kapcsolatok
(közelebbi érzelmi kapcsolatok megélése), életfilozófia (értékek és proiritások
újrarendezése), spiritualitás (megnövekedett vallási aktivitás).
A
kutatások eredményei azt mutatják, hogy azok a betegek, akiknél kialakul a PTN,
jobban alkalmazkodnak betegségükhöz, jobb mentális és fizikai egészségről
számolnak be, illetve kevesebb distressz illetve poszttraumatikus tünetet
tapasztalnak, és egészségesebb viselkedést mutatnak, bevonhatóbbak és
kitartanak az onkológiai kezelések mellett.
Hagyományosan
a pszichoterápia szerepét a rákos betegeknél a stressz csökkentésére és
emocionális állapot helyreállítására használják, annak ellenére, hogy immár két
évtizede megjelent a pozitív funkciók hangsúlyának, megtartásának szemlélete. A
pozitív szemléletmód, mint a pozitív érzelmek, erősségek és növekedés hangsúlya
számos új kezelési forma megjelenését indukálta a rákos megbetegedések körében.
A közelmúltban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy azok a kezelések
csökkentették leginkább a depresszív tünetek megjelenését a rákkal küzdők
életében, amik az életminőség javításában hoztak nagyobb eredményeket. Ezek az
eredmények döntően a pozitív pszichológia eszközeivel érhetőek el.
A
jelenlegi tanulmány elkészítéséhez egy szakmailag megalapozott pozitív
pszichoterápiás programot alakítottunk ki rákos betegséggel küzdők számára.
Alapvető célunk ezzel a terápiával az volt, hogy segítsük a PTN megjelenését és
a hagyományos pszichológiai kezelések hatékonyságát (mint a stresszkezelés)
pedig elősegítsük és kiegészítsük. A pozitív pszichoterápia az aggodalom és
szorongás elkerülése helyett a növekedésre, teljesség érzésére és boldogságra
helyezi a hangsúlyt, ezért a betegek erősségeire, erőforrásaira, pozitív
érzelmeire fókuszál elsősorban. A halandóság és halál közelségének érzése miatt
sok rákkal küzdő betegnél megjelenik a szenvedés, az érzelmi distressz, vagy akár
pszichopatológiás tünetek is jelentkezhetnek, amelyek sürgetik a pozitív
változtatások és növekedés hangsúlyozását a betegek életében. A gyógyulás után jelentkezhet
igénye a betegnek a növekedés megtapasztalására, aminek hiánya szintén
szenvedést okozhat. A PTN így nemcsak a kezelés alatt, de utána is jelentős
szerepet kap a rákos megbetegedések során, hogy a distressz és posttraumatikus
stressz tüneteit hosszútávon elkerülhessék a páciensek.
A
kezeléshez való adaptáció a beteg részéről két folyamatra bontható le:
asszimilációra és akkomodációra. Az asszimiláció a stresszkeltő események
feldolgozására fókuszál, és igyekszik azokat beépíteni a már meglévő
tapasztalatokba és elképzelésekbe, a változtatást kivédendő. A distressz és
poszttraumatikus stressz tüneteinek megjelenése utalhat arra, hogy a
traumatikus élmények elaborációja nem ment végbe, azaz az asszimiláció nem volt
sikeres. Ennek oka lehet, hogy a beteg olyan tapasztalatokat gyűjtött, amelyek
veszélyeztetik már kialakult elképzeléseit önmagáról vagy a világról, másokról
alkotott képét.
Ezzel
ellentétben az akkomodáció során a személyek változtatásokat hajtanak végre
kialakult elképzeléseiken, hogy a megterhelő és intenzív élmények is
beépülhessenek. A PTN során ezt a folyamatot erősítjük, hogy a disztressz és
posztraumatikus stressz csökkenhessen a traumatikus élmények feldolgozásával.
A
PTN jelenségének természetével kapcsolatban felmerülnek kétségek. Ezek részből
abból adódnak, hogy magát a PTN-t pusztán egy coping jelenségeként is
értelmezhetjük, amiben a személy pozitív illúziókat tart fenn, amelyek nem
valódiak, hogy megóvja magát a koherencia megkérdőjelezéséből adódó
distressztől, ami a betegség asszimilációjából adódna. Így valójában nem
történnek igazi pozitív változások a személyek identitásában és életében a PTN
hatására.
Két interperszonális
változó segítségével igyekeztük megerősíteni a PTN önállóságát (tehát azt, hogy
több mint egy coping folyamat). Ezek olyan információn alapultak voltak, amelyek
a beteg hozzátartozói szolgáltattak. A két interperszonális változó egyike a helyettesítő PTN mértéke, amit a beteg
hozzátartozói önmagukban észleltek, miután megtapasztalták szerettük
betegségének tényét. A másik változó pedig a megerősítő PTN, amikor a betegek hozzátartozói észlelték, hogy a
betegnél PTN figyelhető meg. Ha szignifikáns mások a beteg életében képesek
helyettesítő vagy megerősítő PTN tapasztalására, akkor a PTN önállósága
bizonyítottnak tekinthető.
Módszer
Résztvevők
A kutatás 2008 és 2016
között zajlott le, összesen 126 rákkal diagnosztizált beteg bevonásával. A
résztvevőket az onkológia osztály kezelői, illetve nővérei javasolták a kutatásban
való részvételre, amennyiben a kezelés első részének végén emocionális
distressz lépett fel esetükben. Azok a betegek vehettek részt, akiknek
emocionális distresszük 5 vagy afeletti pontszámot ért el a distressz mérő
skálán. A résztvevőknek ezen felül a következő elvárásoknak kellett
megfelelnie: 18 és 70 év közötti életkor, az elsődleges onkológiai kezelés
teljesítése (műtét, kemoterápia vagy radioterápia), szignifikáns klinikai
distressz jelenléte (10 vagy több pont a Kórházi Szorongás és Depresszió
globális skáláján), és spanyol nyelvtudás.
Azokat a betegeket kizártuk a vizsgálatból, akiknek volt már korábbi
rákos megbetegedése vagy mentális megbetegedés bizonyos formája volt
kimutatható (hospitalizáció, pszichózis valamilyen formája, szuicid hajlam vagy
függőség) vagy olyan gyógyszeres kezelésben részesültek, amely hatással lehet
kognitív teljesítményükre. A részvevőket kezelés után azonnal, 3 hónappal és 12
hónappal vizsgáltuk, illetve baseline-ként a várólistás csoport eredményeit
használtuk.
Eszközök
Hangulat és Szorongás: A
Kórházi Szorongás és Depresszió Kérdőív (The
Hospital Anxiety and Depression Scale) fizikai megbetegedések esetén
használható a szorongás és depresszió mérésére, és széleskörűen használt rákos
betegek vizsgálata sorén is. 7-7 tétel szolgál a szorongás és depresszió
mérésére, az összpontszám 0 és 21 közt mozog.
Poszttraumás Stressz:
A Poszttraumás Stressz Betegség Checklist (The
Posttraumatik Stress Disorder Checklist-Civilan version) egy 17 tételes
önkitöltős kérdőív, ami egy 5 fokú Likert-skálán méri a poszttraumatikus
tünetek meglétét a DSM IV. diagnosztikus kritériumai mentén. A kérdőív
összpontszáma is értelmezhető, de 3 alskálán is mér; újra tapasztalás,
elkerülés/ledermedés és hiperarousal.
PTN:
Poszttraumatikus Növekedés Kérdőív (Posttraumatic
Growth Inverntory) a trauma utáni pozitív változások értékelését teszi lehetővé.
A 21 tételes kérdőív az összpontszám mellett 5 alskálán képes eredményeket
mutatni: 1. új lehetőségek, 2. kapcsolódás másokhoz, 3. személyes erősségek, 4.
élet élvezete és 5. spiritualitás.
Extrém életesemények:
Az Extrém Életesemények Leltára (The
Extreme Life Events Inventory) 34 extrém (traumatikus, veszteséggel vagy
krízissel kapcsolatos) életesemény bemutatásával gyűjt információkat a betegek
kezelés során tapasztalt élményeiről. Elsősorban a rákkal kapcsolatos események
lehetnek hatással a pozitív pszichoterápiás kezelést megelőző PTN megélésére.
Pozitív Pszichoterápiás
Intervenció
A
pozitív pszichoterápia terápiás módszerekkel segíti a PTN megjelenését. A
program 12 héten át tartott, heti 90-120 perces ülésekkel. Minden csoport 8-12
főből állt, akik tünetmentes diagnózissal rendelkeztek a kezelésüket követően.
A terápiás ülések 4 modul szerint voltak felosztva, ezeknek célja és hosszúsága
eltérő volt. Az első két modul a rákos megbetegedés élményének asszimilációját
segítette, az utolsó kettő pedig a személyes növekedésre és akkomodáció
bátorítására fókuszált, távolodva a betegség élményeitől.
A
kutatás eredményeinek összefoglalása:
A
rákos betegséget átéltek 50-90%-a számol be pozitív változásokról az életében
pszichológiai segítség igénybevétele nélkül is. Ugyanakkor kevéssé vizsgált
terület az, hogyan segíthetnénk különböző pszichológiai kezelésekkel a PTN
kialakulását, hogy a betegeknek kevesebb distresszel vagy poszttraumatikus
stresszel kelljen megküzdeniük. A kognitív-viselkedéses stresszkezelés terápia volt
az első olyan potenciális pszichológiai kezelés, amely kimutatható eredményeket
hozott a rákos betegek pszichés növekedésének segítésében, habár az csak
mellékhatásként jelent meg a stresszkezelés javulása mellett. A jelenlegi
kutatás a PTN növelését célzó pozitív pszichoterápia segítségével szintén képes
a stressz csökkentésére, mind az emocionális distressz, mind a poszttraumatikus
stressz esetén. A várólistás és a terápiában részesülő csoportok összehasonlítása
kimutatta a PTN növekedését, ami 3 és 12 hónap között is fennmaradt, bár ez a
növekedés statisztikailag nem volt szignifikáns.
A
pszichoterápiás kezelést megelőző és követő PTN növekedéséről nemcsak a
betegek, de szignifikáns hozzátartozóik is be tudtak számolni, amellyel
sikerült hitelesíteni a PTN önállóságát, tudomásunk szerinte elsőként e
tanulmányban.
A
pszichológiai kezelések a rákos betegek számára a kezelés különböző
szakaszaiban más és másféle segítséget nyújthatnak. A kezdeti, diagnózist követő
időszakban, a kezelésének megkezdésekor hatékonyabbak lehet a stresszkezeléssel
kapcsolatos terápiás segítség, majd az onkológiai kezeléseket követően a
pozitív pszichoterápiás kezelés, amely során a betegek képessé válnak megelőző
élményeik akkomodációjára.
A
kutatás korlátai:
A
várólistás csoport hiába nem részesült a kezelésben a vizsgálat ideje alatt,
befolyásolhatta eredményeiket a tudat, hogy részesülni fognak a kezelésben.
Továbbá nem
elkülöníthető, hogy a kezelés mely elemei pontosan milyen hatással vannak a PTN
kialakulására, mivel azokat külön-külön nem állt módunkban vizsgálni.
Konklúzió:
A jelenlegi tanulmány
kimutatta a pozitív pszichoterápia hatásait a poszttraumás növekedésre nézve a
kontroll csoporttal való összehasonlításban. Tudomásunk szerint ez volt az első
olyan tanulmány, amely kimutatta, hogy egy PTN elősegítését célzó kezelés képes
egyszerre csökkenteni mind az emocionális distresszt, mind a poszttraumatikus
stressz tüneteit. Ezen megfigyelések pedig alátámasztást nyertek a betegek
szignifikáns hozzátartozói által.