A sportsérülések utáni intervenciók  hatékonysága

Schwab Reese, L.M., Pittsinger, R., Yang, J. (2012). Effectiveness of psychological intervention following sport injury. Journal of Sport and Health Science, 1. 71-79.

Készítette: Kovács Gábor Balázs

Összefoglaló:

A sportsérülések rehabilitációjával kapcsolatos pszichológiai intervenciókra irányuló megnövekedett figyelem megköveteli az intervenciók hatékonyságának dokumentációját. A tanulmány célja, hogy összegezze a rehabilitációs intervenciók hatását a sérüléssel járó trauma feldolgozására, és az ezzel kapcsolatos empirikus eredményeket. A szerzők olyan vizsgálatokat kerestek, amelyekben a 17 éves és az annál idősebb, sérült sportolókat célzó intervenciókat alkalmaztak, kifejezetten a sérüléssel járó hatások kezelésére. Hat tanulmány felelt meg az általuk támasztott követelményeknek. Ezek közül kettőben  relaxációs, kettőben goal-setting, egyben ACT, és egy másikban pedig irányított levélírást alkalmaztak. A vezetett relaxáció összefüggésbe hozható a megküzdés hatékonyságával, és a sérülés kiújulásától való félelem csökkenésével. A goal-setting alkalmazását nem lehet közvetlenül kapcsolatba hozni ezekkel, a többi módszer szintén mutatott hatást. Az eredmények azt mutatják, hogy szükség van az olyan intervenciós vizsgálatok fejlesztésére és kivitelezésére, amelyek a sérülés utáni pszichológiai következményekkel foglalkoznak, hogy segíthessék a sportolók felépülését.

Bevezetés:

A sporsérüléseknek olyan következményei lehetnek, mint a csökkent önértékelés,harag, depresszió, szorongás, félelem. Gyakran eredményeznek azonnali egyensúlyvesztést, és a sportoló életének széthullását., extrém esetben ezek öngyilkossághoz is vezethetnek.                       Az elmúlt években felértékelődött a sérült sportolók mentális kezelésének szerepe, hiszen a pszichológiai jóllét és a megküzdési stratégiák kialakításának katalizálása segíti a sportolót a felépülésben, és így hamarabb visszatérhet. Az orvosi beavatkozások fejlődésével kevesebb időt vesz igénybe a fiziológiai rehabilitáció, de ez nem jelenti azt, hogy a sportoló mentálisan is kész visszatérni.

Módszerek:

Olyan tanulmányok eredményeit vették figyelembe, melyek kontrollcsoportot használtak, előtte-utána elrendezést alkalmaztak, vagy kvalitatív módszerekkel vizsgálták az interakciók hatását. A minták olyan 16 évesnél idősebb sportolókból álltak, akiknek sérülés miatt legalább három hetet ki kellett hagyniuk. A választott vizsgálatokban olyan teknikákat alkalmaztak, amelyek kifejezetten a sérülés pszichés következményeire fókuszáltak.

Eredmények:

Négy tanulmányban mutattak rá arra, hogy a sérülésnek olyan negatív következményei voltak, mint a hangulatingadozások, lehangoltság. Öt mérte a megküzdési stratágiákat: a rugalmasságot, önbizalmat, hangulatot, az észlelt társas támogatást. Kettőben figyelték a sérülés kiújulásától való szorongást.

Negatív következmények:

A kontrollcsoporttal dolgozó kutatások nem találtak szignifikáns különbséget a mentális kezelésben résztvevők, és a kontrollcsoport között. A három esettanulmányt felsorakoztató írás rámutatott, hogy bár a rehabilitáció során történő visszaesések a kezelt sportolóknál is okoztak hangulatingadozásokat, ezeknek intenzitása azonban csökkent. Egy másik nem randomizált kontrollált vizsgálat is csökkenő negatív következményről számolt be.

Megküzdési stratégiák:

Az egyik svéd tanulmányban a válogatott sportolók a rehabilitáció végén szignifikánsabb magasabb pontot értek el a hangulatuk vizsgálatánál, és felkészültebbek voltak a visszatérésükkor. További négy vizsgálat mutatott ki kedvezó intervenciós hatást a hangulatra, rugalmasságra, önértékelésre, lelkiismeretességre, és a szociális támogatás észlelésére.

Félelem a sérülés kiújulásától:

Egy amerikai, randomizált kontrollált vizsgálatot alkalmazó kutatás azt találta, hogy a térdszalagszakadást szenvedett mintánál a vezetett relaxációval támogatott csoport szorongása szignifikáns különbséget mutatott a kontroll, és a placebo csoport félelméhez képest.

Megvitatás:

A egészségügyi szakemberek egyre inkább elismerik a mentális kezelés fontosságát a sportsérülések rehabilitációjában. Az áttekintés azt találta, hogy az intervenciók segítik a sportolókat a visszatéréshez vezető úton.

Az imaginációs teknikák az általános hangulat javításában játszottak szerepet. A relaxáció kedvező hatása a dühre, frusztrációra, depresszióra már régóta köztudott, így a sportolóknál is alkalmazható teknika. A goal-setting módszerrel dolgozó sprotolókat vizsgálva azt találták, hogy magasabb önértékelés hozzásegítette őket a rehabilitációs célok eléréséhez.

Bár a tanulmány megpróbál rámutatni sportsérülések utáni intervenciók empirikus bizonyítékaira, az alacsony mintaelemszám miatt a bemutatott kutatások nem szolgálhatnak egyértelmű bizonyítékként. Emellett a vizsgálatok egy viszonylag rövid periódust mutatnak, be, így a kezelések hosszútávú hatásai nem ismertek.Ennek ellenére úgy tűnik, hogy pszichológiai rehabilitációnak van helye az orvosi kezelés mellett – ennek megerősítésére, azonban újabb tanulmányokra van szükség.

Konklúzió:

Az áttekintás rámutat, hogy hogy a sportolók rehabilitációjában fontos szerepe lehet a pszichológiai módszereknek – segítik a sérülésből adódó negatív hatások csökkentését, miközben növelik a stresszel való megküzdés hatékonyságát. 

A  fiziológiai, az önbeszámolós és a mások számára megjelenített érzelmi válasz  különválasztása az alexitímiában

Eastbrook, J. M., Lanteigne, D. M., Hollenstein, T. (2013). Decoupling between physiological, self-reported, and expressed emotional responses in alexithymia. Personality and Indiviual Differences, 55. 978-982.

Készítette: Gerhát Zsófia

Absztrakt:

Az egészséges működés és az alexitímia összehasonlítását korábban már vizsgálták a fiziológiai arousal és az önbeszámolós élmények segítségével. Jelen tanulmány ezt kiegészíti az érzelmek kifejezésének objektív megfigyelésével. Valamint az alanyok közötti összehasonlításon túl az egyénen belül is összehasonlítja a változókat, hogy érthetőbb váljon a három érzelmi válasz elkülöníthetősége.

 A vizsgálatban 106 fő vett részt (átlagéletkor: 18,00 év), alexitímiás csoport: 17 férfi, 34 nő, nem-alexitímiás: 23 férfi, 32 nő. A résztvevőknek 3 perces beszédet kellett improvizálni miközben folyamatosan mérték a szívritmust és a galvános bőrellenállást. A tudatos érzéseikről önbeszámolós felmérés történt, amik a továbbiakban „tudatosított érzések”-ként lettek kódolva. Alexitímiás betegeknél (1) az alapszint mérésekor szignifikánsan magasabb volt a szívritmus, viszont a feladat alatt és a regeneráció idején a fiziológiai válaszaik értéke nem különbözött a másik csoporttól (2) az öntudatosságuk nagyobb mértékű összeomlásáról számoltak be a feladat alatt (3) és nagyobb öntudatosságot tapasztaltak a feladat után.

Továbbá az eredmények a jelzett faktorok különválaszthatóságának hipotézisét megerősítették. Alexitímiás férfi alanyok nagyobb mértékű szelf-tudatosságot tapasztaltak, és számoltak be róluk összehasonlítva a fiziológia arousal változással. Az eredményeket az alexitímia alapvető mechanizmusának fogalmai szerint értelmezhető.

Bevezetés

Az alexitímia az érzelmek meghatározásának, körülírásának és kifejezésének nehézsége, ami olyan mentális problémákkal társul, mint az érzések szabályozásának képtelensége.  Az alexitímia és az egészséges működés közötti különbség megértéséhez azonban a
„szociális-stressz” és az „érzelem-kiváltás” paradigma csak a fiziológiai arousal és az önbeszámolós érzelmeket vette figyelembe. Pedig az érzések megjelenésekor az egyének változást tapasztalnak a érzelemkifejezésben is. Lényeges ezt is figyelembe venni, mivel kritikus pontja lehet az alexitímiához köthető szocioemócionális deficitben, például: interperszonális problémákhoz vezethet (kevesebb társas támogatást kap a személy), és ez azután egészségügyi problémákat okoz. Éppen ezért jelen vizsgálatban az arousal változásán, a megtapasztalt érzésen kívül a kifejezésre juttatott érzelmeket is vizsgálták. Valamint az alanyok közötti összehasonlításon túl az egyénen belül is összehasonlították a változókat, hogy érthetőbb váljon a három érzelmi válasz elkülöníthetősége.

Alexitímia és érzelmi válasz

A legkorábbi modellek egyike, a „stressz-alexitímia” hipotézis szerint a probléma a stresszre adott magas reaktivitás szinttel van összefüggésben. Későbbi vizsgálatok azonban ellentmondó eredményeket kaptak. Ezek közül azok, amelyek alacsonyabb szintű reakciót kaptak vagy érzelem-kiváltó ingereket használtak, vagy pedig egy érzelmileg telített esemény felidézését kérték. Elképzelhető azonban, hogy ez túl passzív módszer. Azokban a vizsgálatokban, amelyekben nagyobb eltérést tapasztaltak, a vizsgálati személy aktívabb volt, például: szociális stresszt alkalmaztak, vagy előadást kértek tőle. A kutatók azzal érveltek, hogy nem biztos, hogy az alexitímia a hiperarousallal magyarázható, sokkal inkább azzal, hogy az betegek elkülönítve érzékelik az autonóm reakciókat. Jelen tanulmány is erre a feltételezésre épít

A tanulmány

A tanulmány célja a három elkülöníthető összetevő közötti mintázatok feltérképezése alexitímiás nem-alexitímiás csoportokban, 3 perces improvizált szöveg elmondása alapján, mialatt szívritmust, galvános bőrellenállást mértek. Szívritmus mérés általános eljárás az autonóm idegrendszer aktivitásának mérésére, mivel szimpatikus és paraszimpatikus kontroll alá is tartozik. Galvános bőrellenállás mérés pedig a szimpatikus aktivitást mutatja. A résztvevők egyúttal beszámoltak érzéseikről és videó rögzítette az előadást. Ennek segítségével kódolták a megjelenített érzéseket.

Hipotézisük szerint az alapszint felmérésekor az alexitímiás csoportban magasabb arousal mérhető, de ez a másik csoporttal megegyező szintű lesz a feladat teljesítése során. Az önbeszámolós érzések esetében az alexitímiásoknál több szelf-tudatos érzésre számítottak (pl.: megszégyenülés, zavarban lenni), mint ahogy az arousal változásból gondolni lehetne. Ezt a „szétválasztó-modell” alapján feltételezték.

Módszer

Résztvevők

106, elsős pszichológia szakos egyetemista dél Ontario-államban, Kanadában. A részvételért kreditpontot kaptak. Előteszt alapján lettek besorolva alexitímás vagy nem-alexitímiás csoportba. Átlagéletkor: 18,26 év, Európai-Kanadai (68,9%), fekete (21,7%), spanyol (1,9%), őshonos kanadai (4,7%). A vizsgálat során még egyszer kitöltötték a tesztet, így történt végső besorolásuk.

Eljárás

A résztvevők Toronto-Alexitímia Skálát töltötték ki (TAS-20), majd 3-perces alapszint mérés  után 3 perces beszédet kellett improvizálniuk, ezután következett az önbeszámoló, majd 3 perces regenerálódás. Az előadás videóra lett rögzítve. A fiziológiai változókat electrocardiogram (ECG), és SS3 galvános bőrellenállás mérővel rögzítették.

Mérőeszközök

Kérdőívek

20-itemes Toronto Alexitímia Skála, ami méri az érzelmek beazonosításának és körülírásának nehézségét, valamint a külső-irányultásgú (externális) gondolkodásra való hajlandóságot.
5 pontos Likert skálán mér. Mivel a teszt kétszer lett felvéve, 4 hónap különbséggel, megbízható volt a csoportokba sorolás (RCI-reliable change indexet alapján). 6 ember került az alexitímiás csoportból a nem-alexitímások közé.

Demográfiai mérések

Demográfiai kérdőív a nemre, korra, elmúlt 12 óra alatti koffein-fogyasztásra, heti sportra, súlyra, magasságra vonatkozott. BMI-t kiszámították.

Érzelmi válasz

Szívritmus és GBR átlag minden feladathoz ki lett számolva. A személyen-belüli változásokhoz az alapméréshez képesti változást számolták ki. Százalékos arány lett számolva az arousalhoz ((beszéd – alapállapot/alapállapot)*100)) és a regeneráció szakaszhoz
((beszéd-regenerálás/alapállapot)*100).

Élmények

A beszéd előtt és után 5 fokú Likert-skálán ellenőrizték, hogy a kísérleti személy hogyan érzi magát (pl.: szomorú, izgatott stb.). Cronbach alpha adekvát volt az alapszint méréshez (0,61) és a beszédhez is (0,83).

Megjelenítés, kifejezés

A video kódolása Noldus Observer XT 7,0 software-rel SCAC II. rendszerben lett történt.

Eredmények

Leíró statisztika: ANOVA-val szűrték ki, hogy a demográfia változók közül melyek befolyásolták a fiziológiai arousalt. Ezek a koffein és a testmozgás, melyek kovariáns változók lettek.

Az alapállapot különbözött az alexitímiás és a nem-alexitímiás csoport között. Valamint a férfiak szignifikánsan magasabb eredményt értek el a GBR alapállapot-felmérésben.

Csoportok összehasonlítása az érzelmi válaszban

ANCOVA (repeated-measures) próbát alkalmaztak, ahol kovariáns változó a koffein és a testmozgás volt.

Arousal és regeneráció

A nem változónak főhatása volt a szívritmusra, F (1,99)=6.30, p=.01.

Beszéd és regenerálódás alatti arousal összehasonlítása: a nők (M=24,39) nagyobb mértékű szívritmus változást mutattak, mint a férfiak (M=16,33). A feladat hatása szignifikáns volt a szívritmusra, F(1,99)=10,58, p=,00, és GBR, F(1,99)=66,82, p=,00. Ez azt mutatja, hogy szívritmus és a GBR a beszéd hatására növekedett, majd csökkent a regenerálódás időszakában. Nem volt az alexitímiának főhatása a szívritmusra és a GBR-re, és nem volt interakció az alexitímia és a nem között (p>,05). Ezért az arousalt össze lehetett hasonlítani a szívritmussal és a GBR-rel mindkét csoportban.

Érzelmek megtapasztalása

Szignifikáns („between-subject”) főhatás volt az alexitímiának a megtapasztalt érésekre,
F(1,99)=5,85, p=,02. Utánkövetéses (follow-up) elemzés szerint az alexitímiás csoport szignifikánsan magasabb szintet (M=3,86) ért el az szelf-tudatosságban, mint a
nem-alexitímiás csoport (M=3,33). Szignifikáns növekedés volt az önbeszámolós  tapasztalatokban a beszéd előtt (M=2,58) és után (M=4,61). Nem volt az alexitímia és a feladat között interakció, ezért az eredményeket úgy értékelhetjük, hogy az alexitímiás csoportnál nagyobb mértékű volt szelf-tudatosság csökkenése a feladat közben.

Megjelenített érzelmek

Az alexitímiának szingifikáns a főhatása az érzelmek kifejezésére, F(1,99)=6,89, p=,01. Alexitímiások szignifikánsan magasabb értéket értek el (M=1,65), mint a másik csoport (M=1,35). Szignifikáns hatása volt a nemeknek is, F(1,99)=6,73, p=,01. Férfiak (M=1,67), nők (M=1,36). Nem volt interakció az alexitímia és a nem között.

Összefoglalva tehát az alexitímiások magasabb szívritmus számot mutattak az alapszint felmérésekor, de a szívritmus és a GBR a feladat alatt és a regenerálás idején nem volt megkülönböztethető. Az alexitímiások nagyobb csökkenést éltek át az szelf-tudatosság terén a feladat teljesítése közben, viszont végül, a beszéd eredményeképp nagyobb fokú magabiztosságot értek el.

A három vizsgált terület különválaszthatósága

A három terület különválaszthatóságának vizsgálatához mindegyiket egymással párba állítottuk. Így az irányt és a fokozatot tudták állapítani. Pozitív eredmény például a tapasztalat – minus – kifejezés között azt jelenti, hogy a résztvevő több szelf-tudatosságot tapasztalt meg, mint amennyit ki tudott fejezni. A kettő között nulla eredmény természetesen azt jelenti, hogy nincs különbség a megtapasztalt és a kifejezett érzés között, és ha az eredmény negatív azt jelenti, hogy valójában nem tapasztalt meg olyan intenzív érzést, mint amit kifejezett.

Összesen öt párt használtak mint függő változó:

tapasztalt érzés – minus – arousal (külön szívritmus és GBR),

megjelenített érzés – minus – arousal (külön szívritmus és GBR), és

tapasztalt érzés minus megjelnített érzés.

Szignifikáns kapcsolat mutatkozott az alexitímia nemek szerint elkülönítése és a tapasztalt minus arousal pár között (GBR), F(1,89)=5,11, p=0,03. További részletes elemzés kimutatta, hogy az alexitímiás férfiak csoportja jobban különbözött az összes többitől. Tendencia szintű interakció mutatkozott még a megjelenített érzés – minus – arousal (GBR) között, F(1,89)=3,74, p=0,06. További elemzés szerint alexitímiás férfiak különböztek a többi csoportoktól (p=0,01). Tehát az alexitímiás férfiak intenzívebb szelf-érzést tapasztaltak meg és számoltak be róla az arousal változáshoz képest. Ezenfelül a nemnek főhatása volt a megjelenített érzés – minus – arousal (szívritmus) párra. F(1,92(=12,45, p=0,00. Tehát a férfiak intenzívebb érzést fejeztek ki, mint az arousal és mint amit ténylegesen megtapasztaltak. Több szignifikáns eltérés nem volt.

Megbeszélés

A hipotézissel megegyezően az alexitímiás embereknek magasabb az arousal szintjük alaphelyzetben (szivritmus), ami a nem-alexitímiásokkal nagyjából megegyező szinten lesz a beszéd alatt (szívritumus és GBR), és a beszéd alatti, intenzívebb szelf-érzésről számoltak be. Az az előrejelzés miszerint a nem-alexitímiások a beszéd eredményeként fognak magasabb szintű szelf-érzésről beszámolni, nem igazolódott. Helyette inkább úgy tűnt, ez állandó volt a vizsgálat alatt. Alexitímiás emberek megtapasztaltak és megjelenítettek több
szelf-tudatosságot összehasonlítva a nem-alexitímiásokkal. Az alexitímia valószínűleg interferál az internalizált érzelmek regulációjának képességével. Mivel kevés tanulmány vizsgálta az érzelmek kifejezésének képességét ezt az állítást a jövőben még ellenőrizni kell.

Szintén kevés azon tanulmányok száma, amelyek a különböző tényezők szétválaszthatóságát vizsgálták. Ezért a cikk szerzői személyen belül keresték a területek kapcsolatát. A korábbi vizsgálatok eredményeivel konzisztensen, de azokat kiterjesztve találták azt, hogy az alexitímiás férfiak magasabb több szelf-érzelmet tapasztalnak meg és fejeznek ki, mint ahogy azt az arousal változása is jelezné. Ismert, hogy a férfiakra szociális nyomás nehezedik a szelf-érzések elfojtására, például: szomorúság, zavartság. Elképzelhető, hogy a zavar ott támad, ahogy a férfiak internalizálják és ahogy kezelik a negatív érzelmeket.

Következtetések

A jövőben olyan kutatásokat kellene tervezni, amelyek szétválasztják a különböző területeket az érzelemszabályozás terén és ezt össze tudják kötni az érzések internalizálásának problémájával. Akkor többet megtudhatunk az alexitímiáról és magáról az egészséges mentális működésről is. 

Impulzivitás, kockázatvállalási hajlam és a  nikotinfüggőség kapcsolata késő serdülőkorban

Ryan, K., K., MacKillop, J. and Carpenter, M., J.. (2012). The relathionship between impulsivity, risk-taking propensity and nicotine dependendence among older adolescent smokers. Addictive Behaviors, 38, 1431-1434.

Készítette: Frenkl Annamária

Bevezetés:

A serdülők dohányzását és a nikotinfüggőség kezdetét mérséklő tényezők képe még nem elég tiszta. Számos tanulmány vizsgálta a dohányzás előmenetelének pszichológiai korrelátumait, de kevés tanulmány szól azokról az idegrendszeri sajátosságokról, melyek szintén kapcsolatban állhatnak a dohányzással.

Feltételezhető, hogy az impulzivitás és a kockázatvállalási hajlam befolyásolja a dohányzás kezdetét és fennmaradását. Az impulzivitás egy olyan multidimenzionális konstruktum, amelyhez kapcsolódnak viselkedéses tényezők, magába foglalja az impulzivitást, mint személyiségvonást, viselkedési gátlást és a késleltetett kielégülés képességét. Különböző mérőeszközökkel vizsgálva konzisztensen azt találták, hogy az impulzivitás magasabb a dohányzó felnőtteknél, mint a nem dohányzóknál. Késő serdülőkorban még kevéssé vizsgálták ezt a kapcsolatot, de dohányzó serdülőknél és fiatal felnőtteknél is jellemző a magasabb impulzivitás.

A kockázatvállalási hajlam, mikor egy személy hajlandó olyan viselkedést folytatni, mely magában hordozza a nyereség és veszteség lehetőségét egyaránt, az alacsony impulzus kontroll és a fokozott jutalom keresés kölcsönhatásaként értelmezhető. A képalkotó eljárások arra utalnak, hogy a jutalmazási rendszer túlzott használata, és a prefrontális rendszer alulműködése állhat a serdülők fokozott kockázatvállalásának hátterében. Bár ezt a területet még kevesen vizsgálták, de van olyan tanulmány, amely szerint a kockázatvállalás mértéke előrejelzi a dohányzó magatartást a serdülőknél.

A szerzők nem találtak olyan tanulmányt, amely a késő serdülőkorban vizsgálná e tényezők szerepét a folyamatos dohányzással és a nikotinfüggőséggel kapcsolatban, és abban bíznak, hogy ennek feltárásával rálátást nyernek a késő serdülőkori dohányzás etiológiai modelljére és az intervenciós lehetőségekre.  Azt szeretnék megvizsgálni, hogy az impulzivitás vagy a kockázatvállalás összekapcsolódik-e a dohányzó viselkedéssel a dohányzás korai szakaszában, és hogy ezek a cigarettafogyasztás mennyiségéhez vagy a nikotinfüggőséghez társulnak-e inkább. A hipotézisük az, hogy a magasabb szintű impulzivitás és kockázatvállalás erősebb dohányzással és nikotinfüggőséggel társul, de nincs konkrét elképzelésük, hogy melyiknek robosztusabb a hatása, és hogy van-e különbség a kapcsolatukban a mennyiség és a függőség mértékének tekintetében.

Módszer:

A vizsgálati személyek (107 fő) 16-20 év közötti fiatalok, akik napi rendszerességgel vagy alkalmi szinten dohányoznak. A naponta dohányzók közé tartoztak, akik az elmúlt 26/30 nap során naponta legalább 5 szál cigarettát elszívtak, az alkalmi dohányosok pedig az utolsó 8 hét során hetente legalább 1 szál cigarettát elszívtak, de egy hónapban nem haladta meg a 25-öt azon napok száma, amikor dohányoztak. A napi és az alkalmi dohányosokból egy csoportot alkottak a dohányzási viselkedés kontinuuma mentén. A vizsgálati személyek átlag életkora 18,9 év volt, átlagosan 30 napból 21 során dohányoztak és heti 56,7 szál cigarettát szívtak el. Nagyobb részt férfiak (57,9%), kaukázusiak (83,2%) és legalább középiskolai végzettségűek (87,9%) voltak.

A dohányzás történetére irányuló kérdésekkel (dohányzási motívumok, környezet stb.) felmérték, hogy hetente hány szál cigarettát szívnak el a résztvevők.

A 30 tételből álló Baratt Impulzivitás Skálát (BIS-11) alkalmazták az impulzivitás önbevalláson alapuló mérésére. A válaszadáshoz négy-fokú skála ált rendelkezésre. A mérőeszköz három alskálából áll, melyek a következőek: Motoros impulzivitás, Figyelmi impulzivitás és Nem-tervezett impulzivitás.

A kockázatvállalás felméréséhez, számítógépes program segítségével egy virtuális lufit kellett felfújniuk a résztvevőknek (BART- Balloon analogue risk task), amely során minden fújás egy újabb pontot ért, de a lufi bármikor szétrobbanhatott. Ha kipukkadt a lufi, az addig gyűjtött pontok elvesztek, de ha abbahagyták a fújást, mielőtt szétrobbant, akkor jóváírhatták a pontjaikat. Húsz alkalommal ismételték a próbát

A nikotinfüggőség mérésére a Dohányzás Feletti Autonómia Skálát (AUTOS) alkalmazták, amely egy 12 tételes, önbevallásos kérdőív. Ez a skála érzékeny a kisebb mértékű dohányzásra is. A nikotinfüggőség mértékét a tünetek számából képezték.

Többszörös regresszióval vizsgálták a kapcsolatot az impulzivitás, a kockázatvállalási hajlam, a dohányzás mennyisége és a nikotinfüggőség között. A nikotinfüggőség mértékét (AUTOS) és a dohányzás mennyiségét (cigaretta/hét) alkalmazták függő változóként.

Eredmények:

Korrelációkat végeztek a felmért adatok között. Szignifikánsan pozitív kapcsolatot találtak a nikotinfüggőség és a BISS-11 Figyelem (r=0,29) és Nem-tervezés (r=0,23) alskálái között. A dohányzás mennyisége nem korrelált a BISS-11 egyik alskálájával sem és a kockázatvállalással sem. A nikotinfüggőség és a kockázatvállalás között szignifikánsan negatív korrelációt találtak (r=-0,22).

Hierarchikus regressziót végeztek külön a nikotinfüggőséggel és a dohányzás mennyiségével is, kontrollálva a dohányzás időtartamát.  A nikotinfüggőség modellje szignifikáns volt, melyben a Figyelem alskála pozitívan kapcsolódott hozzá, a Nem-tervezés alskála pedig tendencia értékű kapcsolatot mutatott. A BART során nyújtott teljesítmény szignifikánsan negatív előrejelzője a függőségnek. A dohányzás mennyiségének regressziós modelljénél is találtak szignifikáns kapcsolatot, egyedül a dohányzás időtartama volt előrejelzője a mennyiségnek.

Diszkusszió:

A felnőtteken végzett korábbi tanulmányok alapján azt várták, hogy az impulzivitás és a kockázatvállalás is pozitív kapcsolatban áll a nikotinfüggőséggel és a dohányzás arányával. Ezzel összhangban, a nagyobb impulzivitás előrejelzője a nagyobb mértékű nikotinfüggőségnek, de nem a dohányzás arányának. Miután az összes kapcsolat a nikotinfüggőséggel áll fenn, arra következtetnek, hogy etiológiai szempontból ez is releváns a klinikai kórképhez, nem csak a dohányzás mennyisége és gyakorisága.

A hipotézisükkel ellentétes eredmény, hogy az impulzivitás és a kockázatvállalás ellentétes módon áll kapcsolatban a dohányzással, további bizonyíték arra, hogy ezek az idegrendszeri konstruktumok elválasztható jellemzők, amelyek egyedileg járulnak hozzá dohányzás szokásához.

A módszertani sajátosságok korlátozzák az értelmezési keretet. A résztvevők nem tudtak róla, hogy elsősorban a dohányzást vizsgálják, valamint az utolsó cigaretta elszívása óta eltelt időt és az elvonási tünetek mértékét nem mérték fel a szerzők, így az elvonási tünetek vagy a nikotin teljesítményfokozó hatása nem ismert. Azt is felvetik, hogy más típusú mérőeszközök esetén, például az impulzivitás viselkedési komponensét mérve, talán jobban értelmezhetővé vált volna a dohányzással való kapcsolata. Továbbá a BART teljesítményért nem járt kézzelfogható jutalom, ami szintén befolyásolhatta az eredményeket. Úgy gondolják, szükség lenne egy nagyobb, átfogó vizsgálatra, amelyben a serdülők összes lehetséges dohányzás állapotát megvizsgálják, beleértve a nem dohányzást is.

Összességében az eredményeik rámutatnak arra, hogy az impulzivitás és a kockázatvállalás fontos szerepet játszik a dohányzásban és a nikotinfüggőségben. Mivel a nagyobb mértékű impulzivitás nagyobb mértékű nikotinfüggőséggel járt együtt, lehetségesnek tartják, hogy szerepe van a függőség kialakulásában. Az elvárásokkal ellentétes, negatív kapcsolat a kockázatvállalás és nikotinfüggőség között arra utalhat, hogy a kockázatvállalási hajlam is szerepet játszik a dohányzás alakulásában, de hogy hogyan és milyen módon, az még tisztázást igényel.

A Facebook használat  előrejelzi a Fiatal felnőttek  szubjektív jóllétének romlását

Kross,E., Verduyn,P. ,Demiralp,E.  Park,J.  Lee, D.S., Lin,N. ,Shablack,H., Jonides,J., Ybarra, O.(2013) Facebook Use Predicts Declines in Subjective Well-Being in Young Adults, Plos One, 8, August

Készítette: Hetey Timea

Bevezetés

A napjainkban elterjedt online közösségi hálók gyorsan változtatják az emberek interakcióit. A világ legnagyobb közösségi hálójának, a Facebooknak, több mint egy milliárd tagja van már és a felhasználók több mint fele naponta használja. Számos kutatás készült már a témában, azonban konkrétan még egyik sem foglalkozott azzal, hogy vajon a szubjektív jól-létre milyen hatással van ez a fokozott online jelenlét. A jelen tanulmány igyekezett az eddig készült vizsgálatokat, és konferenciákat áttekinteni a témában s a szubjektív jól-létre vonatkozó előzetes adatok nagyon ellentmondásosak. Néhány kutatás szerint pozitív a kapcsolat, más munkák azonban az ellenkezőjét állítják. Nagy a valószínűsége annak, hogy a Facebook használata és a jól-lét kapcsolatára számos egyéb faktorok befolyással rendelkezik. Ilyenek lehetnek pl. a Facebook ismerősök száma, az általuk érzékelt támogatás, depresszió tünetei, magányosság érzete valamint az önértékelés is. Tapasztalati mintavételt alkalmaztak, 14 napon keresztül, napi öt smst küldtek nekik amiben egy link volt található, ami egy online kitölthető felméréshez vezetett, s az itt adott válaszokat elemezték. A vizsgálat előtt és közvetlenül a vizsgálat után is kitöltettek velük egy az élettel való elégedettségi kérdőívet, s a szubjektív jóllét affektív és kognitív komponensét vizsgálták, hogy hogyan érzik magukat, és mennyire elégedettek az életükkel.

Módszer

A vizsgálatot szórólapok segítségével hirdették, s így 82 személy bizonyult alkalmasnak. A résztvevőknek Facebook fiókkal és egy érintőképernyős telefonnal kellett rendelkezniük. A részvételért 20 dollárt kaptak, valamint lehetőséget, hogy részt vegyenek egy tombolán, ahol egy iPad2 készüléket soroltak ki.

A Michigani Egyetem felülvizsgálati bizottsága hozzájárult a vizsgálathoz. A vizsgálat előtt egy informált beleegyező nyilatkozatot írtak alá a résztvevők.

Maga a vizsgálat három fázisból állt. Az első fázisban egy kérdőívet kellett kitölteniük, ami számos skálát tartalmazott. Az Ed Diener és munkatársai által kifejlesztett élettel való elégedettségi skálát,  (SWLS), a Beck-féle depresszió és a Rosenberg-féle önértékelési skálát, valamint a szociális támogatás skálát, amit jelen esetben módosítottak a Facebook ismerősök általi támogatásra. Továbbá afelől érdeklődtek, hogy mi motiválja őket, hogy használják a Facebookot. (kapcsolatban lenni a barátokkal, új barátokat találni, jó és rossz dolgokat megosztani a barátokkal, új információkhoz jutni, vagy egyéb okok között pl. kapcsolatba kerülni a családdal, vagy csetelni barátokkal, illetve megkönnyíteni a tanulmányokat szerepeltek.)

A második fázisban a résztvevőknek napi öt smst küldtek,délelőtt 10 és éjfél között. Mindegyik sms egy linket tartalmazott ami tovább vezette őket egy felméréshez, ahol öt kérdésre kellett válaszolniuk. 1. Hogy érzed magad? 2. Mennyire aggódsz jelenleg? 3.Mennyire érzed magad magányosnak? 4.Hányszor használtad a Facebookot mióta legutóbb kérdeztük? 5.Hányszor kerültél közvetlen kapcsolatba másokkal mióta legutóbb kérdeztük. Őket leginkább a hogylétükkel kapcsolatos kérdés érdekelte, ugyanis azt vélték az affektív jóllét mutatójának. A harmadik fázisban a résztvevők egy újabb kérdőívet töltöttek ki, ami az élettel való elégedettségi és magányossági skálát tartalmazta.

Eredmények

A Facebook használat és Jól-lét

Az affektív jól-lét szintjét úgy vizsgálták meg, hogy megnézték, hogy a két sms közötti Facebook használat mennyisége, kihatással van-e arra, hogy hogyan érzik magukat. Azt találták, hogy akik többet használták a Facebookot, azok később rosszabbul érezték magukat. (B= 0,08, x²= 28.90, p<0,0001) Ugyanakkor az affektív állapot, vagyis az, hogy hogyan érezték magukat, annak a bejósló ereje nem volt szignifikáns (B=-0.05, x² =.05  p=0,82).Vagyis az, hogy többet vagy kevesebbet használták a Facebookot, nem azon múlt, hogy hogyan érezték magukat. A kutatók továbbá arra is kíváncsiak voltak, hogy vajon a kognitív jól-létben történik-e változás a 14 nap alatt, és hogy ez összefüggésbe hozható-e a Facebook használttal.  Ezért megvizsgálták, hogy átlagosan mennyit használják a Facebookot, s hogy ez bejósolja-e a vizsgálat végére az élettel való elégedettségüket. Azt találták, hogy akik többet használták a Facebookot, azoknak az elégedettségi szintjük romlott (B=-0,012, p=0,02).

Lehetséges magyarázatok

Az egyik lehetséges magyarázatuk az volt, hogy bármilyen formája a szociális interakciónak aláássa a jól-létet. Ezért megvizsgálták, hogy a közvetlen interakciók gyakorisága összefüggésbe hozható-e a jól-léttel. A szociális interakció mennyisége nem jósolt be változást a kognitív jól-létben, ugyanakkor az affektív jól-létben igen ( B=-0,15,

x² = 65.30, p<0,0001).Egy másik lehetséges magyarázata a kapott eredményeknek, hogy az emberek akkor használják a Facebookot amikor rosszul érzik magukat. ( amikor unatkoznak, egyedül érzik magukat, aggódnak, stresszesek) és ez a rossz hangulat az, ami a jól-lét romlásához vezet inkább, mint a Facebook használat önmagában. Továbbá azt is vizsgálták, hogy a magány érzete, vagy az aggodalom előre jelzi-e a Facebook használatát. Azt találták, hogy amikor aggódunk akkor nem, viszont amikor magányosnak érezzük magunkat, akkor előrejelzi a használatát, ugyanis a magányosabb emberek többet használták a Facebookot.

A következő, amit vizsgáltak, hogy vajon az egyéni különbségek, beleértve a résztvevők Facebook ismerőseinek a számát, az ő támogatásukat, depresszív tüneteket, magányosságot, nemet, önértékelést és a Facebook használat motivációját, kapcsolatban vannak-e a Facebook használattal, hogy bejósolják-e az affektív és kognitív jól-létben történő változásokat. Nem találtak szignifikáns interakciót.

Az eredmények odavezetnek, hogy a Facebook használat és a közvetlen szociális interakció szignifikáns kapcsolatban van egymással, hogy előrejelzi az affektív jól-létben történő változásokat,( B= 0,002, x² =19.55, p<0,0001) ugyanakkor a kognitív jól-létben nem. Érdekes eredmény, hogy amikor a résztvevők kevesebb közvetlen szociális interakcióról számoltak be, az nem jelezte előre az affektív jól-létben megjelenő romlást,( B = 0,00, x² =0,04, p = 0,84) ugyanakkor azok, aki közepes (B= 0,05, x² = 11.21, p<0,001) és magas fokú (B =0,10,

x²= 28.82, p<0,0001) szociális interakcióban vesz részt, annak a jól-létében romlás következett be.

Diszkusszió

A Facebook használat rohamos fejlődése arra ösztönözte a kutatókat, hogy megvizsgálják, vajon milyen hatással van ez a fokozott használt a szubjektív jóllétre. A kutatók arra a kérdésre igyekeztek választ találni, hogy vajon a Facebook használat bejósolja-e a szubjektív jól-lét két komponensét, vagyis azt, hogyan érzik magukat pillanatról-pillanatra, valamint azt, hogy mennyire elégedettek az életükkel.

A fent kapott eredményeket nem igazán tudják bizonyítékokkal alátámasztani. Először is a közvetlen kapcsolat más emberekkel nem jósolja be a jól-létben történő romlást. Valójában a közösségi hálón történő közvetlen interakció odavezet, hogy az emberek jobban érzik magukat. Továbbá többféle eredmény van arra vonatkozóan, hogy az emberek inkább akkor használják a Facebookot, amikor rossz hangulatban vannak, és nem a Facebook használat vezet a jól-létben történő romláshoz.

Számos olyan tevékenység van, amit egyedül tudunk csinálni. De vajon bármely magányos tevékenységben való részvétel ugyanannyira jósolja-e be a szubjektív jóllétet? A kutatók szerint erre a kérdésre a válasz, nem. Az, hogy az emberek mennyire érzik magukat magányosnak sokkal fontosabb, mint az, hogy ténylegesen mennyire sok időt töltenek egyedül. Vagyis a szubjektív szociális izoláció sokkal erőteljesebb meghatározója a jól-létnek, mint az objektív izoláció. Hasonló lehet a helyzet az internethasználat, a Facebook használat esetében is. Nem az a fontos, hogy mennyit használjuk, hanem az, hogy hogyan és mire használjuk illetve, hogy kikkel lépünk kapcsolatba. 

Az  impulzivitás és a dohányzás megerősítő hatása

Doran, N., McChargue, D. and Cohen, L. (2007). Impulsivity and the reinforcing value of cigarette smoking. Addictive Behaviors, 32 , 90-98.

Az összefoglalót készítette: Meleg Csilla

Absztrakt

Jelen tanulmány azt a hipotézist vizsgálta, hogy az impulzivitás megjósolja az észlelését a pozitív, illetve negatív, dohányzásból nyert megerősítésnek. A második hipotézis az impulzivitás és a dohányzást megerősítő elvárások közötti kapcsolatra vonatkozik, ahol a mediátor az önkontroll, mint karakter vonás. Azon főiskolai hallgatók (n= 202 ) vettek részt a kérdőíves tanulmányban, akik úgy nyilatkoztak, hogy dohányoznak. A hierarchikus regresszió analízis megerősítette, hogy az impulzivitás megjósol bizonyos elvárásokat a dohányzásból származó pozitív és negatív megerősítés tekintetében. Ezen kapcsolatok mediátora szintén az önkontroll volt. Az eredmények azt sejtetik, hogy az impulzív dohányosok a függőség korai szakaszában talán azért dohányoznak, mert azt várják a dohányzástól, hogy az különösen kellemes lesz, valamint segíteni fog a negatív érzelmekkel való megküzdésben. Mi több, ezek a dohányzással kapcsolatos emelkedett elvárások, talán azokkal a nehézségekkel is összefüggésben lehetnek, amik a környezethez való alkalmazkodást, illetve a hosszú távú célokon való munkálkodást jelentik.

Bevezetés

Az egyik vezető, megelőzhetőként számon tartott betegség és halál okozó a dohányzás. Az Egyesül Államokban, körülbelül a 23%-a a felnőtt populációnak rendszeresen dohányzik (Center for Disease /CDC/,202) és a dohányzást összefüggésbe hozzák minden ötödik halálesettel is (CDC, 1999). Az Európa uniós országokban a gyakoriság több 39%-os a felnőttek körében, és körülbelül a halálesetek 15%-val hozható összefüggésbe, ez évente mintegy 500 000 halálesetet jelent (WHO, 2003).  A kutatók igyekeztek a fókuszt olyan faktorokra helyezni, amik befolyásolják a dohányzást. Az impulzivitás összefüggést mutatott a rendszeres dohányzással és talán a leszokást is megnehezíti. (Az impulzivitás hajlamosít, hogy folyamatosan jutalmazó környezeti ingereknek tegyük ki magunkat, nem törődve az esetleges negatív következményekkel.) Jelen kutatás azokat az elvárásokat/feltételezéseket hivatott megvizsgálni, amik a dohányzási megerősítésekről szólnak, mint lehetséges mechanizmusok. Előző kutatások azt mutatják, hogy az impulzívabb egyének nagyobb megerősítést (pozitív, negatív egyaránt) várnak a drogoktól, mint a kevésbé impulzívak. A tanulmány olyan előző kutatásokról is beszámol, ahol az impulzivitást az alkohol fogyasztással összefüggésben vizsgálták, és többször kapták azt az eredményt, hogy az impulzív emberek a negatív affektusok elnyomására inkább használják az alkoholt. A kutatók ráadásként olyan egyéni képességekre is kíváncsiak voltak, mint hogy például hogy tud valaki alkalmazkodni a környezetéhez, vagy hogy mennyire képes hosszú távú célokért dolgozni. Erre önkontrollként szoktak hivatkozni. Az impulzivitás úgy hathat ebben az esetben, mint egy hiányosság, annak köszönhetően, hogy az önkontrollnál számos alapjellemvonás utal a hosszantartó viselkedési mintázatokra (például a meggondolatlan cselekvés az impulzív egyénekre jellemző). A környezethez való alkalmazkodás és a hosszú távú célokért való munka egy átgondolt, pontos folyamatot, elképzelést igényel, ami várhatóan pozitív végkifejlethez vezet.

Tehát az első hipotézis az, hogy a magasan impulzív egyének nagyobb megerősítést várnak a dohányzástól, mint a kevésbé impulzívak. A második, hogy az impulzivitás és a dohányzást megerősítő hatással kapcsolatos elvárások közötti összefüggést mediálja az önkontrolláltság.

Módszer

Résztvevők

A résztvevők (n=202, 56.9% nő) a Texas Tech University hallgatói voltak, akik úgy nyilatkoztak, hogy hetente legalább egyszer dohányoznak. A részvételért kreditet kaptak a jelentkezők. Az átlag életkor 19.5 év volt ( SD=2). A függőség első szakaszaiban a résztvevők hajlamosak tapasztalatlan dohányosként mutatkozni, 69.8 %-uk 10 vagy attól is kevesebb szálat szív el naponta. Míg 54%-a a mintának azt nyilatkozta, hogy naponta cigerettázik, addig mégis alacsonyabb nikotin függőséget mutat náluk az elvártnál a Fagerstrom Test for Nicotine Dependence kérdőíven elért  pontszám.

Eszközök, Mérés

Az előzőleg leegyeztetett időpontokban, hetente kétszer volt lehetőség a két órás tesztfelvételen részt venni, 4-20 fős csoportokban. Mielőtt a kérdőív csomagokat megkapták volna, a beleegyező nyilatkozatokat összegyűjtötték a résztvevőktől.

Az ‘impulzivitást’ a The Barratt Impulsiveness Scale-lel mérték fel ( BIS-11; Patton, Stanford & Barratt, 1995), ami egy önkitöltős kérdőív. A ‘dohányzásból nyert megerősítést’ a The Smoking Consequences Questionnaire segítségével mérték ( SCQ; Brandon & Baker, 1991). (Jelen kutatásban a kérdőív 4 dimenziója közül csak a pozitív és a negatív megerősítés értékeit használták fel.) Az ‘önkontroll’ az egyike a 7 skálának, amit a Temperament and Character Inventory mér, ezt a 44 itemet használták fel az összefüggések vizsgálatához (TCI; Cloninger et al., 1993).

Eredmények

Az előzetes analízis azt az eredményt hozta, hogy sem az életkor, sem a nemi jelleg nem mutatott szignifikáns összefüggést sem az impulzivitással, sem a pozitív, sem a negatív megerősítéssel, sem az önkontrollal. Az etnikai hovatartozás a negatív megerősítéssel [ r(202)= 0,15, p= 0,046] mutatott szignifikáns összefüggést. A nikotin függőség pedig a pozitív [ r(201)= 0,47; p<0,001] és a negatív [ r(201)= 0,31; p<0,001] megerősítéssel egyaránt szignifikanciát mutatott.

Hierarchikus lineáris regressziót használtak az első hipotézis esetén, ami az impulzivitást és a pozitív / negatív, dohányzásból származó megerősítés kapcsolatát vizsgálta meg. Az impulzivitás szignifikánsan előrejelzi a pozitív megerősítő elvárásokat az eredmények alapján. Ezt követően az önkontroll mediáló szerepét mérték le az impulzivitás és a pozitív elvárás kapcsolatában és azt találták, hogy azon résztvevőknél, akiknél magas az önkontroll, alacsonyabb szintű pozitív elvárasok  jelentkeznek. A további tesztek azt mutatták, hogy az önkontroll szintén mediáló szerepet tölt be az impluzivitás és a negatív megerősítő elvárások között. Összegezve az eredményeket tehát kijelenthető, hogy a magasabb impulzivitás nagyobb elvárásokkal jár együtt mind pozitív, mind negatív megerősítés esetén. Mindkét esetben az önkontroll mediáló szerepet játszik.

Diszkusszió

Jelen kutatás tehát azt jelzi, hogy azon főiskolások, akik dohányoznak, magasabb impulzivitással rendelkeznek, nagyobb elvárásaik is vannak mind a pozitív, mind a negatív dohányzásból származó megerősítések tekintetében. Ez a kurrens eredmény is azt mutatja mint a korábbiak, hogy a dohányzó populáció inkább impulzív, mint a nem dohányzó, illetve hogy az impulzív dohányosok aránytalanul nagyobb nehézséggel néznek szembe a leszokáskor. Arra is rámutat a tanulmány, hogy azok az impulzív dohányosok, akik még nem rendszeresen “fogyasztók”, azok több megerősítést várnak ettől a tevékenységtől, így idővel ők is rendszeres használóvá válnak. Az eredmények arra is rámutatnak, hogy azok, akik impulzívabbnak mutatkoztak, azok alacsonyabb önkontrollal rendelkeznek, mint az alacsonyabb impulzivitással rendelkező társaik. Ugyanakkor több kritikát is megfogalmaztak magukkal szemben. Például, hogy fiatal volt a populció, illetve eleve alacsony nikotin függőséget mutattak, vagy hogy a megerősítő elvárások nincsenek is hatással a jövőbeni függőségre. Összegezve tehát arra jutottak, hogy az impulzivitás magas pozitív/negatív, dohányzásból származó megerősítő elvárással jár együtt. Továbbá, hogy ezt, az önkontroll mediálja mindkét esetben. Tehát olyan prevenciók kellenek, amik megtanítják az impluzív embereket, hogy ne az azonnali megerősítésre koncentráljanak, hanem tanuljanak meg a cigerretázástól távolmaradni, illetve a jelen cselekvések következményeivel számolni.

Befolyásolja-e a személyiség a  Mindfulness Tréning hatását orvostan- és pszichológushallgatóknál?

de Vibe, M., Solhaug, I., Tyssen, R., Friborg, O., Rosenvinge, J. H., Sørlie, T., Halland, E., Bjørndal, A. (2013). Does Personality Moderate the Effects of Mindfulness Training for Medical and Psychology Students? Mindfulness, DOI 10.1007/s12671-013-0258-y.

Készítette: Hutter Marianna

Bevezetés

Egyre több kutatás bizonyítja a mindfulness – tehát jelentudatosság - alapú intervenciók hatásosságát klinikai és nem klinikai mintákon egyaránt. Ugyanakkor még továbbra sem világos, hogy melyik célcsoport profitálhat a legtöbbet belőle. Ezt jelen tanulmány szerzői az Eysenck-féle „Big Three” alapján három személyiségvonás tükrében vizsgálták:

1. neuroticizmus
2. lelkiismeretesség
3. extraverzió

A neuroticizmus prediktora a szorongásnak és a depresszió tüneteinek, magasabb szintje jobb kimenetet jósolt be rövid mindfulness tréning után. Viszont úgy tűnik, hogy korrelál a kisebb adherenciával és a mindfulness gyakorlásának nehézségével is. A neuroticizmus a mindfulness-szel, mint személyiségvonással fordítottan korrelál.

A lelkiismeretesség tényezője bejósolja a tanulók stresszét. Hét keresztmetszeti vizsgálaton végzett metaanalízis szerint a lelkiismeretesség pozitívan korrelál a mindfulness-szel.

Az extraverziót többnyire a szubjektív jólléthez és pozitív emocionalitáshoz kötik. A jelentudatossággal csak enyhe pozitív korrelációt mutat.

Egy mindfulness alapú stresszcsökkentő intervenció azt találta, hogy azoknál az egyetemi hallgatóknál, akiknek magasabb volt az alap mindfulness szintje, nagyobb növekedés következett be a jelentudatosság, a szubjektív jóllét, empátia és remény tekintetében, míg jobban csökkent az észlelt stressz szintjük egy év múltán a kontroll csoporthoz képest. Egy nem kontrollált kis mintás tanulmány viszont nem mutatta ki, hogy a rövid mindfulness tréning befolyásolná a mentális distresszt .

A szerzők célja tanulmányukkal egy módszertanilag minél pontosabb kutatás kivitelezése volt és annak a kiderítése, hogy kik nyernek a legtöbbet a mindfulness tréninggel. Hipotézisük a következő: a magasabb szintű neuroticizmus és  mindfulness bejósolja az intervenció nagyobb fokú hatását a mentális distresszre, a tanulással kapcsolatos stresszre és a szubjektív jóllétre.

Módszer

A kutatók 704 diákot hívtak a kutatásba, ebből végül 288 fő első és másodéves orvostanhallgató, illetve pszichológushallgató vett részt a programban. A résztvevőket random módon vizsgálati (144 fős) és kontroll (szintén 144 fő) csoportba osztották. A nemi arányokat tekintve 69 férfi és 219 nő vett részt a vizsgálatban, átlag életkoruk 24 év volt. Az intervenciós csoport tagja részt vettek egy 7 hetes MBSR-tréningen (MBSR= Mindfulness Based Stress Reduction, tehát mindfulness alapú stresszcsökkentés). Ezzel szemben a kontroll csoport semmilyen intervenciót nem kapott. Hogy képet kapjanak a mindfulness hatásáról, a kutatók az intervenció előtt és után mérték fel a résztvevők adatait.

            Az elmúlt 2 hétben tapasztalt mentális distressz mérése a The General Health Questionnaire-t (GHQ-t) alkalmazták. A kérdőív pszichometriai mutatói jónak bizonyultak, a Cronbach alfa 0.90 volt.

A tanulmányok miatt átélt stresszt a Perceived Medical School Stress (PMSS) skálán mérték. Hogy egyformán alkalmazható legyen a pszichológus, illetve az orvostanhallgatókra is, kivették a kérdésekből az „orvosi” szót. A teszt összesített Cronbach alfája 0.79 volt (0.78 az orvostanhallgatóknak és 0.81 a pszichológus hallgatóknak).

A szubjektív jóllétet egy norvég 4 itemes skála nézte. Ez a  kognitív elégedettségre és a pozitív, illetve negatív affektusokra kérdezett rá. A kérdőívet validálták norvég diákok mintáján és felnőtt populáción is. A teszt erősen korrelál Diener élettel való elégedettség skálájával. Itt a Cronbach alfa 0.81.

A jelentudatosságot a The Five Facet Mindfulness Questionnaire (FFMQ) kérdőívvel kutatták. A norvég verziót 792 fős első éves pszichológushallgatók mintáján validálták.

A Cronbach alfa 0.79 volt.

 A személyiségvonásokat a norvég Basic Character Inventory (BCI) segítségével vizsgálták. Ezek Eysenck elméletéhez hasonlóan a neuroticizmust (Cronbach alfa=0.75), a lelkiismeretességet (Cronbach alfa=0.68) és az extraverziót (Cronbach alfa=0.77) mérték. A kérdőívet norvég orvostanhallgatók és fiatal orvosok mintáján validálták egy longitudinális kutatás keretében.

Eredmények

                                                                                        

            A vizsgálat eredményei szerint a neuroticizmus pozitívan korrelálta a GHQ-val és a PMSS-sel, míg negatívan a szubjektív jólléttel. Szintén inverz kapcsolatban állt a neuroticizmus az FFMQ-val és az extraverzióval, míg pozitív együttjárás volt tapasztalható közte és a lelkiismeretesség közt. A nők szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a neuroticizmus (=5,3 pont szemben a 3,6-tal) és a lelkiismeretesség (4,2 pont vs. 3,4) skáláin, mint a férfiak. Ez a fajta szignifikáns nemi különbség az extraverzió tekintetében nem volt tapasztalható.

            Az alapszinten magasabb neuroticizmussal élő diákok nagyobb intervenciós hatásról számoltak be a GHQ tekintetében. A PMSS kérdőívnél az eredmények nem voltak statisztikailag szignifikánsak. Az intervenciós csoportnál a mindfulness tréning csökkentette a mentális distresszt és növelte a szubjektív jóllétet. Ezzel szemben a kontroll csoportban a nagyobb neuroticizmus rosszabb GHQ és szubjektív jóllét eredményekkel járt. Az alapszinten nagyobb lelkiismeretesség nagyobb intervenciós hatással járt a PMSS tekintetében, de a szubjektív jóllétre és a GHQ-ra nem hatott. Az extraverzió és a jelentudatosság baseline szintje nem befolyásolta az intervenció hatásának mértékét.

Diszkusszió

Röviden tehát a következő eredmények relevánsak a kutatásból. Azok a diákok nyertek a legtöbbet az intervencióból, akiknek magasabbnak bizonyult a neuroticizmus szintjük. Ugyanis az intervenció által lecsökkent a mentális distresszük és nőtt a szubjektív jóllétük a kontroll csoprothoz képest. A tréning stresszcsökkentő hatása különösen a nagyobb lelkiismeretességgel élő diákoknál volt szembeötlő. A magasabb neuroticizmus és lelkiismeretesség pedig a nők csoportjára volt jellemző, így náluk működött leginkább a mindfulness tréning. A tanulmány erősségei közé tartozik a nagyméretű minta és az, hogy a résztvevők különböző évfolyamokon és szakokon tanultak. Továbbá az is, hogy azok, akik az eredményeket számolták vakok voltak arra nézve, hogy a résztvevők melyik csoportba tartoztak. Ugyanakkor a vizsgálatnak korlátai is vannak. Először is a randomizációnál nem rétegezték a mintát nemek szerint, ezért mindössze 26 férfi került az intervenciós csoportba. Másodszor: a négy lehetséges változóhasználata minden eredménynél megnövelhette a hamis-pozitív eredmények kockázatát. Harmadszor: nem volt korlátozva a kommunikáció az intervenciós és a kontroll csoport között így ez befolyásolhatta az eredményt. Végül, de nem utolsó sorban a megkeresett diákoknak mindössze 40%-a vett részt a kutatásban, így a fennmaradó 60%-ról semmilyen információnk nincs, ez pedig kihat az eredmények általánosíthatóságára. Éppen ezért további vizsgálatok szükségesek a mindfulness tréning hatásosságával kapcsolatban.

A bizalom kiépítése után:  Napközis csoportok mint a bevándorló gyermekek egészségének és jóllétének  elősegítői

Warr, D., Mann, R., Forbes, D., & Turner, C. (2013). Once you've built some trust: Using playgroups to promote children's health and wellbeing for families from migrant backgrounds. Australasian Journal Of Early Childhood, 38(1), 41-48.

Készítette: Tisza Kálmán

Széles körben ismert tény, hogy a hátrányos helyzetű környezet és a bevándorló családi háttér jelentős hatással van az ilyen közegben felnövő gyermekek kognitív, fejlődési és egészségügyi mutatóira. Bár számos bizonyíték áll rendelkezésre, hogy a korai időszakban a családgondozói szolgálatok tevékenysége jelentősen segít leküzdeni a hátrányos környezet negatív hatásait, ezen szolgáltatások igénybevétele az érintett családokban a mai napig jelentős akadályokba ütközik. Az akadályok részben a lakókörnyezeti körülményekből, részben pedig az ilyen szervezetekkel való kapcsolatba kerülés kockázataiból fakadnak. A tanulmány a bevándorló családok számára nyújtott speciális napközis foglalkozások közben gyűjtött interjúk adatait felhasználva próbál iránymutatást adni a bevándorló –nem angol anyanyelvű- családok egészségpszichológiai edukációs programba való bevonásának módszereiben, és a hatékony intervenció eszközeiben.

Elméleti háttér

Számos kutatás bizonyítja a hátrányos szociális-gazdasági státusz hatását az ilyen környezetben felnövő gyermekek fejlődésére. További kutatások támasztják alá a gyermekkori hátrányos egészségmagatartási minták hatását a felnőttkori egészségügyi állapotra. Szakirodalmi adatok alapján kijelenhető, hogy a bevándorló és menekült családok gyermekei figyelembe véve a háztartási és lakóhelyi körülményeket többszörös rizikóval néznek szembe az egészségügyi kimenetelt tekintve.
E veszélyeket felismerve több korai gyermekkort megcélzó egészségfejlesztő program lett kidolgozva az érintett populáció számára Ausztráliában, mind regionális, mind pedig országos szinten. A családsegítő szolgálatok szerepét felismerve és bevonva e szervezeteket a programok kivitelezésébe, jelentős eredményeket lehet elérni a korai prevenció és intervenció területén, emellett pedig hatással van az ilyen családok hosszútávú jóllétére is. Jóllehet e programok sikerességének dacára továbbra is fennáll a ,,szolgáltatásokhoz való hozzáférés paradoxona”, azaz éppen azok nem képesek igénybe venni ezeket a szolgáltatásokat, akik a leginkább kamatoztathatnák az ott megszerzett tudást. A halmozottan hátrányos helyzetű családok nehezen megközelíthetőek, részben a szolgáltatásuk iránt érzett cinizmusuk, részben pedig az ilyen jellegű programokról való megfelelő tájékoztatás hiánya miatt. A tanulmány egy ilyen csoporton végzett kvalitatív kutatás eredményeit összegzi, melyet egy ilyen családokat megcélzó program keretein belül végeztek nem angol anyanyelvű bevándorló családok részvételével. A programok célja az egészségnevelés és szociális fejlesztés mellett hosszú távon az ilyen családok társadalmi integrációjának elősegítését tűzte ki célul.
Az ausztráliai Hume városának 30%-a bevándorló és lakosság 25%-a nem angol anyanyelvű. Jelenleg 51 speciálisan ezeket a gyermekeket megcélzó napköziotthonos program működik, melyek közül 35 nem angol nyelven nyújtja a szolgáltatást. Jóllehet az ilyen központok működése 2007-re nyúlik vissza, ezen vizsgálat előtt, nem készült elemzés azok hatékonyságáról.

Módszerek

14 félig strukturált interjú készült ilyen központok vezetőivel, helyi egészségügyi dolgozókkal, és a programban részt vevő anyákkal

Az eredményeket a kutatók kvalitatívan elemezték.

Eredmények

Az interjúk elemzéséből kiderül, hogy a családok részéről az ilyen programokban való részvétel egyik akadálya, a program célkitűzéseinek alacsony családon belüli prioritása volt. Egy másik visszatartó erőt az ilyen környezetben élők alacsony biztonságérzete jelentette. A társas izolációt és a több helyen megjelenő családon belüli erőszakot szintén visszatartó erőkként említik a szerzők, ahogyan a férjek program iránti attitűdjeit is.

Ugyanakkor facilitáló hatásként jelenik meg a programok kulturális háttére reflektáló atmoszférája, így a családi értékek fontossága az arab családok esetében és a szülők gyermekek iránti elkötelezettsége a vietnami bevándorlók esetében.

A programok vezetői a siker kulcsát az újszerű kommunikációs csatornák felhasználásban látják, így kiemelten fontos a zenét és művészeti eszközöket felhasználó foglalkozások megléte. Emellett kiemelendő az ilyen csoportok vezetőinek megfelelő hozzáállása a családokhoz.

Diszkusszió

Az eredményekből kitűnik, hogy az ilyen csoportokat megcélzó programoknak mindenképpen építkezniük kell a résztvevők kulturális hátterére, és ügyelniük az általuk szolgáltatott információk és módszerek megbízhatóságára.